Körkérdés az oktatásról 12.

A Magyar Pedagógiai Társaság és a Taní-tani Online 5 kérdést tett föl pedagógusoknak, pedagógiáról gondolkodó jeles szakembereknek a közoktatás jövőjéről. Lapunk közzéteszi a válaszokat.

Nem szívesen válaszolok ezekre a kérdésekre, mert irrelevánsnak tartom azokat.

Közhelyeket és elcsépelt dolgokat tudok mondani, vagy arrogáns megállapításokkal tudok válaszolni.

1. Mi az oktatás célja a 21. században?

Az alapfoknak az kell a célja legyen, hogy írni, olvasni, számolni és egy idegen nyelven érteni, beszélni tanítsa meg a gyerekeket. Az alsó középfoknak az általános műveltség és a második idegen nyelv elsajátíttatása, a felső középfoknak a felsőoktatási továbbtanulásra való felkészítés, illetve a nem továbbtanuló kisebbségnek a gazdasági beilleszkedésre való felkészítése és a továbbépíthető ismeretek kialakítása a feladata. (Ezek a célok ugyanazok, mint amelyek a 19. és a 20. században voltak.)

2. Hogyan alkalmazkodjanak az iskolák a változó világhoz?

Ugyanúgy, ahogy az elmúlt félezer év változó világához tették.

3. Milyen készségek és ismeretek lesznek a legfontosabbak a jövőre nézve?

Az iskola eddig még sosem tudott az éppen aktuális értékekre / készségekre / "kompetenciákra" felkészíteni – és nem is kell neki – sokkal inkább ugyanarra kell felkészítenie, amire eddig is tette: a továbbépíthető tudásra.

4. Hogyan biztosíthatjuk mindenki számára a minőségi oktatáshoz való méltányos hozzáférést?

Sehogy. Az iskola sosem lesz képes a tanulók szocio-ökonómiai különbségeit teljesen felszámolni. A magyar iskolarendszer különösen nem, a magyar társadalom kasztosodott rendszere gyakorlatilag megakadályozza méltányosságot – mint ahogy megakadályozta az elmúlt száz évben, ugyanezt fogja tenni a következő száz évben is.

5. Hogyan alakítja át a technológia a tanítást és a tanulást?

Ahogy nem alakította át a programozott oktatás vagy az írásvetítő vagy a videó vagy a digitális tábla, ugyanúgy nem fogja átalakítani az MI sem. Ezek, mint a hagyma héja, rárakódnak az oktatási rendszerre változatlanul hagyva annak lényegét, a tanulást/tanítást. A pedagógusok sosem lesznek a korszerű technológia élharcosai, nem is ez a dolguk (mint ahogy sosem lesznek digitális bajnokok vagy MI-daliák). Az iskolarendszerbe beépülő "új technológia" akkor tud valamennyit (de csak valamennyit) előmozdítani a tanítás/tanulás folyamatán, ha mellé kiépül egy kiszolgáló apparátus (és háttéripar/szolgáltatás), amely segíti/támogatja a pedagógust. De nem szabad elfelejteni, hogy pl. az iskolai informatikába ölt milliárdok ellenére az oktatás hatékonysága egy jottányit sem javult, sőt egyes elemzések szerint ez a folyamat az egyenlőtlenséget növelte.

Összességében a 21. század iskolájának mássága szlogen, "humbug", olyan téma, amelyről néhány kutató szívesen ír, megalapozott és végiggondolt ismeretek nélkül, riogatva a pedagógusokat, illetve az olvasókat.

Branko Milanović írja (Egyedül a kapitalizmus című könyvében, 2021, Idea Kiadó): ahányszor a történelem során felmerült, hogy a nagyarányú technikai/technológiai változások radikális változásokat hoznak a termelésben, a szolgáltatásban, a foglalkoztatásban, a társadalomban, feltámadt a félelem a világvégétől. És minden alkalommal egyedinek és teljesen újnak tűnt ez a veszély. Aztán minden alkalommal, amikor véget ért a sokkhatás, kiderült, hogy túlzottak voltak a félelmek.