„Nagyobb a vonat, mint a busz!”

Orosházi Katalin írása a kórház-pedagógiáról

A kórház-pedagógia feladata, hogy a zárt, sokszor gépekhez kötött helyzetben is átélhetővé tegye a beteg gyerekek számára a szabadság élményét. 

„Nagyobb a vonat, mint a busz!” – Így kiáltott fel egy pici lány a vonaton ülve valahol Pécs és Dombóvár között. Ezután hosszas beszélgetést folytatott a nagymamájával a gyorsan mozgó vonatról és a döcögő városi buszról, játékautóról és igaziról, térről és időről, emberekről és állatokról... Kifogyhatatlanul áradtak a gyerek szájából a visszaigazolást váró állítások, a választ igénylő kérdések. A kislány tanult. Tudásra szomjasan, kényszertől és ártó stressztől mentesen kutatta a világot. Ezt a kíváncsiságból fakadó, motivált tanulást kellene megőrizni és támogatni az iskolákban is, és különösen a mi „iskoláinkban”. Kórházpedagógus vagyok. A mi hivatásunk a kórházakban ápolt gyerekek pedagógiai ellátása. Ha valaki az interneten keresgél, két eltérő szemlélettel, célkitűzéssel találkozik. Az egyik a legrégebbi és máig egyetlen rendezett finanszírozású Fővárosi Iskolaszanatórium sajátja:

A kórházi pedagógia célja a tartós kórházi ápolás alatt álló gyermekek tanulási elmaradásának lehetőség szerinti megszüntetése.

A másik szemlélet szerint – én inkább ezt vallom a magaménak egyesületi társaim többségével együtt:

A kórház-pedagógia célja az oktatás-nevelés speciális eszközeivel optimális feltételeket biztosítani a gyógyításhoz a gyógyítóknak és a gyógyuláshoz a betegnek.

Érdekes már a szóhasználat is. A „kórházi pedagógia” elnevezésében is sugallja, hogy felkészült szaktanárokra van szüksége, természetesen talán az iskolákban elvárhatónál is nagyobb empátiával. Az ismert és egyetemeken tanulható pedagógia, csak éppen nem hétköznapi helyszínen.

A „kórház-pedagógia” kifejezés arra utal, hogy ez nem több, nem kevesebb, mint a kórházi pedagógia vagy akár a gyógypedagógia, hanem más.

A kórház-pedagógia feladata, hogy az ártó stressztől mentes tanulási módszereket bevetve perspektívát nyújtson a beteg gyerekeknek, segítsen megőrizni egészséges önbecsülésüket, önbizalmukat. Ez az alapfeltétele annak, hogy a gyerekek higgyenek a gyógyulásukban és képesek legyenek azért minden erejüket mozgósítani. A tanulást a gyerekek érdeklődésére építjük, pályázati lehetőségeket keresünk számukra, bevezetjük őket abba, hogy az internetet hogyan hasznosíthatják a tanulásban.

A kórház-pedagógia feladata a hospitalizáció megelőzése is, aminek legfontosabb eszköze a rendszeres kapcsolattartás az anyaiskolával. Megkeressük az iskolát, megtervezzük az együttműködést, a látogatásokat. Rendkívüli osztályfőnöki órákat tartunk, ahová elkísér bennünket a kezelőorvos, a kórházi pszichológus, és ha lehet, Skype-kapcsolat révén velünk van a beteg gyerek, és a szülő is. Arra inspiráljuk az iskolásokat, hogy ne hagyják magára beteg társukat, számoljanak be az osztály életéről, kérjenek tőle cikkeket az iskolai újságba, kérjék meg őt kutató munkára az interneten stb. Több éves tapasztalatom alapján mondhatom, hogy nem csupán a beteg gyerek profitál ebből. Hatalmas lehetőségeket ad ez a helyzet arra, hogy a gyerekek passzív sajnálkozók helyett tevékeny együttérzőkké váljanak, hogy értékeljék egészségüket és tudatosan védjék azt. Arra is motiválja a gyerekeket, hogy társuk erőfeszítéseit látva a saját életükben is erőfeszítéseket tegyenek – kölcsönösen példát mutatva egymásnak.

