Poszttal, kommentekkel

L. Ritók Nóra összeállítása a jobb agyféltekés rajzolásról

Hétfőn jelentettük meg Bodóczky István írását ugyanerről a tárgyról. Most folytatjuk a fontos művészetpedagógiai téma feldolgozását. A posztot és a kommenteket eredeti formájukban, szerkesztés nélkül közöljük.

Most rendhagyó formáját választom az írásnak. Egy posztot teszek ide, és pár kommentet a Facebookról. Már korábban is nagy vitát gerjesztett, amikor először posztoltam erről. Voltak benne pedagógusvélemények, de sokkal több mástól, akiket boldoggá tett a tanfolyam, és azóta festenek is. Hogy mit és hogyan, azt most nem teszem elemzés tárgyává.

Azt hiszem, valami csúnyán összekavarodott itt is. Az én véleményem is csak egy vélemény. Mindenki foglaljon állást, ki-ki saját meggyőződése szerint.

A poszt

Tudom, már egyszer kiposztoltam ezt... korábban.... de most megint megkapták az iskolák. A szakmát akkor sem izgatta fel különösebben ez az egész...gondolom, most sem fogja. De nekem muszáj kiabálnom....mert annyira az ellenére megy annak, amit én rajztanárként és képzőművészként is a vizuális nevelésről gondolok. A képet a rajztanároknak szóló ajánlásból vettem ki. A szöveg pedig az EMMI felhívásából van...

Most azt hagyjuk, hogy hol tudnak majd akrillal meg pasztellel dolgozni a gyerekek az általános iskolai rajzórákon...hol vannak meg ennek a technikai feltételei.

Hagyjuk azt is, hogy baromira szeretném látni, hogy illeszkedik ez a NAT-hoz. (pl. "A vizuális nevelés kiemelt fontosságú feladata a kreativitás működtetése, illetve fejlesztése, a kreatív képességek kibontakoztatása.")

De már látom, ahogy az általános iskolai vizuális nevelés órákon a példaként is bemutatott Angelina Jolie és Rambo fotókat másolják majd a gyerekek. Esetleg tájképeket másolnak, amelyeket mások alkottak meg.

Komolyan, akik ezt a képzést most benyomják a köznevelési rendszerbe, ők tényleg azt hiszik, hogy ennyi a vizuális nevelés? Ezzel fogjuk megalapozni a vizuális kultúráját a következő nemzedéknek?

Annyira el vagyok keseredve…

A felhívás

A kommentek

A szakember:

Ajobb agyféltekés rajzolás nem helyettesíti az iskolai rendszerű rajzoktatást, hanem kiegészíti azt - mondom ezt a technika oktatójaként. :)Ugyanezt állítják azok a rajztanárok, akik az elmúlt 10 évben - félretéve a fenntartásaikat - eljöttek hozzánk megtanulni a módszert. Ezek a tanárnénik és tanárbácsik azt is mondják, hogy bizonyos tekintetben sokkal gyorsabb és látványosabb eredményt lehet elérni a jobb agyféltekés rajzolással, mint a nemzeti alaptanterv által előírt tematika leoktatásával. Meg kell nézni egy általános iskolát kijárt gyermek 8 év rajztanulása után készült portré rajzát, majd azt, amit egy 3-4 napos kurzust követően alkotott. Ég és föld a különbség….

Én:

.. amiket a rajztanárok reakcióiról ír, azzal van bajom...Pl. hogy a "Nemzeti alaptanterv által előírt tematika" , ahogy ön írja, nem létezik. A vizuális nevelésben az a csodálatos, hogy nincs benne kötött téma...hogy ezt vagy azt kell lerajzolni...ha megnézi, látja, hogy a kerettanterv ennél sokkal nagyobb szabadságot ad. A művészet pedig már a 20.században sem a látvány leképezését tartotta csúcsnak, hanem az önkifejezést... Ehhez persze kell technikai tudás, szerintem is nagyon fontos, de ehhez rengeteg út kínálkozik a másoláson kívül is. Tudja, mikor a gyerekek másolnak valamit, rajzfilmfigurát, vagy bármi mást, mi erről az útról igyekszünk eltéríteni őket. A saját figurákon megtanítva nekik mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy kifejezhessék vizuálisan magukat. A másolás ezzel ellentétesen hat. Amit elismerek, az a sikerélmény hatása....ezt azonban annyi más úton el lehet érni....

A szakember:

Egy 13 éves kis hallgatónk tanfolyam első és utolsó napján készült alkotása. Azt hiszem, a két kép önmagáért beszél.

