Ködös-rögös Skótországról
Németh Tibor írása
A tizennyolcadik századi skót felvilágosodás – ez a protestáns szellemi mozgalom, mely nem fordult szembe a vallással, mint a francia – valóságos oktatási forradalmat gerjesztett: az emberek olvastak, a városokban kölcsönkönyvtárak nyíltak.
Várhegyi Zsombornak
Másfél évszázaddal azután hogy Britannia provincia függetlenné vált Rómától (410), Kaledónia nyugati partjának egy kicsiny szigete – Iona – a keresztény művelődés egyik központja lett. Itt alapított kolostort az írországi születésű Kolumba (ma Skócia egyik védőszentje), innen indult térítő útjára és itt halt meg (597). Iona híre gyorsan terjedt Európában – zarándokhely lett és királyok temetkező helye (hatvan norvég, ír és skót király hamvai nyugszanak itt a Shakespeare-drámából ismert Macbeth-tel együtt). A szigetet sokáig a lakott világ északnyugati csücskének tekintették, a kilencedik század elején vikingek dúlták föl és hordták el kincseit (806). A pusztítás után néhány évtizeddel a szárazföld északi területein élő piktek törzsszövetsége a gael és a briton területeket is elfoglalta, majd az egyesített birodalom vezetője (Cináed mac Ailpín) megalapította királyságát (843) – a helyi legendáriumban így született Skócia.
Az ország két fő tájegységén, az alföldön (Lowlands), valamint a felvidéken (Highlands) élők (a felföldi területek közé sorolják a Skóciához tartozó hétszázkilencven szigetet is, melyek közül százharminc lakott) politikai, nyelvi-vallási megosztottságát, az angol és európai hatások felé nyitott alföld angol (Scots) nyelvű kultúrája és a felföld skót (Scottish Gaelic) nyelvű kelta életmódja közötti különbségeket évszázadokon át emlegették. Az alföldön élők (nagyrészt protestánsok) az angolokkal való együttműködést támogatták (számukra Skócia fejlődésének fő akadálya az északi terület gazdaságilag elmaradott vidéke és annak katolikus lakossága), a felföldiek nyíltan angolellenesek voltak. A társadalmi és gazdasági rendszer megszilárdulásával a tizennyolcadik század második felében felerősödött a nemzeti múlt iránti érdeklődés. James Macpherson tanító Ossziánról szólóverseinek (ezekben egy idősödő bárd nemzetsége utolsó képviselőjeként fajának dicső múltját regéli el) és a kötet megjelenése (1760) után kialakult vitának (a szerző fordítónak álcázta magát, és eltitkolta, hogy a verseket maga írta) a hatására virágzásnak indult romantika térhódításának köszönhetően a felföldi alakja az egész skót nemzet identitásának meghatározó részévé vált az alföldiek szemében is, és lett a skót nemzettudat első eleme.
Az észak-atlanti-szigetek lakói évszázadokon keresztül hadakoztak egymással, és a hitviták korában is különbözőképp protestáltak: VIII. Henrik az angolok számára saját egyházat alapított (anglikanizmus – 1534), Skócia a kálvinizmus mellett kötelezte el magát (presbiterianizmus – 1560). Mikor I. Erzsébet angol királynőutód nélkül halt meg, és egyetlen férfi rokonát, VI. Jakab skót királyt (I. Jakab néven) Anglia (és Írország) királyává koronázták, Skócia és Anglia perszonálunióba lépett (1603). Azután hogy az angol polgárháborúban (1642-1649) a (későbbi vesztes oldalán álló, Stuart-párti) skótokat legyőzték, Skócia (fél)gyarmati sorba süllyedt: bár a függetlenség papíron megmaradt, angol katonák őrizték a rendet Skóciában, ahol az önkormányzatokra épülő egyház (a Kirk) puritán fegyelmet követelt tagjaitól, és a szentírás ismeretét írta elő számukra. Hogy a hívők megismerjék és értsék a Bibliát, a skót parlament minden egyházközségben iskola alapítását rendelte el (Act for setting schools – 1696).
