Nemcsak kevesebbet...

...hanem másként. Személyes szakmai vélemény a tantervi felülvizsgálathoz. Móka János írása

Meggyőződésem, hogy a gyógypedagógiai gyakorlatban felhalmozódott tapasztalatok az egész köznevelés számára hasznosíthatók, hiszen a megértés, az ismeretek közötti összefüggések felismerése, a tudás gyakorlati alkalmazása és az egyéni fejlődési utak figyelembevétele nem kizárólag a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának kérdései.

Az OGYM iskolánknak eljuttatott felkérésére, személyes szakmai véleményként szeretném megfogalmazni gondolataimat a tantervi felülvizsgálat szükségességéről. Fontosnak tartom, hogy a gyógypedagógusok tapasztalatai és szakmai szempontjai is megjelenjenek ebben a munkában. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a gyógypedagógiai szakértelem hasznosítása nem korlátozódhat a tananyag mennyiségével, illetve a tanulók terhelhetőségével kapcsolatos javaslatok megfogalmazására.

A felkérésben megjelölt kérdések kétségtelenül fontosak, de véleményem szerint a probléma lényegét nem érintik kellő mélységben. A tanulási nehézségekkel küzdő, illetve sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásában szerzett tapasztalataink ugyanis nem csupán arra világítanak rá, hogy mennyi tananyagot képesek a tanulók elsajátítani, hanem arra is, hogy milyen tartalmakat, milyen összefüggésekben, milyen tanulási folyamatokon keresztül és milyen pedagógiai feltételek mellett tudnak eredményesen megtanulni.

Számomra ezért a tantervi felülvizsgálat nem egyszerűen a tananyagcsökkentés vagy a követelmények mérséklésének kérdése. Sokkal inkább annak átgondolását igényli, hogy mit tekintünk valóban értékes iskolai tudásnak, hogyan épülnek egymásra a tantárgyi ismeretek, miként kapcsolódnak a tanulók előzetes tudásához és tapasztalataihoz, valamint hogyan segítik a megszerzett ismeretek a mindennapi életben való eligazodást és az önálló életvitel kialakulását.

Szakmai szempontból azt tartanám előremutatónak, ha a gyógypedagógusokat nem csupán a tanulói terhelhetőség megítélésében, hanem a tantervi tartalmak kiválasztásának, rendszerezésének és a tanulási folyamatok eredményességének újragondolásában is partnerként vonnák be. Meggyőződésem, hogy a gyógypedagógiai gyakorlatban felhalmozódott tapasztalatok az egész köznevelés számára hasznosíthatók, hiszen a megértés, az ismeretek közötti összefüggések felismerése, a tudás gyakorlati alkalmazása és az egyéni fejlődési utak figyelembevétele nem kizárólag a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának kérdései.

Az alábbiakban ezért nem pusztán a tananyag mennyiségével és a tanulói terhelhetőséggel kapcsolatos észrevételeimet fogalmazom meg, hanem a tantervi tartalmak és az iskolai tudásrendszer megújítására vonatkozó szakmai javaslataimat is.

1. A tanulói terhek mérséklése szemléleti megújulást is igényel

A NAT 2020 és a kapcsolódó kerettantervek felülvizsgálatának fontos célja a tanulói terhek mérséklése, a tananyag mennyiségének csökkentése és a követelmények ésszerűsítése. Véleményem szerint azonban a probléma nem oldható meg pusztán egyes tananyagelemek elhagyásával vagy a követelmények enyhítésével. A felülvizsgálatnak a tananyag kiválasztásának szempontjaira, a tantárgyi rendszer felépítésére és a tanulás eredményességét meghatározó pedagógiai feltételekre is ki kell terjednie.

A tanterveknek nem csupán azt kell meghatározniuk, hogy a tanulóknak milyen ismereteket kell elsajátítaniuk, hanem azt is figyelembe kell venniük, hogy az ismeretek miként kapcsolódnak a gyermekek előzetes tudásához, tapasztalataihoz és mindennapi életéhez. Az új ismeretek akkor épülnek be tartósan a tudásba, ha a tanulók számára értelmezhetővé válnak, összekapcsolódnak a már ismert jelenségekkel, és lehetőség nyílik gyakorlati alkalmazásukra.