 Én:

..nem ez a válasz arra, amit felvetettem...a "jobban másolás" is csak másolás. Továbbra is azt gondolom, ennek nem az iskolarendszerben van a helye...ott a gyerek előtt kapukat kell nyitni, sokat, hogy érezze, keresse, hol van a helye a világban, hogy az egyéniség a maga egyediségével egy csoda...és keresse a hangját, az egyéni útjait. A másolás ehhez nem ad eleget....

Egy résztvevő:

A jobb agyféltekés rajznak vannak nagyon jó hatásai. Magát a rajzolás technikáját jól meg lehet vele tanulni, másolás útján. Ez nem feltétlen baj, mert alapvetően mindent másolva tanulunk: az írást, az olvasást, a járást, a beszédet, és még nagyon sok mindent....Elismerem, ez nem alkotás még, hanem rajzolás technikája, de valóban jó alapokat ad arra, hogy később alkotni tudjunk. Nekem is sokat segített. Jómagam festek, és ennek is alapja a rajz.

Én:

A technikát meg lehet tanulni másolás nélkül is. Az a baj, hogy a másolás nemcsak ennyi...egy képi világot közvetít, ami nem a sajátja valakinek, hanem egy másik ember által rögzített látvány. Az alkotás más...az nem technika. Az alkotásban állásfoglalás van a világról, vélemény, gondolat... A másolás mindig más embernek a gondolata. Gyerekeknél különösen veszélyes ez, mert elveszi az önálló vizuális gondolkodás képességét. Volt tanítványom, akit a szülei beírattak...a korábban bátor képi világú kislány egy görcsösen rajzoló, ötlettelen, mindig radírozó gyerekké vált. Ettől féltem a gyerekeket, ha ez bemegy az oktatásba. És ezt minden szakembernek látnia kellene. Nem azokkal akarok vitatkozni, akik felnőttként igénybe veszik ezt a szolgáltatást, és saját döntésükkel másolnak, mert ez esik nekik jól. A gyerekekkel azonban felelősséggel kell bánnunk. Ők azt veszik mintának, amit a pedagógus mutat. Ha ezt mutatja, azt hiszik, ez a jó út. Másolni. És (elnézést kérek minden jó pedagógustól) nagyon sokan ezt fogják közvetíteni: másolni jó. Nem gondolkodni. Nem kreatívnak lenni, hanem reprodukálónak…

Egy hozzászóló:

Szerintem tévedés azt hinni, hogy a gyerekek másolva tanulnak meg mindent - ha igaz lenne, akkor sosem tudnának túllépni a másolaton. Ezzel szemben a beléjük oltott kíváncsiság hajtja őket az újabb dolgok megismerésére, megtételére... Ha az iskolarendszer nem ölné ki belőlük a kreativitást, akkor azok maradnának felnőtt korukra is Magáról a rajzról; én semmi kreatívot nem találok abban, ha valaki lemásol valamit; (igazából nincs is rá szükség, hiszen tökéletesen le tudjuk másolni másként).

Egy pedagógus:

... Részt vettem egy tanfolyamon, nekem óriási élményt jelentett, sikerélményhez jutottam. Ezt a mai rajzoktatás nem minden esetben mondhatja el. Nem adja meg azokat az instrukciókat, amivel sikerélményhez jutna a gyerek. Egyébként nem újkeletű ez, csak kicsit búvárkodni kell a témában. Manapság már elmondható, nincs új a nap alatt. Le lehet szólni, ami sokkal egyszerűbb, mint elgondolkodni, hogy hasonló sikerre az iskolákban miért nem képesek.

Másolás? Persze.. de azzal is fejlődik a gyerek.. hiszen megfigyeli a másolandó minden apró részletét, a fényeket,, "foltokat", színeket, arányokat... és közben sok infóval gyarapodhat. Egy tájképfestő nem "másol"? Ő is megfigyeli ugyanezeket... Én kipróbáltam a tanítványaimnál. Többen is jobb munkákat adtak ki a kezükből.. És volt köztük, aki hozta az otthon rajzoltakat..

Élményfestésre is járok.. Szó szerint értem, élmény a festés!!! Erre törekszek a tanítványaimnál is. Használom a festés során a rajztanfolyamon tanultakat, és gyakorlatilag a rajzolás és festés során tanultakat maximálisan hasznosítom a rajz órákon....Egyébként.. ha már értékről beszélünk, csak nézzük már meg némely festő művét a kiállítótermekben!!

