Akár egy halom hasított fa…

A felvételik utánérzése. Kerényi Mari írása

Az egész úgy rossz, ahogy van; a királynak sem az a legnagyobb baja, hogy meztelen, hanem hogy király. Nem az a legnagyobb baj, hogy rövid idő alatt nehéz feladatokat kell megoldani a gyerekeknek. Nagyobb baj, hogy nem tudatosodik: ezzel még az is veszít, aki látszólag jól jár.

Kerényi MariLezajlottak a középiskolai felvételik. 10, 12 és 14 éves gyerekek kétszer negyvenöt percig először magyarból, majd matematikából izzadtak az egységes, központi feladatlapok fölött.

Talán a különleges (covid-) helyzetre való tekintettel szigorú ellenőrzés kísérte az eseményt – találtak is szabálytalanságot, melynek következményeképpen 150 gyerek vizsgáját függesztették fel, és tele lett a sajtó egy amúgy jónevű alapítványi gimnázium megbocsáthatatlan botlásával. Mert rendnek kell lennie, és lám, rend is van. Mint tudjuk, a dolgoknak következményei vannak…

El lehet gondolkodni azon, hogy valóban ilyen élet-halál tétje van-e ennek az eseménynek, hogy feltételezzük egy 007-es ügynök eszközeinek használatát a pedagógusok, szülők és végső soron a 10, 12 és 14 éves diákok körében? És ha ez így van, ha nem túlbürokrácia és paranoia rejlik mögötte, hanem valós a tét, és valós a veszély, s arányos annak elhárítási módja, akkor már csak az a kérdés: ez normális?

Épelméjű dolog 10, 12 és 14 éves diákokkal és szüleikkel elhitetni, hogy ezen múlik a gyerek élete? És mi magunk elhisszük-e? És ha valóban így van, akkor vajon tisztességes-e egy efféle berendezkedés? Tényleg arról van szó, hogy azonos körülmények között, azonos feladatlapok megoldása azt jelenti, hogy minden gyereknek azonos esélye van a család által kiválasztott iskolába bekerülni? Hát persze, így a legjobbnak tartott iskolák a legjobbnak bizonyult gyerekeket felvéve még annál is jobbak lesznek, aztán a kevésbé jóknak a kevésbé jó gyerekek jutnak, akik valahogy majd csak elevickélnek az érettségiig, de akik az ilyen-olyan szakképzést választják, ebből a felvételi dologból kimaradnak. Ők eleve a pályán kívül vannak, s hogy ezzel jól jártak-e vagy sem, külön kérdés. Itt a leendő gimnazistákról van szó, azokról, akiket családjuk a jövő diplomásainak szán.

A felvételi vizsga mögött rejlő gondolatmenet valóban tiszta, már Darwin is megfogalmazta a létért való küzdelem leírásában. Így tekintve a dologra érhetővé válik a szigorú feltételek között megrendezett verseny, a természetes kiválogatódás folyamatának tisztaságát garantáló eljárás.

Az iskolák pedig szemrebbenés nélkül elfogadják azt, ami van. Az egyik madártávlatból megállapítja, hogy hiszen mindenki ugyanazt írta, ha nehéz volt, hát mindenkinek egyformán az volt. Nem esett csorba az esélyegyenlőségen.

Statisztikák szerint az átlageredmény magyarból kb. 50%, matekból pedig 45% körül jár évek óta. Magyarán a gyerekek a felét vagy felét sem tudják annak, amit kérdeznek tőlük, avagy megfordítva: átlagosan a kérdések fele vonatkoztatható a gyerekek ismereteire. Mindenesetre egy elit gimnázium arról számol be, hogy a hozzá jelentkezők által elért pontszám olyan 10-20%-kal áll az átlag felett. Így van ez már – mosolyognak szerényen –, valahogy ilyen gyerekeket vonzanak magukhoz. Egy hasonló helyen tanító kolléga pedig azt igyekszik megértetni a szülőkkel, hogy amennyiben nem akarják mindenféle rendetlen, rossztanuló gyerek közé vegyíteni a magukét, akkor bizony bele kell húzni: igenis, tessék csak megtanulni a korábbi évek feladattípusait, begyakorolni a megoldásokhoz vezető algoritmusokat. Aki nem veszi erre a fáradságot, az ne is számítson semmi jóra. A felvételi legfontosabb funkciója a szelekció! Gondolatmenete hibátlanul illeszkedik a már megidézett Darwinéhoz.

De hát mi is az, amit meg kell tanulniuk, be kell gyakorolniuk az értelmiségi pályára szánt kisebb-nagyobb gyerekeknek? E cikk szerzője magyar szakos középiskolai tanár, így a magyar felvételiket áttekintve tud tanulságokat levonni, de gyanítja, hogy megállapításai szélesebb körben is értelmezhetők.

