Németh Tibor interjúja Mayer Szilvia tanárnővel

Nagyon szeretném megtanítani a tanulóknak, hogy többre képesek, mint amennyit magukról gondolnak. A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek többsége hajlamos arra, hogy az alulteljesítést saját személyiségjegyei közé sorolja.

Ki vagy te, Mayer Szilvia? 

Szüleim úgy mesélik, mindig tanár akartam lenni. Alig kezdtem el az iskolát, a házunkban a gyerekeket a folyosón korrepetáltam délutánonként egy kis zöld tábla előtt, krétával a kezemben. Középiskolába a Városmajori Gimnázium német tagozatára jártam, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán szereztem német szakos nyelvtanári diplomát. 

Végzős tanárképzős hallgatóként egy műszaki szakközépiskolában a második félév kezdetén kellett három osztályt átvennem, kettő közülük érettségi előtt állt. Mélyvízbe dobtak: fél év alatt kellett a kizárólag fiú tanulókból álló osztályokat az érettségi vizsgára felkészítenem. Célirányos vizsgafelkészítéssel minden tanuló sikeres érettségi vizsgát tett. Akkor azt hittem, ha ilyen megmérettetést sikerrel tudok teljesíteni, többé nem érhet komoly kihívás a tanítás során. Mennyire pályakezdő voltam még! Ezután néhány évig gimnáziumban tanítottam, és munka mellett folytattam egyetemi tanulmányaimat az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol német nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szereztem. 

Munkám során egyre több tanulási nehézséggel küzdő gyerekkel találkoztam. Úgy tapasztaltam, hogy a nyelvtanárok többsége – hozzám hasonlóan – nem kapott megfelelő képzést a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók megsegítéséhez. Pedig ahhoz, hogy valóban hatékonyan tudja kezelni a tanulási nehézséggel küzdő nyelvtanulók problémáit, és megfelelő segítséget nyújthasson nekik, egy tanár számára elengedhetetlen a tanulási zavarok legalább alapszintű ismerete és a nyelvtanításban számukra megfelelő módszerek alkalmazása. Hogy többet tudjak segíteni a diákoknak, elvégeztem az ELTE PPK fejlesztőpedagógus szakirányú továbbképzését. 

A fejlesztőpedagógus-képzés elkezdésével egy időben kerültem a Hugonnaiba. Itt nagy számban voltak – és továbbra is vannak – hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási vagy magatartási nehézséggel küzdő tanulók. Az ő megfelelő oktatásukhoz és nevelésükhöz speciális ismeretekre volt szükségem. Meg akartam tudni, hogyan lehet elérni, hogy az iskola ne szorongást keltsen vagy erősítsen a gyerekben, hanem sikerélményt adjon nekik képességeiktől és adottságaiktól függetlenül. Szerettem volna megtanulni, hogyan tudom erősíteni a tanulók önbizalmát és segíteni nekik abban, hogy megtapasztalják a tanulás örömét. Azóta is itt tanítok. Munkámat 2023-ban a Dél-Buda Kiváló Pedagógusa díjjal nyilvánosan is jutalmazta a tankerület, de számomra a legfontosabb elismerés a diákok és szüleik megbecsülése.

Milyen a Hugonnai, ahol tanítasz? 

A Hugonnai Vilma Általános Iskola kertvárosi övezetben található, kis létszámú, családias intézmény. Itt mindenki ismer mindenkit, és a vezetőség messzemenően támogatja a pedagógusok módszertani fejlődését. 

Azoknak a diákoknak, akik nem támogató családból érkeznek, igyekszünk minden esélyt megteremteni ahhoz, hogy kiteljesedhessenek. A hátrányok leküzdésének elengedhetetlen feltétele, hogy az iskolavezetés, a tanár és a szülők szorosan együttműködjenek a gyerek érdekében. 

Mik a legfontosabb céljaid tanítás során?

Elfogadó, bátorító, támogató közegben pozitív élményt nyújtani a nyelvtanulás során, a diák igényeihez igazodó módszerekkel oldott légkörben tanítani. Azon igyekszem, hogy a németóra vidám, bizalommal teli tér legyen, ahol hibázni ér. Legfőbb segítőm a humor, mely mindenen átsegít. 