A tanulás eredményességét ezért nem önmagában a feldolgozott tananyag mennyisége határozza meg. Legalább ilyen fontos a megértés mélysége, az összefüggések felismerése, a megszerzett tudás alkalmazhatósága és a tanulók önálló problémamegoldó képességének fejlődése.

A tantervi felülvizsgálat során ezért nemcsak azt kell megvizsgálni, hogy miből tanítsunk kevesebbet, hanem azt is, hogy mely ismeretek elsajátítása szolgálja leginkább a tanulók fejlődését, későbbi boldogulását és önálló életvitelét.

2. A tananyag kiválasztásának új szempontjai

A tananyag mennyiségi csökkentése mellett szükséges annak tartalmi és funkcionális felülvizsgálata is. Az iskolai tananyag kiválasztásakor nagyobb súlyt kellene kapnia annak, hogy az egyes ismeretek milyen szerepet töltenek be a tanulók gondolkodásának fejlődésében, a világ megértésében, a további tanulásban és a mindennapi életben.

Ennek érdekében javaslom:

• a túlzott részletezettségű, egymást ismétlő, illetve csekély gyakorlati vagy továbbtanulási jelentőségű tananyagelemek felülvizsgálatát és indokolt esetben elhagyását,
• az egymásra épülő ismeretek közötti összefüggések világosabb megjelenítését, a párhuzamosságok csökkentését,
• a tényanyag mennyisége helyett a megértés, az összefüggések felismerése és a tudás alkalmazhatóságának előtérbe helyezését,
• az elméleti ismeretek és a közvetlen tapasztalatok közötti kapcsolat erősítését,
• azoknak a tartalmaknak az előnyben részesítését, amelyek a tanulók számára értelmezhetők, korábbi tapasztalataikhoz kapcsolhatók, és későbbi élethelyzetekben is felhasználhatók.

Az ismeretek elsajátítása nem azonos azok felidézésével. A tartós tudás kialakulásához szükség van az összefüggések megértésére, a különböző ismeretek összekapcsolására, a gyakorlásra és az új helyzetekben történő alkalmazásra. A követelmények kialakításakor ezért ezeknek a tevékenységeknek is megfelelő időt és szerepet kell biztosítani.

3. A tantárgyi struktúra felülvizsgálata

A tanulói terhek egyik forrása nem feltétlenül az egyes tantárgyak tananyagának mennyisége, hanem az is, ahogyan a tudásanyag a tantárgyak között eloszlik. A különálló tantárgyakra tagolt rendszer gyakran kevés lehetőséget teremt arra, hogy a tanulók felismerjék a különböző területeken tanultak közötti kapcsolatokat.

A mindennapi életben a feladatok és problémák nem tantárgyak szerint rendeződnek. Egy vásárlási helyzet például matematikai, szövegértési, kommunikációs és gyakorlati ismeretek együttes alkalmazását igényli. A háztartás vezetése, az ügyintézés, az időbeosztás, a közlekedés vagy egy műszaki probléma megoldása szintén többféle tudás összehangolását feltételezi.

A tantervek felülvizsgálatakor ezért indokolt megvizsgálni, hogy mely ismeretek tanítása szervezhető hatékonyabban tantárgyközi összefüggésekben, és mely területeken lenne célszerű a hagyományos tantárgyi struktúra módosítása.

Javaslom olyan, a mindennapi életben közvetlenül hasznosítható tanulási területek erősítését, illetve kialakításuk lehetőségének megvizsgálását, mint például:

• háztartási és életvezetési ismeretek: háztartásvezetés, ételkészítés, higiénia, egészségmegőrzés, időbeosztás, pénzhasználat és a mindennapi ügyintézés alapjai,
• politechnikai és műszaki ismeretek: anyagok és eszközök megismerése, egyszerű szerelési és javítási feladatok, tervezés, kivitelezés, gyakorlati problémák megoldása,
• mindennapi tájékozódás és önálló életvitel: közlekedés, információkeresés, digitális eszközök használata, a közösségi együttélés szabályai és a társadalmi környezetben való eligazodás,
• komplex gyakorlati problémamegoldás: olyan feladatok, amelyek során a tanulóknak több tantárgyból származó ismereteiket kell összekapcsolniuk egy konkrét cél elérése érdekében.

