Szegregációmozaik

Oktatási segédeszköz tanároknak, tanárképzőknek és civil szervezeteknek. Halász Csenge írása

A Szegregációmozaik megmutatta számomra, hogy milyen komplex, az össztársadalmat érintő probléma az oktatási szegregáció. A workshop során olyan összefüggéseket láttam meg, amikről úgy gondolom, segíteni fogják pedagógusi pályafutásom.

„Amit hallok, azt elfelejtem. Amit látok, arra emlékszem. Amit csinálok, azt megértem.” – szól a kínai közmondás. A Motiváció Műhely korábbi társasjátékai, a Mentortársas, a Rendszerhiba és az Ugróiskola is a hátrányos helyzetű tanulók és az oktatási integráció problémakörét helyezték a középpontba. Ezek olyan „nehéz témák”, amelyek megértéséhez nélkülözhetetlen például az iskolarendszer működési mechanizmusainak ismerete. E témák unalmasnak tűnhetnek, például, ha egy előadás keretében kell velük megismerkednünk. Azonban interaktív módszertant alkalmazva ez elkerülhető. Az élményalapú tanulással ugyanis a tudás felépítését a facilitátorok olyan módon támogathatják, ami valódi bevonódást eredményez – a résztvevők nem pusztán passzív befogadói egy témának, hanem aktív résztvevői egy közös gondolkodási folyamatnak. Ezzel a módszerrel könnyebben felismerhetők az összefüggések, és elindulhat egy olyan párbeszéd is a résztvevők között, ami alkalmas lehet a tévképzetek lebontására és a témával kapcsolatos tapasztalatok megosztására, amellett, hogy összefüggéseiben tárja fel a szegregáció problémáját. Leegyszerűsítve e felismerés vezette a Motiváció Műhely csapatát, akik azt tűzték ki célul, hogy kifejlesszenek egy olyan segédeszközt, ami az oktatási szegregáció megértését segíti. Ebben az írásban ezt az eszközt mutatom be. Elsőként röviden ismertetem a szegregáció problémáját, főként azon irodalmak alapján, amelyekre az eszköz kidolgozása során is építettünk (Berényi és mtsai, 2005; Fejes, 2013; Fejes és mtsai, 2020, 2022; Szűcs és Fejes, 2020). Ezt követően bemutatom az eszköz célját és főbb szabályait. Eközben a Szegregációmozaikkal tartott workshopok tapasztalataiból is merítek.

Hogyan alakul ki a szegregáció?

Képzeljük el, hogy szülőként szinte teljes szabadságunk van abban, melyik iskolába íratjuk be a gyerekünket az óvodás éveket követően. Nincsenek merev korlátok, csak lehetőségek – ez elsőre ígéretesen hangzik, igaz? Magyarországon ez a „szinte teljes szabadság” az iskolaválasztás tekintetében nemzetközi viszonylatban is egyedi. A szülők választása szinte korlátlan, az iskolák pedig nagyfokú autonómiával dönthetnek arról, kit vesznek fel – vagy éppen kit nem. Azonban fontos kiemelni, hogy a szabad iskolaválasztás jogával csak azok a szülők tudnak élni, akik ismerik a helyi iskolakínálatot, az iskolák által kínált különböző szolgáltatások minőségét és fontosságát, valamint van forrásuk (idő és pénz) a gyerekeik utaztatására – mivel a nem körzeti iskola választása általában többleterőforrásokat igényel. Ebből adódik, hogy a kevésbé iskolázott, kevésbé jómódú szülők lehetőségei eleve korlátozottak. Vagyis a szabad iskolaválasztás jogával eleve nem tud élni mindenki.

Papíron a magyarországi iskolarendszer egyszerűnek tűnik. Minden gyereknek van egy „kijelölt” állami iskolája, de emellett a szülőknek lehetőségük van arra, hogy más iskolát válasszanak, amennyiben nem a „kijelölt” körzeti iskolába szeretnék beíratni gyereküket. A valóságban ez azt eredményezi, hogy a népszerűbb intézményeknél gyakorivá válik a túljelentkezés, és ilyenkor az iskolák szelektálnak. Az iskolák többsége lehetőség szerint a könnyen kezelhető gyerekeket szeretné kiválasztani, akikkel jobban lehet haladni, akinek a szüleivel könnyebb kommunikálni, és akiknek a támogató családi háttere szükség esetén kisegíti a pedagógust, például az otthoni tanulás támogatásával vagy különórák fizetésével. Vagyis e folyamat során az iskolázottabb és jobb módban élő családok gyermekei előnyt élveznek.