A negyedikesek, hatodikosok és nyolcadikosok egyaránt 10-10 feladatot kaptak magyarból, az utolsóra külön 10-15 percet javasoltak a feladatlap készítői, tehát átlagban olyan 4 perc jutott egy feladatra. A tesztfeladatokban a nyelvtan tananyag ismeretéről adtak számot a gyerekek, egy szövegértési feladatot is megoldottak, s ezeken kívül egy 10-15 perc alatt megírandó szövegalkotási feladatot kaptak.

Csak összehasonlításképpen: az érettségit tekintve a hallgatóknak 90 perc áll rendelkezésükre egy 12 feladatból álló szövegértési teszt, valamint egy mindennapi szituációhoz köthető gyakorlati szövegalkotási feladat elvégzésére. Az biztos, hogy az érettségizők szövege kb. háromszor olyan hosszú, ám ennek elolvasására és a hozzá tartozó 12 feladat megoldására hatvan perc áll rendelkezésre, vagyis egy-egy feladatra öt perc jut, több, mint a felvételizők bármelyikének. Ráadásul az  érettségin a szövegértési feladathoz kapcsolható kérdések mindegyike mellett zárójelben ott van annak a bekezdésnek a száma, amelyben a kérdésre adandó válaszhoz szükséges releváns információ megtalálható. A felvételizők nem kapták meg ezt a segítséget, tehát nekik minden esetben végig kellett nézni az egész – igaz, nem túl hosszú, mindössze egyoldalas – szöveget. Esetleg megtanulni.

A szövegalkotási feladatot tekintve figyelemreméltó, hogy a nyolcadikosoknak 10-12 mondatból álló érvelő szöveget kellett létrehozni a tankönyvhasználat témakörében. Az érettségi követelményben a gyakorlati szövegalkotás (például érvelő szöveg írása) terjedelmét tekintve kb. ugyanennyi, 100-120 szó. Erre a feladat készítőinek ajánlása szerint olyan 30 percet kell szánnia a vizsgázónak, vagyis kétszer annyi időt, mint amennyi egy nyolcadikosnak jut egy hasonló feladatra.

Ha mármost az elméleti ismereteket számon kérő feladatokat vesszük szemügyre, hát azok sem könnyebbek. A negyedikeseknek csak a szófajokkal, a rokon- és ellentétes értelmű szavak mibenlétével és a szoros betűrenddel kellett tisztában lenniük, a hatodikosoknál  már feladat volt a mássalhangzótörvények és a szóelemek felismerése, nyolcadikban meg olyan, szófajokra vonatkozó és morfológiai ismereteket feltételező feladatokat kaptak, hogy a ráfordítható négy percet kitölthette csak a feladat megértése. A nehézség ugyanis nemcsak a számon kért ismeretanyagban rejlett, hanem a feladok összetettségében és megfogalmazásának bonyolultságában. A kicsiknek szánttól kezdve a nyolcadikosoknak készült feladatlapokig jellemző volt, hogy egy feladat megoldásához többféle, szerteágazó ismeretet kellett mozgósítani, s a leírás, valamint a megoldás módja is több szempont egyidejű figyelembe vételét követelte.

Egy negyedikesnek például a megadott szavakból mondatot kellett alkotnia, de nem akármilyet, mert az adott szóhalmazhoz rendelt feladat szerint a megfelelő modalitásúnak is kellett lennie annak a mondatnak.

A hatodikosok sem jártak jobban. Nem elég, hogy egy 3x5 mezőt tartalmazó táblázatba írt szavak közül kellett kiválasztaniuk mondjuk egy „mély hangrendű felszólító módú igét”, de ha megtalálták, akkor nem magát a szót kellett a definíció mellé írniuk, hanem annak a táblázatban elfoglalt helyét, vagyis jelen esetben azt, hogy B5. Tizenötből öt szót kellett így kiválogatni.

A nyolcadikosoknak viszont egy feladatban a szófajok megállapítása mellett dominózniuk is kellett. Magára vessen, aki nem ismeri a dominót.

Nem sorolom tovább. Mindössze annyit érdemes még tudatosítanunk, hogy ezek az általános iskolásokon számon kért ismeretek a magyar nyelv és irodalom érettségi szóbeli tételei között köszönnek majd vissza sokkal egyszerűbb megfogalmazásban, mondjuk ilyeténképpen:

12. Témakör: Nyelvi szintek

Tétel: Szintagmák

Feladat:

a) Sorolja fel, majd röviden jellemezze a szintagmák (szószerkezetek) fajtáit!

b) Elemezze az alábbi mondatokat, és ágrajz segítségével mutassa be rajtuk a szószerkezeteket!

