Madai Györgyi: Képzelt interjú

Kériné Sós Júlia

Kériné Sós Júliával

Elhangzott az Agóra Oktatási Kerekasztal plenáris ülésén 2013. október 19-én.

A 90 éve született Kériné Sós Júlia élete és munkája szimbóluma a pedagógiai progresszió folytonosságának. Édesapja a Galilei Kör egyik alapítója volt, ő a népi kollégiumok mozgalmának aktivistája a háború után, az Országos Neveléstudományi Intézet „magyaros módszertanosa”, majd a Petőfi Kör lelkes résztvevője. 56 után volt bátorsága Göncz Árpádnak és társainak ételt, bátorító híreket vinni a börtönbe, jeles fővárosi iskolák legendás irodalomtanára, a hatvanas évek elején az első nevelésszociológiai kutatások fűződnek nevéhez – tanárok, diákok életmódjáról. Jelkép az is, hogy emlékezetét az Agóra „záró konferenciáján” idézhettük fel.

Kériné Dr. Sós Júlia nagybetűs EMBER és ízig-vérig pedagógus volt. Hatalmas tudása, lelkesedése, személyisége magával ragadta tanítványait, követendő példa és biztos pont volt az életükben. Soha nem engedte el egyetlen diákja kezét sem, mindig nyitott szívvel fordult feléjük, s hogy ezt már suta kamaszságukban is visszatükrözték, mi sem bizonyítja jobban, mint ami megfogalmazódott benne: „Szeretet dolgában biztonságban vagyok”

Gondolatait idézzük e „képzeletbeli interjúban”. Annak idején részt vett egy tanácskozáson, ahol a rossz tankönyvekről, a választékhiányról, a központilag irányított pedagógiai elvekről, a szakmai önállótlanságról sok szó esett. Majd Ő is hozzászólt:

Én jól érzem magam a gyerekek és a kollégáim közt. De miért rossz mégis az iskola levegője? Miért nem tudunk gerinces gyerekeket nevelni? A gyermekek jellemének árt, ha külsőleg tiszteletet kívánunk tőlük ,de bizonyos esetekben nem nyílt magatartásra kényszerítik őket. Az erkölcs egyik alapja az lenne, hogy az emberek megtanuljanak nyíltan, őszintén, megalázkodás nélkül beszélni egymással. Ezt azonban csak akkor tudjuk tanítani, ha mi pedagógusok is ahhoz szokunk hozzá. Lehet, hogy népszerűtlen lesz, amit mondok: ha kiszáll egy bizottság megvizsgálni az iskola világnézeti munkáját, órákat látogatnak, utána van egy értekezlet, ahol értékelik a tanárok munkáját, az egyiket megszidják, a másiknál jót tapasztalnak, s ezt a pedagógusok megköszönik és izgulnak, mint a diákok, várva a véleményt: ezt én sérelmesnek találom. Öntudat nélküli ember ugyanis nem nevelhet... Irányelvek közt élni, fentről megtudni, mi a jó , a gondolkodás hiányára vall, szolgalelkűséget eredményez.

"Furcsa játékot játszik velünk a sors, csak ezek a játékok néha már kicsit vidámabbak is lehetnének.” – mondta , s mondom én most, hiszen az imént elhangzott gondolatokat 1956. szeptember 28-án mondta el A XX. kongresszus és nevelésügyünk néhány kérdése című, a Petőfi Kör által szervezett ankéton.

„Mindenek fölött: Légy hű magadhoz” (Shakespeare) volt mottója életének, és ezért most is azt vallaná:

A tanári pályát az teszi vonzóvá, hogy alkalmat nyújt az emberismeretre, az emberszeretetre, kielégíti a kíváncsiságot és kapcsolatot teremt a különböző tudományágak közt. A tanárnak alaposan ismernie kell a saját szaktárgyait, azok legkorszerűbb tanítási módszereit, de legalább ennyire a pszichológiát és a neveléslélektant. Szenvedélye kell legyen a kultúra és a világkép személyes átadása, és ezzel a morális magatartás átadása is. Fontos, hogy a tanárnak egyre több ideje és energiája maradjon a diákokkal kötetlen formában együtt töltött időre, személyes kapcsolatra, reagálásra, megnyilatkozásra, ítéletei indoklására. Sokszor beszélünk arról, hogy a jövő fiatalságát meg kell menteni a szakbarbárságtól, az elszürkülés veszélyeitől. Ugyanezt a küzdelmet meg kell vívni a pedagógusok érdekében is!

Véleményem szerint ma is azt vizsgálná, amit 1964-ben:

Hogyan élnek ma a tanárok? Mik a tanári munka sajátos területei? Mi a kölcsönhatás a tanárok munkája és életmódja között? Hogyan függ össze a pedagóguspálya és az életszínvonal, amikor a tanár életszínvonalát csak a munkája mennyisége, többletmunkája , vagy még az sem, és nem a minősége emeli? Kik és hogyan tanítanak? Milyen és mekkora a munkájuk tudatformáló hatása? Milyen körülmények között és milyen sikerrel tudnak átadni elveket, nézeteket, eszméket, gondolatokat?

Halála után 45 évvel szavai, gondolatai megdöbbentően aktuálisak. Tanítványai munkásságának publikálásával, közkinccsé tételével, aktualizálásával tisztelegnek emléke előtt.

A szerzőről: