és társadalmi beágyazódás a tanodákban. Fazekas Elek írása

A tanodai önkéntesség nem csupán segítő tevékenység, hanem közösségi és tanulási folyamat, amelyben az önkéntes, a gyerek és a tanoda közössége kölcsönösen formálják egymást. 

A TanodaPlatform és a CSODAműhely Egyesület szervezésében 2025. október 13.-án megrendezésre került az Önkéntesség, részvételiség, társadalmi beágyazódás workshop. A műhelymunkák során lehetőséget kaptak az ország tanodáinak munkatársai, hogy megismerjék egymás jó gyakorlatait, dilemmáit és terveit az önkéntesek szerepével és szervezésével kapcsolatban. A tanodák működésének központi részét képezi a szervezet közösségben betöltött szerepe. A továbbiakban a CSODAműhely működéséről és a workshop tanulságairól olvashatnak.

A Csodáról

A Csobánkai Tanoda, a CSODAműhely Egyesület keretei között működő tanoda, 2012-ben indult abból a célból, hogy a helyi, hátrányos helyzetű és roma tanulók számára olyan fejlesztő és tanulást segítő foglalkozásokat biztosítson, amelyek túlmutatnak az iskolai kereteken. Az intézmény azóta vált a település egyik kulcsfontosságú pedagógiai és közösségi támaszává, ahol a tanulás nem csupán feladat, hanem élmény, kapcsolódás és a kibontakozás lehetősége is.

A tanoda működésének alapját a személyre szabott fejlesztés, a mentorálás és a közösségi tanulás adja. A tanulóknak nem csupán az iskolai sikeresség elérésében segítenek, hanem abban is, hogy kibontakoztathassák kreativitásukat, erősíthessék önbizalmukat, és olyan támogató közeghez kapcsolódhassanak, amely ösztönzi az önmegvalósításukat. A CSODAműhely ezen tevékenységeit a közeli és helyi oktatási intézményekkel és civil szervezetekkel együttműködésben valósítja meg, ami a családokat, az óvodától az iskoláig tartó átmenetet, valamint a hátrányos helyzetből eredő akadályokkal való közös szembenézést is magában foglalja.

E tanulási tér különösen fontos szerepet tölt be a településen, hiszen a hagyományos iskolai kereteken túl olyan kiegészítő programokat kínál, amelyek a tanulási motivációt és közösségi részvételt erősítik. A CSODAműhely rendszeresen szervez műhelymunkákat, szabadidős és készségfejlesztő foglalkozásokat, ahol a kreativitás és a tanulás találkozik, és ahol a tanulók megtapasztalhatják, hogy ők is képesek valami értékeset alkotni és elérni.

Az egyesület oktatási és közösségszervező programjai azt a célt szolgálják, hogy a csobánkai hátrányos helyzetű, különösen roma származású lakosok számára valódi lehetőséget teremtsenek arra, hogy megtalálják a helyüket a társadalomban, megvalósítsák személyes és közösségi céljaikat, és aktív, értékes tagjaivá váljanak saját közösségüknek. A CSODAműhely tevékenységei révén nem csupán segítő funkciót tölt be, hanem aktívan alakítja a helyi közösség jövőjét is: célja a társadalmi esélyegyenlőség megvalósítása, a részvételi szemlélet és az együttműködés előmozdítása.

Az egyesület komplex szemléletet alkalmaz: nem csak egy-egy korosztályra vagy problémára fókuszál, hanem a gyermekektől a felnőttekig, a családosokig és a közösség aktív tagjaiig terjedően kínál programokat. A tanodai foglalkozások mellett kisgyermekkori fejlesztés, felnőttképzés, közösségszervezés és hálózatépítés is része a munkájuknak. Így a támogatás nem csupán tanulási-felzárkózási szinten hat, hanem holisztikusan a családokra és a társadalmi közegre is kiterjed.