A tizenhetedik század végén a skótok is kísérletet tettek arra, hogy kiszakítsanak maguknak egy darabot az Újvilágból (1695). A részvénytársaságba (Darian Company), mely a mai Panama területén kialakítandó skót gyarmati terület létrehozásának segítésére alakult, a nemzeti vagyon közel felét fektették. Amikor a kísérlet kudarcba fulladt, akkor merült fel az Angliával való egyesülés gondolata, akár a nemzeti függetlenség és az önálló államiság feladása révén: menteni a még menthetőt. Mivel a skót függetlenségi törekvések fellobbanása egy külső hatalom esetleges térnyerésének veszélyét jelentette saját szigetükön, az angolok is támogatták az elképzelést, és ígéretet tettek arra, hogy biztosítják jogaiban és kiváltságaiban a skót presbiteriánus egyházat, lehetővé teszik terjeszkedését a tengerentúli angol gyarmatokon, és nagy összeget fizetnek kompenzációként. A skót parlament megszavazta az egyesülést Angliával (Act of Union – 1707).
A tizennyolcadik századi skót felvilágosodás – ez a protestáns szellemi mozgalom, mely nem fordult szembe a vallással, mint a francia – valóságos oktatási forradalmat gerjesztett: az emberek olvastak, a városokban kölcsönkönyvtárak nyíltak. Az egyetemek alacsony tandíjai vonzották a tehetséges fiatalokat (az évszázad folyamán megháromszorozódott a hallgatók száma), a morális bölcseleti tanszékeken a politikai gazdaságtant az erkölcsfilozófia részeként tanították.
A két királyság egyesülése révén létrejött Nagy-Britanniában a skótok előtt új kereskedelmi és gazdasági lehetőségek nyíltak, hiszen az angol haditengerészet immár őket is védte. Skócia a világkereskedelem fő áramába került: míg az 1720-as években tizenöt, az 1770-es évekre már kilencezer fajta árucikk volt forgalomban a Nagy-Britannia és gyarmatbirodalma közötti kereskedelemben. James Watt skót feltaláló tökéletesítette a gőzgépet (1776), így Skócia az ipari forradalom bölcsőjévé is vált.
A vállalkozó kedvű skótok között nem csak kereskedők voltak szép számmal. Zsoldoskatonák (skótok alkották a francia király testőrségét – Garde Écossaise –, a holland, a svéd, a dán és az orosz hadseregben is nagy számban teljesítettek szolgálatot közülük), és telepesek (az 1780-as évekre az összes brit telepes hetven százaléka skót származású volt), meg tanítók, orvosok, hittérítők, tudósok és kereskedők is, akik behatoltak a birodalom legtávolabbi zugaiba. A népképviseleti alapon választott testületekben való bizalmat, a magas szintű munkafegyelmet és a kutatószellem nyugtalanságát mindnyájan magukkal vitték, és mindenütt örökül hagyták.
Skóciában a tizenkilencedik század második felére az egyházközségek által üzemeltetett iskolák az idegeneket, a szegényeket és a peremvidékek lakosságát már nem voltak képesek kiszolgálni. A kétszázezer ír katolikus bevándorló, a félreeső területeken élők és az ipari forradalom hatására megélhetést egyre nagyobb számban a nagyvárosokban kereső munkások gyermekeit az iskolák már nem érték el: 1861-ben tízből hét ír gyerek nem járt iskolába; a felföldön élő gyerekek fele nem tudott írni, Glasgow-ban a gyerekek negyven százaléka semmiféle oktatásban nem részesült. Az iskoláknak állami támogatásra volt szükségük és az 1872-es törvény le is fektette a modern oktatási rendszer alapjait.
