Janusz Korczak: Gettónapló – magyarul

Simon Mária írása

Janusz Korczak: Gettónapló. Budapest, 2017, KUK Könyv és Kávé Kft.

2017. július 21-én írom ezeket a sorokat. Janusz Korczak pontosan 75 éve a varsói gettóban (1942. július 21-én) a következőket írta:

Holnap leszek hatvanhárom vagy hatvannégy éves. ... Nehéz dolog megszületni és megtanulni élni. Egy sokkal könnyebb feladatom maradt: meghalni. ... Szeretnék tudatosan és józanul meghalni. Nem tudom, mit mondanék a gyerekeknek búcsúzóul.

Kereken 75 évvel ezelőtt a náci megszállók 1942. július végén felszámolták a varsói gettót. Treblinkában Korczak és 200 „gyereke” (a gondjaira bízott Árvaház növendékeit tekintette így) elpusztulnak a gázkamra poklában.

A magyarul is végre megjelent Gettónapló az ezt megelőző 3 hónap bejegyzéseit tartalmazza. Ne számítson senki sem arra, hogy a varsói gettó napi eseményeit fogja olvasni, vagy hogy részletes leírásokat a gettóról, a borzalmakról. Mégis mindent megtudunk. Korczak árvaházát beköltöztették a gettóba. Az alapvetően megváltozott körülmények között is igyekszik úgy működtetni az általa teremtett intézményt, mintha a háború előtti világ még létezne. A gyerekek súlyát rendszeresen megméri, iskolai ülést tart, levelezik magasrangúakkal, hogy élelmet szerezzen, hiszen legalább 2 hónapi ínségre számít. Az iskolagyűlés után a bíróság ítélkezései is rendre sorra kerülnek. (Ez egy olyan bíróság – a falakon belül –, ahol felnőtt, gyerek azonos elbírálást kap a gyerektársadalom által megszabott törvények szerint. Figyelemmel kíséri a gyerekek vágyait, szükségleteit, és motiváló megoldásokon gondolkodik:

Megállapítottam a klozetdíjat: Kisdolog végzéséért öt legyet kell elkapni. Nagydolog – másodosztály (vödröt – hokedli kivágott nyílással) – tíz légy. (67. old.)

Ne feledjük, hogy egy abszurd világról van szó. 

Itt is működtetni kell a korczaki pedagógiában nélkülözhetetlen újságot. Rendszeresen megtartja a nevelői gyűléseket is.

Itt is vannak gyerekek, akiket be kell vagy kellene fogadni a már amúgy is zsúfolt árvaházba.

Éjszaka jegyzeteket ír az alvó gyerekekről, napközben erre nincs ideje.

A gettóban betegekhez is kijár. Rendszeresen beszélget az utcán az emberekkel.

Megbeszélések, igazgatótanácsi ülések. Igyekszik élni az abszurditások közepette is.

A napló műfajának megfelelően önmaga belső életéről, fizikai és lelki állapotáról is vall. Fáradt, rég nem fürdött, fáj a szeme, a szagok, köhögés, fulladás, tetűt öl, úgy alszik el, hogy finom ételekre gondol, eszébe jut, hogy valamikor a fiókjában morfiumot és szublimátot tartott, az első világháború idején pedig a zsebében. Nincs elég türelme beszélgetni az emberekkel, néha közönyösnek érzi magát. Így ír, amikor felkavaró jelenetet lát vagy halottat:

Na, és akkor mi van, ha fáj a nyelvem, akkor mi van, ha kivégezték? Tudja, hogy meg kell halnia. Hogyan tovább? Mindenki csak egyszer hal meg, többször nem. ... Néha meghat és csodálkozom... (45. old.)

Örül az éjszakai nyugalomnak, mert az azt jelenti, hogy a gyerekek alszanak, és senkit nem végzett ki éjjel a Gestapo. Súlyos gondolatok gyötrik a gettóban élők sorsát illetően:

Amikor a nehéz órákban a zsidó gettóban élő, kiirtására ítélt csecsemők és vének megölésének, elaltatásának tervét mérlegeltem, ezt a betegek és a gyöngék, a tudattalanok ellen intézett aljas, leplezett gyilkosságként értelmeztem.

Írja ezt az az ember, aki elfogadja az eutanázia lehetőségét, aki a gyerekjogok közt említi a gyerekek halálhoz való jogát. Tudja, hogy a halál előszobájában élnek, de itt is emberhez méltóan kell létezni. Szerinte a halál nem a vég, hanem egy másik élet, vagyis az élet folytatása.

Korczak naplója számvetés is. Ne számítsunk arra, hogy külön fejezetben megtaláljuk az erre vonatkozó adatokat, vagy életrajzi tényeket. Mégis szinte teljes kép alakul ki az olvasóban Korczak gyerekkorának családi légköréről, legfontosabb gyerekkori emlékeiről. Például arról, hogy hogyan döbben rá a kanárija halála kapcsán zsidó voltára. Vagy milyen erősen meghatározó élménye volt a betlehemes játék. A naplóban figyelmeztet arra, hogy hogyan kell mesét mondani a gyerekeknek. Amikor életét 7 éves ciklusokra bontja, szellemi fejlődését tekinti át.14 éves, amikor első gondolatai felötlenek benne a nevelési reformokról. 14 évesen úgy érzi, hogy neki kell törődnie a világgal, az emberrel. Nem őt kell szeretni, neki kell cselekedni. A negyedik ciklusban már cselekedni is akar saját mintái alapján. A saját mintái alapján, azaz az elvei alapján él a gettóban is, annak ellenére, hogy ahogy írja, nehéz követni, hogy ki kicsoda. 

Emberi nagyságát talán a Naplóban leírt tervei jellemzik leginkább. Lehet, hogy van, aki felszisszen és felteszi a kérdést, hogy miért nem a saját életével törődik, hiszen egész Lengyelország ismeri az Öreg dokit, lennének, akik ki is hoznák a gettóból.

Jól érzem magam és sokáig akarok írni, az utolsó tintacsöppig. Mondjuk egy óráig, aztán következhet hat teljes óra pihenés. Még viccelődni is kedve támad az embernek. (36. old.)

Nemcsak naplót olvasunk, hanem egy modern, impresszionisztikus regényt. Kimagasló mű, már régóta olvasunk kellett volna magyar kiadásban. Most ezt üdvözölhetjük.