Trencsényi László írása

Csapodi Csabának, az OGYM miniszteri biztosának csoportos felhívására, a Magyar Pedagógiai Társaság egyik munkacsoportjának háttéranyagaként, de saját „szerzői munkásságom” részeként is. Ezért is örülök, hogy a Tani-tani Online vitára közreadja.

Az elképzelt iskolarendszer.

Kérjük, itt mutassa be röviden, hogy milyen iskolarendszerre készítette el javaslatait. Van lehetősége egyszerűen azt írni, hogy alapvetően nem módosítana a jelenlegi iskolarendszeren (melynek jellemzője például a 8+4, illetve 8+5 éves közoktatás és szakképzés mellett létező 6+6, illetve 4+8 éves képzések rendszere vagy a középiskolai felvételi vizsga vagy a kétszintű érettségi rendszere). Ha a jelenlegitől eltérő iskolarendszert látna megfelelőnek, akkor azt itt fejtse ki röviden.

Olyan iskolát képzelek, amely szakít azzal a hamis illúzióval, félrevezető ideológiával (régen elavult tanulás- és műveltségelmélettel), mely szerint az egyforma mértékben egyforma metódussal minden iskolásnak juttatott “szellemi táplálék” egységes állagú és tartalmú nemzeti tudást, kultúrát állít elő és tart karban. Az iskola feladata, hogy szimbolikus, informális (de alapjában véve megrajzolható) közmegegyezéssel (a közmegegyezésbe értve különböző kisebbségek műveltségképét is) általános műveltségnek képzelt gyakorlatias és teoretikus tudások tartós és nyitott állagú kialakításában kulcsszerepet töltsön be. Ez a műveltség részben elismerten stabil, részben felismerten folyamatosan változó. Akár, de nem feltétlenül megannyi “tantárggyal” körbefont tanulási projektté dekódolható elemek viszonylag szervezett rendszere. Tudások, képességek és érdeklődést tartalmazó komponensek kialakítása, fejlesztésükben betöltött koordináló szerep – ez az iskola dolga.

Az általános műveltség elemeihez tartozó tudások azok, amelyek tudományos, esztétikai és technikai-gyakorlati kataszterben is – akár ezek komplexitásában – mutatkoznak meg a világban. Relevanciájukon egyszerre értjük az emberiségnek, a társadalomnak, akár a földi természetnek túlélése szempontjából való fontosságot, de legalább ennyire az egyén és mikrocsoportjainak szempontjából megélhető érvényességet, persze nyomatékosan és kifejezendően elismerve a kettő interdependenciáját, ám egyensúlyukra figyelve.

E tudások egy egyébként komprehenzivitásra, esélyek egyenlőségére, egy demokratikus társadalomhoz illő tudáselosztásra kötelezett iskolában így strukturálódhatnak, ismétlem, a kulturális intézményrendszer más elemeivel szorosan együttműködve.

A tantervi rendszer kívánatos modellje

Milyen alapelvekre, szabályozási szintekre és tartalmi keretekre épüljön a jövő közoktatási tantervi rendszere annak érdekében, hogy egyszerre biztosítsa a közös műveltségi alapokat, az esélyteremtést, a szakmai minőséget és az intézményi-pedagógusi mozgásteret? A válaszadás során kapcsolódjon az előző kérdésben leírt iskolarendszerhez. Kitérhet a szakképzés közoktatáshoz kapcsolására is.

1-4.  akár egybefüggő “évfolyam” – hagyományosan elemi szakasz

Elemei: a tudáshoz vezető technikák iránti érdeklődés fenntartása, fejlesztése, ezek adaptív elsajátítása, mozgásügyesség, játékbátorság, ritmusérzék, képzelet fejlesztése, törekvés algoritmikus gondolkodásra (design thinking); kooperáció, csoportos tanulás kezdeményei; elemi önkép; fejlődésre orientált önértékelés; elemi prezentációs tudás; idegen nyelvi kommunikáció és különböző IKT-alkalmazások képességeinek életkornak megfelelő birtoklása 

Eszközök, technikák: dramatikus játék; értő olvasás (meséké, egyszerűbb ismeretterjesztő szövegeké, használati útmutatóké); írás; ismerkedés kulturális intézményekkel; színházzal, múzeummal, mozival, állatkerttel, nemzeti parkokkal; játékos ismerkedés a robotikával; mozgáskultúra-tánc; számolás; tárgykészítés (használati és esztétikai pl. báb); törekvés mértékletes médiahasználatra; vizuális kifejezés és látás; zenei hallás és kifejezés; versmondás (népköltészet és kortárs).