Az egyes programok megvalósítása során kiemelt szerepet kap a helyi részvétel: az érintettek – gyermekek, családok, közösségi tagok – nem csupán résztvevők, hanem aktív alakítói a folyamatnak. A CSODAműhely filozófiája szerint a közösségi beavatkozások akkor működnek fenntarthatóan, ha azok a helyi tapasztalatokra és közös döntéshozatalra épülnek. Ez a hozzáállás a programok tervezésétől kezdve a megvalósításon át a visszacsatolásig végig jelen van, növelve a beavatkozások legitimitását és elfogadottságát.

A CSODAműhely Egyesület működésében az önkéntesség központi szerepet tölt be: a tanoda tevékenységei nagyrészt olyan elhivatott fiatalok, pedagógusok, egyetemisták és helyi lakosok együttműködésén alapulnak, akik szabadidejükben támogatják a gyerekek tanulását és fejlődését. Az önkéntesek nem pusztán segítő szerepben vannak jelen, hanem aktív részesei a tanulási folyamatnak: közösen dolgoznak a gyerekekkel, bevonódnak a játékos tanulásba, és személyes példájukkal is motiválják őket. Az önkéntes jelenlét hiteles mintát nyújt arról, hogy a tudás megosztása, az odafigyelés és az együttműködés értéket teremt mind az egyén, mind a közösség számára. Az önkéntesség a tanodai közösség egyik legfontosabb építőeleme, hiszen hidat képez a különböző társadalmi hátterű emberek között. A tanoda önkéntesei nem csupán tanítanak, hanem tanulnak is: megtapasztalják, hogyan lehet más szemszögből látni a világot, és hogyan válhat a segítségnyújtás kölcsönös fejlődéssé. A gyerekek számára ez a kapcsolódás megerősítő élmény, mert azt közvetíti feléjük, hogy ők is fontosak, érdemes velük foglalkozni, és hogy a közösségben mindenki számít. Ez a szemlélet hozzájárul a társadalmi érzékenység és az empátia fejlődéséhez is, amely az inkluzív pedagógiai gyakorlat egyik alapköve.

A CSODAműhelyben az önkéntesség nem egyszeri alkalom, hanem hosszú távú elköteleződés és közösségi tanulási folyamat. A szervezet tudatosan épít arra, hogy az önkéntesek szakmai fejlődése is megvalósuljon: tréningek, visszajelző beszélgetések és közös reflexiós alkalmak segítik őket abban, hogy munkájukat tudatosan és hatékonyan végezzék. Az önkéntesek így nemcsak a gyerekek életében hoznak változást, hanem saját szemléletükben is formálódnak, megtapasztalva, hogy a tanulás és a segítségnyújtás valódi ereje a közös tapasztalatban és a bizalmon alapuló kapcsolatokban rejlik.

Önkéntesek kiválasztása és toborzása

Az önkéntesek kiválasztása kulcsfontosságú eleme a tanodai működésnek, hiszen az önkéntesek nem csupán segítői, hanem aktív formálói is a tanulási közösségnek. A megfelelő kiválasztás biztosítja, hogy azok a személyek kapcsolódjanak be a munkába, akik valóban elhivatottak, érzékenyek a hátrányos helyzetű gyerekek problémáira és képesek empatikus, támogató attitűddel részt venni a közös tanulás folyamatában. A CSODAműhely tapasztalatai is azt mutatják, hogy a jól megválasztott önkéntesek nemcsak szakmai segítséget nyújtanak, hanem érzelmi biztonságot és inspiráló példát is jelentenek a gyerekek számára.

A tanodai közösségben a gyerekek sokszor érzékenyek a bizalomra és a kapcsolódás minőségére. Ha az önkéntesek nem rendelkeznek megfelelő felkészültséggel vagy motivációval, könnyen törhet meg ez a bizalmi kapcsolat, ami nemcsak a gyerekek fejlődését, hanem a tanoda hitelességét is veszélyezteti. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az önkéntesek kiválasztása ne pusztán adminisztratív folyamat legyen, hanem alapos megismerésre, személyes beszélgetésre és értékalapú döntésre épüljön. A folyamat célja, hogy az önkéntesek személyisége, kompetenciái és belső motivációja összhangban legyen a tanoda küldetésével és pedagógiai szemléletével. A gondos kiválasztás egyúttal az önkéntesek védelmét is szolgálja. A tanodai munka gyakran érzelmileg megterhelő, hiszen a hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozás során komoly felelősség hárul a segítőkre. A megfelelően kiválasztott és felkészített önkéntesek azonban nemcsak a gyerekek, hanem saját maguk számára is biztonságosabb, kiszámíthatóbb környezetben dolgozhatnak. Így az önkéntesség nem válik rövid távú tapasztalatszerzéssé, hanem valódi, kölcsönös tanulási és fejlődési folyamat lesz — amelyben a segítés, az empátia és a közösségi felelősségvállalás kéz a kézben jár.

