A globalizáció hatása…

Weltatelier: építésszoba

…Luxemburg oktatási gyakorlatára. Csizmárné Gede Erika Judit írása

E pedagógiai elképzelés központi célja a gyermek autonómiája és aktív részvétele. Ebben az értelemben a gyermek a saját tanulási folyamatának szereplője, és nem a tanítási tevékenységek passzív tárgya.

Luxemburg, a jövő iskolája

Csizmárné Gede Erika Judit

Luxemburgban az elmúlt évtizedekben a lakosság ugrásszerű növekedése hozta létre azt az igényt, hogy az iskolarendszer megújuljon. Elindult a pedagógiai innováció rohamos fejlődése. Az ország reagálva a populáció növekedésére nagy hangsúlyt fektet új iskolák építésére. Többek között ezáltal olyan részei fejlődnek az országnak, ahol eddig nem volt akár számottevő lakosság sem (faluból városokká duzzadt terek). A modern reformpedagógia alapjaira épít a terek felhasználásával (az iskola belülről világos, tiszta, mindenütt képekkel díszítve stb.). A jelenlegi oktatási rendszer fontos hangsúlyt fektet a nyelvoktatásra is, mivel Luxemburg államnak három hivatalos nyelve van: luxemburgi, német és francia. Mire a középiskolába kerülnek a tanulók (tizenkét éves korukban válnak középiskolásokká a gyermekek), addigra mindhárom nyelvet aktívan és stabilan használják. Majd elkezdve középfokú tanulmányaikat további nyelveket sajátítanak el, mint például az angol. Az ország multikulturális közegéből adódóan – jelenleg több mint 170 nemzetiség képviselteti magát az országban, és a lakosság 48%-a külföldi – fontos szerepet játszanak a nemzetközi iskolák is. Bár egészen a közelmúltig a nemzetközi iskolák privát iskolák voltak – önköltséges és drága privilégiuma a felső középosztálynak –, mostanra évente nyílnak az állami ingyenes nemzetközi iskolák országszerte, ezzel támogatva a betelepült és a helyi (luxemburgi) családok gyermekeinek magas színvonalú és multikulturális oktatását, így elérhetővé téve azt a társadalom minden rétege számára.

2005-ben megjelentek az oktatási területen működő legújabb szolgáltatások, az úgy nevezett maison relais-k. Ez leginkább a magyarországi napközi nevelésre hasonlít, és a gyermekek iskolaidő utáni elhelyezéséről hivatott gondoskodni. Ezek az intézmények szorosan együttműködnek az iskolákkal, tanárokkal. Eleinte az iskolák és a napközi nevelői intézetek külön épületben működtek, de a Családügyi és Integrációs Minisztérium az igényekre reagálva és folytonos párbeszédet folytatva a két intézményrendszer vezetőivel arra a következtetésre jutott, hogy az új iskolákat már úgy építik fel, hogy egyszerűbb legyen a kommunikáció, és mind az iskola, mind a napközi kapacitása (értsd anyagok, humán erőforrás, oktatási-nevelési eszközök) teljes mértékben ki legyenek használva. Innovatív, jól működő alternatív pedagógiai módszereket alkalmaznak. A szolgáltatást 3-12 éves korig vehetik igénybe a családok.

A világ mint workshop, azaz a Weltatelier koncepcióról

A napközi szolgálat egy bizonyos Weltatelier pedagógiai koncepciót alkalmaz, ami véleményem szerint a jövő pedagógiája lesz bizonyos keretek és feltételek mellett. A Weltatelier pedagógiai koncepció eredete visszavezethető egészen a Reggio Emilia módszerhez, melyet inspiráció gyanánt használt fel egy kutatócsoport a németországi Kölnben Prof. Dr. Gerd E. Schäfer vezetésével, létrehozva az úgynevezett Weltwerkstatt módszert. Lényege, hogy a gyermek mint egy kis tudós fedezze fel a világot, merje feltenni kérdéseit, és merje azokra megkeresni válaszait.

