Benyovszky Andrea: Otthonoktatás...
...az Amerikai Egyesült Államokban
Németországban ellenzik, Magyarországon tűrik, az USA-ban virágkorát éli
Az otthonoktatás (homeschooling) napjainkban újra a figyelem középpontjába került. Egyebek mellett azért, mert az otthonoktatásban részesülő gyermekek száma a világ különböző térségeiben erőteljes növekvő tendenciát mutat.
Az Amerikai Egyesült Államokban a 90-es évek óta folyamatosan nő az otthon tanuló diákok száma, és napjainkban az iskolaköteles gyermekek 2%-a, több mint kétmillió gyermek családja választja az oktatás e formáját. Ennek oka többek között az, hogy az amerikai szülők többsége elégedetlen az iskolarendszerrel; nem csupán az oktatás minőségével, az átadott tudásanyag mennyiségével, jóval inkább a nevelési módszerekkel, az iskolai környezettel.
Az otthonoktatás meghatározása
Az otthonoktatás az oktatás olyan formája, ahol a gyermek nem az állami vagy más fenntartású iskola óráit látogatja, hanem otthon tanul. (Brasham, 2001). Az oktatás a család keretein belül történik, és a tanítást végző szülők felelősséget vállalnak a gyermek tanításáért fejlesztéséért, neveléséért. Sok esetben a speciális tantárgyakat (idegen nyelv, zene, művészet) a szülők által választott magántanárok tanítják.
Az otthonoktatás gyakorlatának jogi háttere az USA-ban
Az Amerikai Egyesült Államokban 1852-ben lett ingyenes a közoktatás, és az iskolalátogatást 1915-re az ország legtöbb részében kötelezővé tették, ami az otthoni oktatás gyakorlatának – a jelek szerint legalábbis átmenetileg – a végét jelentette. Látszólag ez az esélyegyenlőség felé vezetett, de az oktatás központi vezetés alá vonásával az állam joga lett, hogy meghatározza az oktatás tartalmát és a nevelés módját. Ezzel a szülőket megfosztotta attól, hogy maguk határozzák meg, hogy milyen világnézet alapján, milyen szellemben neveljék gyermeküket.
1925-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága megsemmisítette a kötelező iskolalátogatási törvényt, és kimondta, hogy a szülőknek jogukban áll, hogy megválasszák gyermekeik iskoláztatásának módját.
A Bíróság soha nem szólt bele abba, hogy az egyes államok hogy szabályozzák az otthoni oktatást, házi tanítást, következésképpen az Egyesült Államokban a legkülönfélébb módon szabályozták ezt a gyakorlatot. Egyes államokban gyakorlatilag semmilyen előírás sem létezett, másutt megkövetelték az alaptanterv ismeretére vonatkozó igazolásokat. Ezekben a tagállamokban egyes otthoni tanítók megkérdőjelezték, hogy az államnak bármilyen joga lenne szabályozni, hogy milyen módszerekkel hogy és mit tanítanak, azonban vitás kérdések esetén az állami bíróságok és az alacsonyabb szintű szövetségi bíróságok igyekeztek az államok javára dönteni.
Az 1960-as években a nem központilag strukturált oktatással kapcsolatos nevelési elméletek, tanulmányok egyre nagyobb teret kaptak, és újabb érvekkel támogatták a házi nevelést, otthonoktatást. Az 1970-es évek végére az állami bíróságok átértelmezték saját kötelező iskolalátogatási törvényeiket, hogy ezzel lehetővé tegyék az otthoni oktatást, amennyiben az a gyermek számára az oktatás tekintetében ugyanazt nyújtotta, mint a közoktatási intézmények. Ugyanakkor 1980-ban az otthonoktatás még mindig illegális volt harminc amerikai államban (Brashman, 2001). Elsősorban a keresztény alapú otthoni oktatást támogatók lobbizásának köszönhetően elindultak azok a reformok, melyek következtében 2000-re az USA-ban mind az ötven államban legális lett az otthoni oktatás.