A kórház-pedagógia feladata, hogy a zárt, sokszor gépekhez kötött helyzetben is átélhetővé tegye a beteg gyerekek számára a szabadság élményét. Sokféle módon tehetjük ezt. A betegségtől, az orvosi javaslatoktól függően biológia órát tarthatunk pl. a Kopaszi-gáton fotóriportot készítve róla a kórházi gyermekújságban – ahogy a Szent László Kórházban tették; de a gyógyítók felügyelete mellett akár többnapos táborozásra is vihetjük a lábadozókat Kiskőrösre a „Mindenjó Házba”, ahogy a Madarász utcai kórházban teszik minden évben; vagy cirkuszba vihetjük a gyerekeket, kézműveskedhetünk velük, ahogy Debrecenben történik; de jógázhatnak vagy aszfaltrajzversenyen is részt vehetnek, mint pl. Szegeden; és akár Patch Adamsszel is találkozhatnak, mint az a pécsi gyerekekkel megtörtént. Folytathatnám a sort.

Kevesen ismerik a kórház-pedagógiát, a kórházpedagógus munkáját. Nem ismerik eléggé az oktatás és az egészségügy irányítói, nem ismerik eléggé az iskolák, nem ismerik eléggé a szülők, és sajnos a tanárképzés sem. A gyerekeknek joguk van a tanuláshoz. Ezt a jogot törvényben deklarálja az állam, de a kórház-pedagógia, kórházpedagógus szavak nem fordulnak elő a törvényben, és nincs a feladathoz rendelt finanszírozás és felelős sem ezen a területen. A gyerekek számára közzétett „Diákjogi Tudor” sok különleges helyzetű gyerek jogaival foglalkozik, de az átmenetileg kórházi kezelés alatt álló gyerekeket meg sem említi. Az országban szinte csak azokban a kórházakban van számukra ellátás, ahol gyermekonkológia is működik, de a pedagógusok alkalmazása itt is esetleges. Van, ahol a kórház alkalmazza őket nem pedagógus státuszban; van, ahol alkalmazásuk anyagi fedezetét néhány hónapra egy-egy alapítvány teremti meg lehetőségeinek függvényében. A vidéki kórházi gyermekosztályok zöme azonban nem is ismeri a kórház-pedagógiát.

Nincs kórházpedagógus-képzés Magyarországon. Ezért jött létre – pécsi kezdeményezésre – a Kórházpedagógusok Egyesülete, amely idén már tíz éves. Az egyesület tömöríti a Magyarországon dolgozó kórházpedagógusok jelentős részét, és pályázatok segítségével, alapítványok támogatásával sokat tett és tesz a körülmények javítása, a kórházpedagógusok képzése érdekében. Többször tettünk kísérletet arra, hogy az állam figyeljen fel az általunk képviselt gyerekek és pedagógusok helyzetére és tekintse partnernek egyesületünket. Eddig sikertelenül.

Már a kezdetektől patronált bennünket a Tübingeni Gyermekklinika vezető kórházpedagógusa, szakmailag segítette önképzésünket. Évek óta tagjai vagyunk az Európai Kórházpedagógusok Szövetségének, amely szintén sok szakmai segítséget nyújt, és egyesületünk egyik tagját vezetőségébe is beválasztotta. A vezetőség Magyarországon ülésezett áprilisban, de nem sikerült bemutatni őket az oktatás és az egészségügy irányítóinak – és ez nem rajtuk vagy rajtunk múlt. Idén először az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán előadásokat tarthattunk a munkánkról a negyedéves pszichopedagógia szakos hallgatóknak, akik közül néhányan a gyakorlatban is megismerték munkánkat, és nagy lelkesedéssel viszonyultak hozzá. Egyesületünk tíz éves jubileumán az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karával közösen konferenciát szervezünk a kórház-pedagógiáról, amire minden érdeklődőt várunk. Érintett szülőket, gyógyult gyerekeket, gyerekek gyógyításával foglalkozó egészségügyi szakembereket, tanárképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményeket, szülőszervezeteket, újságírókat, kórházpedagógusokat, kórházi pedagógusokat, alapítványokat és nem utolsó sorban az EMMI képviselőit is örömmel köszöntenénk rendezvényünkön. A konferencia 2014. június 18-án lesz. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A regisztráció május közepén nyílt meg, a kezdésről a Kórházpedagógusok Egyesülete Facebook oldalán tájékoztatjuk az érdeklődőket. Reméljük, sokaknak bemutathatjuk a munkánkat, melynek iránytűje az, hogy mi jó a gyerekeknek.

Annak is örülnénk, ha itt és/vagy más szakmai fórumokon lehetőséget kapnánk módszereink, eredményeink részletesebb bemutatására.