A tanodai munka egyik alapelve, hogy az önkéntes már a belépésekor készen álljon a feladatra. Ismerje a tanoda céljait, értse a gyerekek helyzetét, és rendelkezzen azokkal az alapvető készségekkel, amelyek szükségesek a bizalom kialakításához. A CSODAműhely tapasztalata szerint a tudatos felkészítés és az önkéntesek bevezetése a tanoda működésébe elengedhetetlen a sikeres együttműködéshez. A felkészült önkéntes nemcsak feladatokat lát el, hanem a közösség részeként felelősen és empatikusan vesz részt a gyerekek mindennapjaiban. Ez a felkészültség teremti meg annak alapját, hogy a tanulás és fejlesztés folyamata biztonságos, következetes és élményszerű legyen.

Ugyanakkor fontos, hogy az önkéntes ne csupán „készen érkezzen”, hanem fejlődési lehetőséget is kapjon a tanodai közegben. A gyerekekkel való foglalkozás nem statikus tevékenység, hanem folyamatos tanulási folyamat, amely során az önkéntes is új készségeket, szemléletet és önismeretet szerez. A CSODAműhely gyakorlata alapján az önkéntesek számára rendszeres reflexiós alkalmak, közös értékelések és tapasztalatmegosztások biztosítják ezt a fejlődési utat. Így az önkéntes nem csupán ad, hanem kap is: megtanulja, hogyan reagáljon nehéz helyzetekre, hogyan tartson motivációt fenn, és miként lehet hatékony segítő jelenlét. A fejlődés lehetősége kettős haszonnal jár: a gyerekek számára hiteles példát mutat a tanulás élethosszig tartó természetéről, az önkéntes pedig saját személyes és szakmai identitásában is gazdagodik. Ez a kölcsönös tanulás a tanoda egyik legfontosabb értéke – hiszen nem hierarchikus, hanem partnerségen alapuló kapcsolódást hoz létre gyerek és felnőtt között. A jól felkészített, de folyamatosan fejlődő önkéntes nemcsak a tanulási folyamat támogatója, hanem annak aktív részese is, aki saját tapasztalataival hozzájárul a közösség tudásához és erejéhez.

Az önkéntesek toborzása a tanodai működés egyik kulcsa, hiszen a közösség ereje a résztvevők sokféleségéből és elhivatottságából fakad. A CSODAműhely számára az önkéntesek nemcsak munkaerőt, hanem szemléletet, friss gondolatokat és új kapcsolódásokat is jelentenek. Az utánpótlás biztosításához elengedhetetlen, hogy a szervezet tudatosan építsen azokra a társadalmi és intézményi közegekre, ahol a közösségi felelősségvállalás, a szociális érzékenység és a tanulás iránti nyitottság jelen van.

A legtermészetesebb utánpótlási forrást az egyetemek és főiskolák jelentik. Különösen azok a hallgatók alkalmasak tanodai önkéntes munkára, akik pedagógiai, pszichológiai, szociális vagy neveléstudományi képzésben vesznek részt, hiszen a tanodai tapasztalat számukra gyakorlati tudást, terepismeretet és személyes fejlődést is nyújt. Az egyetemi közösségekben megszólíthatók olyan fiatalok is, akik még nem dolgoztak hátrányos helyzetű gyerekekkel, de nyitottak a társadalmi felelősségvállalásra, és az önkéntességet tanulási, tapasztalatszerzési lehetőségként élik meg. Az ilyen együttműködések révén a tanoda nemcsak önkénteseket nyer, hanem szakmai partnereket is épít a felsőoktatásban.