Az otthonoktatás motivációi
Az USA-ban elsősorban a vallási hovatartozás állt a közoktatás vs. otthonoktatás vitájának középpontjában. A közoktatásban a konzervatív, protestáns hatás túlsúlya azt eredményezte, hogy kialakult a római katolikusok által támogatott vallási iskolák széleskörű hálózata. 2005-re a nem közoktatásban résztvevő gyerekek közel 40 százaléka római katolikus iskolába járt. Legalább ugyanennyien más felekezeti iskolát látogattak. A 2003-ban, majd 2008-ban elvégzett szövetségi felmérések beszámolója szerint a gyermeküket otthon maguk tanító szülők többsége azért választja ezt a módszert, hogy „vallási és erkölcsi útmutatást” adjon. Mivel a Legfelsőbb Bíróság kijelentette, hogy a civil tolerancia a demokratikus társadalom elengedhetetlen feltétele, elutasította azokat a szülői beadványokat, amelyek korlátozni szerették volna a közoktatási intézményekben az oktatás tartalmát és az állampolgári nevelés iskola által meghatározott módját. Az eredmény az 1990-es években az otthoni oktatás jelentős térnyerése lett, az 1999-ben becsült 800 ezres tanulói létszám mára több, mint 2 millióra emelkedett.
A közoktatással szembeni kihívások
Az otthonoktatás ilyen növekedése három másik, az Egyesült Államok hagyományos közoktatására nyomást gyakorló tényezőnek is köszönhető. Az első két tényező: az anyagi támogatás és a tanárhiány. A közoktatás helyzete egyértelmű: többet kell teljesíteni, kevesebb állami támogatással. Így aztán egyre több szülőt aggaszt a közoktatás minősége függetlenül az otthoni iskoláztatás vallási indíttatásától. Az iskolai erőszak, az egyre gyakoribb iskolai bántalmazás is hozzájárul ehhez az aggodalomhoz. A sajátos nevelési igényű gyermekek szülei között nem egy szintén az otthoni tanítás mellett tette le a voksát, ismét csak azért, mert attól tartanak, hogy a közoktatás által finanszírozott iskolákban az oktatás minősége nem megfelelő.
A harmadik tényező az online tanulás lehetősége. Susan Patrick szerint 2019-re a középiskolai tárgyak fele elérhető lesz online. Ebből következően a közoktatási intézmények „kevert oktatást” kínálnak majd a tanulóknak. A kombinált tanulás (blended learning) az ellenőrzött tanulás (rendszerint az iskolaépületben történik) és a tanuló által irányított, önálló, online (rendszerint otthoni) tanulás keveréke.
A kombinált tanulás radikálisan megváltoztathatja a közoktatást. A személyre szabott tanulás lehetővé teszi, hogy a tanuló saját tempójában sajátítsa el az anyagot, ami remélhetőleg hozzásegíti, hogy sikerélményként élje meg a tanulási folyamatot. Kevesebb, de hozzáértő és hatékony tanár lesz majd a norma. Az iskolaépületeket pedig a közösség sokkal kreatívabban használhatja fel.
Miért választják a családok az otthonoktatást?
Az otthonoktatás vállalásának okai eltérők, de igen gyakori és visszatérő indok az iskolarendszerrel szembeni elégedetlenség, a hitbeli meggyőződés, a pedagógus és az iskola iránti bizalom megrendülése, valamint az iskolai szeretetteljes légkör hiánya.
Maralee Mayberry (Department of Sociology, University of South Florida) Characteristics and Attitudes of Families Who Home School című tanulmányában (1988) az otthonoktatást választó családokat két nagy csoportra osztotta. Az egyik csoport tagjai ideológiai, a másikéi pedagógiai szempontok érvényesülését helyezik választásuk középpontjába.
Az ideológiai alapon választók közé sorolták azokat, akik vallásos szemléletük vagy szélsőségesen modern gondolkodásuk, „New Age” szemléletük miatt választják az otthonoktatás formáját. A pedagógiai szemléleti okoknál fogva választó családok elsősorban az iskola pedagógiai és szociális szemléletével elégedetlenek, és ezért döntenek az otthontanítás mellett.
