Dr. Sótonyi Sándor ravatalánál
A barát, Dr. Riez Ferenc búcsúbeszéde 2022. október 28-án Kaposváron, a Keleti temetőben
Mert Sótonyi Sándor boldog ember volt, megtalálta élete értelmét, a küzdelmet, a munkát egy jobb világért, a közös ügy önzetlen szolgálatát.
Kedves Sándor!
Kérésednek eleget téve, itt állok a ravatalod mellett. Tiltakoztam ellene, de Te minden találkozásunkkor feltetted a kérdést: ugye, nem felejtetted el, amit kértem tőled?
Mindig megrendítő az emberi élet utolsó állomásánál, a ravatal előtt állni. A szavak engedelmes és hajlékony eszközei az emberi gondolkodás kifejezésének, de vannak olyan pillanatok, amikor nehezen szolgálnak bennünket.
A felszakadó keserűség elhalványítja a szándékot, hogy méltón szóljak arról, aki örökre elment, az ittmaradottakkal pedig a gyász fájdalmában őszinte szívvel osztozzak.
Dr. Sótonyi Sándort, a tanárt, a járási és megyei tanulmányi felügyelőt, a megyei művelődési osztályvezetőt, iskolaigazgatót, a Tanítóképző Főiskola főigazgatóhelyettesét, a Pedagógiai Intézet igazgatóját, a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett képzési központjának vezetőjét, a Pedagógus Kamara országos elnökét megromlott egészségi állapotban, életének 85. évében érte a halál.
Heresznyén született. Alap- és középfokú iskoláit Csurgón végezte. A Pécsi Tanárképző Főiskolán biológia-földrajz szakos tanári, majd a Szegedi József Attila Tudományegyetemen és a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen földrajz, illetve pedagógia szakos egyetemi diplomát szerzett. Ugyanitt az ELTE Bölcsészettudományi Karán summa cum laude minősítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták.
Jó képességű, nagy munkabírású, sokoldalú ember volt. Minden munkaterületen igényes, magas követelményeket támasztott önmagával szemben, és vezetőként ezt munkatársaitól is elvárta.
Sokat tett az intézményhálózat, az óvoda, az általános iskola, a gyógypedagógia, a középfokú iskolák fejlesztéséért, a tartalmi munka színvonalának emeléséért. Sok konstruktív újítás kezdeményezője és támogatója volt. Nagy figyelmet fordított a tankötelezettségi törvény végrehajtására, az iskolai bukások, a lemorzsolódás okainak feltárására, a pedagógus- és felnőttképzés fontosságára, a továbbképzések lehetőségére.
Sok pedagógust ösztönzött továbbtanulásra, magasabb iskolai végzettség és tudományos fokozat megszerzésére. Fontos feladatának tartotta az iskolavezetők kiválasztását. Akkor, és csakis akkor volt hajlandó vezetőt kinevezni, ha meggyőződött arról, hogy szakmailag alkalmas a feladatának ellátására. Akkor sem engedett, ha ebből kellemetlensége származott. Feltétel nélkül tisztelte az igazságot.
Több mint száz publikációja, írása jelent meg. Széleskörű tapasztalatait és kiváló szakértelmét a Művelődési Minisztérium és más országos szervek is igényelték.
Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, a Szocialista Kultúráért kitüntetést, az Arany Katedra Somogy megyei díját, a Trefort Ágoston-díjat, a Kaposvári Egyetem pedig Életmű Díjjal tüntette ki.
Hobbija volt a vadászat, a sportvadászat, a természetvédelem és a természetjárás, a különböző sportrendezvények látogatása.
Most emlékezzünk és búcsúzzunk!
Emlékezzünk arra az emberre, akinek életútja és munkássága Somogyhoz kötődött!
Nem tudom megmondani, vigaszunkat szolgálja-e, vagy bánatunkat növeli, hogy egy szép, boldog emberi élet ért véget. Mert Sótonyi Sándor boldog ember volt, megtalálta élete értelmét, a küzdelmet, a munkát egy jobb világért, a közös ügy önzetlen szolgálatát.
Búcsúznak a közeli és távoli rokonok, volt munkatársak, ismerősök.
Végül a család gyászában osztozva köszönök el én is. Köszönöm a tanulmányaimhoz adott segítséget. Megtiszteltetés volt számomra, hogy bár különböző beosztásokban, de 32 évig munkatársak lehettünk.
Kedves Sándor!
Találd meg örök nyugodalmadat!
Legyen könnyű a somogyi föld, amit Te annyira szerettél!
Amit a szív melegének, az értelem tényének ellobbanása után a gyenge emberi szó elmondani nem volt képes, amit a szerény kifejezés érzékelni nem tudott, azt néhány másodpercnyi teljes csöndben ki-ki a szíve legmélyéből jött utolsó búcsújaként suttogja el neki itt a ravatal előtt! Őrizzük meg szívünkben életének egyszerű, maradandó emlékét!
Sándor! Isten Veled!