E területek megjelenítése nem feltétlenül újabb tantárgyak hozzáadását jelentené. Megfelelő tantervi átrendezéssel, a párhuzamosságok megszüntetésével és az ismeretek integrálásával a tanulói terhek is mérsékelhetők lennének.

A cél nem a hagyományos műveltségtartalmak egyszerű felváltása gyakorlati ismeretekkel, hanem az elméleti tudás, a gyakorlati tapasztalat és az önálló problémamegoldás közötti megfelelő egyensúly megteremtése.

4. A tanulási folyamat eredményesebb megszervezése

Ha a tantervi követelmények nagy mennyiségű tananyag rövid idő alatti feldolgozását teszik szükségessé, a pedagógus könnyen az ismeretek közvetítésére és számonkérésére kényszerül. Ilyen körülmények között kevés idő maradhat a tapasztalatszerzésre, a gyakorlásra, a megértés ellenőrzésére és az egyéni tanulási szükségletek figyelembevételére.

A tanulás eredményességének javításához olyan feltételeket kell teremteni, amelyek között a tanulók aktívan részt vehetnek az ismeretek feldolgozásában, saját tapasztalatokat szerezhetnek, kérdéseket fogalmazhatnak meg, összefüggéseket ismerhetnek fel, és kipróbálhatják tudásuk gyakorlati alkalmazását.

Ehhez a tanterveknek nagyobb teret kellene biztosítaniuk:

• a tapasztalati és cselekvéses tanulásnak;
• a valós élethelyzetekhez kapcsolódó feladatoknak;
• a kísérletezésnek, a felfedezésnek és a gyakorlati problémamegoldásnak;
• a páros és csoportos tevékenységeknek;
• az ismétlésnek, az elmélyítésnek és a tudás új helyzetekben történő alkalmazásának;
• az egyéni tanulási tempóhoz igazodó fejlesztésnek és a differenciálásnak.

A követelményrendszer felülvizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a tartós és alkalmazható tudás kialakulásához időre van szükség. Nem elegendő valamely ismeret egyszeri bemutatása vagy rövid idejű gyakorlása: lehetőséget kell teremteni a megértésre, az ismétlésre, az elmélyítésre és az önálló alkalmazásra is.

A tanulói terhek csökkentése ezért nem pusztán a feldolgozandó tananyag mennyiségének mérséklését jelenti, hanem a tanulásra rendelkezésre álló idő és az elvárt követelmények közötti arány újragondolását is.

5. A tanulói különbségek figyelembevétele

A tanulók eltérő előzetes tudással, tapasztalatokkal, képességekkel és tanulási stratégiákkal rendelkeznek. Ugyanaz az ismeret ezért nem mindenki számára jelent azonos nehézséget, és nem minden tanuló számára ugyanazon az úton válik érthetővé.

A tantervi követelményeknek nagyobb lehetőséget kellene biztosítaniuk az eltérő fejlődési ütem, az egyéni szükségletek és a különböző tanulási utak figyelembevételére. Ez különösen fontos a sajátos nevelési igényű, illetve a tanulásban akadályozott gyermekek esetében, akiknél az ismeretek feldolgozása, összekapcsolása és alkalmazása gyakran több időt, több gyakorlást és konkrétabb tapasztalatokat igényel.

E tanulók esetében a tananyag mennyiségi csökkentése önmagában nem biztosítja a sikeres tanulást. A tartalmakat úgy kell kiválasztani és megszervezni, hogy kapcsolódjanak a gyermekek meglévő tapasztalataihoz, érthetők legyenek számukra, és lehetőséget adjanak a használható tudás kialakítására.

