Simon Tünde előadása a 9. Művészetpedagógiai Konferencián 2026. május 28-án

A sikert mutató színfalak mögött csendben ott volt a folyton másokért küzdő, önfeláldozó Andrea. 

Kedves Kollégák! 

„Csodálatos, hogy ismét együtt vagyunk, és a 9. Művészetpedagógiai Konferenciát rendezzük meg együtt!” – Szinte hallom szavait, ahogy ő mondaná most ezt őszinte örömmel. 

Kárpáti Andrea. 

Művészettörténész, angol nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár, egyetemi doktor, a neveléstudomány kandidátusa és akadémiai doktora, habilitált egyetemi tanár. Közösségünk motorja, lelkiismerete és tudományos iránytűje. 

A Magyar Tudományos Művek Tárában 532 darab művét jegyzik. A fiatalok vizuális nyelvétől, az integratív esztétikai nevelésen át vagy a cigány gyermekek vizuális képességei vizsgálatán keresztül, a nevelés és oktatás nemzetközi perspektíváinak kutatásáig széles a skála. Bármely téma felől közelítünk életművéhez, mindig a pedagógia, a művészeti nevelés és a tudományos kutatás iránti elköteleződés tükröződik benne. 

Nemzetközi elismertségét jelzi, hogy öt éven át volt az InSEA alelnöke, hét vezető szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, mint például a Magyar Pedagógia, Magyar Tudomány, International Journal of Education Through Art. A The International Encyclopedia of Art and Design Education (2019) kötetében ő írta az Art education in Central and Eastern Europe fejezetet, és elnyerte 2002-ben a legjobb külföldi kutatónak járó díjat az Amerikai Rajztanárok Szövetségétől (NSAED), az Edmund Ziegfeld International Research Award-ot. 

Saját, önálló kutatásai által, amelyeket a vizuális képességek fejlődése, az integrált esztétikai nevelés, a térszemlélet és fejlesztése, a kamaszok vizuális nyelve, a digitális képalkotás, az értékelés a vizuális nevelésben, képes önértékelés, a vizuális nevelés története, műelemzés és tanítása, múzeumi kommunikáció, multimédia témáiban folytatott, hazai és nemzetközi elismerést vívott ki, amit az elnyert díjak sora is bizonyít (1998, Kis Árpád Díj; 2001, a Magyar Rajzpedagógusok Országos Egyesülete Életműdíja; 2005, A Magyar Köztársaság Lovagkeresztje; 2012, Szent-Györgyi Albert Díj; 2012, Fellow of the European Distance Education Network, EDEN, Edmund Ziegfeld Nemzetközi Kutatói Díj).

Kárpáti Andrea intézmény volt a hazai vizuális nevelésben. Mindenütt jelen volt, a doktori képzéstől kezdve a tanárképzésig, az egyesületi szakmai közéletben és főként a kutatásban. Egy személyben képviselte a művészeti nevelést a pedagógusok, a kutatók és a hétköznapi emberek felé. Szakmai alázata mellett lehengerlőn védte a művészettel és művészeti nevelés tereit, erős, gátat, akadályt nem ismerő akarattal vitte vállán a teljes szakmát. Ezt most látjuk csak, hiszen akkora űrt hagyott maga után, amit többen, vállvetve tudunk csak betölteni. 

Az ő érdeme többek között a szakmai elit kiképzése. Itt elsősorban nem a közoktatásban dolgozó tanárokra gondolok, hanem a tanárképző főiskolák és egyetemek munkatársaira, akiknek doktori fokozattal kell rendelkezni, amit sokan nála szereztek meg. Összesen 35-en, köztük én is. Tavaly a Magyar Képzőművészeti Egyetemen megrendezett születésnapi konferencián mintegy családként voltunk együtt, Andrea képezett hidat köztünk. A mindig sikeres védést követően mindannyiunkból kiszorította, hogy tegyünk eleget a szakmánk iránti kötelezettségünknek, publikáljuk az eredményünket valamelyik hazai pedagógiai folyóiratban, tudományos konferencián, majd megfelelően átdolgozott formában a nemzetközi fórumokon is. Ezzel bevezetett minket szakmánk tudományos közösségébe. Amit akkor sokan esetleg teherként éltünk meg, látjuk, Andrea hősies küzdelme volt a szakmánkért. Nem hagyott bennünket ellustulni, nem hagyta, hogy ne járuljunk hozzá a közösség erejéhez.

