BAGázs MESEcsoport

Cigánytelepen élő óvodáskorú gyerekek mentalizációs fejlesztése. Szakadát Sára írása

A IX. Miskolci Taní-tani Konferencián 2016. február 5-én elhangzott előadás szerkesztett változata.

Hol?

A BAGázs Közhasznú Egyesület 2011 óta van jelen a bagi cigánytelepen. Missziója, hogy a Magyarországon élő cigány emberek is elérhessék céljaikat. Bag nagyközség Budapesttől 40 kilométerre fekszik, Gödöllő közelében, a telepen körülbelül 400-an élnek. A közösségre jellemző az összes szegregált élethelyzettel és mélyszegénységgel asszociált probléma a munkanélküliségtől a magas arányú szerhasználaton át a korai iskolaelhagyásig és gyerekvállalásig.

Miért? – A kezdetek

2013 őszén kezdtem önkénteskedni a BAGázs IKSZ programjában, ahol heti rendszerességű csoportfoglalkozásokon dolgoztunk az itt élő gyerekekkel az alapkészségek fejlesztésének jegyében. Itt újra és újra megütött az élmény, hogy a gyerekek érzelmi világa mennyi bizonytalanságot, agressziót és szorongást rejt. Minél több alkalmon voltam túl, egyre erősödött bennem, hogy a foglalkozások tematikától függetlenül a gyerekeknek valójában az önbizalomról, az énképről, a kapcsolódásról szólnak. Minden hajtogatás, összeadás és közös rajzolás ugyanoda szaladt vissza számomra is: visszajelezni a gyerek viselkedéséről, megbízhatóan, melegen és elfogadóan viselkedni, kereteket és építő visszajelzést adni teljesítményről, viselkedésről. Ahogy egyre több öröm- vagy feszültségteli helyzetbe kerültünk együtt, egyre inkább meg tudtam fogalmazni, hogy mi az, amiben én legjobban tudok és akarok segíteni nekik.

Nagyon fontos az alapkészségek, az értelmi teljesítmény és az iskolai eredményesség támogatása, de azt gondolom, hogy stabil érzelmi működés, csoportmunkára és biztonságos kapcsolatok kialakítására való képesség nélkül nem hozhat lényegi és főleg maradandó sikereket. Persze minden program, ami halmozottan hátrányos helyzetű gyerekkel dolgozik, attól függetlenül, hogy ez a kimondott célok között van-e, rengeteget tesz az érzelmi működés és érzelmi intelligencia fejlesztéséért is. Én azonban olyan programot szerettem volna létrehozni, ami kifejezetten ezen a területen keresztül közelíti meg a gyerekeket, az érzelmi működés fejlesztésének dedikálja magát, és koncepcionálisan több pszichológia van benne mint pedagógia.

Mi alapján? – Elméleti alapok

A program módszertanát és kereteit a fejlődéspszichológia számomra egyik legfontosabb elméletére, a mentalizációs készségre és fejlődésére alapoztuk. A mentalizáció egy csak emberek által birtokolt készség, amely arra tesz minket képessé, hogy az emberi viselkedést automatikusan belső, mentális állapotok mentén értelmezzük. Tehát, ha valaki a hűtőbe nyúl, nem csak a viselkedését látjuk, hanem rögtön így értelmezzük: bizonyára éhes és ételt keres magának. Külön tudunk választani egy külső és belső síkot, értjük, hogy a viselkedés mögött különféle belső állapotok lehetnek, amikhez csak a másiknak van hozzáférése. Lehet valaki hallgatag azért, mert megbántottuk, mert valaki korábban megbántotta vagy mert egyszerűen nincsen mondanivalója; akkor vagyunk mentalizáló állapotban, ha saját magyarázatok helyett őt magát kérdezzük meg belső állapotáról. Nem csak másokat, önmagunkat is mentalizáljuk, a viselkedés szabályozása nem is hatékony a készség nélkül. A mentalizáció olyan a szociális kompetenciához nélkülözhetetlen képességekhez szükséges, mint az érzelmek cimkézése, kontrollja, a személyes határok kialakulása, a szempontváltás és az asszertív kommunikáció. Intenzív érzelmi állapotban a mentalizáció felnőtt korban is gyorsan összeomlik, a saját belső állapot eluralkodik a helyzeten, ilyenkor a kontrollunk alacsony, és nehezen tudjuk más szempontját felvenni, másokat „belülről értelmezni” (Allen & Fonagy, 2006). Ilyenkor látunk saját dühünk és feszültségünk miatt tanulási helyzetből menekülő, szorongással átitatott gyerek helyett egy agresszív, kezelhetetlen kis ördögfajzatot.

