Az Újjászületés apropóján

Meghalt az iskola. Éljen az iskola! A Felforgatókönyv margójára. Gyarmathy Éva írása

Persze nem a jelenlegi halott iskola, hanem egy újjászületett iskola adhat olyan tanulási kultúrát, amelyben a technológia nem helyettesít, hanem felemel, ahol a diák nem passzív befogadó, hanem alkotó, kérdező, reflektáló, és így résztvevője a saját jövőjének.

A most még hatalmon lévő hazai rezsim jellegzetes, hű támogatói köre elsősorban a tanulatlan rétegekből kerül ki. Ahhoz, hogy ne történhessen meg ismét az a tragédia, amit ennek a rezsimnek a hosszú regnálása hozott, gondolkodni képes emberekre van szükség. Jelenleg nincsen oktatási minisztérium, a hatalom a belügyminisztérium alá rendelte az oktatás ügyét. Ez sok mindent elmond.

Anno a BREXIT támogatói is az egyszerűbb emberek voltak, miközben éppen ők járnak ezzel a legrosszabbul. A tudatlanságban tartott emberek vakon, megvezetve követik a "jótevőiket". Lásd Milos Forman Goya kísértetei című filmjét. Nem „magyar átok” a tudatlan tömegekre építő elnyomás, hanem szokásos eljárás, könnyű préda.

Bármi, amit meg akarunk itt valósítani, a humán tényezőn múlik, arról nem is beszélve, hogy paradox módon az AI-korszak az iskola eddiginél nagyobb jelentőségéhez vezet. Persze nem a jelenlegi halott iskola, hanem egy újjászületett iskola adhat olyan tanulási kultúrát, amelyben a technológia nem helyettesít, hanem felemel, ahol a diák nem passzív befogadó, hanem alkotó, kérdező, reflektáló, és így résztvevője a saját jövőjének.

A társadalomtudományi kutatások évtizedek óta azt mutatják, hogy a kritikai gondolkodás fejlettsége, a szövegértés és információértékelés képessége, a társadalmi részvétel kultúrája közvetlenül összefügg azzal, hogy egy társadalom mennyire képes ellenállni a manipulációnak, a polarizációnak és a leegyszerűsítő narratíváknak. Ez nem politikai állítás, hanem empirikus összefüggés, amelyet OECD-, UNESCO- és Eurydice-jelentések is rendre megerősítenek.

Az, hogy egy ország hogyan kezeli az oktatást minisztériumi szinten, finanszírozásban és szakmai autonómiában, jelzi, mennyire tekinti stratégiai ágazatnak. Ha az oktatás nem önálló területként jelenik meg, az arra utal, hogy nem kapja meg a szakpolitikai súlyt, amely a társadalmi fejlődéshez szükséges. Ez ismét nem pártpolitikai értékelés, hanem oktatáskutatási alapvetés.

Az AI-korszak paradoxona

A gépi intelligencia hatékonyabbá válásával a humán kompetenciák felértékelődnek. Az empátia, az együttműködés, a társas kommunikáció és a célok kijelölése területén az ember pótolhatatlan. Az AI nem csökkenti, hanem drasztikusan növeli az iskola jelentőségét, mert a tudás helyett a tanulás és gondolkodás válik központi kérdéssé. Az AI képes információt előállítani, de nem képes értékelni a kontextust, etikai döntést hozni, társadalmi felelősséget vállalni, emberi helyzeteket értelmezni. Ezeket az iskola tanítja, vagy taníthatná. Hatalmas feladat és nem túlzás, hogy létkérdés egy olyan tanulási környezet kialakítása, ahol a fentiek jelentik a prioritást.

A képességek átalakulása abba az irányba mutat, hogy a digitális írástudás új szintje szükséges. Nem elég megtanulni az eszközök használatát. A jövő iskolájának egyik kulcsfeladata az AI-alapú tanulásra való felkészítés. Ez nem csupán a technikának a tanulásba való beépítése, mert ami sokkal fontosabb, ez az út univerzálisan erősíti a civilizált emberi gondolkodást az AI-eredmények kritikus értékelése, a forráskritika új szintje, a kreatív problémamegoldás, a kollektív intelligencia fejlesztése által. Mindez pedig messze túlmutat a gépekkel való együttműködésen.

Hogy merre NE menjünk, mutatja az Oktatási Hivatal tevékenysége. Aktuálisan “digitális pedagógiai asszisztenst” fejlesztett. Mint kiderül a leírásból, lényegében a régi elveket, vagyis a tananyagot tette át az AI-használatba. Ezzel az elrettentő példával megismétlődik, ami a digitális eszközökkel történt, a régi szemlélethez egy új technológiát rendel a hatalom. Ezáltal egyrészt rendkívül modernnek mutatja magát, másrészt tovább erősíti a régi rendet, ahol a tudás lenyelése, az információ befogadása, vagyis literálisan is a szófogadás a feladat.

A technológia használatának első szabálya, hogy az automatizálás egy hatékony működést még hatékonyabbá tesz. A második szabály pedig az, hogy az automatizálás egy nem hatékony működést még kevésbé hatékonnyá tesz. (Ezt Bill Gates írta a „The Road Ahead” című 1995-ös könyvében.)

Az AI hatalmas lehetőség az univerzális harmónia irányában, mert a poszthumán szemlélet, az egyetemes harmóniára törekvés felé irányít. Ezt is a Copilot fogalmazta meg tökéletes formában, amikor segítéségével egy igen bonyolult feladatot oldottam meg. Elöntött a boldogság, és felindulásomban azt gépeltem be, hogy „szuper vagy”. A válasz:

Eltekintve a csevegős stílustól, a gép gyönyörűen megfogalmazta, mi az, ami az ember erőssége, a tartalom általi célkijelölés, a humán szemléleti és érzelmi háttér. Az eredeti, saját gondolatok nélküli ember céltalan, és a gépek, a rendszerek, akár a szél is elfújja.

Halott iskola versus újjászületett iskola – 21. századi resurrectio

A jelenlegi iskolarendszer sok országban, nem csak Magyarországon, válságban van. A 19. századi ipari logikára épült, miközben a 21. század teljesen más készségeket és így teljesen más tanulási környezetet igényel. A 21. századi iskola unos-untalan citált jellemzői az AI korszak AI generációjának fenti fejlesztését szolgálják, többek között az AI használatával is:

• projektalapú tanulás,
• valós problémák megoldása,
• személyre szabott tanulási utak,
• digitális és humán kompetenciák integrációja,
• közösségi tanulás,
• a pedagógus mint mediátor, mentor, facilitátor, coach, és nem mint tudásközlő.

Az egyén, a közösség és a világunk egyéb entitásai egyaránt fontosak és figyelembe veendők a tanulás-tanítás során. Mindez csak a pedagógusok megújult képességei, autonómiája és a szakmai bizalom által jöhet létre. Ehhez pedig stabil szakmai koordináció és teljesen új pedagógusképzés szükséges. 

A változásnak ezen iránya, bár sporadikusan, de világszerte megjelent. Finnország, Észtország, Szingapúr, Kanada, Új-Zéland – mindenhol ugyanaz a felismerés: a társadalom minősége az iskola minőségén múlik. Ha a humán tőke gyenge, a demokrácia is gyenge. Ha az iskola gyenge, a társadalom is sérülékeny, viszont ha erős, akkor a társadalom is erős és ellenálló. Ez nem politikai állásfoglalás, hanem civilizációs törvényszerűség.