Ez a gyermekközpontú megközelítés összhangban van a kora gyermekkori nevelés és gondozás szociális pedagógiai hagyományaival, ihletet merítve Jean-Jacques Rousseau, Johann Heinrich Pestalozzi, Friedrich Fröbel, Maria Montessori munkásságából, mely széles körben elterjedt a skandináv országokban csakúgy, mint Németországban és Ausztriában. A Weltatelier nevelési módszer teljes mértékben különbözik attól a tradicionális nevelési szokástól, amely már igen kicsi korban inkább a formális tanulás jegyeit viseli, például Franciaország, Belgium, az Amerikai Egyesült Államok és hazánk is ezt a vonalat követi.

A szociális pedagógiai hagyomány napjainkban a formális tanulást szembeállítja a nem formális (olykor informális) tanulással, és annak az ember fejlődésében betöltött szerepét hangsúlyozza. Míg a formális tanulás elsősorban a kognitív és a tanterv által meghatározott célokra, valamint a tanulók tesztelhető tanulási eredményeire fókuszál, a nem formális tanulás a gyermekek tanulási folyamataira és azok módjára koncentrál, és hangsúlyozza az egyéni és holisztikus fejlődés fogalmát. A Weltatelier koncepció a nem formális oktatásra fókuszál, melyet pedagógiával foglalkozó szakemberek szerveznek meg különböző tanulási lehetőségeket kínálva a gyermekeknek, de ez a játékorientált nevelési módszer önkéntes alapú a gyermekek részéről. A célok és a módszerek eltérnek a formális és nem formális oktatásban, azonban a tanulás területei és témakörei azonosak. A gyermek implicit módon határozza meg céljait, kihívásait és a tanulásban való egyéni előrehaladását (önszabályozó tanulás). A felnőtt inkább megfigyelő a gyermek tanulási folyamatában, majd pedig tanár, ha az adott helyzet és/vagy gyermek úgy kívánja. A cél az, hogy a gyermeki kíváncsiságra épüljön a tanulás, ami a mai rohanó túlságosan impulzív világban jó eszköz lehet a lappangó fantázia kibontakoztatására, teret adva az önállóságra és kreativitásra épített tevékenységnek.

Bár ennek a pedagógiai megközelítésnek a középpontjában a koragyermekkori oktatásban és gondozásban résztvevő bölcsődés korú és óvodás korú gyermekek állnak, Luxemburgban ez a koncepció kibővítve, a három és tizenkét éves kor közötti (azaz általános iskolás) gyermekek részvételével részben az iskolai időben (ebédidő;iskolai szünetek és ünnepek alkalmával; őszi, tavaszi szünet) és iskola után, azaz a napköziben valósul meg.

Pedagógiai megközelítésként nemcsak gyermekgondozásról van szó, hanem tágabb értelemben vett oktatásról is, amely a pedagógiai gyakorlatban annyit jelent, hogy a nem formális tanulás akár az iskolában történő formális oktatás részeként is jelen van, ezáltal a formális oktatás mellett a nem formális oktatás is minden gyermek számára formális joggá válik Luxemburgban. Ebben a nyugat-európai miniállamban az elmúlt években a politikában, valamint a gyermekgondozásról és oktatásról folytatott diskurzusokban kiemelt szerepet kaptak a nem formális oktatás értékelése és annak a gyakorlatban elért eredményei. Az iskolaidőben megvalósuló nem formális nevelés minden gyermek számára elérhető (ebédidő), azonban az iskola utáni napköziben való részvétel jelentkezés alapján történik a különböző napköziotthonokban (Maison Relais), amiért havonta fizetniük kell a családoknak egy az állam által meghatározott összeget a család szociális helyzetére való tekintettel (szülők havi jövedelme, gyermekek száma stb.). Szorosan együttműködve az iskolákkal ez a mindennapokban úgy valósul meg, hogy amikor a gyermek végzett az iskolában délután 4 órakor, és a listán szerepel a neve, akkor a napközis nevelő elmegy a gyerekekért, és felveszi őket. Majd mikor az adott csoport visszaérkezett a napközibe, akkor a gyermekek szabadon választhatnak a különböző tematikus szobák közül.