Érvek az otthonoktatás mellett
- A családtagok több időt tölthetnek együtt, és így szorosabb kapcsolat alakulhat ki mind a szülők, mind a testvérek között.
- A szerető környezet a gyermek biztonságigényének sokkal stabilabb alapot nyújt. Nincsenek csúfolásnak, rossz jegytől, feleléstől való félelemnek kitéve. A gyermekek nagyobb védelemben vannak a különböző bandáktól, kábítószerektől, fegyverektől.
- Hitbeli szabadság. Különösen igaz ez azokra a családokra, akiknél a vallás gyakorlása egy “életstílust” jelent és sokkal egyszerűbb így továbbadni, közvetíteni azt a gyermekeknek.
- A gyermekek folyamatosan, egész nap taníthatók. A gyermek megtanulja, hogy hogyan vegyen részt a család életében, ház körüli munkájában.
- A tanulás hatékonyabb, menete egyénre szabott. Kiiktatódik az iskolai holtidő, az iskola utáni házifeladat-írás, az iskolába való eljutásra szánt idő.
- A gyermekek nem pusztán passzív befogadói a tanárok által kiválasztott ismerethalmaznak, hanem céljukká válhat saját maguk képzése, érdeklődésük kielégítése. A tananyag a gyermek érdeklődési köréhez, tanulási stílusához, képességeihez, speciális szükségleteihez igazítható.
- A gyermekek megtanulhatnak saját munkájuk ellenőreivé válni. A fokozatosan növekvő anyag, a készségek elsajátításának mérceemelése a megfelelő időben történhet.
- Csökkenthető a kudarc és leterheltség azzal, hogy a gyermekek megtanulják az általuk érdemesnek vélt vagy szükséges tevékenységekre beosztani energiájukat és idejüket.
- A gyermekek kreatívabbá, magabiztosabbá válhatnak azáltal, hogy nem kell a zavarba hozástól, esetleges mások előtti kudarctól tartaniuk.
- Több időt lehet a szabadban tölteni, ami egészségesebb, mint a tanítási idő nagy részében egy zsúfolt teremben lenni.
Érvek az otthonoktatással szemben
- Elkötelezett szülői hozzáállást és sok-sok időt igényel. Az otthontanulás azt is jelenti, hogy a gyermekek állandóan otthon, illetve a szülővel vannak.
- Nem minden család tudja megoldani, hogy az egyik szülő (általában az anyuka) otthon maradjon a gyermek(ek)kel.
- Hatalmas a felelősség a szülő részéről. Különösen abban az esetben, ha gyermek valamilyen tanulási nehézséggel, fogyatékkal él, illetve ha kimagaslóan tehetséges. Ezekkel a feladatokkal még gyakran a speciálisan képzett pedagógusoknak is nehéz megbirkózniuk.
- Bár a negatív közösségi hatások elkerülik a gyermeket, de ugyanígy a pozitív interakciók, a barátságok, a csapatszellem, az együtt megélt közös élmények is kimaradhatnak az életéből. Ezáltal a gyermekek nem tanulják meg az együttélés, a közösségi élet szabályait. Nincs lehetőségük megtanulni, hogyan kell kiállni önmagukért, társaikért.
- Sok családnak, szakembernek ellenérzése van az otthoniskolával kapcsolatban, ezért fel kell készülni a kérdések megválaszolására, mind a szülőnek, mind a gyermekeknek.
- Öszekeveredik a szülő- és a tanárszerep.
- Sokszor nincs speciális napirend, ha van, akkor is nehéz betartani a kötetlenebb otthoni tanulási rendet.
- Mozgásukban akadályozott vagy más sajátos nevelést igénylő gyermekek még jobban szegregálódnak. Sem ők, sem környezetük nem tudja megismerni az egymáshoz való alkalmazkodás írott és íratlan szabályait.
Eredményes-e az otthonoktatás?
Több kutatás, tanulmány bebizonyította, hogy az otthon tanulók a felsőoktatásban és az életben legalább annyira megállják helyüket, mint azok a tanulók, akik a hagyományos iskolarendszerben végezték tanulmányaikat.