Ajánlott témakörök: az idő (múltbeli történetek); bajtársiasság, segítőkészség; bolt – amíg kenyerünk, ruhánk, könyvünk, telefonunk a boltba kerül; család, szomszédság, szomszédok; halmazállapotok; konfliktusok (társak, családtagok, nemzetek, világrészek között); lakás (gyerekszoba, hálószoba, étkező, konyha, kamra, mosdó, előszoba, udvar, lépcsőház); munka, gazdaság, pénz; séta a természetben (környezetvédelem); távközlés egykor és ma; településünk hírességei és gondjai; utak, közlekedés; stb.

Mindehhez szükségszerűen folyamatos, illetve szakaszzáró fejlesztő szöveges értékelés járul.

2. (középső) szakasz – 5-10. diszkrét évfolyam 

Komplex projektek, epochák a környezet (helyi kultúra hivatásos és „amatőr” szereplőinek aktivizálásával), a tanulócsoport és a tanári kar s besegítő önkéntesek, partnerek, akár szülők, nagyszülők alkalmi bevonódásával; pályaorientációs ökoszisztéma figyelembevételével.

Forrásfeldolgozás; primer tapasztalatszerzés tárgyak, jelenségek, könyvek, iratok információk felhasználásával – központban a kritikai gondolkodás, a komplex ismeret a jelenségről, a  jelenségről való tudás bizonyos keletkezéstörténeti háttere, másfelől a szükségszerű fejlődéséről szerzett elemi tapasztalatok.

Nagy világnézeti kérdések, kihívások. Fontos, több éven áthúzódó projektmag lehet egy Hazám elnevezésű, mely kezdődhet az identitás és motiváció szempontjából fontos intézménytörténettel, kiterjedhet az iskola székhelye vagy az érintett települések honismereti alapjaira, az érintett nemzeti kisebbségek körében tájékozódásra, jelentős számú külföldi diák esetén az anyaország/ok ismeretére, határainkon túl élő hagyományos és új magyar diaszpórák ismeretére (kapcsolatok), Európa (EU), a nagyvilág, a világűr belakásárs…

Nagy témák: anyag és lélek; Anubis – Kiméra – Sárkány – Mirr-murr - Csubakka; demokrácia és diktatúra; egészség és betegség; emlékezés és felejtés; eltűnt világok; emberi test; az energiaitaltól az atomenergiáig; evolúció vagy teremtés; élet és élettelen; érzelmek; érzékszervek – épek és sértettek, érzékszervi csalódások; fejlődés, gyarapodás – hanyatlás, sorvadás; háborúk, nemzetközi konfliktusok; káros, ártalmas – ártatlan, hasznos, ártalmatlan; klímaválság; kisebbség-többség; kerek-szögletes; kvantum-atom-szervezet-univerzum; „már a görögök is…” – nagy felfedezők és feltalálók, hatásuk az emberiségre; munka és szabadidő; a művészet szerepe életünkben; “marslakók” – magyarok az amerikai atomkutatóban és más világhírű kutatóhelyeken; Napkirály és méhkirálynők (természeti-társadalmi hierarchiák); öröm és bánat; remetelak-falu-város-megapolisz; sonka és chips; szegények és gazdagok – társadalmi egyenlőség; a társadalom sejtjei szövetei, a modern társadalom szerkezete; természet és társadalom kölcsönhatásai; természeti jelenségek és a gazdaság; tudomány és technika; “tücskök és bogarak”; utópiák – disztópiák; véges végtelen stb.