A mentalizációs készség a biztonságos kötődés bölcsőjében születhet meg (Fonagy, Gergely, Jurist, & Target, 2004). Az anya mentalizálja a gyermekét, egy belső állapottal rendelkező lényként tekint rá, ezért a baba is így tanulja meg értelmezni önmagát. A szülői visszajelzésekből megtanulja, hogy viselkedései mögött belső állapotok vannak, amelyek felismerhetőek és kontrollálhatóak. Eleinte teljes mértékben a szülőre támaszkodik érzelmeinek felismerésében és szabályozásában, később egyre inkább önmaga is képessé válik erre (Fonagy et al., 2004).

Ha azonban a szülő mentalizációja gyenge, a kötődés nem biztonságos, a visszajelzések pontatlanok lesznek, és nem segítenek a feloldásban sem. Ha az anya nem ismeri fel a viselkedés mögötti belső problémát, akkor nem tudja implicit módon megértetni a gyermekkel, hogy ez csak belső állapot, ami nem végleges, szabályozható, és van is rá megoldás. Ha a síró kisbaba belső állapotát az anyja rosszul fordítja le, és rendszeresen éhesnek hiszi és megeteti megnyugtatásul, megágyaz az evészavar kialakulásának: a gyerek a rossz érzéseit maga is össze fogja kötni az evés iránti vággyal, a megoldást a nyugalmat hozó evéssel. Ha az anya maga is megijed, és feszültté válik a sírástól, saját félelmét is visszatükrözi, és nem tudja megnyugtatni a síró babát, akkor a gyerek fejében nem alakul ki megfelelően a külvilágról és az anyjáról leválasztott belső világ, a saját érzések ragadósnak tűnnek, és a megnyugvás szinte lehetetlen (Allen & Fonagy, 2006). Ezekben az esetekben a gyerek mentalizációja nem fejlődik, egy kiszámíthatatlan világban él, amelyben jó és rossz állapotok jönnek-mennek, a környezet az ő számára viszonylag értelmezhetetlen viselkedések láncolatából áll, és nem mentalizálja jól sem önmagát, sem másokat.

Kiknek? – A telepen élő gyerekek és a mentalizáció

A gyerekek túlnyomó többségével, akikkel találkoztam, nagyon hasonló élményeim voltak. Nehézkes belső reflexiót, fejletlen viselkedésszabályozást, agressziót láttam. A program kezdetén sem az érzések neveit nem ismerték, sem a saját belső állapotaikat nem tudták azonosítani. A „mit érez valaki?” kérdésre a jól/rosszul tengelyen tudnak válaszolni. Sokszor az is előfordult, hogy azt válaszolták, főzeléket vagy sárkányt érez valaki, keverve az érzéseket az érzékszervi benyomásokkal. Tehát nem örömöt vagy jóllakottságot, hanem főzeléket, és nem félelmet vagy ijedtséget, hanem sárkányt érzett az aznapi mese főhöse.

Egy korai alkalmon elmeséltünk egy mesét, amelyben egy cica teljesen romba döntötte a konyhát, és a gazdasszony rémes rendetlenségre ért haza. Megkérdeztük az egyik kisfiút, mit gondol, mit érzett a gazdasszony, mikor belépett az ajtón. Azt válaszolta, hogy a gazdasszony szétverte a macskát. Az ő fejében tehét egyáltalán nem vált el az asszony belső állapota (dühös lett) és viselkedése (szétverte). A gyerekek többnyire egész egyszerűen kihagynak egy réteget (a belső világot) a körülöttük lévő emberek és önmaguk értelmezéséből.

A mentalizáció fejletlensége révén nehezen helyezkednek bele más szemszögébe, ezért az empátiás készség gyenge. Nem önreflektívek, nem ismerik fel belső állapotukat, nem tudják azt kontrollálni. Jelentős részük minden érzését, a feszültséget és az örömöt is, azonnal viselkedésbe fordítja, mozgékony, intenzív, agresszív. Egy másik részük internalizál, gátolt és szélsőségesen visszahúzódó.