A toborzás másik fontos terepe a helyi közösség: a vállalkozók, szülők, civil szervezetek és települési intézmények. Ők nemcsak személyesen tudnak bekapcsolódni a programokba, hanem anyagi, tárgyi vagy szakmai támogatással is hozzájárulhatnak a működéshez. A gyakornoki programok, ifjúsági szervezetek és középiskolai közösségi szolgálatok pedig újabb csatornákat nyitnak a fiatalabb korosztály számára, akik így felelősségteljes szerepet vállalhatnak egy támogató, élő közösségben. A sokszínű toborzási háttér nemcsak a létszámot növeli, hanem a tanodai munka minőségét is gazdagítja: minden önkéntes más nézőpontot, tudást és élményt hoz magával, amely tovább erősíti a közösség erejét és hitelességét.

Dilemmák és motiváció

Az önkéntesség első pillantásra egyértelműen pozitív, értékalapú tevékenységnek tűnik, azonban a tanodai munka során számos olyan dilemmát rejt, amely mind a szervezetet, mind az önkéntest próbatétel elé állíthatja. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy miként lehet összehangolni a segítés szándékát a szakmai minőséggel. A tanodai környezetben a jó szándék önmagában nem elegendő: szükség van pedagógiai érzékre, türelemre, és a gyerekek sajátos élethelyzetének megértésére. Ha ez a felkészültség hiányzik, az önkéntes akaratlanul is kárt okozhat, például azzal, hogy ígéreteket tesz, amelyeket nem tud betartani, vagy nem megfelelően reagál egy nehéz helyzetben.

Az önkéntesség másik dilemmája a motiváció kérdése. Az önkéntesek különböző indíttatásokból érkeznek: van, aki tapasztalatot szeretne szerezni, más társadalmi felelősséget vállal, vagy személyes önmegvalósítást keres. A CSODAműhely tapasztalatai szerint ezek a motivációk nem zárják ki egymást, de fontos, hogy a szervezet és az önkéntes között egyértelmű kommunikáció és kölcsönös megértés alakuljon ki. Ha az önkéntes belső motivációja túlzottan eltér a tanoda értékrendjétől – például ha a segítés helyett inkább szakmai előnyszerzésre koncentrál –, az hosszabb távon feszültséget okozhat a közösségen belül.

Az önkéntesség gyakorlati dilemmái között megjelenik az idő és elköteleződés kérdése is. A tanodai munkában a gyerekek számára a folyamatosság és a megbízhatóság kiemelten fontos: egy hiányzó vagy kiszámíthatatlanul jelenlévő önkéntes megingathatja a gyerekek bizalmát. Az önkéntesek azonban gyakran tanulmányaik, munkájuk vagy magánéletük miatt csak korlátozott időt tudnak vállalni. E kettősség feloldásához szükség van egy rugalmas, de következetes szervezeti rendszerre, amely lehetőséget ad az önkéntesek számára a saját tempójukban való részvételre, miközben a gyerekek támogatása sem szenved hiányt. A szerepek tisztázatlansága szintén gyakori nehézség. Az önkéntes sokszor nem tudja pontosan, mit vár el tőle a szervezet, hol húzódik a határ a segítés, a pedagógiai beavatkozás és a személyes kapcsolódás között. Ezt a dilemmát tudatos mentorálással és rendszeres visszajelzéssel oldják fel, hiszen az önkénteseknek biztonságra és iránymutatásra van szükségük ahhoz, hogy magabiztosan és felelősen tudjanak jelen lenni a gyerekek mellett. A határok és szerepek tisztázása nemcsak a gyerekeket, hanem az önkénteseket is védi.