A Weltatelier koncepció a gyermekekkel való pedagógiai munka és a gyermekek kölcsönhatásának nyolc alapelvét, valamint a gyermekek tanulásának nyolc területét tartalmazza:

Alapelvek:

a kompetens gyermek elképzelése,

a szakember mint a kompetens gyermek társa,

a tér mint harmadik pedagógus,

a résztvevő megfigyelések és a gyermek tanulási folyamatának dokumentálása,

pihenés és visszavonulás,

szociális kapcsolatok és közösség,

a sokszínűség megbecsülése,

együttműködés és hálózatépítés a helyi közösséggel és a szülőkkel.

Területek:

mozgás,

testtudat és egészség,

természet, környezet és tudomány,

dizájn és kézművesség,

előadóművészet, szerepjáték és zene,

építés és technológia,

nyelv és média,

táplálkozás.

 

Az alapelvek közül kiemelnék néhányat, amelyek véleményem szerint kitüntetett figyelmet érdemelnek, és a jövő hazai oktatási rendszerében (legyen az távoli vagy közeli) meg fognak valósulni követve a nyugati tendenciákat.

A kompetens gyermek elképzelése

E pedagógiai elképzelés központi célja a gyermek autonómiája és aktív részvétele. Ebben az értelemben a gyermek a saját tanulási folyamatának szereplője, és nem a tanítási tevékenységek passzív tárgya. A gyermekek tanulásának módszerei az önszabályozó tanulás, a „learning by doing” tanulás, a kísérletező tanulás, a próbál és téved elv, a folyamatorientált tanulás, a társas tanulás, de mindenekelőtt a gyermek játékos tanulása.

A tér mint harmadik pedagógus

A Weltatelier pedagógiai koncepció sikeres alkalmazásában fontos szerepet kap a jól szervezett tanulási környezet és az alkalmazott tanulási anyagok milyensége. A Reggio Emilia módszer elve alapján a tér harmadik pedagógus a többi gyermek (első) és a felnőtt (második) mellett: a vonzó tantermek, terek és a külső és értékes anyagok játszanak kulcsszerepet abban, hogy az önszabályozó tanulás létrejöhessen. A tematikus, illetve funkcionális szobákat a tanulási területek határozzák meg, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy minden egyes területnek van egy külön szobája, mint például szerepjátékszoba, építés és technológia szoba, dizájn és kézművesség szoba vagy étterem. A helyiség és a tanulást segítő anyagok kiválasztását ennek megfelelően a tanulási terület (együttes) határozza meg, és a szobák magas színvonalon vannak felszerelve.


Dizájn és kézművesség szoba


Zene és előadó szoba


Étterem

A cél, hogy a szoba úgy beszéljen a gyerekekhez, hogy értsék és tudják, mit szabad, és mit nem abban az adott szobában csinálni (pl. a szerepjátékszobában nem rajzolhatnak, csak abban az esetben, ha éppen Leonardo da Vincit utánozzák). A különböző tematikus szobák megfelelő használatáért, a szabályok meghozataláért és folyamatos fejlesztéséért a pedagógusok egy csoportja felelős. A szakemberek csoportokba való beosztása az egyének végzettsége, érdeklődése és kompetenciája alapján történik.

Tehát pl. egy 20 fős nevelői csoport a nyolc alap nevelési terület egy-egy szakértői csoportjába tartozik. Természetesen lehetnek átfedések, de fontos, hogy a pedagógus fókuszáltan és elhivatottan felelősséget vállaljon azért a területért, amelyben a leginkább kompetensnek érzi saját magát. Ezen kívül minden héten egy-egy szakértői csoport megszervezi a heti projektet, mint például az előadó és zene csoport tagjai előzetesen.

Felhasznált irodalom

Sz. Tóth Gyula: Fennmaradó együttélés a háromnyelvű kultúra bázisán.

Und es gibt hundert doch.

Day Care Arcus.

Tassilo Knauf: Das Atelier in der Reggio-Pädagogik.