Az Európai Unió nyújtotta kutatási pályázati lehetőségeket kihasználva, számos témában folyt munka Andrea vezetésével. Nemzetközi jelentőségű volt a vizuális kompetenciák számbavétele és rendszerezése egy 12 fős, vizuális nevelőkből álló szakértői csoport közreműködésével – A vizuális képességrendszer: tartalom, fejlődés, értékelés (2011). Ebből nőtt ki a Common European Framework of Visual Competency (2016). Moholy-Nagy Vizuális Modulok (2016-2020) címmel négy irányban folyt tantárgy-pedagógiai kutatás mintegy 40 közreműködővel a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Ezekre a kutatásokra alapozva folytatjuk mi is munkánkat az MKE–MTA Kreatív Gondolkodás Fejlesztése Kutatócsoportban. Törekszünk méltók lenni Andrea örökségéhez. 

A pedagógusok bevonása, személyes kapcsolatok kialakítása fontos volt számára, tisztelettel tekintett munkájukra, hiszen általuk nyertek értelmet a kutatások. Csodálattal és némi irigykedéssel tekintett a pedagógusokra, hiszen ő maga sosem tanított gyerekeket. Minden alkalommal, ha tehette, ha a körülmények lehetőséget biztosítottak, örömmel ült le az alkotó gyerekek közé beszélgetni. 

Mit köszönhetünk mi mindannyian közvetlenül neki? Álljon itt egy lista, a teljesség igénye nélkül: 

• Először is az ő munkásságának következménye a vizuális nevelés beemelése a hazai és a nemzetközi tudományos diskurzusba mint egy alapvető modalitáshoz, a látáshoz és a képi gondolkodáshoz tartozó kutatási és fejlesztési, nevelési terület. Szakmánk magas szintű tudományos képviselete nem csak elismertséget és megbecsülést jelent mindannyiunk számára, hanem ez az az út, melyen megmutathatjuk annak jelentőségét a szakpolitikának, a más tudományágat képviselők kollégáknak és a társadalomnak. 
• Egy szakma felnőttségéhez, nagykorúságához hozzá tartoznak a szakmai fórumok. A közösség, melyet végtelen energiával és lendülettel próbált tartani, megtartani és vinni. Mára többen érezzük azt a hatalmas munkát, amit végzett, amikor szervezzük például a Vizuális Mesterpedagógus Műhelyeket, vagy képviseljük kutatásokban a szakmát, és próbáljuk eredményeinket publikációk által is láthatóvá tenni. Úgy tűnt, neki ez könnyen ment, szinte soha nem panaszkodott. Már látjuk, ez bizony nem egyszerű feladat! 
• Kárpáti Andrea kiszélesítette a szakmai diskurzus kereteit, amikor a zenével, tánccal, művészetterápiával együtt elindította 2016-ban a Művészetpedagógiai Konferenciát. A konferencia ideája is a szakmai közösségről, az egymásra találásról, a méltó képviseletről szólt. 
• Mintát adott emberségből, nagyvonalúságból és optimizmusból. Például az ő ötlete volt a „Fizess be egy pedagógust a konferenciára!” kezdeményezés, amit rögtön azzal kezdett, hogy névtelenül befizetett öt pedagógust a konferenciára, azt füllentve, hogy kutatási projektből fizeti. Kevesen láttunk tettei mögé, ahol egyértelmű volt emberségessége, nagyvonalúsága. A sikert mutató színfalak mögött csendben ott volt a folyton másokért küzdő, önfeláldozó Andrea. 

Mindannyiunknak vannak történetei Andreáról, Andreával. 

Gaul Emil, talán a legjobb barátja, így írja le Andrea egy napját válaszul arra, hogy „hogyan tudott ennyit dolgozni?” A nagy titok, hogy hogyan élt Andrea, miként születtek a publikációk, Andrea nyaralásának egy napja: 

Mint mindig, ötkor kelt, így a szülei fonyódi nyaralójában is. Azonnal hozzáfogott, hogy megírja – persze rögtön németül – az Universität zu Köln vendégelőadójaként az őszi szemináriumának egyik előadását. Nyolckor elment a pékhez friss süteményért, tejért, hogy mire kilenckor feltápászkodnak a gyerekei, már a teraszon terített asztalon gőzölgő kakaóval várja őket. És aztán Balatonpart estig.

Soha nem volt slampos, keveset beszélt a magánéletéről, mintha nem is lett volna. A gyerekei voltak a legfontosabbak, tudatosan készült a nagymamaságra, önfeláldozón ápolta édesanyját, rendszeresen sportolt, szeretett színházba járni.

Betegségét is méltósággal, zokszó nélkül viselte. Utolsó beszélgetésünkkor mosolyogva, békével mondta: „meg fogok halni”. Elmenni is úgy tudott, ahogy élt: méltósággal, mindent elrendezve, tudatosan, szeretetben, példát mutatva. 

Hatalmas örökséget kaptunk. Sokan vagyunk, kik őrizzük, visszük, és tudjuk, csak együtt tudjuk vinni ezt a hatalmas batyut. 

Köszönöm, hogy összefűzött bennünket, és együtt vagyunk!