Brian D. Ray (a National Home Education Research Institute elnöke) 2003-ban közzétett tanulmányában bemutatta, hogy a megkérdezett 7300 otthonoktatásban részesült tanuló 73%-a folytatta tanulmányait, míg az átlag amerikaiak 46%-a vett részt felsőfokú oktatásban, 18 és 24 éves kor között.
Egy másik vitatott pont az otthonoktatással szemben a szocializáció kérdése.
Brian D. Ray fent említett kutatásában tanulmányozta az otthon oktatott gyermekek szabadidős tevékenységét is. (1. sz. ábra). Az ábra jól tükrözi, hogy az otthon oktatott gyermekek tanulmányaik során jól szervezett közösségi programokban vesznek részt. Kutatása arra is rámutat, hogy a korábbi otthon tanulók nagy százaléka vesz részt közösségi, társadalmi munkában, illetve vállal szerepet politikai, vallási, vagy közösségi élet más területein, tanulmányai befejezése után is.
A 1. sz. ábra az otthonoktatásban részesülő gyermekek szabadidős tevékenységeit mutatja
Záró gondolat
Szimpatizálhatunk az otthonoktatással, vagy megkérdőjelezhetjük létjogosultságát, azt a tényt azonban el kell fogadnunk, hogy ezt a nevelési-oktatási modellt a társadalmi szükséglet hívta életre (fedezte fel újra), és különböző intenzitással, de egyre nagyobb teret nyer nemcsak az USA-ban, hanem a világ számos országában.
Kutatások bizonyítják, hogy azok a szülők, akik vállalják az otthonoktatással járó elkötelezettséget, képesek lehetnek a tanulási feltételeket biztosítani gyermekeik számára. Számos estben a jól kivitelezett, szakmailag támogatott otthonoktatás sikeres nevelési-oktatási modell lehet.
Az otthonoktatási modell sikerességének szempontjából a hangsúly leginkább a személyiségen, az oktatói attitűd milyenségén van és nem a szakmai, műveltségi ismeretek meglétén vagy hiányán.
Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy az otthonoktatás a családok többsége számára nem jelenthet megoldást. A szülők egy részének nincs rá lehetősége, és nem akar, vagy nem képes megbirkózni a feladattal.
Vitathatatlan, hogy a jól működő közoktatási intézmények nélkülözhetetlenek a modern társadalomban. Knausz Imre szerint „az iskoláknak három egymásra épülő funkciót kellene betölteniük: a gyermekvigyázó, a szelekciót elősegítő és a kultúraközvetítő funkciót.” Sajnos sok iskola ezek közül egyiket sem látja el tökéletesen: sem az Amerikai Egyesült Államokban, sem Magyarországon.
A szülők többsége elégedetlen az iskolarendszerrel. Sokan úgy gondolják, hogy a gyermekek nincsenek biztonságban – az USA-ban különösen nagy problémát jelent az „iskolai bullying” (zaklatás) jelensége. A legproblematikusabb kérdése a közoktatásnak az USA-ban is a pedagógusok helyzete. Kutatások is alátámasztják, hogy a pedagógusok minősége a jó közoktatás alapvető feltétele. Jól képzett, társadalmilag és anyagilag megbecsült, motivált pedagógusokra van szükség, ami záloga lehet a közoktatás presztízse visszaszerzésének.
Hozzászólások
Amolyan se hus se hal cikk
Kedves Andrea,
A cikk erénye, hogy arról szól, ami a cimében szerepel. Csakhogy az egész kapkodó, olyanféle, amilyen ne legyen egy dolgozat. Nem mélyed el a témában, ismételgeti önmagát, tele van közhelyekkel. Miért fogott hozzá ehhez a cikkhez? Mit akart a cikkel mondani? Mit akart a magyar helyzetröl mondani? Mi a maga véleménye az egészröl? Sokszor mintha mások véleménye mögé bujna? Miért nem ir azokról, akik nem vallási okokból választják az otthon oktatást? Milyen viszgálatok vannak az otthon tanulók késöbbi beválásával? Ezer izgalmas kérdés.
Fóti Péter