A katolikus intézmények kivételével állami irányítás alá kerültek az iskolák – felügyeleti szervként ellenőrzésükre Londonból irányított skót oktatási főosztály jött létre (a főosztály 1885-től Skót Hivatal néven működött) –, és a törvény ingyenes, de kötelező oktatást írt elő az öt és tizenhárom év közötti gyermekek számára. Bevezetésre került az érettségi vizsga (1888), ingyenessé vált a középfokú oktatás és a kötelező orvosi ellenőrzés (1892), a nők számára is elérhető lett az oktatás az egyetemeken (1893), és a szegény tanulóknak ingyenes étkezést biztosítottak (1908). A növekvő számban megjelenő ösztöndíjak egyre több fiatal számára tették lehetővé az egyetemi képzést – 1910-re az egyetemisták egynegyede munkáscsaládokról került ki. Skóciából ekkorra teljesen eltűnt az írástudatlanság.
Az első világháború után (melynek során százezer skót adta életét, és százötvenezer súlyos sebesültként tért haza) az elvándorlás tovább folytatódott – csupán 1921 és 1931 között négyszázezren hagyták el az országot (1825 és 1938 között 2 300 000 skót keresett új hazát a tengerentúlon, 600 000 Angliában telepedett le) és a második világháború utáni újjáépítés is fájdalmasan hosszú volt. Abban, hogy az 1990-es évekre Skócia gazdasági-társadalmi fejlettségi szintje utolérte az európai uniós átlagot, jelentős része volt az 1970-ben az északi-tengerben a skót partok közelében talált jelentős olaj- és gázkészletnek.
Az Egyesült Királyságot alkotó országok (Anglián kívül Wales, Skócia és Észak-Írország) számára nemzetgyűlés felállítását szorgalmazó brit javaslatra és a skótok felhatalmazására 1997-ben megkezdődött az oktatással kapcsolatos jogok Londonból skóciai testületekre ruházása (devolúciós folyamat). Skócia nem lépett ki az Egyesült Királyságból (2014), az Egyesült Királyság (benne a skótokkal) viszont kilépett az Európai Unióból (2020), annak ellenére, hogy a skótok hatvankét százaléka a bent maradás mellett voksolt (2016).
1919 és 1989 között az Egyesült Királyság egyetemei – az angol, a skót, az észak-ír és a walesi felsőoktatási intézmények – közös felügyeleti szerv vezetése alá rendelt intézmények voltak. Bár e hetven év alatt a skót egyetemi hagyományok egy része odaveszett, valami megmaradt mégis. Walesben, Észak-Írországban és Angliában az egyetemi alapképzés (BA) például hároméves, Skóciában négy – bár a hallgató a harmadik év végén szerezhet végzettséget (General/Ordinary degree), ha nem tudott annyi kreditet gyűjteni, amennyi ahhoz kellett volna, hogy a negyedik év végén nehezített alapvizsgán kitüntetéses fokozatot (honours degree) kaphasson. Miután az Egyesült Királyság összes felsőoktatási intézményében bevezették a tandíjfizetési kötelezettséget (1998), az új (devolúciós) skót kormány egyik első döntése a helyi egyetemi oktatásban a skót fiatalok számára eltörölte azt (1999), de az angol, walesi és észak-ír diákok fizetési kötelezettségét megtartották; az Egyesült Királyság más országaiban máig nem szűnt meg a tandíjfizetés.
A közoktatásban tanulók számára nemzeti konzultációt (2002) követően a skót kormány nevelési-oktatási programot (Curriculum for Excellence) vezetett be (2010-től, melyet 2019-ben felülvizsgáltak és átdolgoztak). A tanárok számára a dokumentumban rögzített négy legfontosabb cél: segíteni a diákokat a hatékony tanulás-módszertani készségek elsajátításában, valamint támogatni őket abban, hogy magabiztos, felelős és sikeres polgárai legyenek a társadalomnak. Az iskolák számára kötelezően előírt alaptanterv nincs, a helyi közösségeknek és hatóságoknak beleszólásuk van abba, hogy hol mit tanítsanak.
Skóciában az együttműködés és az egyenlőségi szemlélet az elfogadott magatartásminta; a különbségek hangsúlyozása, a versenyszellem kialakítása és fenntartása nem az. Ott a közösség szolgálatát egyéni érdekeink fölé helyezni tanítanak iskolában és iskolán kívül.
