Osztálytermi közösségépítés

Egy program kipróbálásának tapasztalatai. Csík Orsolya írása

Ezt olvasva jól kirajzolódik a félév változékony íve: voltak nagyon jól, de kevésbé jól sikerült alkalmak is, kihívások, nehézségek, nagy pillanatok.

A KÖZTEREM program kísérleti, bevezető szakasza a 2014/15-os tanévvel együtt zárult. A Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és KSZKI három osztályába vittük el a programot osztályonként három foglalkozás erejéig. Az alábbi, reflektív céllal íródott cikk a félév tapasztalatairól és az azokból megfogalmazódó elképzelésekről szól. 

Az előző írásomban inkább a program előzményeit, létjogosultságát fejtegettem úgy, hogy akkor még csak nagyvonalakban tudtuk, mit is szeretnénk majd csinálni a gyakorlatban „osztálytermi közösségépítés” címszó alatt. Visszagondolva, elemezve és mérlegelve az akkori elvárásainkat, célkitűzéseinket elmondhatjuk, hogy túlvállaltuk magunkat. Mindent akartunk, minden osztályban, viszonylag rövid idő alatt. Arról nem is beszélve, hogy sokszor mi magunk is falakba ütköztünk mint trénerek. Valami egyáltalán nem működött, valami maximálisan eltalálta az osztályokat. Néha az alapos felkészülés ellenére is úgy éreztük, hogy sodródunk, nem tudjuk, merre visz el egy-egy foglalkozás. Mégis, az elmúlt fél év volt számomra a legintenzívebb szakasz, amikor pedagógusként, ötletgazdagként, félig-meddig vezetőként, de mindenekelőtt trénerként kellett helytállnom, miközben elmondhatatlanul sokat tanultam és „tanult a program” maga is.

A félév során 5 blokkal (csapatépítés; ön- és társismeret; szociális érzékenység és társadalmi felelősségvállalás, diák-érdekképviselet; aktív állampolgárság) kezdtünk dolgozni az osztályokban, és ezek a blokkok menet közben lassan összeolvadtak. A csapatépítés tulajdonképpen nem létezik ön- és társismeret nélkül, és fordítva. A diák-érdekképviselet és aktív állampolgárság témája pedig tökéletesen kiegészítik egymást. A szociális érzékenység és társadalmi felelősségvállalás témája látszólag önmagában áll, de egyik foglalkozás vagy blokk sem múlik el anélkül, hogy ezt a témát hol felszínesebben, hol mélyebben ne érintenénk. Így tulajdonképpen két nagy blokkunk maradt: a csapatépítés (melybe beletartozik tehát az ön- és társismeret, valamint a szociális érzékenység és társadalmi felelősségvállas), illetve az aktív állampolgárság (melybe a diák-érdekképviselet, illetve a szociális érzékenység és társadalmi felelősségvállalás részei illeszthetőek). Már a félév során elkezdődött az összeolvadás, és a munka is sokkal gördülékenyebbé, lazábbá vált, hiszen nem kellett direkt szétdarabolni az amúgy összetartozó tartalmakat. A kezdeti blokkosítás azonban mégis jó ötletnek bizonyult, hiszen a tervezés fázisában nagy segítségünkre volt a célterületek kijelölése, valamint azok tartalmi lebontása során. 

A félév közben folyamatosan vezettük a blogot, minden egyes foglalkozás után felkerült egy bejegyzés. Ezt olvasva jól kirajzolódik a félév változékony íve: voltak nagyon jól, de kevésbé jól sikerült alkalmak is, kihívások, nehézségek, nagy pillanatok. A programsorozat lezárultával az osztályoktól egy viszonylag hosszú, összetett kérdőíven kértünk visszajelzést, melyre a 111 programba bevont diák közül 76 válaszolt. Rákérdeztünk a program hasznosságára, a különféle elemekkel (szervezettség, tartalom, felkészültség, infrastruktúra) való elégedettségükre, hosszabb választ igénylő kérdésekben pedig az egyes gyakorlatokra, változtatásokra, javaslatokra kérdeztünk rá. A program hasznossága egyéni és osztály szinten is érdekelt minket.