A vizsga után Ádám és Éva betért egy szép, új étterembe ebédelni.

Mátyás igazságos király volt.

Ennek, és persze egy mellé kihúzott irodalom tételnek az előadása előtt fél órát készülhet a mautrandusz. A fenti feladat értelmes szóbeli előadása nagyjából öt percet vesz igénybe.

A nyolcadikos felvételizőnek hasonló témakörben az alábbi feladatot négy perc alatt kellett megoldania írásban:

Párosítsd a verscímeket a szerkezetüknek megfelelő szószerkezetfajtával! Írd a verscímek sorszáma mellé a hozzájuk tartozó szószerkezetek betűjelét! Öt párt találsz. Egy címhez nem tartozik megfelelő szószerkezet, ehhez a számhoz írj egy X-et!

1. Vér és arany

2. Családi kör

3. Két nyárfa

4. Akarsz-e játszani?

5. Anna örök

6. Anyám tyúkja

A) Alárendelő, tárgyas

B) Alárendelő, birtokos jelzős

C) Mellérendelő, kapcsolatos

D) Alárendelő, mennyiségjelzős

E) Alárendelés, időhatározós

F) Alárendelő, minőségjelzős

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy magyarból érettségizni könnyebb, mint középiskolába felvételizni belőle. Könnyebb, mert nemcsak abszolút értelemben, de a feladatokhoz képest is arányosan több idő áll a vizsgázó rendelkezésére. Tarthat szünetet, kimehet levegőzni, kicsit pihenhet, kiengedheti a gőzt. A felvételizőnek őrült módon kell koncentrálnia, mivel a feladatok megoldásához igazán szűkös a rendelkezésére álló idő. Az érettségizőnek könnyebb azért is, mert a feladatok egyszerűbbek, átláthatóbbak. Az írásbelin csak szövegértés és gyakorlati szövegalkotás a feladat, tehát nincs szüksége szorosan vett tárgyi tudásra. A szóbelin pedig egyértelmű megfogalmazású tételt húz, mely legtöbbször elég tág ahhoz, hogy a diák arról beszélhessen, amit a téma kapcsán tud. Hozzá még ideje is van összeszedni a gondolatait. Igaz, hogy húsz tétel van, de ebből egyről kell rendes felkészülési idő után beszélnie. A középszintű érettségi így tölti be funkcióját: lehetőséget teremt a diáknak, hogy bemutassa, értelmesen tud írni, választékosan beszélni adott témákról; a magyar nyelv és irodalom vizsga kapcsán  akár  olvasmányélményeiről, akár nyelvi kérdésekről. Így van? Hát, nagyjából. Legalábbis ez volt a cél, mikor a kétszintű érettségi megszületett. Most még, legalább nagyjából így van. Két év múlva, a legújabb Nat-hoz igazodó érettségin már nem így lesz.

A felvételiző gyerekek esetében azonban már most sem erről van szó. Itt egyértelmű a szelekció szándéka, kár úgy csinálni, mintha játszanánk. Hiába rejtik viccesen szófelhőbe a mesehősök neveit – mégiscsak az a kérdés a negyedikes nebulóhoz, hogy „Melyik két mesehős neve kezdődik az ábécében az ly után következő betűvel?” Ez nem játék, nem vicc, ez vérre megy – érzi ezt gyerek, szülő és az ellenőröket kiküldő hivatal egyaránt.

Most már tényleg csak az a kérdés, hogy MIÉRT?

Jómagam nem tudok értelmes magyarázatot arra, miért kell mindezt tudni a gyerekeknek? Miért éppen ezeket kéri számon a felvételi? Mit tudhat meg egy iskola a gyerekről egy ilyen tesztnek az eredménye alapján? S amit megtud, az valóban jól mutatja, hogy odavaló vagy éppen elégtelen teljesítménye okán eltanácsolandó az a gyerek? Mert eltéveszti az ábécét? Vagy mert nem tudja négy perc alatt végigmondani magában? A felvételi eredmény leginkább azt tükrözi, hogy milyen szívósan küzd a családja és maga a jobb sorsra érdemes gyerek, hogy kiváltságos, minél kiváltságosabb lehessen. A felvételi ennek a mérésére szolgál.

