Valóban csak abból az egyetlen szempontból lehet megközelíteni a kérdést, hogy vajon el lehet-e helyezkedni a diplomával? Mindössze erről szólna a dolog? A munkahely az egyetlen és kizárólagos mérce? És ha igen, képesek vagyunk megmondani előre, milyen szakemberből mennyire lesz szükség egy, tíz, ötven év múlva? 

A szerzők pedagógia alapképzési szakos egyetemi hallgatók.

Ki fog majd segíteni, ha a pedagógus nem? Egy társadalomban mindig lesznek nehéz sorsú emberek. De az ilyen helyzetben lévők között is vannak tehetségesek, akik többre hivatottak. Nekik segíteni kell, hogy ki tudjanak törni, hogy lehetőséget kapjanak egy jobb életre. Az optimista pedagógia értelmében pedig mindenki jó valamiben, mindenki ért valamihez. Ezt kell a pedagógusnak megtalálni és fejleszteni.

Leonard Turton summerhilli tanár portréja 2.

"Amit a gyerekekkel csinálunk a tradicionális iskolában, az felháborító. De olyan mértékű, hogy szinte normálisnak tűnik." 

Egy kistelepülés általános iskolájáról lesz most szó. Mint oly sok más falusi iskolát, megérteni csak akkor fogjuk, ha megpróbáljuk megérteni a falut, megpróbáljuk megérteni a lakóit, megismerni a problémáikat. A téma sokakat érzékenyen érinthet, és nem célom, hogy bárkit is megbántsak azok közül, akik őszinték voltak hozzám, őszintén beszéltek a gondjaikról. A problémát úgy próbálom megoldani, hogy a községet a továbbiakban, mint „a Falu” fogom említeni – ha jól csináltam, és nem teljesen ügyetlen a próbálkozás, a Falu nem lesz felismerhető. Mert vendégségben jártam. Nem élhetek vissza a bizalmukkal.

A múlt héten az egyik vidéki iskolában kikapcsolták a fűtést. Kicsit szimbolikus most nekem ez az egész. A szép, új épület, mozgáskorlátozott feljáróval, lifttel, a minden teremben felszerelt interaktív táblával most hideg és üres. A gyerekek, akiknek 60%-a halmozottan hátrányos helyzetű, most mindenfele, lakásban, irodában, ahol még van fűtés, próbálnak tanulni. Esély sincs, hogy a tél végéig visszamenjenek. 

A fiúk természetesen már első este átlopakodtak hozzánk, de egyedül Rony ügye alakult biztatóan, Ádival. Beszélgetés közben fölmértük, hogy Gáló és Ádi kivételével a többiektől semmi jóra nem lehet számítani, mert a focistákon és az ufókon kívül más iránt nem igazán mutattak érdeklődést. Ebben az volt a tragikus, hogy Kovi is ez utóbbi kategóriába tartozott, Gáló pedig másod-unokatestvérként számításba se jöhetett. Az első este egyébként ténylegesen tragédiába torkollt, Gáló telebeszélte Cséká fejét különféle rémtörténetekkel, így Cséká aludni sem bírt, annyira félt, egész éjjel azt hajtogatta, hogy jönnek értünk. Mármint az ufók.