A program hasznossága az egyénre vonatkoztatva %-ban kifejezve. 2015.

A program hasznossága az osztályra vonatkoztatva %-ban kifejezve. 2015.

Arra számítottunk, hogy nagyobb lesz az eltérés a két fókusz (egyén és osztály) között, ám csak néhány százaléknyi eltérés mutatkozik arra irányulóan, hogy az osztálynak hasznosabb volt a program, mint az egyénnek. A százalékok arányát figyelve fontos kiemelni, hogy nagyon sok válasz helyezkedik el a semleges skálafokon, habár ez nem okozott nagy meglepetést. Az egyes foglalkozások is azt mutatták, hogy nem mindig tudták eldönteni ez mennyire volt jó, rossz, hasznos, haszontalan a számukra, illetve megvoltak a program mélységei és magasságai is. Ez magyarázható a tanulási fázissal a részünkről és az osztályok részéről is, vagyis itt még senki nem volt mindig 100%-ig biztos a dolgában. Mindenesetre a program hasznossága mellett szól a 22% és a 23% az inkább hasznos, teljes mértékben hasznos kategóriák mentén. Az elégedettséget több kategóriában mértük, de a könnyebb átláthatóság érdekében összevontuk és átlagoltuk az eredményeket. 

A programmal való elégedettség %-ban kifejezve. 2015.

Dacára a félév közben felmerült nehézségeknek, az osztályszinten is boncolgatott problémáknak, a bizonytalanságoknak szerencsére azt kijelenthetjük, hogy a programmal önmagában elégedettek voltak (49% és 34% az elégedettség mellett). De nézzük meg a kérdőívek legizgalmasabb részét, melyben a program során alkalmazott gyakorlatokra, illetve a program fejlesztésére adtak visszajelzéseket, javaslatokat a diákok. 

A gyakorlatok repertoárjában szerepeltek többek között csapatépítő, érzékenyítő, kommunikációs, problémamegoldó feladatok. A kérdőívben megkértük a diákokat, hogy nevezzék meg azt a gyakorlatot, mely a legnagyobb hatással volt rájuk, és indokolják is a válaszaikat. Erre a kérdésre összesen 59 válasz érkezett, melyből 9 egy olyan gyakorlatot említett, melynek kapcsán blogbejegyzésben írtam le az osztályban kialakult feszültséget és konfliktust. Noha ez a szám igen alacsonynak tűnik, mégis pozitív csalódás, hogy ezt beválogatták kedvenc gyakorlatként, ráadásul a másik szerepbe való helyezkedés, a tolerancia, az egyéni és csoportos tanulás magyarázatával. Szintén a szociális kompetenciához kapcsolódó gyakorlatok közül válogatott 17 diák, de a legnépszerűbb gyakorlat a kifejezetten csapatépítést, a kiscsoportokon belüli, illetve a kiscsoportok közötti együttműködést célzó gyakorlat lett, melyet 33 diák választott. A program fejlesztésére tett javaslataik többségében olyanok voltak, melyekkel mi magunk is szembesültünk menet közben. Például az előbb kiemelt csapatépítés ezért is kerül a következő tanévtől a program fő fókuszába, hiszen az ilyen és ehhez hasonló gyakorlatok működnek a legjobban ebben a korosztályban. Kritikus pont volt még a foglalkozásokra szánt idő mértéke is. Túl sok volt számukra a nap végén a 3x45 perces foglalkozás. Érthető, főleg ha tudjuk, hogy iskola után még különórákra, tanulni vagy éppen sportolni járnak. A 3x45 perc alapvetően is idegen a 45 perces tanórákon szocializálódott diákoknak. Hiába a játékosabb feladatok, hiába, hogy nem direkt tanulás folyik, az erejük ugyanúgy, ha nem jobban fogy egy ilyen alkalommal, mint például egy matekórán. Az osztályok továbbra is 36-38 fősek, de a foglalkozásokon végrehajtott kiscsoportos munkán túl nem volt lehetőségünk bontott csoportokban dolgozni a fiatalokkal. Ezt ők maguk is kritikaként, javaslatként fogalmazták meg, tehát a következő évben mindenképpen igyekszünk így is foglalkozni velük. További fejlesztési pont, hogy igyekezzünk még közelebb vinni hozzájuk az egyes témákat, foglalkozásokat. Úgy gondoljuk, nagyon sokszor voltunk túl direktek, így a jövőben megpróbálunk sokkal lazább keretekben mozogni, az egyes kritikusabb, de tartalmilag nagyon fontos elemeket bújtatottan elhelyezni a foglalkozásokban, hogy nagyobb számban érhessenek célt. Sok rövidebb, pörgősebb, indirektebb gyakorlatrepertroárral indulunk neki a következő tanévnek, és kíváncsian várjuk, ez milyen hatást vált majd ki a fiatalokból.

