A tudományos blogok szerkesztői szeptember 24-én kilépnek a virtuális világból, hogy személyesen mutassák be munkájukat az érdeklődőknek. A „Kutatók a neten” - I. Kutatói Blog és Weboldal Találkozó a Kutatók Éjszakája és a Nanopaprika közös szervezésben valósul meg.
Egy HHH tanulóktól mentes iskola megszervezésének receptje.
Szükséges hozzávalók
Végy egy olyan települést, ahol legalább egy, önkormányzati fenntartású iskola működik, mondjuk társulásban, és integrált oktatást valósít meg. Olyat, ahol sok a gondot jelentő, HHH, főleg cigány gyerek. És ahol van gyerek, bőven. Nem HHH is.
Szükséged lesz még egy a törvények szerint iskola alapítására, fenntartására alkalmas egyházra, esetleg alapítványra.
Az elkészítés menete
Hintsd el a hírt, hogy alakul egy olyan iskola, ahol nem lesz cigány, nem lesz probléma, verekedés, csúnya beszéd, fejtetű, lopás stb. Ezt jó korán kezdd, messze a tanévkezdéstől, és engedd a hírt szabadon szárnyalni.
Folytasd az óvodában, a leendő elsős szülőkre koncentrálva. Jó, ha van önkormányzati képviselő, aki támogat. Vigyázz! Úgy kell tenned, mintha nem a cigánymentes iskolára szerveződne a dolog. Tehát, semmit leírni, csak szóban és diszkréten.
Járd végig a családokat, jellemezd az önkormányzati iskola problémáit, jelezd, hogy mennyivel eredményesebb lesz nálatok majd a munka. Ecseteld a gyerekek jövőjét, mennyire meghatározó, hogy ne olyanok közt legyen, akiket nem érdekel semmi, sosem tanulnak, stb.
Támassz olyan felvételi feltételeket, hogy a HHH, a cigány ne jelentkezzen, de ne lehessen tetten érni a szándékosságot. Pl. lelkészi ajánlás, kötelező egyházadó, rendszeres templomba járás, esetleg tandíj.
Örömmel fogadd a nem hátrányos helyzetű, nem cigány szülőket, esetleg („magunk között”) már mondhatod, hogy ez mennyivel jobb iskola, hiszen itt nincsenek „azok”. Mondd, hogy szívesen fogadod az átiratkozókat, akár tanév közben is.
Tedd a beiratkozást az önkormányzati iskola beiratkozási időpontja elé, ez nem nehéz, hiszen őket a törvény kötelezi, hogy jó előre megjelöljék a napokat. Ne adj információkat, hányan iratkoztak be. Győzködd az utolsó pillanatig az ingadozókat.
Kitágult világunk eredményeképpen könnyen ráakadhat az ember azokra a videó-összeállításokra, amelyekben tanulók hívják fel a figyelmünket arra, hogy ők már egy másik nemzedék, egy digitális nemzedék.1 Divatosan digitális bennszülötteknek hívjuk őket. Ugyan mindennap használjuk, alkalmazzuk az online környezetben rejlő lehetőségeket, mégsem gondolunk bele abba, diákjaink ugyanebben a környezetben élnek, és ők – mint mindent – ezt is sokkal intenzívebben élik meg. Számukra az internet, az mp3, az msn, az iPod, a blog, az iwiw, a Facebook mind-mind természetesek, nem kutatják, hogy ezek mi fán teremnek, hogyan működnek, egyszerűen csak vannak a számukra, és ha már vannak, hát használják is őket.
A szerző az írásról: "Az utóbbi években - igazság szerint 2002 óta - egy kicsit belebonyolódtam a műveltség sorsával, a kompetencia alapú oktatással és mindezek politikai jelentőségével kapcsolatos elméleti kérdésekbe. Ezt a belebonyolódást a Politikatörténeti Alapítvány anyagilag is támogatta. Most kísérletet tettem arra, hogy egy hosszabb esszében összefoglaljam mindazt, amit erről gondolok."
Intertextualitás és szexualitás a kortárs versekben a magyarórán
Az irodalomtanítás két felfogása közül az egyik a kánon-kronológia-irodalomtörténet elvét állítja a középpontba, a másik a problémacentrikusság-képeségfejlesztés-egymásmellettiség alapján szerveződik.
Mivel s hogyan múlattuk az időt? Kezdjük a nagy szerelemmel, a focival. Minden lehetőséget ki és felhasználtunk arra, hogy kergethessük a labdát, utánozhassuk Sárosiékat s közelünkben Wirsinger/Várszegi Gyusziékat, Tullnerékat, a Reménység csillagait. Nem győztem csodálni „Tuli” sportszerű és mindig elegáns szereléseit, fejeseit amolyan söprögető pozícióból, „Banya” nagy erejű ballábas bombáit (bánta is azokat a „Krumpligyár” rozoga kapuja mögötti fakerítés!), Gyuszi bácsi baloldali elfutásait, okos beadásait, „cimbalomszögből” lőtt góljait. Állandóan őket utánoztam, őket utánoztuk.
Jean-Paul Brighelli: Butaságra kárhoztatva. Az iskolák programozott halála. Budapest, 2006, Kairosz Kiadó. Fordította: Nemes Krisztina.
„Az iskola megölte önmagát, az iskola halott; ezzel az állítással tanárok vagy szülők, pedagógusok vagy politikusok is egyetértenek. A tudás ugyanígy halott. A színvonal mind általánosabbá váló csökkenése fokozza az esélyek egyenlőtlenségét; a társadalmi felvonó is defektet kapott.”
Családom, gyermekkori élményeim és az engem segítő mesterek gazdag személyisége határozta meg szakmai pályafutásomat és a magánéletemet egyaránt.
A színek, illatok, hangulatok iránti fogékonyság szinte születésemtől fogva élt bennem, így aztán alig néhány éves koromtól maradandóan belém rögződtek a jelentős élmények. Édesanyám sport-babakocsiba ültetetve százszorszépeket adott a kezembe, és máig tart rajongásom a virágok iránti.
Akkor vagyunk elérhetők az Online irodában, ha mind a szegélyen, mind az ablakban ez olvasható: "Editor is online". Adja meg nevét az alsó szegélyen, írja üzenetét a szövegbuborékba, és küldje el Enterrel.
Érted haragszom
A szerző az írásról: "Az utóbbi években - igazság szerint 2002 óta - egy kicsit belebonyolódtam a műveltség sorsával, a kompetencia alapú oktatással és mindezek politikai jelentőségével kapcsolatos elméleti kérdésekbe. Ezt a belebonyolódást a Politikatörténeti Alapítvány anyagilag is támogatta. Most kísérletet tettem arra, hogy egy hosszabb esszében összefoglaljam mindazt, amit erről gondolok."