A nyelvórákon próbálunk minél több érzékszervet bevonva tanulni. Kreatív, játékos feladatokkal igyekszem őket motiválni, és élményszerűvé tenni számukra a tanulási folyamatot, az erősségekre építve, a gyengébb készségeiket is fejlesztve. Fontosnak tartom a tanulók önismeretének fejlesztését és a tanulásról gondolkodás készségének elmélyítését is. 

Nagyon szeretném megtanítani a tanulóknak, hogy többre képesek, mint amennyit magukról gondolnak. A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek többsége hajlamos arra, hogy az alulteljesítést saját személyiségjegyei közé sorolja. Szeretném, ha a gyerekek megtapasztalnák, hogy több energiát vesz el tőlük a korábbi kudarcélményeikből adódó ellenállásuk az órai feladatokkal szemben, mint ezeknek a feladatoknak a teljesítése. 

A tanulók képességei között jelentős különbségek vannak, differenciált munkaformákkal azonban mindenkit sikerélményhez lehet juttatni. A gyenge és a jó nyelvérzékkel rendelkező gyerekek nem fognak azonos szinten teljesíteni, de valamennyien felismerhetik, hogy ha elengedik az – előző kudarcélményeikkel persze magyarázható – ellenállásukat, akkor az ebből eredő felszabadulásérzés az élet egyéb területein is hasznos lehet számukra.

Némettanárként sem várhatom el mindegyik tanítványomtól, hogy megtanuljon németül, de lehetőségem van arra, hogy segítsem a gyerekeket egyéb képességeik felismerésében és kibontakoztatásában. Lehet, hogy a többségük nem a nyelvtanulásban fogja magát sikeresnek érezni, de bízom abban, hogy a németóráimon szerzett tapasztalataik segíthetik őket meglévő képességeik fejlesztésében. Az sem baj, ha pozitív visszajelzések csak évekkel az iskola elvégzése után érkeznek a tanítványoktól, akkor, amikor már szigorúbb körülmények között kell helytállniuk. 

Hogyan tudsz az iskolában differenciálni?

Ahhoz, hogy különböző szintű, tempójú és motivációjú tanulókat egyszerre tudjunk tanítani, több szinten kell egyszerre differenciálnunk. A feladatok nehézségi fokát és a munkaformát is úgy kell megválasztanunk, hogy figyelembe vesszük, mit várhatunk el az adott tanulótól. A páros és csoportmunka tudatos szervezésével feltűnés nélkül segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy a nyelvtanulásban előbbre jussanak. 

A feladathoz nyújtott segítségnyújtás mértéke is lehet a differenciálás eszköze, és motivációjuk mértéke szerint is igazodhatunk a nyelvtanulóhoz. Ki kell derítenünk, melyik téma érdekli, és milyen módon képes a legeredményesebben megoldani egy-egy feladatot. Van, aki PPT-t készít szívesebben, van, aki inkább rajzol vagy plakátot készít. A lényeg, hogy csinálja. Igen nagy különbségeket tapasztalunk a munkatempó terén, itt is szükséges az egyéni szükségletekhez és igényekhez igazítás. 

Az értékelés során is figyelembe kell venni az egyéni sajátosságokat: van olyan tanuló, aki szóban tud jobban számot adni tudásáról, van, aki írásban. Ennyi rugalmasság bele kell, hogy férjen az iskolai értékelési elvárásokba is. 

Mindamellett a teljes tanulási folyamat során kulcsfontosságúnak tartom az önreflexiót. Az egyes lépéseknél, majd az értékelésnél is próbálom a tudatosságra, önértékelésre biztatni a diákokat. 

Tanítottál nyelviskolában is?

A közoktatásban végzett munkám mellett a nyelviskolai oktatás során szerzett tapasztalataim is erősen hatottak rám. Felnőtt emberek, akik sok-sok éve léptek ki az iskola kapuin, megosztották velem azokat a traumáikat, amelyeket a közoktatásban szereztek. Mivel nem tudták könnyedén teljesíteni az iskola elvárásait, hiszen tanulási nehézséggel küzdöttek, szinte mindannyian elveszítették önbizalmukat és a hitüket abban, hogy ők valaha képesek lesznek egy idegen nyelvet elsajátítani. Ez a fájó tapasztalat egész személyiségükön nyomot hagyott, súlyos szorongást és önértékelési problémákat okozott. Jó intellektusú tanulókról beszélek, akik egy-egy részterületen mutattak csak eltérést, vagy csak lassabbak az átlagnál, és ezért nem tudtak lépést tartani a tanmenetben elvárt tempóval. Nekik több ismétlésre, más módszertani megközelítésre, nagyobb támogatásra és feltétlen elfogadásra lett volna szükségük. Sajnos ezt az iskolában nem kapták meg, és emiatt hosszú időre vagy egy egész életre sérültek. Az ő megsegítésük is szívügyem.

