"Az Alternatív Pedagógiák Igazgatóságának elsődleges feladata és célja az volt, hogy az alternatív pedagógiák módszertani eredményeivel infiltrálja, hassa át a magyar közoktatást. Számunkra minden alternatíva egyformán fontos volt, az én Waldorf-orientációm ellenére."
„A drámát alkalmazó pedagógia számára ezért is nagy kihívás, hogy tud-e olyan komplex alternatív rendszert kínálni a ma élő embereknek, ahol visszakaphatják elveszített boldogságélményüket a tanulás öröme által, kielégítve ezzel a tudás iránti vágyukat és a megismerés alkotó izgalma utáni sóvárgásukat egyszerre.”
A jelenlegi pedagógusképzés sajnos nem készíti fel a hallgatókat arra, hogyan lehet az eltérő társadalmi státuszú gyermekeket oktatni, az egyetemi gyakorlóiskolákba ugyanis főkképp csak a magasabb társadalmi státuszú rétegek gyermekei járnak. Így a pályára lépők többsége nem rendelkezik tapasztalatokkal a szegényebb rétegek gyermekeivel kapcsolatban, noha a pedagógusjelöltek részéről régóta látható az igény az ilyen típusú ismeretek megszerzésére.
Nekem Janusz Korczak varsói árvaházának szabályjátékai jutnak eszembe. Vagy - össze is mosolygunk az óramegbeszélésen egymás közt - „hanyas vagy?” - kortárs-kollégák: ez itt valósággal Ványa Galcsenko esete az Igor és társaiból, Anton Makarenko könyvéből.
Csak azt érzem, minden, amit álmodtam, sikerrel megvalósítottam, itt nem kell. Pedig jönnek hozzánk Japánból, Finnországból, Portugáliából, Olaszországból a szomszédos országok mindegyikéből, hogy nézzék, tanulják, mit, hogyan teszünk. Mert problémás gyerek mindenütt van, akikhez más módszerek kellenek. És hívnak külföldre, konferenciákra, mert nemzetközi kitekintésben is értékesnek találják.
Csak itt nem kell ez sem. Magyarországon.
Benedek Krisztina és Sándor Ildikó könyvében a hagyományok ápolását hittel valló, egyben a mesterséget is jól ismerő kollégák őszinte élménybeszámolóit, az iskolai élet valós tapasztalatait olvashatjuk.