Egy másik fontos szempont az önkéntesek érzelmi megterhelése. A hátrányos helyzetű gyerekekkel való munka gyakran érzelmileg intenzív, és olyan helyzetekkel szembesítheti az önkéntest, amelyekre nem mindenki van felkészülve: szegénység, kiszolgáltatottság, családi nehézségek. Ezek a tapasztalatok hosszú távon kiégéshez vagy bűntudathoz is vezethetnek, ha az önkéntes nem kap megfelelő támogatást. A tanoda ezért nemcsak a gyerekek, hanem az önkéntesek lelki jólétére is figyelmet fordít, hiszen a segítő munka csak akkor lehet hatékony, ha mindkét fél számára biztonságos és kiegyensúlyozott.

Végül, az önkéntesség egyik legérdekesebb dilemmája az, hogy a segítés valójában kétirányú folyamat. Bár az önkéntes a gyerekeket segíti, ő maga is fejlődik, tanul és új értékeket fedez fel. Az igazi kihívás abban rejlik, hogy az önkéntes hogyan tudja ezt a személyes hasznot – önismeretet, szakmai tapasztalatot, közösségi élményt – úgy megélni, hogy közben nem torzul el a segítés lényege.

Bár az önkéntesek a legjobb szándékkal érkeznek a tanodába, fontos felismerni, hogy jelenlétük – megfelelő felkészítés és keretek hiányában – akár akaratlanul is okozhat ártalmat a gyerekeknek. A tanodás gyerekek gyakran érzékeny, sérülékeny élethelyzetben vannak, sokan közülük már találkoztak bizalmi csalódással, elutasítással vagy kudarccal. Egy meggondolatlan ígéret, következetlen viselkedés vagy hirtelen távozás újra felidézheti ezeket a negatív tapasztalatokat, megerősítve bennük az elhagyatottság és értéktelenség érzését. Éppen ezért a tanoda felelőssége, hogy az önkénteseket felkészítse a gyerekek hátterének megértésére, a határok betartására, és arra, hogy a segítés nem helyettesítheti a szakmai támogatást vagy a családi kötődést.

Az ártalom kockázata nemcsak érzelmi, hanem pedagógiai szinten is megjelenhet. Az önkéntes – ha nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel vagy reflexiós készséggel – akaratlanul is téves mintát adhat, például túlzott engedékenységgel, sztereotípiák megerősítésével vagy következetlenséggel a szabályok betartásában. Ezért elengedhetetlen, hogy az önkéntesek munkáját a tanoda szakmai stábja folyamatosan kísérje, visszajelzésekkel és mentorálással támogassa. A felelős önkéntes nemcsak adni akar, hanem tanulni is képes: felismeri saját korlátait, és tudja, mikor kell segítséget kérnie. Így a segítő kapcsolat valóban építő, fejlesztő és biztonságos maradhat mindkét fél számára.

Összegzés

A tanodai önkéntesség nem csupán segítő tevékenység, hanem közösségi és tanulási folyamat, amelyben az önkéntes, a gyerek és a tanoda közössége kölcsönösen formálják egymást. Az önkéntesek munkája hozzájárul ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek biztonságos, támogató és inspiráló környezetben fejlődhessenek, miközben maguk az önkéntesek is új tapasztalatokat, szemléletet és önismeretet szereznek. A sikeres önkéntesmunka alapja a tudatos kiválasztás, a felkészítés és a folyamatos reflexió, hiszen a segítő szerep felelősséggel jár – a bizalom, a következetesség és az empátia nélkülözhetetlen elemei a tanodai kapcsolatnak.

Ugyanakkor az önkéntesség dilemmái is fontos tanulságokat hordoznak. A motiváció, a szerepek tisztázása, a határok meghúzása és az érzelmi terhelés kezelése mind olyan kérdések, amelyek tudatos szervezeti figyelmet igényelnek. A CSODAműhely és hasonló tanodák példája azt mutatja, hogy az önkéntesség akkor válik valóban értékteremtővé, ha nem pusztán adás, hanem kölcsönös tanulás és fejlődés folyamatává válik. Ebben az értelemben a tanoda nemcsak a gyerekek, hanem az önkéntesek számára is tanulási tér – olyan közösség, ahol a bizalom, az elfogadás és az együttműködés a társadalmi esélyegyenlőség alapjait építi.