Egy másik kommentelő::

Meg kell csak nézni, mennyi giccset "kreatívkodnak" a kreatív nevű oldalakon, és máris jól látni, sajnos, miféle "ízlésfejlesztés" folyhat az iskoláinkban. :(Rajzolni meg már mindenki tud, aki ceruzát vesz a kezébe, és mind "alkotó"-nak nevezi magát. Az önjelölt "művészek" ráadásul árusítják is az "alkotásaikat, így terjesztve a "művészetet", fejlesztve a közízlést. Nagyon szomorú ez, elhiszem, hogy aki rajztanár, vagy művész, nagyon elkeserítőnek találja ezt!

Egy pedagógus:

Ez valóban nem vizuális nevelés, nem kreatív és ízlésesnek sem mondható. DE: vajon mi van benne, amitől népszerű? Gondolom konkrét technikákat tanít, amitől a delikvens le tudja képezni a látottakat és önbizalmat ad a további rajzoláshoz.

Egy másik kommentelő:

Szerintem kreatív, mert az agy másik felét használja. Az ízlést nem tudom így hova tenni, egyszerűen sikerélmény az, hogy az élet bármely területén megtanulunk valami új dolgot. Bármilyen tanulás hasznos. A népszerűsége talán a látványos eredményben van. Népszerű annyira, mint biciklizni tanulni, úszni, vagy autót vezetni. Megmutatják, segítenek, gyakorlunk, és tudjuk. Ez jó érzés. Nem mondták sosem hogy a rajzórákon így tanuljanak, pont fordítva van.

Erről nekem az a véleményem hogy az idegen nyelvet (ami ugye nagyon fontos lenne napjainkban) nem tudják az iskolába hatékonyan tanítani. Ha valaki beszélni is szeretné a nyelvet pénzért tanfolyamokra kell járnia. Ugyanez a véleményem a rajz oktatásról...

Egy résztvevő:

Végigcsináltam egy jobb agyféltekés rajztanfolyamot. Kíváncsi voltam... Hát ez nem hozza elő a vágyat az alkotásra... Felesleges, időpocsékolás…

Egy kommentelő:

Még a híres festők is másolással kezdték. Erős a gyanúm itt inkább az Orbán kormányba való belerugásról van szó. Nem óhajtok tovább vitatkozni.

Újabb kommentelő:

Jaj, ezekre én is ugrom... van, akik csak felnőtteket rongálnak, szerencsére. Talán, nekik nem annyira fontos a kreativitás fejlesztése, megelégszenek azzal, hogy ugyanolyant sikerült csinálni, semmi önkifejezés, semmi egyéni, semmi fantázia.. de, a gyerekektől ne vegyék már el ezt, ami a lényege a vizuális nevelésnek.. Elképesztő/

Egy rövid komment:

A hideg is kiráz amikor ezeket a hirdetéseket látom...ez nem rajztanítás.

Egy másiktömör komment:

Gyerekkórházak falára is sokszor nem szakembereket hívnak, hanem aki lemásol általában bénán valami létező képet.

Kommentelő:

Az a baj, hogy hazudnak a gyerekeknek. Elhitetik velük, hogy ettől majd tudnak rajzolni, pedig nem. A rajztanulàs hosszú évek kemény munkàja, nem lehet kikerülni, megúszni. Mert aztàn beadjàk a Képzőre vagy màs művészeti egyetemre a mappàt tele ilyen màsolatokkal és nem fogjàk érteni, miért nem mentek àt a rostàn. Nagyon sok szomorú, csalódott, haragos, összetört gyereket làttam elkullogni az Andràssy útról...

A szakértő:

... él az emberekben egy téves hiedelem, mely szerint emberi arcot rajzolni a legnehezebb, holott rajztechnikailag egy portré, egy csendélet és egy tájkép elkészítése között nem sok különbség van. A tanfolyamon a jobb agyféltekés rajzolás fogásait egy rózsacsokor papírra vetésén keresztül is be lehetne mutatni, de ebben az esetben a képzés végén úgy mennének haza a résztvevők, hogy hiába tudnak szép virágot rajzolni, a legnehezebbel, az arccal még mindig nem boldogulnának. Viszont ha megtanulnak portrét készíteni, akkor úgy távoznak, hogy ha le tudnak rajzolni egy anatómiailag pontos fejet, akkor ahhoz képest az összes többi téma már szinte smafu. A másik ok, hogy bár annyi szép megörökíthető dolog van a világon, mégis egy másik ember megrajzolása után érdeklődnek a legtöbben. És mivel ez egy üzleti alapon működő vállalkozás, azt kell nyújtani, amit a megrendelő kér…

Én:

A kulcsmondat, ami miatt ellentmondás feszül közöttünk, ez, amit leírt: "És mivel ez egy üzleti alapon működő vállalkozás, azt kell nyújtani, amit a megrendelő kér." Szerintem a közoktatásban ez nem egy értelmezhető szempont. Ez a bajom vele. Csinálja bárki, felnőttként, fizesse meg, szuper.... De a gyerekekért végzett munka, az nem az üzletről szól. Vagyis nem arról kellene.