A közoktatás egész rendszere pedig – élén az oktatásirányítással – átlátszó szerepjátékkal támogatja a dolgot. Úgy viselkedik, mintha a törvényes rendet őrizné, miközben valójában erődemonstrációra használja a felvételit (is). Úgy csinál, mintha esélyegyenlőséget teremtene, miközben konzerválja az egyenlőtlenséget. Úgy tesz, mintha a megtanultakról kérne bizonyságot, miközben az iskolai tanórák keretében jórészt megtaníthatatlant kéri számon. S végül úton-útfélen modernségről beszél, miközben évszázadokat lép visszafelé.

Valójában az igazán fájdalmas ebben a történetben az egész rendszer avíttsága, életidegen mivolta. Az egész úgy rossz, ahogy van; a királynak sem az a legnagyobb baja, hogy meztelen, hanem hogy király. Nem az a legnagyobb baj, hogy rövid idő alatt nehéz feladatokat kell megoldani a gyerekeknek. Nagyobb baj, hogy nem tudatosodik: ezzel még az is veszít, aki látszólag jól jár. A legnagobb baj éppen az, hogy ebben elvész a gyerek. Ezek a tesztek a legjobb esetben huszadik századi, ha nem avultabb tudáselemeket kérnek számon a huszonegyedik század szülötteitől. Ez a felvételi eljárás az egyedüli helyes megoldások ismeretéről és hibátlan reprodukciójáról szól, miközben köze sincs mindazon kompetenciákhoz, melyekre beláthatatlanul változó világunkban olyan égető szükség volna. Emlékezzünk: a teszteket átlag 50%-ra írják meg a gyerekek. Ki néz utána, ki kérdezi meg, mi az a másik 50%, amivel tele van a fejük?  Több mint gyanús, hogy ott van az a valami, amire ez a felvételi nem kíváncsi, s amiért bármelyik középiskola kapva kaphatna rajtuk. Már ha maga is megszabadulhatna a fölé tornyosuló holt fahasábok szorításától, ha maga nem holt hasított faként heverne a halom alján. Csak ami nincs, annak van bokra.

A szerzőről: 

Hozzászólások

knauszi képe

Úgy tűnik, az iskolák is érzik a központi felvételik elégtelenségét, ezért kiegészítik egy saját szóbelivel.
Példaként álljon itt egy részlet a Fazekas társadalomtudományi tagozatának magyar felvételi követelményeiből:

Fogalmak (alkalmazásképes tudás):  

- Műnemek és műfajok: epika, líra, dráma; ballada, elbeszélő költemény, mese, monda, novella, 

regény; dal, epigramma, elégia, életkép, himnusz, óda, rapszódia; komédia, tragédia; a népszerű 

irodalom egy-két műfaja (pl. krimi, sci-fi, ifjúsági regény);  

- Poétikai sajátosságok: szerkezet, elbeszélő, nézőpont, cselekmény, tér- és időviszonyok, szereplő, 

leírás, párbeszéd, jellemzés, lírai én, motívum, zeneiség, ritmus, ütemhangsúlyos és időmértékes 

verselés, rím, dialógus, jelenet, konfliktus, ismétlés, fokozás, párhuzam, ellentét, hasonlat, 

megszemélyesítés, metafora, metonímia, szinesztézia, allegória, szimbólum.   

Szerzők és művek:   

a) Epika:   

Arany János: Toldi, A walesi bárdok és még egy balladája;  

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi, Gárdonyi Géza: Egri csillagok;  

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai vagy egy másik regénye;  

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (részletek);  

Kosztolányi Dezső egy novellája,  

Mikszáth Kálmán egy regénye és egy novellája;  

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk;  

Móricz Zsigmond egy regénye és egy novellája;  

Petőfi Sándor: János vitéz és A helység kalapácsa.  

Továbbá egy-két 20-21. századi ifjúsági regény a magyar irodalomból; egy-két mű a népszerű 

irodalomból, a világirodalom klasszikus ifjúsági regényirodalmából.  

Magyar népmesék, népballadák.  

Mitológiai történetek, bibliai történetek. 

b) Líra:  

Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor legalább 3-4 lírai alkotása;  

Arany János, Babits Mihály, József Attila, Kosztolányi Dezső, Kölcsey Ferenc, Radnóti Miklós, 

Vörösmarty Mihály legalább 2-3 lírai alkotása;  

Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Juhász Gyula, Tóth Árpád egy-egy lírai alkotása.  

c) Dráma:  

Egy drámai alkotás (komédia vagy tragédia) ismerete. 

Példák a szóbeli beszélgetési feladatokra 8. évfolyamosoknak  

magyar nyelv és irodalomból 

1. feladatlap 

a) Értelmezze József Attila Nyár című alkotását; emelje ki és nevezze meg 3-4 költői megoldását 

(pl. szerkezet, képek, alakzatok, zeneiség)!