Különösen fontosnak tartom a funkcionális tudás előtérbe helyezését. Ide tartozik többek között az olvasás és a szövegértés, a mindennapi kommunikáció, a számolás, a pénzhasználat, az időbeli és térbeli tájékozódás, a közlekedés, a digitális eszközök használata, az egészségmegőrzés és az önálló életvitelhez szükséges gyakorlati ismeretek fejlesztése.

Ezek nem csupán kiegészítő elemei a tanulásnak, hanem a későbbi önállóság, a társadalmi részvétel és az életminőség alapvető feltételei.

A tantervi felülvizsgálatnak ezért lehetővé kell tennie, hogy a tanulásban akadályozott gyermekek oktatásában a követelmények súlypontja a puszta ismeretelsajátításról a megértésre, a gyakorlati alkalmazásra és az önállóság fejlesztésére helyeződjön át.

6. Javaslatok a tantervi felülvizsgálat irányaira

A fentiek alapján a NAT 2020 és a kapcsolódó kerettantervek felülvizsgálatához az alábbi szempontokat tartom megfontolandónak:

1. a tananyag tartalmi felülvizsgálata: a túlzott részletezettségű, ismétlődő, illetve csekély gyakorlati vagy továbbtanulási jelentőségű tananyagelemek elhagyása, illetve csökkentése,
2. a követelmények ésszerűsítése: a megértésre, az összefüggések felismerésére és az ismeretek alkalmazására fordítható idő növelése; az indokolatlanul nagy mennyiségű tényanyag elsajátításának mérséklése,
3. a tantárgyi struktúra felülvizsgálata: a tantárgyak közötti párhuzamosságok csökkentése, az egymáshoz kapcsolódó tartalmak integrálása, valamint a komplex tanulási területek kialakítási lehetőségeinek vizsgálata,
4. a gyakorlati és életvezetési ismeretek erősítése: a háztartási ismeretek, a politechnikai és műszaki tevékenységek, a mindennapi ügyintézés és az önálló életvitelhez szükséges tudás hangsúlyosabb megjelenítése,
5. a tapasztalati tanulás feltételeinek biztosítása: a valós élethelyzetekhez kapcsolódó feladatok, a cselekvéses tanulás, a gyakorlás és a problémamegoldás nagyobb arányú megjelenítése,
6. a differenciálás lehetőségeinek bővítése: az eltérő előzetes tudás, fejlődési ütem és egyéni szükségletek figyelembe vételét támogató követelmények és tanulásszervezési lehetőségek biztosítása,
7. a funkcionális tudás előtérbe helyezése: annak vizsgálata, hogy az egyes tananyagelemek mennyiben járulnak hozzá a tanulók önálló életviteléhez, társadalmi részvételéhez, további tanulásához és munkavállalási lehetőségeihez.

Összegzés

A NAT 2020 és a kapcsolódó kerettantervek felülvizsgálata lehetőséget teremthet arra, hogy ne csupán a tananyag mennyiségét csökkentsük, hanem az iskolai tudásról, a tanulás folyamatáról és az oktatás céljáról alkotott elképzeléseinket is újragondoljuk.

A tanterveknek olyan tudás kialakulását kell támogatniuk, amely a tanulók előzetes tapasztalataira épül, összefüggéseiben érthető, és új helyzetekben is felhasználható. Ehhez nem elegendő néhány tananyagelem elhagyása vagy egyes követelmények enyhítése. Szükség van a tananyag kiválasztási szempontjainak, a tantárgyi struktúrának, a tanulásszervezésnek és az értékelésnek az összehangolt felülvizsgálatára is.

A cél nem az, hogy a tanulók kevesebbet tudjanak, hanem az, hogy a tanulásra fordított időből több valóban használható tudás szülessen. Olyan tudás, amely nemcsak az iskolai követelmények teljesítését teszi lehetővé, hanem segíti a világ megértését, a problémák megoldását, az önálló életvitelt és a társadalmi életben való aktív részvételt is.

A tantervi megújulásnak ezért a tanulók fejlődési sajátosságaiból, előzetes tudásából, tapasztalataiból és a tudás valós funkciójából kell kiindulnia, nem pedig kizárólag a hagyományosan felhalmozott tananyag megőrzésének szándékából.