Egy nevelőnek tudnia kell, hogy személyiségével is mintát ad, és olyan hatást gyakorol a gyerekekre, ami életre szóló is lehet. Az orvosi területről is ismert ne árts! intelem az oktatás-nevelés során is fontos alapelvünk kell, hogy legyen. Egy-egy elejtett negatív mondatnak életre szóló hatása lehet. Persze a pozitív hatás is lehet életre szóló, akár szavaival, akár személyiségével váltja ki azt a pedagógus. 

Járnak vissza hozzád az iskolában végzett diákok?

Nagy öröm, ha régi tanítványok meglátogatnak az iskolában, vagy összetalálkozom valahol velük. Ezek a találkozások minden esetben feltöltenek minket. Jó hallani, ha sikerült helytállniuk a középiskolában, vagy később a munka világában. Visszatekintve gyakran fogalmazzák meg, milyen védett és elfogadó közegben voltak az általános iskola falain belül. A középiskola nagy váltás minden szempontból, mely újfajta kihívásokkal jár. Az egyéni igények figyelembe vételére ott kevesebb a lehetőség. 

Miben változtak a tanulók az elmúlt években?

Az elmúlt évtizedekben sokat változott a gyerekek viselkedése és a tanuláshoz való hozzáállása, de azt fontos felismernünk, hogy a mai gyerekek sem rosszabbak, mint a régiek voltak, csak újfajta hatások között szocializálódnak. 

A digitális információfeldolgozás korában a diákok figyelme rövidebb ideig tart, hiszen az újfajta kommunikáció hozzászoktatta őket ahhoz, hogy mind a különböző ingerek, mind az azokra adott reakciók nagyon gyorsan váltják egymást. Az állandó visszacsatolás kényszere a megszerzett tudást is felszínessé teszi. Ezért azt gondolom, hogy nekünk, pedagógusoknak nem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy az új típusú kihívásokkal szembesülve elhamarkodottan, felszínesen ítélkezünk a gyerekek negatívnak tűnő megnyilvánulásai felett. 

A mai diákok sem rosszabbak, mint a régebbiek, csak egy megváltozott társadalmi környezetben kell az őket érő ingerekre megtalálniuk a saját válaszaikat. Nehezebben kezelik a konfliktusokat, mert konfliktushelyzetekben is gyorsabban akarnak dönteni és a saját igazukat érvényesíteni. Az online kommunikációs szokások rögzülése nem csupán a gyors interakciókra van hatással, hanem az igazi személyes kapcsolatok elmélyülését is nehezíti. 

Tanítványainkkal folytatott személyes beszélgetéseink alkalmával azonban megtapasztalhatjuk, hogy nagyon is igénylik a személyükre irányuló figyelmet. Ha ezt megkapják, örömmel beszélnek saját magukról és az őket érő külső hatásokról is. A természetesebb, mélyebb beszélgetések más területeken is meghozhatják a kedvüket a kitartóbb figyelemre. Talán ez lehet a legfontosabb célunk, hiszen általános tapasztalat, hogy a gyerekek többsége csak nagyon rövid ideig képes egy-egy témára koncentrálni. A tartalmas beszélgetések kedvező hatással lehetnek a tanulási kedvükre is, a legjobb esetben pedig ez a hatás oda-vissza is felismerhető. Az egyes gyerekeknél működő módszereket persze nem alkalmazhatjuk automatikusan mindenkire, mert akkor épp a lényeg, a személyüknek szóló odafigyelés sérülne. 

Nem mindegy, melyik gyerek miért szorongó, miért nem érzi magát biztonságban, vagy mi az oka az esetleges agresszivitásának. A családon belüli szokásokat, a társadalmi légkört vagy a technika fejlődésével járó jelenségeket nyilvánvalóan nem tudjuk megváltoztatni, de folyamatosan keresnünk kell a helyzetüket megkönnyítő és az őket hatékonyan segítő pedagógiai válaszokat.

Mit üzensz a tanárjelölteknek? 

A diákok szeretete mellett elengedhetetlen a pozitív tanári attitűd, az empátia és a türelem. Sose felejtsék, hogy nem tananyagot, hanem gyereket tanítanak!