A projektmunkák „nyersanyagai”, tapasztalati forrásai, objektivációi: iskolakert, terrárium, erdei iskola, tankonyha, munka- és környezetvédelmi berendezések az iskolában és a „külvilágban”, iskolai újság, videofilm, animáció, iskolai évkönyv szerkesztése, iskolabíróság, iskolai parlament, osztályszínjátszó fesztivál, koncert, kiállítás, iskolai közösségi szolgálat színterei (a projektcsoport más évfolyamnak – akár közeli óvodának, idősotthonnak, más közösségnek prezentálja „remekét”). 

Mindezek a projektek a tanulókkal is egyeztetett választások után elsősorban kooperatív csoportokban valósulnak meg. Prezentációk alapján félévkor és év végén (vagy trimeszter végén) konvertálható szöveges értékelésben jelennek meg, melyben az önértékelés – és a csoport értékelése is szerepet kap.

3. Orientációs szakasz – 11-12. évfolyam

Továbbtanulási, pályaválasztási, állampolgári szerepek, családi szerepek, továbbá fakultatív kínálatból választandó mozgásos vagy művészeti s idegennyelvi diszciplináris tantárgyak. 3 kötelező, 3 fakultatív.

Értékelés: érettségi, mely projekttel, “remekkel” vagy portfólió prezentációjával kiváltható.

A megvalósítás és a tartós működőképesség feltételei

Milyen szakmai, intézményi, jogi, finanszírozási, humánerőforrás és kommunikációs feltételek szükségesek ahhoz, hogy a javasolt tantervi rendszer bevezethető, a gyakorlatban működőképes, értékelhető és hosszú távon fenntartható legyen? Milyen ütemezést és visszacsatolási mechanizmusokat lenne indokolt alkalmazni?

Nyilván modellezni kell az “új valóság” építészeti, technikai, nem kevésbé humán szükségleteit, ennek forrásait, az idevezető út lehetséges optimális szakaszolását – tekintetbe véve legalább középtávon a tanulóifjúság demográfiai, településföldrajzi, szociokulturális adatait – a kialakítandó iskola- (művelődési) központok és “holdudvaruk” szempontjából.

Döntést kíván a “bevezetés” tempója is, a lépcsőzetes, felmenő rendszerű bevezetés mellett szólnak racionális érvek, ám egy elhúzódó implementáció szétszaggatja a rendszert, erkölcsileg is „avasítja”.

Nyilván több szempont miatt is érdemes egy “horizontális” implementációs ütemezést mérlegelni. Vállalkozó régiók, centrumok (fenntartók) önkéntesen – mentorálás mellett – vágnak bele, s terjeszkednek. Ez nyilván meghatározott ideig párhuzamos szabályozást kíván, tesz lehetővé, s ehhez igényel szakmai-anyagi támogatást.

Mindez nyilván igen költséges! De hiszen “stratégiai ágazat”!

A legfontosabb ezért is a legszélesebb legitimáció, melynek erőteljes kommunikációs igénye van.

A felhasználók legszélesebb köre tudatos támogatását kell megszerezni: a családokét, a tanulókét, a pedagógustársadalomét, a munkahelyekét, a továbbtanulási desztinációkét, a pedagógusképzőkét. Különösen a médiáét!

Tekintve az implementációnak magának hosszú idejét, s a stratégia tervezett tartósságát: stabil politikai legitimitást is biztosítani kell (akár egy minimum paktummal) különös tekintettel egy demokratikus  berendezkedés szükségszerű politikai váltógazdaságára, sajnos nem kizárva egy feudálkapitalista fordulat visszaköszönését sem.

Ez utóbbi egyébként az egész projektumot veszélyeztetheti.

Bármilyen más megjegyzés vagy jelzés, amit szeretne velünk közölni

Nyilvánvaló a projekt erőteljes támogatása szakmai ajánlásokkal, képzésekkel, szakmai találkozókkal. Jógyakorlatokat lehetőség szerint a horizontális tanulás lépéseiként érdemes gyűjteni és terjeszteni (projektbank stb.). Nyilvánvaló, hogy nem szabad eltékozolni a 1985-2010-ig összegyűlt óriási innovációs anyagot, alternatív és más programok gyűjteményeit.

Nyilván nem véletlen, hogy munkámban támaszkodtam a Loránd Ferenc mester vezette Komp-csoport tantervezési munkálataira is, nemkülönben Gáspár László szentlőrinci modelljére.