Rövid áttekintés az ifjúsági és az iskolai közösségi szolgálat dilemmáiról

Sajnálatos tény, hogy a törvény előkészítése során nem jutott megfelelő idő és energia arra, hogy az illetékesek konzultáljanak azokkal a szervezetekkel és szakemberekkel, amelyek/akik már hosszú évek óta foglalkoznak az ifjúsági önkéntesség és közösségi szolgálat népszerűsítésével és szakmai hátterének megalapozásával. Rengeteg tapasztalat, élmény, tanulság halmozódott fel, ami sajnálatos módon nem része a szakmai köz- és párbeszédnek. Ezzel az írással némiképpen ezt a párbeszédet is szeretném elindítani.

A vizuális neveléshez kapcsolódó projektet bonyolíthattunk le egy pályázat keretében egy kis falu óvodájában. A projekt a tehetséggondozásra irányult, ám a gyerekek szociális helyzete előre megjósolta számunkra, nem csak erre kell terveznünk. A projekt eredményei pedig elgondolkodtattak pár dologról.

„A zene csodája képessé tesz felfedezni azt, hogy nem csak az tehetséges, aki művésszé lesz. A tehetség bennünk van, és ha módot adunk rá, napvilágra bukkan. Az énekeskönyv és lemez segítségével együtt énekelhet a gyerekkel az anya meg az apa is, a barátok, s még a nagyi is."

A TÁMOP-projekt keretei között zajló tananyag-fejlesztési munkálatok „forró napjaira” került sor Kecskeméten. A Főiskola és a Mobilitás Szolgálat szervezésében háromnapos nyári egyetemen ismerkedtek az eredményekkel, módszerekkel és lehetőségekkel a fiatal értelmiségi szakma, az „ifjúságszakma” „öregjei” és vállalkozó kedvű leendő szakemberei. Az intenzív programot a Magyar Pedagógiai Társaság közreműködésével szervezett Műhelykonferencia zárta.

Egyetlen választásnak a lehetősége hiányzik, hogy magad lehess. Ez a szabadság. A kötetlenség pedagógiája nem azt súgja, hogy azt csinálsz, amit csak akarsz. Segít, hogy iránytűd vonzásába érj, és azután annak irányába enged. A szabadság pedagógiája nem görcsös, mert nem sürget, nem reguláz, mert tudja, hibáznod is kell, s nem akarja, hogy más légy, mint aki legbelül vagy, mert nem lehetsz más. Innentől közös a cél.

Még szeptemberben elmegyek Londonba, egy nemzetközi konferenciára, ahová hívtak, hogy beszámoljak a módszereink sikeréről. Mint magyar vizuális nevelési módszerről. Aztán feladom. Maradunk (talán), mint ahogy korábban írtam, egy lábjegyzet a szakirodalomban. Mint az integrációt a művészeti neveléssel sikeresen ötvöző művészeti iskola.

Bevégeztetett.