A tanulók kiválasztását vagy elutasítását jellemzően a tanuló képességivel, és nem családi hátterével indokolják. De könnyen belátható, hogy egy óvodás gyerek képességeiről eleve lehetetlen dönteni egy 5-10 perces beszélgetés alapján – amelyek a tanulók válogatásának legfontosabb eszközei. 

A tanulók közötti válogatást az a széleskörben elterjedt nézet is erősíti, miszerint a kiváló, átlagos és gyengébb tanulókat külön kell oktatni, mert a gyengébbek így nem húzzák vissza a többi tanulót, a jók pedig szárnyalhatnak. Emellett gyakori érvként általában a pedagógusok terheltsége, a tanulók igényeihez igazított oktatás és a lemaradók számára a sikerélmény biztosítása hangzik el.

Mindezek alapján látjuk, hogy a szabad iskolaválasztás tehát nemcsak lehetőségeket nyit meg, hanem olyan láthatatlan falakat is emel, amelyek a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai karrierjét és jövőjét meghatározzák. Ez a rendszer tehát különösen a hátrányos helyzetű gyerekek esetében mutatja meg az ellentmondásait. 

Az alacsony oktatási minőség okai

Tegyük fel, hogy egy osztályban a tanulás nem érték, hanem nevetség tárgya. Ahol a többség számára a jó osztályzat nem elismerést, hanem kiközösítést hoz. Ez nem fikció – ez a valóság a hazai szegregált iskolákban. Számos kutatás szerint az elkülönítés egyik legkárosabb következménye a „tanulással szembehelyezkedő szubkultúra” kialakulása, amikor a tanulás iránti érdeklődés és motiváció szinte teljesen eltűnik a diákok egyes közösségeiből. 

És ott van az a láthatatlan tényező is, amire sokan nem is gondolnak: a pedagógusok elvárásai. A pszichológiából ismert Pygmalion-hatás szerint, ha egy tanár valakiről azt feltételezi, hogy gyenge képességű, akkor akaratlanul is úgy bánik vele, hogy a gyerek végül valóban alulteljesítsen. Ez az önbeteljesítő jóslat különösen gyakran jelenik meg a hátrányos helyzetű tanulóknál. Nem kérdés tehát, hogy a pedagógusok más elvárásokkal érkeznek egy gyengén teljesítő osztályba, mint egy kedvező hátterű tanulókból álló közösségbe, ami az oktatás minőségére is hatással van. 

Ha a hátrányos helyzetű tanulók aránya magas egy közösségben, azaz szegregált osztályról, iskoláról van szó, további problémát jelent a tanári kontraszelekció. Ez azt a jelenséget jelöli, amely szerint a szegregált iskolákban gyakran kevésbé felkészült vagy pályakezdő pedagógusok tanítanak, mivel a tapasztaltabb tanárok inkább a jobb munkakörülményeket biztosító intézményeket választják. Ehhez hozzájárul a tanári túlterheltség és kiégés is, amely különösen sújtja azokat a pedagógusokat, akik nehéz körülmények között, alacsony társadalmi státuszú diákokkal dolgoznak. Emellett a szegregált iskolák gyakran kevésbé jól felszereltek, ami sokszor demotiváló, valamint tovább rontja a tanulási környezet minőségét, és hozzájárul az oktatási esélyegyenlőtlenségek fennmaradásához.

Ezek alapján elmondható, hogy a különböző családi háttérrel rendelkező tanulók jelentősen eltérő oktatási minőséget nyújtó iskolákban tanulnak. Ha a hátrányos helyzetű diákok heterogén közösségekbe járhatnak, ahol jó példát mutató kortársakkal, felkészült, bátorító tanárokkal, megfelelő környezetben tanulhatnak, esélyt kaphatnának egy jobb életre. Így e gyerekek nemcsak otthonról nem kapnak elég támogatást, de az iskolákból is kevésbé jó minőségeket vehetik csak igénybe. 

