…az agrár és vidékfejlesztési pályák felé. Balogh Gyula írása

A tét világos: ha a vidéki fiatalok kimaradnak a jövő agrár- és zöldgazdasági tudásából, a vidék az utánpótlását veszíti el. A megfelelő időben érkező mentorálás, tanulástámogatás, kutatás-módszertani fejlesztés és valós egyetemi kapcsolódás esélyt adhat arra, hogy ezek a fiatalok saját közösségeik fejlesztő szereplőivé váljanak.

A vidékfejlesztés következő korszakában a humán utánpótlás az egyik legfontosabb kérdéssé válik. Lesznek-e fiatalok, akik értenek a földhöz, a vízhez, a helyi élelmiszer-előállításhoz, a digitális agrármegoldásokhoz és a helyi gazdaság működtetéséhez? Lesznek-e roma és hátrányos helyzetű fiatalok, akik az élhető vidék alakító szereplőiként jelennek meg? És lesznek-e olyan tanulási terek, amelyek egyszerre segítik a társadalmi mobilitást és a hátrányos helyzetű térségek szakember-utánpótlását?

A Zöldkapu Program ezekre a kérdésekre ad gyakorlati választ. A Magyarországi Tanodahálózat Egyesület és a Debreceni Egyetem együttműködésében előkészített kezdeményezés tanodai keretben működő, esélynövelő társadalmi minilaborként értelmezhető: olyan biztonságos, tanulható térként, ahol a fiatalok a saját környezetük problémáit kisléptékű, tapasztalati helyzeteken keresztül értik meg és alakítják.

A program célja, hogy összekapcsolja a tanodák világát, a roma és hátrányos helyzetű fiatalok életpálya-kilátásait, valamint az egyetemi szintű agrár-, vidékfejlesztési, agrárdigitalizációs és zöldgazdasági tudást. A Magyarországi Tanodahálózat Egyesület a tanodai esélynövelés, a helyi közösségi beágyazottság és a roma mobilitás tapasztalatát hozza a programba. A Debreceni Egyetem agrár- és vidékfejlesztési tudásháttere pedig szakmai horizontot és pályaorientációs távlatot adhat a kezdeményezésnek.

A pilot-előkészítés alatt álló pedagógiai és vidékfejlesztési koncepció kiindulópontja az, hogy a tanodák képesek elérni azokat a fiatalokat, akikhez a felsőoktatás hagyományos pályaorientációs csatornái ritkán jutnak el. A tét világos: ha a vidéki fiatalok kimaradnak a jövő agrár- és zöldgazdasági tudásából, a vidék az utánpótlását veszíti el. A megfelelő időben érkező mentorálás, tanulástámogatás, kutatás-módszertani fejlesztés és valós egyetemi kapcsolódás esélyt adhat arra, hogy ezek a fiatalok saját közösségeik fejlesztő szereplőivé váljanak.

A tanoda ebben a folyamatban sajátos pedagógiai kapu. Olyan tanulási tér, amely szociokulturális biztonságot, tanulástámogatást és életpálya-építést nyújt. Jogszabályi meghatározása is ezt az összetett szerepet rögzíti: a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. 38/B. § szerint a tanoda hátrányos helyzetű és roma gyermekek, valamint fiatal felnőttek számára nyújtott, önkéntesen igénybe vehető szolgáltatás, amely támogatja a személyiségfejlődést, a szociokulturális hátrányok kompenzálását, a tanulmányok folytatását, a társadalmi beilleszkedést és az életpálya-tervezést. 

A tanodákról szóló szakirodalom is rámutat arra, hogy a szolgáltatás hatása túlterjed az iskolai korrepetálás szűk értelmezésén. Fejes József Balázs szerint a tanoda a hátrányos helyzetű és roma tanulók iskolai sikerességének támogatására létrejött, a családi és társadalmi erőforráshiányokat mérséklő tanulási térként értelmezhető (Fejes, 2014). Bihari Ildikó kutatásai a tanodák eredményességét a nem-kognitív készségek fejlődésében is vizsgálják: a kommunikáció, az együttműködés, a problémamegoldás és az önbizalom olyan területek, amelyek a továbbtanulás és a későbbi szakmai boldogulás szempontjából meghatározóak (Bihari, 2022, 2023). A Zöldkapu Program ezekre a tanodai tapasztalatokra építve kapcsolja össze az esélynövelő pedagógiát az agrár- és vidékfejlesztési pályaorientációval. 

A vidékfejlesztés pedagógiai értelmezése a nemzetközi szakirodalomban is erős támaszokat talál. A helyalapú pedagógia egyik alapgondolata, hogy a tanulás a helyi környezetből, a tájból, a közösségből és az ott élők tapasztalataiból indulhat ki. Gruenewald kritikai helypedagógiai megközelítése szerint a tanulónak saját környezetéhez kapcsolódva kell cselekvővé válnia; a helyhez fűződő tapasztalat így társadalmi és ökológiai tanulási folyamattá alakul (Gruenewald, 2003; Gruenewald és Smith, 2008). A Zöldkapu Program ezt a szemléletet ültetné át a tanodai pályaorientáció és a vidékfejlesztési utánpótlás területére. 

