L. Ritók Nóra írása

Együttműködni, alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni, figyelni a másikra, egymást biztatni, ellenőrizni, kijavítani a másik hibáit, irányítani, követni, meggyőzni, elfogadni, érvényesíteni a saját ötleteket, közösen értékelni, örülni, együtt átélni a sikerélményt… 

A szociális kompetenciák egyre nagyobb hangsúllyal szerepelnek az életben való boldogulás feltételei között. A mesterséges intelligencia sok mindent átrendez, de ezen a területen, a személyek közötti kapcsolatok megfelelő működésén nem tudja kiváltani az embert. Mégis, az iskolában erre nem fordítunk elég hangsúlyt.A művészetek, az alkotó tevékenységek különösen alkalmasak arra, hogy ezen a területen hassanak. Ám ezek a tantárgyak jellemzően sosem kaptak kellő teret az oktatásban, mindig is “pihentető”, kevésbé fontos tantárgyak voltak, ezeket áldozzák be ma is leginkább, ha egy-egy órát el kell hagyni, súlytalan, jelentéktelen megítélés kapcsolódik hozzájuk. A vizuális nevelésre ez különösen igaz.

Talán épp ez a megítélés az oka annak, hogy ez a tantárgy igazán nem tudott lépést tartani a világ változásaival, a megváltozott vizuális környezettel. Vannak persze iskolák, amelyekre ez nem igaz, személyfüggő ez is, mint minden. De döbbenetesen jelen van még mindig pl. alsóban a “váza virággal”, “őszi gyümölcsök tálban” (mindez “fejből”), felsőben pedig a kettévágott alma, citrom, és még mindig előfordul a hetvenes évek húsvágódeszkás, törölgetőruhás csendélete is. 

Pedig a csendélet műfaja nem izgatja fel különösebben a mai gyerekeket, akik a digitális térben teljesen más vizuális hatásokkal érintkeznek. A két világ között óriási a szakadék, mégis eltörölhetetlenül ott vannak azok a feladatok, melyek biztosan nem segítenek hozzá ahhoz, ami az oktatás célja. Ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják megérteni az őket körülvevő világot, és tudjanak boldogulni benne. Így a vizuális nevelés célját sem támogatja, amiben ma sokkal inkább a vizuális környezet értelmezése, az üzenetek kódolásának és dekódolásának tudása kellene, hogy fókuszba kerüljön.

Nálunk, az Igazgyöngy Alapítványnál, a művészeti iskolában és a tanodában is mindig fontos volt a szociális kompetenciák fejlesztése. Éveken keresztül formálódott módszertanná, és persze alakul, fejlődik ma is, hiszen a világ változásai mindig újabb kihívásokat adnak, amelyekre reagálnia kell az oktatásnak. 

Több elemét kiemelhetném most, de talán az egyik leglátványosabb feladattípusát mutatom be, a páros alkotást mint az együttműködési képességek fejlesztésének egy eszközét. Az Igazgyöngyben nagyon sok ilyen feladatunk van, az oktatásunkban minimum 20%-ban jelen van a közös alkotás módszerének használata.

Együttműködni, alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni, figyelni a másikra, egymást biztatni, ellenőrizni, kijavítani a másik hibáit, irányítani, követni, meggyőzni, elfogadni, érvényesíteni a saját ötleteket, közösen értékelni, örülni, együtt átélni a sikerélményt… Milyen pontosan mutatják ezek a kifejezések, hogy mennyire fontos ezeket megtanulni, majd alkalmazni felnőttként egy munkahelyen, és mindenhol, ahol közösségben működik az ember! 

A közös alkotások készítéséhez a fejlesztést a páros rajzzal kezdjük. Egymás mellé illesztett rajzlapokon indul meg a tervezés, melyhez a feladat kiadása adja meg a kompozíciós megkötéseket. Ezek az első lépések fontosak ahhoz, hogy majd a feladat célja teljesülhessen. Mert itt olyan képek születnek majd, melyek együtt is, és külön-külön is megállják a helyüket. A fő formák, vagy azok egy része ugyanis mindkét rajzlapon ott lesz, fele az egyiken, fele a másikon. A kisebb formák megalkotása már egyéni tevékenység lesz, de ez sem nélkülözi az egyeztetéseket.

Tehát lesz olyan vonal a felvázolásnál, ami az egyik lapon kezdődik, és a másikon folytatódik, így az első vonalakat is egyeztetve húzzák a papírra. Aztán egyeztetni kell a további formáknál is, itt is lehet, ami átnyúlik egyik lapról a másikra, de fontos lehet a figurák aránya, léptéke, a térszeletek elhelyezése stb. 

A formák vázolása után a következő lépésben, a színezésben is folytatódik az együttműködés. Hiszen egy-egy közös elemet úgy kell kiszínezniük, hogy azt mindenki egynek értelmezze majd. Egyeztetni kell technikáról, színárnyalatokról, segítve egymást, megosztva a tapasztalatokat. Minden, pl. a föld, a levegő színe egységessé kapcsolja a képet, és ezt a szempontot érvényesíteniük kell a párban alkotóknak. Ez egyébként az értékelés szempontja is lesz majd az óra végén, ezt a gyerekek is objektíven meg tudják ítélni. Mert a két kép úgy tud egységet alkotni, ha a színek is eszerint rendeződnek. 

Erről is annyira fontos lenne beszélni… az értékelésről. Az önértékelés fejlesztése is kapcsolódik a szociális kompetenciákhoz, a személyes kompetenciák terén. Gyakran elhangzó pedagógusértékelés még mindig egy-egy rajznál az, hogy “nem szép”. Ez a szubjektív megítélés ma még mindig általános, pedig egy gyerek ezzel sosem tud mit kezdeni. 

De térjünk vissza a páros rajzhoz. A feladatok tárháza végtelen, igazítható a gyerekek érdekődéséhez, más tantárgyak ismeretanyagához, és természetesen teljesíti a vizuális nevelés követelményrendszerét is. Az is lehetséges, hogy épp a színezéssel kezdenek, egy színes alap létrehozásával, és erre a felületre kell rárajzolniuk a közösen egyeztetett formákat. 

A legfontosabb pedig, hogy a közös alkotás közben észrevétlenül épül, fejlődik az együttműködéshez szükséges készségek halmaza. A gyerekek pedig nagyon élvezik ezt a munkaformát. Öröm látni, ahogy bevonódnak, elmerülnek a munkában. 

A páros rajzok begyakorlása után pedig növekedhet a létszám. Hármas, majd négyes csoportoknak dolgozunk ki feladatokat, melyekben még mindig ezeket az “egyeztetős” szituációkat gyakoroljuk. A három, majd négy lapból álló képek izgalmas csoportépítésekre adnak lehetőséget, melyek a gyerekek közötti viszonyokat formálják, ha pedagógusként erre is figyelünk. Sőt, egyes feladatoknál egész “képfolyamokat” alkothatunk, ami frízszerűen remekül építi az osztály csoportidentitását is. 

A kész munkák tantermi, iskolai dekorációként is megállják a helyüket, megsokszorozva az együttműködés pozitív üzenetét. 

Jó módszer… ajánljuk mindenkinek kipróbálásra, ízelítőül pedig íme néhány igazgyöngyös páros rajz.