Egy új taneszközről

„Neked pörög a dob!” címmel az innovációval foglalkozó oktató játékfilm készült a 13-18 éves korosztálynak. Felmerülhet a kérdés: egyáltalán lehetséges-e egy ilyen bonyolult fogalmat megtanítani a lázadó korban levő tinédzsereknek, ráadásul egy játékfilm segítségével? Tapasztalataink azonban azt igazolják, hogy a diákokat leköti a középiskolai közegben, valóságosnak ható történetként kibontakozó cselekmény, és – bár időnként szájbarágósnak hat a mondandó –, összességében valóban a film szövetébe illeszkedve tanulhatunk és taníthatunk innovációval kapcsolatos ismereteket, fejleszthetjük az ehhez kapcsolódó attitűdöket. Ez utóbbi állítást egy országos felmérés eredményei is alátámasztják.

Elhangzott 2011. október 25-én Budapesten a Lengyel Kultúra Házában.

Olyan politikai és szociális korban élünk, amelyben a gyerekek helyzete nem javult az előző korszakokhoz képest. Az erőszak, a szociális egyenlőtlenségek, a diszkrimináció, a család intézményének instabilitása, intézményes oktatási elképzelések, ezek mind tényezői annak, hogy a gyerekek helyzete romlott. Így a gyermeki jogok sem érvényesülnek. Janusz Korczak nélkülözhetetlen. Eszközöket ad, támaszt nyújt, meggyőződéseket, elveket erősít. Erőt ad.

Trencsényi makacs memóriája nem egyszerűen lelki adottság és technika. Sokkal inkább világnézet. Ő ugyanis tudja, amit sokszor elfelejtünk, hogy a világ nem attól változik meg – ha egyáltalán –, hogy egy-két fontos ember egy-két fontos döntést hoz, hanem ezernyi ember apró kezdeményezéseitől. Hogy a történelem – a neveléstörténet? – folyamát apró erek és patakok táplálják, és azt hiszem, rosszul érezné magát, ha egy is közülük figyelmen kívül maradna.

A gyakorlat során természetesen sok mindent elsajátít a pedagógus, de hasznosabb lenne úgy kikerülni az egyetemről, hogy rendelkezésre álljanak bizonyos magatartásformák. Ehhez pedig arra lenne szükség, hogy a diákévek alatt sokkal többször legyen lehetősége betekinteni egy-egy iskola működésébe, illetve különböző pedagógiai szituációkba. A HISZEM tehát arra is alkalmas lehetne, hogy a tanárjelölt hallgatók is részt vegyenek a hálózatépítésben és gyakorlati tapasztalatot szerezzenek. 

Az emlékezéseket Imre Lajos gyűjtötte egybe, Fenyő D. György végezte a szerkesztői munkát a tőle megszokott gondossággal. A kolozsvári Erdélyi Református Egyházkerület és a budapesti Kálvin Kiadó jegyzi a kötetet. Megjelent 2011-ben. A visszaemlékezők közt Vita Zsigmond, Dávid Gyula, Borzsák István, Tálasi Istvánné Varga Anna, Ujfalusy Klára, Nemes Nagy Ágnes, H. Kiss Judit, Tusa Erzsébet, Lőrincze Lajos, Domonkosné Ozoray Márta, György Ágnes, Nagyné Hrabovszky Anna, A. Nagy Zsuzsa, Korbuly Judit, Szabó Imréné Szabó Éva, Veressné Deák Éva, Frank Vera. Felbukkan Kéryné Soós Júlia emlékező írása is.

„A zene csodája képessé tesz felfedezni azt, hogy nem csak az tehetséges, aki művésszé lesz. A tehetség bennünk van, és ha módot adunk rá, napvilágra bukkan. Az énekeskönyv és lemez segítségével együtt énekelhet a gyerekkel az anya meg az apa is, a barátok, s még a nagyi is."

L. Ritók Nóra kimondja, amit gondol és érez, mert nem tudja magában tartani. És ez nemcsak a blogjában jellemzi: beszélgetéseken, konferenciákon úgy szintén. Zavarja a csúsztatás, az, hogy mindenki csak sikerekről beszél, mert ő egészen mást tapasztal.

Mihály Gábor és Szathmári Edit könyvéről

„Ez a könyv reményeink szerint alapot ad a táboroztatóknak, tanároknak, gyermekekkel foglalkozó szakembereknek, érdeklődőknek, szülőknek a táborozás mint élethelyzet közös értelmezéséhez. Segítséget nyújt az elindulásban, tájékozódásban a gyermektáboroztatás területén. Reméljük, hozzájárulunk ahhoz, hogy újra felélesszük azt a gyermektábor-kultúrát, ami a cserkészet óta az úttörőkön át jelen volt a felnövekvő ifjúság életében, es ami sajnos az elmúlt két évtizedben háttérbe szorult, talán eltűnőfélben is van.”

S ennek az olvasztótégelynek gyújtópontjában áll a Tanoda, ez az iskola és nem-iskola határán, közművelődés és oktatás határán, gyerekkori szocializáció és felnőttkori tanulás határán, állami segítség és civil kurázsi határán kigondolt, létrehozott intézmény. 

Egészen elképesztő látvány, ahogy a gyerekek figyelnek és koncentrálnak amellett, hogy élvezettel, érdeklődve és hozzáértően rajzolnak. Azt tehát látjuk, hogy képesek koncentrált munkát folytatni, együttműködni, de azt nem látjuk, hogy honnan jutottak el idáig. L. Ritók Nóra el is mondja, hogy jó lett volna, ha már az elején ott van a stáb, és be tudja mutatni az egész folyamatot, mert nagyon messziről indultak.