Mit? – A foglalkozások és a módszertan

2014 őszén kezdtük a mentalizációt fejlesztő mesecsoportos foglalkozásokat a telepen élő, óvodába járó 4 évnél idősebb 27 gyereknek. Két csoportvezető, egy tapasztaltabb szenior és betanuló kezdő tart csoportot körülbelül 4 gyereknek heti rendszerességgel. A félórás foglalkozásokon egy mesét dolgozunk fel együtt beszélgetéssel és rajzolással a helyi óvoda egy külön szobájában. A mese során fő szempont a szereplők jellemzése, céljaiknak, belső állapotaiknak megértése és ezek viselkedéshez kapcsolása. Ha fontos érzésekhez, gondolatokhoz érünk, megállunk, és a gyerekekkel együtt találjuk ki, hogy vajon a szereplő mire gondol, és mit érez. („Vajon mire gondol most a róka?”) Ha a helyzet megengedi, a jelenlevők saját hasonló élményeinek, érzéseinek a tudatosítása is előkerül. („Te féltél már?” „Mitől szoktál félni?”) A mese végén mindenki lerajzolhatja, ami neki a legfontosabb volt, ez kiváló eszköz az önreflexió és önkifejezés fejlesztéséhez, az érzelmi helyzetek feloldásához. Fontos, hogy a gyerekek viselkedését („látom, nagyon izgatott lettél valamitől”) és sajátunkat („már többször kértelek rá, hogy ezt ne csináld, érzem, ahogy egyre dühösebb vagyok, és hallod, már a hangom is felemeltem idegességemben”) is folymatosan narráljuk: visszajelezzük és kihangosítjuk a belső állapotokat, hogy összekössük a kintet és a bentet, és mindig érthető legyen, hogy mi miért történik.

Hogyan? – Szakmai pillérek

A programban erős pszichológiai háttérrel és fejlett önismerettel rendelkező szakmai önkéntesek dolgoznak. Komoly felkészítés előzi meg a közös munkát, 24 órás, online elméleti anyagokból, kötelező irodalmakból és élő, csoportos, gyakorlati alkalmakból felépülő képzést terveztünk. Fontosnak látom, hogy a program valódi szakmai fejlődési lehetőséget, tanulási zónán belüli élményeket nyújtson a kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkező hallgatóknak. Nem titkolt cél, hogy a pszichológus szakma érzékenyedjen, jobban értse a halmozottan hátrányos helyzet pszichológiáját, aktívan nyisson a kevéssé privilegizált társadalmi csoportok problémái felé.

Alacsony létszámú csoportban dolgozunk, mert ez egyszerre ad teret a nagy mértékű személyes figyelemnek és a csoportdinamikai folyamatokkal való munkának.

Lényeges szempont, hogy a program az óvodában valósul meg. A választás tudatos volt; szerettük volna, hogy a civil szféra és a helyi, állami intézmény bizalmon alapuló, egymás erőforrásaira támaszkodó együttműködésben dolgozzon együtt. Az intézményi keretek, az állandóság, az infrastruktúra sokat segítenek a működésben. Az önkéntesek az óvoda és a telep számára biztonságos csatornát jelentenek a sokszor bénult kommunikációs helyzetekben, továbbá az intézményi és a szülői szempont egyszerre jelenhet meg a gyerekekkel való munka során. Az óvodai környezet és szabályozottság megkönnyítik a gyerekkel való csoportmunkát. Tapasztalataink szerint, ha a BAGázs telep szélén álló konténerházában dolgozánk velük, sokkal több viselkedéses nehézséggel kellene számolnunk.

Jól? – Hatásmérés és kutatás

A program értékelésének és továbbfejlesztésének érdekében egyszerű hatásmérést terveztünk, hogy választ kapjunk a kérdésre: fejlődik-e a mentalizációs készség a foglalkozások hatására. A résztvevő gyerekeknek 2-3 mondatos történetek végén kell felismerniük a főszereplő alapérzelmeit. Attól függően kapnak pontszámot, hogy mennyire önállóan és mennyire pontosan tudják cimkézni az érzéseket. A bemeneti és kimeneti mérés között két félévnyi csoportmunka áll majd.

Arra is kiváncsiak voltunk, hogy az eltérően fejlett mentalizációs készség milyen viselkedéses és érzelmi jellemzőkkel jár együtt. A programhoz ezért tartozik egy fejlődéspszichológiai kutatás, amely a beilleszkedési nehézségekre, magatartásproblémákra utaló jelek (Erősségek és Nehézségek kérdőív tanári verziója; Birkás, Lakatos, Tóth, & Gervai, 2008) és a kötődés, mentalizációs készség, érzelmi működés (MacArthur Story Stem Battery; Emde, Wolf, & Oppenheim, 1987) között keres összefüggéseket. A MacArthur egy projektív teszt, ami babázáson és mesemesélésen keresztül próbálja megragadni a gyerekek belső világát. Segítségével szeretnénk feltérképezni, hogy mi jelent nekik a család, a biztonság, mi van a fejükben a szülőkről, milyen nekik egy konfliktus, milyen érzések dominálnak a hétköznapi események megélésében, milyen megoldások természetesek nehéz szituációkban, hogyan váltanak szempontot egy többszereplős helyzetben. Jelenleg az adatfelvétel és az adatelemzés zajlik, az előzetes eredmények igéretesek. Az általunk létrehozott mentalizációs teszten elért pontszámok és a kérdőívvel mért beilleszkedési problémák mértéke között erős negatív összefüggést találtunk (Pearson korreláció, p=0.032, R=0.4285; lásd 1. ábra). Minél gyengébben teljesít egy gyerek a mentalizációs teszten, annál több viselkedéses problémát jelez a kérdőív, tehát a jobb mentalizáció kevesebb beilleszkedési nehézséggel jár együtt. Ez az eredmény önmagában még inkább csak irányvonalat jelent, mint szilárd összefüggést (például non-verbális IQ-ra még nincsenek kontrollálva az adatok), de első statisztikának biztató és még kiváncsibbá tesz a továbbiakra.

1. ábra A mentalizációs teljesítmény és a beilleszkedési nehézségek összefüggése

Merre tovább? – Záró gondolatok

Minden nehézség ellenére az elmúlt két évben csak megerősödtem benne, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztésében erős helye van a pszichológiának és az érzelmi fókusznak. A pszichológushallgató önkéntesek is arról számolnak be, hogy sok értékes tapasztalatot, gyakorlati tudást kapnak. A gyerekek fejlődése természetesen nehezen mérhető és felületes szemnek szinte észrevehetetlen. Nekünk azonban, akik látjuk őket mesét hallgatni, rajzolni és csoportban működni hetente, mindannyiunknak rengeteg apró élményünk van, ami egyértelművé teszi, fejlődnek a gyerekek, és van értelme csinálni. Az én legutóbbi ilyen tapasztalatom egy a telepen és az óvodában is kirekesztett, álllandóan konfliktusba keveredő 6 és fél éves kisfiúval volt. A csoportfoglalkozáson többször volt nagyobb feszültség köztünk, sokszor akadályozta a csoportot, provokálta a többieket, úgyhogy a foglalkozás után leültettem beszélgetni. Meglepetésemre nyugodtan ült le velem a kis padra a folyosón. Kérdeztem, szerinte én hogyan éreztem magam ma a csoportban? Rosszul, felelte. Elöntött a jó érzés, ez a gyerek mentalizál engem. Miért éreztem rosszul magam szerinted? – kérdeztem. Mert rosszul viselkedtem. És szerinted mit kellett volna csinálnom? – kérdeztem. Visszavinni a csoportomba, válaszolta. És akkor hogyan érezted volna magad? Rosszul. Mosolyogtam, büszke voltam. Én is azt gondolom, hogy az rossz lett volna neked, de én nem szeretném, hogy rossz legyen neked, ezért nem vittelek vissza. Te szeretnéd, ha én rosszul érezném magam? Nem, mondta. Remek, akkor megbeszélhetjük, hogy legközelebb szépen együtt játszunk a csoporton, hogy mindketten jól érezhessük magunkat? Igen, válaszolta. Visszakísértem a csoportba és mosolyogva váltunk el. 

Az egyik legszebb sikerélményem ez a beszélgetés. Másfél évvel ezelőtt ennek a negyede sem történhetett volna meg köztünk. 

Irodalom

Allen, J. G., & Fonagy, P. (2006). The Handbook of Mentalization-Based Treatment. John Wiley & Sons.

Birkás, E., Lakatos, K., Tóth, I., & Gervai, J. (2008). Gyermekkori viselkedési problémák lehetőségeinek felismerése rövid kérdőívekkel I: A Strength and Difficulties kérdőív magyar változata. Psychiatria Hungarica, 23(5), 358–365.

Emde, R. N., Wolf, D. P., & Oppenheim, D. (1987). Revealing the Inner Worlds of Young children: The MacArthur Story St, BAttery and PArent-Child Narratives (Vol. 72).

Fonagy, P., Gergely, G., Jurist, E. L., & Target, M. (2004). Affect Regulation, Mentalization and the Development of the Self. New York: Other Press.