Az integrált oktatás lényege, hogy különböző társadalmi, kulturális vagy etnikai hátterű diákok együtt tanulnak úgy, hogy a többletfigyelmet igénylő tanulók aránya alacsony, mivel az egyes közösségek között arányosan el vannak osztva. Ez elsőre talán természetesnek tűnik, de sajnos nem mindenhol az. A gyakorlatban sokszor az történik, hogy a hátrányos helyzetű vagy roma tanulók külön osztályokba, sőt, külön iskolákba kerülnek – így viszont esélyük sincs arra, hogy egy sokszínű, támogató közegben fejlődhessenek. Az integrált oktatás nemcsak a hátrányos helyzetű diákoknak előnyös: a különbözőségek közös megélése, a másik megértése és elfogadása minden gyerek fejlődését segíti. Egy jól működő, befogadó osztályközösség olyan szociális készségeket erősít, amelyek a gyerekek későbbi életben is kulcsfontosságúak – legyen szó empátiáról, nyitottságról vagy együttműködésről.

Ráadásul az integrált oktatás egy hosszú távú befektetés is. Egy olyan gyerek, aki kirekesztés helyett elfogadással találkozik, nagyobb eséllyel válik önbizalommal teli, aktív felnőtté. Ha a tanulók megtapasztalják, hogy a különbségek nem akadályként, hanem értékként is jelen lehetnek, az csökkenti a társadalmi előítéleteket, és hozzájárul egy igazságosabb társadalom kialakulásához. Amennyiben a hátrányos helyzetű diákok az iskolarendszerből kikerülve nem jutnak versenyképes, a munkaerőpiacon hasznosítható tudáshoz, akkor nem, vagy csak korlátozott mértékben tudnak hozzájárulni a közös teherviseléshez. Ezzel párhuzamosan azonban költségeket róhatnak a társadalomra, például a munkanélküli ellátás, a szociális és egészségügyi szolgáltatások, valamint a büntetés-végrehajtási rendszer területén. 

A Szegregációmozaik célja, koncepciója 

Ahhoz, hogy egy igazságosabb és befogadóbb társadalmat építsünk, elengedhetetlen, hogy jobban megértsük, hogyan működik az oktatási szegregáció, milyen következményei vannak, és mit tehetünk ellene. Ebben nyújt segítséget a Szegregációmozaik elnevezésű oktatási segédeszköz, amely kifejezetten azzal a céllal készült, hogy közérthető és szemléletes módon mutassa be ezt az összetett társadalmi jelenséget.

A Szegregációmozaik nem csupán egy oktatási segédeszköz, hanem egy módszer, amivel a workshopon résztvevők gondolkodásának formálódása támogatható. Úgy működik, mint egy társasjáték, ahol a résztvevők kártyák segítségével tárják fel a probléma különböző részleteit, majd ezeket közösen összeillesztik, amiből egy mozaik rajzolódik ki. A játék során lépésről lépésre válik láthatóvá, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az oktatási rendszer látható és láthatatlan elemei a szegregáció kapcsán: tévképzetek, társadalmi következmények, valamint okok és megvalósulási formák.

Ez az eszköz különösen hasznos lehet olyan szakemberek és szervezetek számára, akik oktatással, esélyegyenlőséggel vagy leszakadó fiatalok támogatásával foglalkoznak – legyen szó pedagógusokról, pedagógusjelöltekről, szociális munkásokról, vagy civil szervezetek munkatársairól. Ugyanakkor a Szegregációmozaik alkalmas lehet arra is, hogy laikus érdeklődők és diákok elmélyülhessenek a témában, és együtt gondolkodjanak a lehetséges megoldásokról. Az eddigi Szegregációmozaik workshopok alkalmával főként pedagógusjelölteket értünk el egyetemi oktatók bevonásával. Ezek alapján elmondható, hogy mind a pedagógusjelöltek, mind az oktatók visszajelzése pozitív volt. 

Oktatóként szívesen alkalmazom a Szegregációmozaikot, mivel úgy vélem, hogy ezzel az eszközzel játékos keretek között lehet tanulni, tartalmában hasznos tudással bővíti és gyakorlati eszközökkel gazdagítja a jövő pedagógusainak eszköztárát.

A cél nem pusztán az, hogy a résztvevők megismerjék a szegregáció jelenségét, hanem az is, hogy lebontsuk a hozzá kapcsolódó tévképzeteket, és párbeszédet indítsunk arról, hogyan teremthetünk valódi esélyegyenlőséget minden tanuló számára. A Szegregációmozaik ebben segít: kérdez, gondolkodtat, összekapcsol – és talán változást is elindít.