A szakértő:

Mi nem ismerjük kellő mélységben az alaptanterv felépítését, épp ezért nem is teszünk kísérletet a jobb agyféltekés rajztechnikák iskolai oktatásba történő integrálására. Az Ön által megosztott hirdetés nem a miénk. A bejegyzést csak azért tettem közzé, mert néhányan nagy vehemenciával kezdték véleményezni a módszert, és szerettem volna néhány félreértést a helyére tenni.

Komment, érdekes megközelítésben:

18-as karikás a dolog, az biztos. Ez is egyfajta pornográfia: technika, érzelem és gondolat nélkül. Ám legyen, de a gyerekeket hagyjuk ki ebből.

A szerzőről: 

Hozzászólások

szavai képe

"Ez is egyfajta pornográfia: technika, érzelem és gondolat nélkül." Ez talán a legjobb megfogalmazás. Magam is tartottam gyorstalpalót graffitiseknek, akik görcsbe rándultak volna, ha elkezdem velük az alapoknál. Nagyon jó, amit csináltok, de, ha rászántok hat órát, megtanítalak titeket az illuzionosztikus street artra is. Rajzolj néhány vonalat ceruzával különböző erősséggel, aztán vezesd ki őket, hát nem egy Picassó lett? Na, akkor most ugyanezt térben, kis álló papírhajtás, kövess, ahogy vázolok, ellenőrizz, megint engedj ki, figyeld meg a tónuskülönbségeket, hát nem olyan, mint egy fotó? Na, akkor most már tudsz rajzolni, csak még majd gyakorolni kell kicsit a bonyolultabb formákon, meg megtanulni a paerspektív szerkesztést. Néhány hónap múlva a "cégvezető" meg néhány fajsúlyosabb tag elkezdett járni egy komoly szakkörre. Máskor meg egy anyuka szretett volna lemásolni egy fotót. ( Szokásom volt, hogy a szülőknek is lehetővé tettem az órai, szakköri részvételt. Nézzék meg, mi történik itt, még jobb, ha ők is dolgoznak. Litván kosaras felesége ült be a két lánya mellé, és szeretett volna lemásolni egy fotorealista portrét. Rávezettem, aztán végigment a fentebbi sorozaton, aztán el is maradt. "Már tudott rajzolni".)
Speciális esetekben tehát nincs kifogásom sem a módszer, sem a köré rakódó misztika ellen. Nyilván van olyan pszichiátriai eset, ahol a pornó is gyógyító eszköz lehet. Azonban "normál" osztályokban annyi mindent nyes le a vizuális kultúráról, annyi minden megy veszendőbe, hogy arra tényleg nehéz mást mondani, mint amit Nórától fentebb idáztem.(Ja, és persze kijegyzeteltem a Betty Edwards könyvet, tehát nem csak hallomásból ismerem, amiről beszéltem.)

szavai képe

Én még abban a világban nőttem fel, amikor bizonyos dolgokról csak a legszűkebb baráti körben volt szabad beszélni. Nem önvédelemből, annyira már nem volt rossz a helyzet, inkább mások védelmében. Ne vigyünk jégre olyanokat, akik nem tudnak azon járni. Ne rázzuk meg a vállát a szürkehályogosnak - "Nézz már szét ember, hol élsz? - amíg nem tudjuk leoperálni a hályogot. Ha rajztanár kollégák között voltunk, megbeszéltünk persze olyan dolgokat is, amiket hiába kerestünk volna a Rajztanítás folyóiratban, más kiadványokban, de elfogadtuk ezt ba helyzetet, értékőrzőnek neveztük a hallgatást, legfeljebb a határairól volt vitánk egymással. (És persze megvető szánalommal néztünk arra a (Más kiadvnyok) szerkesztőre, akivel nem volt értelme vitatkozni.) A rendszerváltással megszűnt ez a helyzet, gondolhattuk volna, sajnos nem ez történt. Kényelmesség, félelem, felkészületlenség? Elhátrálás a fogalmi gondolkodástól? Önbecsüléshiány? nem tudom. Utána kell gondolni. De hogy egy ilyen vitaindítóra egy-egy hsz érkezzék a "fészen", meg itt!!!!!!! (12 lájk ott, 64 olvasás itt.) Magam is jobb szeretek persze kortárs művészet előadásokhoz anyagokat gyűjtögetni, szóval értem én, milyen nehéz kilépni a komfort zónánkból, és persze nekem is van elmaradásom. Köszönet az emlékeztetőért.