A Zöldkapu Program fókuszában egy úgynevezett nulladik pályaorientációs év állna. Ez a tanévnyi időkeret lehetőséget adna arra, hogy a tanodás fiatalok fokozatosan, mentorált módon ismerkedjenek meg az egyetemi világgal, az agrár- és vidékfejlesztési képzésekkel, az agrárdigitalizációval és azokkal a szakmai életutakkal, amelyek a vidéki térségekben korszerű, értelmes és méltó jövőt kínálhatnak.

A program hat egymásra épülő területen fejtheti ki a hatását.

1. Pályaorientáció és a pályaidentitás formálása. A résztvevők megismerik az agrár-, vidékfejlesztési és zöldgazdasági képzések világát, majd fokozatosan saját kérdéseket, érdeklődési irányokat és jövőképet alakítanak ki. A cél az, hogy a tanuló ezeket a pályákat saját lehetséges életútjaként ismerje fel.

2. Helyalapú és projektalapú tanulás. A kert, a föld, a víz, a helyi piac, a családi gazdaság vagy egy települési környezeti probléma mind tanulási helyzetté válhat. A program helyi erőforrástérképekkel, terepmunkával, termelői találkozásokkal és tanodai zöldprojektekkel kapcsolná össze a tanulást a vidéki élet valós kérdéseivel. Így a vidékfejlesztés megérthető és alakítható valóságként jelenhet meg a fiatalok számára.

3. Mentorált átmenet a középiskola és a felsőoktatás között. A tanodai mentor a fiatal személyes útját, az egyetemi mentor pedig a képzések, a hallgatói lét és a szakmai lehetőségek világát ismeri. A kettős mentorálás biztonságosabbá teheti a továbbtanulási döntést, és emberi közelségbe hozhatja az egyetemet azok számára is, akiknek családjában kevés felsőoktatási tapasztalat halmozódott fel.

4. A tanulási önbizalom és az alapkészségek megerősítése. A program a pályaorientáció mellé tudatos tanulástámogatást kapcsolna: szövegértést, matematikai gondolkodást, digitális készségeket, természettudományos alapokat, tanulásmódszertant és kommunikációt. Mindez azt szolgálná, hogy a fiatal felkészültebben és nagyobb belső biztonsággal léphessen tovább.

5. Családi és közösségi beágyazottság. A továbbtanulás sokszor az egész család életére ható döntés. A tanoda különleges szerepe abban áll, hogy képes lefordítani az egyetemi világot a családok nyelvére: érthetővé teheti a képzéseket, az ösztöndíj-lehetőségeket, az utazással és megélhetéssel kapcsolatos kérdéseket, valamint a későbbi szakmai pályákat. Így a fiatal útja mögött erősebb családi és közösségi támogatás alakulhat ki.

6. Intézményi elismerés és motiváció. A Debreceni Egyetemmel folytatott szakmai egyeztetések alapján körvonalazódik annak lehetősége, hogy a Zöldkapu Program eredményes elvégzése a későbbi felvételi eljárásokban intézményi pontként is beszámítható legyen. A többletpontszerzés lehetősége erősítheti a tanulói motivációt, és láthatóvá teheti a tanodából az agrár-, vidékfejlesztési és zöldgazdasági felsőoktatási pályák felé vezető tanulási utat.

A fenti hat terület együtt szolgálja azt, hogy a Zöldkapu Program strukturált, holisztikus folyamattá váljon. Olyan úttá, amelyben a helyi tapasztalatból tudás, a tanodai kísérésből továbbtanulási esély, a vidéki kötődésből pedig szakmai jövő formálódhat.

A vidék megtartó ereje hosszú távon azon is múlik, hogy a fiatalok milyen kapcsolatot alakítanak ki saját településükkel és a tudás intézményeivel. Sok vidéki fiatal előtt ma két tapasztalat áll: a helyben maradás gyakran beszűkülésként, a tanulás pedig elvándorlásként jelenik meg. A Zöldkapu Program egy harmadik lehetőséget nyitna meg: a tanulásból fakadó mobilitást kapcsolná össze a vidéki térségekhez való felelős, korszerű és alkotó visszakapcsolódással. Ebben a szemléletben a vidék nyitott fejlesztési tér, az egyetem elérhető tudásközpont, a tanoda pedig közvetítő kapu a kettő között.

Felhasznált irodalom

Bihari, I. (2022). A hátrányos helyzetű tanulók nem-kognitív kommunikációs készségfejlődése: A tanodák szerepének, eredményességének új szempontú megközelítése. Esély, 33(3), 25–48.

Bihari, I. (2023). A hátrányos helyzetű tanulók nem-kognitív problémamegoldó készségének fejlődése a tanodában. Acta Medicinae et Sociologica, 14(36), 41–69.

Fejes, J. B. (2014). Mire jó a tanoda? Esély, 2014(4), 29–56.

Gruenewald, D. A. (2003). The best of both worlds: A critical pedagogy of place. Educational Researcher, 32(4), 3–12.

Gruenewald, D. A., és Smith, G. A. (szerk.). (2008). Place-based education in the global age: Local diversity. Lawrence Erlbaum Associates.

1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.