A diákok mellett az osztályok osztályfőnökeitől is kértünk visszajelzést egy interjú keretében. A program mellett mindhárman elköteleződtek, fontosnak és hasznosnak tartották azt. A beszélgetés azonban egy sokkal mélyebb síkra terelődött, ugyanis azt próbáltuk közösen kitalálni, hogyan válhatna ez az osztályok életének szerves részévé, hogyan kerüljük el a szigetszerű jelenlétet. Az interjú végére szinte már az iskola szervezetét érintő kérdéseket feszegettünk a további megvalósítási tevékenységek és a fenntarthatóság összefüggésében. Ez a szempont hihetetlenül fontos ugyanis a program jövőjét illetően. Ha nem tudjuk ezt integrálni az iskola pedagógiai víziójába, akkor ez is csupán egy próbálkozás, egy projekt, egy kampány jellegű tevékenység marad.

Egybevetve tehát a saját tapasztalatainkat, előzetes céljainkat, a diákok és az osztályfőnökök visszajelzéseit, új szerkezetben folytatjuk a munkát szeptembertől. Jelenleg azonban marad az Illyés berkeiben a program, ahol két kísérleti osztályt indítunk a tanév kezdetekor, kéthetente lesznek a 45, illetve 90 perces foglalkozások. Szeretnénk, hogy a diákok, a tanárok és a trénerek számára is ideális, de fix időpontban legyenek majd a köztermes órák. A foglalkozások tematikája tehát a fent megnevezett két blokk köré fog épülni, azon belül is a csapatépítő tevékenységekre fókuszálva. Ezt fogják majd fokozatosan, de egyre nagyobb számban kiegészíteni a szociális érzékenységet, társadalmi felelősségvállalást, diák-érdekképviseletet, aktív állampolgárságot célzó tartalmak. 

Kulcsfontosságúnak tartjuk a pedagógusok minél nagyobb arányú bevonását a programba, belső műhelyek segítségével. Szeretnénk, ha minél többen részesei, majd alakítói lennének a programnak, szeretnénk, ha egy-egy gyakorlatot bevinnének az osztályaikba, kipróbálnák azokat „éles helyzetben”. A KÖZTEREM tehát nem csak a diákokkal, hanem a pedagógusokkal és tulajdonképpen a szervezettel is foglalkozik. A csapatunk egész nyáron azon dolgozik, hogy ősszel flottul induljanak az osztálytermi munkák, a pedagógus műhelyek és a szervezet életébe is egyre inkább integrálódjon ez az alapvetően szociális kompetenciát fejlesztő tevékenység. 

A szerzőről: 

Hozzászólások

Sziasztok!

A budapesti magántanár-adatbázis! www.tanarbazis.hu

Keress tanárt vagy jelentkezz Te is tanárnak! Kérünk oszd meg, mert másnak is szüksége lehet rá!

Like: https://www.facebook.com/tanarbazis