Radír

Páncsics Edina

Páncsics Edina írása

Órákat (dehogy órákat, napokat) szántam arra, hogy szobafogságra ítéltként mivel lehet túlélni a bezártságot. Végigmentem a saját lakásomon, s alaposan (mint egy készletgazda raktáros) végignéztem a helyiségeket, az eszközeimet, a környezetemet.

A művészetoktatás legfontosabb célkitűzései közé tartozik a diákok személyiségének és kreativitásának fejlesztése a különböző művészeti ágakon keresztül.

De állj! Hol vannak most a gyerekek?

Otthon!

„Digitális oktatás”…                           

Sok kérdés megfogalmazódott bennem: hogyan, miként, mivel, mi által? Oké, értem én (vagy mégsem)… Lehetővé vált különböző számítógépes applikációk használatával „távtanítani”. De mi lesz a látvány utáni rajzolással, ahol az azonnali, finom korrektúra nélkülözhetetlen?! Valamint honnan csorog majd a személyes motivációm? Honnan ereszkedik alá a ráhangolódás? Hova száll a személyes kapcsolat varázsa? Mivé foszlik az élmény a rajzolás során? És honnan táplálkozik majd az anyaghasználat változatossága? Az alsó tagozatosok foglalkozásai mindig egy nagy titokkal, egy színes mesével vagy egy káprázatos varázslattal kezdődnek – ami csodálatot kelt bennük, lenyűgözi őket, ami leveszi a gyereket a lábáról, és egyben inspiráló erővel hat. Hogy a diákok felszabadultan tudjanak alkotni, fel kell bontani a megszokott tanár-diák viszonyt, melynek fő ismérve az alá-fölérendeltség. Ahhoz, hogy ezt igazán hatékonyan végezzük, szakítani kell a hagyományos rajztanítási módszerekkel, a feladatokat a diákok érdeklődési köréhez kell igazítani. Persze úgy, hogy a szabatos évi tantervet teljesíteni tudjuk. Ennek megvalósítása érdekében kezdtem új munkaformák és témák keresésébe.

Kávéfoltok az abroszon

A tanmenetem, amit erre a tanévre terveztem, most egy kissé átalakul a vírushelyzet miatt. Nem igaz: totálisan megváltozik! De azt azonnal tudtam, hogy sablonos feladatmegoldásokat biztosan nem szeretnék az otthon, gépek előtt ülő diákjaimtól kérni. Órákat (dehogy órákat, napokat) szántam arra, hogy szobafogságra ítéltként mivel lehet túlélni a bezártságot. Végigmentem a saját lakásomon, s alaposan (mint egy készletgazda raktáros) végignéztem a helyiségeket, az eszközeimet, a környezetemet. Rádöbbentem, hogy jobbnál jobb, alkalmasabbnál alkalmasabb dolgok (tárgyak, anyagok) vesznek körbe. A rajzos feladatok pedig elkezdtek kizúdulni ki fejemből. Tudván tudtam, hogy igenis várják a diákjaim, hogy mivel rukkolok elő, mi lesz a kihívás. Potyogtak az ötletek. „Otthon tanulock” – „Otthonról tanít-ok”, stb. Megosztottam… Ímélen, fészbukon ömlöttek rám a jobbnál jobb vizuális naplók, amelyekben a nap történéseit, a napszak hangulatát, a pillanatok élményét örökítették meg. Izgalmas dolog csupán színekkel kifejezni magunkat, de voltak ömlesztett, keszekusza szavak, félmondatok, olykor egy ebéd utáni szalvéta is becsöppent a kompozícióba. A diákok sajátos eszközökkel alkották meg az egyéni profiljukat, és a tanárok képei se maradtak megműveletlenül. Tüneményes alkotások kerültek ki a kezeik közül. 

Úgy látom, hogy a pedagógustársadalom nagy lendülettel beleállt a digitális oktatásba, de olybá tűnik, hogy lassan átesünk a ló túlsó oldalára.  A fontosabbnak tartott tantárgyak tanárai (kétségbeesésükben, tanácstalanságukban és megfelelési kényszerükben) oly mértékben árasztják el diákjainkat különböző feladatokkal, hogy azok lassan belerokkannak. Pedig érdemes lenne mértéket tartani. Ez egy senki által nem ismert, kísérleti időszak, amelyben a ventiláció igencsak javasolt gyakorlat lenne.