Az eszköz a szegénység kultúrájával kapcsolatos saját előítéleteim lebontásában is segített, és általa jobban megismerhettem a háttérben meghúzódó gazdasági, társadalmi összefüggéseket.

A workshop a Szegregációmozaikkal

A Szegregációmozaik nyolc körből áll. Az első körben a workshopon résztvevők előzetes tudása tárható fel. Ezt követi az oktatási szegregáció alapvető összefüggéseinek bemutatása. Későbbi körökben a résztvevők megismerhetik az oktatási szegregáció társdalami szintű hátrányait, a szegregáció és az oktatási minőség összefüggését, valamint a szegregáció okait. 

A workshop során azok az oktatással kapcsolatos tévhitek is megismerhetők, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a résztvevők reflektáljanak saját prekoncepcióikra. Ahhoz, hogy ezek a tévképzetek jobban elképzelhetőek legyenek, álljon itt egy példa: „Az integrált oktatás azt jelenti, hogy sok hátrányos helyzetű és roma tanuló kerül egy közösségbe.” – Ezen tévhit cáfolata, hogy az integrált oktatás azt jelenti, hogy egy közösségben, együtt tanulnak a hátrányos helyzetű és nem hátrányos helyzetű tanulók, ugyanakkor a hátrányos helyzetű tanulók aránya alacsony, lehetőség szerint nem haladja meg a 30%-ot. A többletsegítségre szoruló tanulók alacsony aránya biztosítja, hogy a pedagógusok leterheltsége kezelhető mértékű legyen, a követelményszintet ne szállítsák le, a segítségre szoruló tanulókra elegendő figyelem jusson, és ne alakuljon ki tanulásellenes szubkultúra a tanulók részéről. Ilyen és ehhez hasonló tévképzetekkel dolgozunk a workshopok során. Ezek segítségével a résztvevők reflektálhatnak saját, a témával kapcsolatos véleményükre, és közösen gondolkodhatnak azok okain, befolyásoló tényezőin. 

Az utolsó két kör az érzelmek feldolgozásáról és a megoldásokról szól. Itt a résztvevők hozhatnak létre integrált iskolákat az elképzelt városukban, illetve kidolgozhatnak pedagógiai programokat, alapíthatnak civil szervezeteket, sőt akár oktatási miniszterek is lehetnek. A megoldási javaslatok a civil szervezetek támogatásától egészen innovatív pedagógiai módszerek fejlesztésének az ötletéig terjedtek. 

Érzelmileg megterhelő volt összefüggéseiben látni az oktatási szegregáció mechanizmusát. Az utolsó körökre úgy gondolom, nekem kifejezetten szükségem volt, hogy érezzem, van megoldás.

Felhasznált irodalom

Berényi Eszter, Berkovits Balázs és Erőss Gábor (2005). Iskolarendszer és szabad választás. Élet és Irodalom, 49(39), 3–4.

Fejes József Balázs (2013). Miért van szükség deszegregációra? In Fejes József Balázs és Szűcs Norbert (szerk.), A szegedi és hódmezővásárhelyi deszegregációt támogató Hallgatói Mentorprogram. Öt év tapasztalatai (pp. 15–35). Belvedere Meridionale. 

Fejes, J. B., Bugyi, A., Szűcs, N. & Tóth, E. (2022). Szülői preferenciák és tapasztalatok az általános iskola választásával összefüggésben. Gyermeknevelés, 10(4), 22–45.

Fejes József Balázs, Tóth Edit és Szabó Dóra Fanni (2020). Az oktatási méltányosság és aktuális kérdései Magyarországon. Magyar Tudomány, 181(1), 68–78.

Szűcs Norbert és Fejes József Balázs (2020. 09. 08.). A középosztálynak is kárt okoz az iskolák joga a szabad tanulóválasztáshoz. Qubit. https://qubit.hu/2020/09/08/a-kozeposztalynak-is-kart-okoz-az-iskolak-jo...

A Szegregációmozaik az Európai Unió Citizens, Equality, Rights and Values Programme (CERV) által támogatott STAID – Strengthening of Tanodas Against Inequality and Discrimination projekt keretében valósult meg.