Ajánlott olvasmányok listája
Arnott, Margaret–Menter, Ian (2007): The Same but Different? Post-devolution Regulation and Control in Education in Scotland and England. European Educational Research Journal 6/3 250-265. oldal.
Brown, David (2014): Scotland: religion, culture and national identity. International Journal for the Study of the Christian Church 14/2 88-99. oldal.
Devine, Tom (1999): The Scottish Nation 1700-2000. The Penguin Press, London
Devine, Tom (2006): The Break-Up of Britain? Scotland and the End of Empire. The Prothero Lecture of the Royal Historical Society/16 163-180. oldal.
Griffiths, Trevor–Morton, Graeme (2013): Closing the Door on Modern Scotland’s Gilded Cage. Scottish Historical Review/92 49-69. oldal.
Grúber Károly (2000): Macbethtől Sean Conneryig–A skót nacionalizmus politikatörténeti vázlata. Magyar kisebbség: Nemzetpolitikai Szemle 2000/1 (19). Jakabffy Elemér Alapítvány, Kolozsvár.
Harkányi Ádám Máté (2011): Skót nemzet a devolúció előtt és után. In: Szarka László–Vízi Balázs–Tóth Norbert–Kántor Zoltán–Majtényi Balázs (szerk.): Etnopolitikai modellek a gyakorlatban. Gondolat Kiadó, Budapest 92-110. oldal.
Hulme, Moira–Baumfield, Vivienne–Livingston, Kay–Menter, Ian (2009): The Scottish Curriculum in Transition: Curriculum for Excellence. Curriculum Reform in Four Nations–A Home International Policy Symposium. British Educational Research Association Annual Conference, University of Manchester, 2009. szeptember 2-5.
Machin, Stephen–McNally, Sandra–Wyness, Gill (2013): Education in a Devolved Scotland: A Quantitative Analysis. Economic and Social Research Center.
Masetti, Francesca (2019): Devolution in Scotland and the Case Study of the Scottish Higher Education System. European Diversity and Autonomy Papers, Bolzano.
Organisation for Economic Co-operation and Development(2013): Synergies for Better Learning: An International Perspective on Evaluation and Assessment. OECD Reviews of Evaluation and Assessment in Education, OECD Publishing, Paris.
Organisation for Economic Co-operation and Development(2015): Improving Schools in Scotland: An OECD Perspective. Paris.
Organisation for Economic Co-operation and Development (2015): Scotland Education Policy Review–A background report by the Scottish Government. Paris.
Paterson Lindsay (2001): L'enseignement écossais et sa spécificité: approche historique, Carrefours de l'éducation 2001/1 90-103. oldal. Université de Picardie, Amiens.
Scottish Government (2008): Curriculum for Excellence. Edinburgh.
Scottish Government (2013): By Diverse Means: Improving Scottish Education Report of the Commission on School Reform. Edinburgh.
Scottish Government (2015): History of Scots From the Middle Ages to the present day. Edinburgh.
Scottish Government (2016): Delivering Excellence and Equity in Scottish Education–A delivery Plan for Scotland. Edinburgh.
Scottish Government (2017): Education Governance: Next Steps Empowering our Teachers, Parents and Communities to Deliver Excellence and Equity for Our Children. St Andrew’s House, Edinburgh.
Scottish Government (2019): 2019 National Improvement Framework and Improvement Plan. Edinburgh.
Scottish Government (2019): Has Devolution Worked? The first 20 years. Institute for the Scottish Government, Edinburgh.
Simpkins, Fiona (2019): TwentyYears of Devolution in Scotland: the End of a British Party System? French Journal of British Studies, Paris.
Stephens, Mark–Fitzpatrick, Suzanne (2018): Social Policies and Distributional Outcomes in a Changing Britain – Country level devolution: Scotland. The London School of Economics and Political Sciience, London.
Szamosi Gertrud (2019): Hogyan vált a hegylakó és a kockás szövet a skótok nemzeti szimbólumává? Argumentum 15 400-408. oldal, Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen.
Wormald, Jenny (szerk.) (2005): Scotland – A History. Oxford University Press, Oxford.