A rajzolás reflexe erős a fiatalok korosztályaiban, gyakran lapfirkálásba merül egy-egy unalmasnak tűnő tanóra… (ellenben igen ritka jelenség, hogy rajzóra közben valaki Pitagorasz-tételt satírozgasson a rajztáblára…). A jelen helyzetben pláne szívesen moccannak ki a kötelező feladathegyek mögül. Várják az ötleteket, szívesen ugranak akár kacifántos kihívások elé is. Legutóbb például egy „környezeti színkört” kértem a gyerekektől, s jött is zokniszínkör, legószínkör, hajgumiszínkör stb. Nagyon kreatívak voltak, egyenesen rácuppantak. Itt jegyzem meg, hogy legközelebb kávéval festünk, közben olyan szendvicseket fogunk készíteni, melyeken híres festmények jellegzetes motívumai fognak megjelenni (sajtból, uborkából, felvágottból, ami beesik, jólesik…). Nagyon várom a különleges megoldásokat, természetesen ezeket dokumentálni fogjuk fotókkal, videóval.

Mindannyiunknak ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból! Gyermeknek, felnőttnek, tanárnak, diáknak egyaránt. Most ezt dobta a gép. Nincs ezzel semmi probléma. Aki eddig is céltudatos volt, most sem lepődik meg, alakul a körülményekhez.

„…átlépni közben árkot, göröngyöt
és az Embernek szórni a gyöngyöt…”
(Misztrál)

A szerzőről: 

Hozzászólások

szavai képe

Bizony, Prospero varázspálcája eltörött. "oda a szellem, oda a báj, s kétségbe kéne esni ma, ha nem könnyítne..." Oda a személyes varázs, az együttes élmény, meg persze oda a korrektúrák során megjelenő évszázados, vagy a napokban keletkezett didaktikai kultúra. Sajnos vagy szerencsére, be lehet, kell vonni a képzőművészeti influencereket. Örülnék, ha valaki találna néhány diplomamunkát róluk. Pl. Vida Ági. https://www.youtube.com/results?search_query=vida+%C3%A1gi
Magától tanul meg rajzolni, másokkal is megosztja a történetét. Többnyire  a  nemzedékről nemzedékre hagyományozódó módszereket mutatja. Néhol másképp vezetnénk, árnyaltabban, kisebb lépésekkel, vagy más irányt véve, de van néhány ezer követője, kap kritikákat, köszöneteket. Egyszóval van - volt - mostanában mintha más kezdené foglalkoztatni, egy élő weboldala. Ha összevetjük mondjuk egy Bálványos Huba magyarázattal, ( Bálványos Huba grafikus mûvész portré rajzolás oktatása a Szálkai alkotótáborban. https://www.youtube.com/watch?v=iFudbwDx9IQ Természetesen Huba nyer, de vannak akik az ő magyarázatába is belejavítanának. Ha Gellérfi Pál, vagy Lévay Jenő megnézné Jeff Haines módszerét ( https://www.youtube.com/watch?v=PgoVEbvfOiw )Nyilván csóválná a fejét. ( Egyik itt, másik ott.) Szoktuk mondani: nincs olyan rossz módszer, amivel egy olvasni igyekvő gyerek ne tanulna meg olvasni. A rajzolással, sporttal kissé más a helyzet. Egy rosszul beidegződött mozdulatot nehéz, néha szinte lehetetlen kijavítani. Rosszabb, mint ha semmi nem történt volna. Már, ha élsportolót, professzionális képzőművészt tanítunk. De egy amatőr lesikláshoz a hegyről elég besulykolni, hogy ha elveszted az uralmat a léced fölött, dobd el magad, egyébként meg játszd el, hogy fenékkel fellököd a melletted állót. ( Súlypontsüllyesztéses keresztbe forgatásos fordulózás.) Magam is elkezdtem átszerkeszteni önálló feldolgozásra tanároknak szánt módszertani munkámat ( http://szavaiistvan.hu/vizualpedagogiai-kapcsoskonyv/) jónéhány feladatot ki kellett húznom, mert otthon nem működik. Másokba meg bele kellett toldanom azt, ami annyira kézenfekvő, hogy kollégáknak eszembe sem jutott leírni, de ha nincs ott a tanár, muszáj odaírni. Ennyiben talán lesz némi hozadéka a válságnak. A most megszülető önállóan is feldolgozható feladatok később segíthetik a differenciált óravezetést. ( Lásd pl. Kádár-Csomor Gábor weboldalát. kadarcsomok.hu és a legalsó ikon.

szavai képe

helyesen: kadarcsomor.hu