Debreceni Boglárka: Almás 1-2

A fiúk természetesen már első este átlopakodtak hozzánk, de egyedül Rony ügye alakult biztatóan, Ádival. Beszélgetés közben fölmértük, hogy Gáló és Ádi kivételével a többiektől semmi jóra nem lehet számítani, mert a focistákon és az ufókon kívül más iránt nem igazán mutattak érdeklődést. Ebben az volt a tragikus, hogy Kovi is ez utóbbi kategóriába tartozott, Gáló pedig másod-unokatestvérként számításba se jöhetett. Az első este egyébként ténylegesen tragédiába torkollt, Gáló telebeszélte Cséká fejét különféle rémtörténetekkel, így Cséká aludni sem bírt, annyira félt, egész éjjel azt hajtogatta, hogy jönnek értünk. Mármint az ufók. 

Békés Anna: Arról, hogy az elit iskolák diákjai sem kerülhetnének be mindannyian a felsőoktatásba…

Csapongás a Nyelv és Tudomány cikkének apropóján

Félve írom le: hogyan akarunk / várunk el idegen nyelvi kommunikációt a középiskolásoktól, ha idegen nyelven csak nyelvszakos tanáraik kommunikációképesek? A legrosszabb történik, ami csak lehetséges: nem nyújtunk mintát a diákok számára. Nagyon egyszerűsítve a helyzetet: a nyelvtudás nem eszközként, hanem szakmaként jelenik meg számukra.

Trencsényi László: Töprengések a tanítói tehetségről – avagy egy civil tanévnyitó

Trencsényi László

A művészetpedagógusok közössége vélekedik karakteresen úgy, hogy a pedagógusmesterségben, a pedagógusképzésben a mesterség megannyi gyakorlati kompetenciájára kellene helyezni a hangsúlyt: a hatékony-szuggesztív megjelenés, közlés, az „üzenni-való” vállalása megannyi olyan kompetencia, mely sok hasonló vonást tartalmaz a művészi közlés sajátosságaival. A művészetek nevelése-tanítása és a tanítás művészete így lett kiindulópontja a 2011. szeptemberi józsefvárosi dialógusnak.

Borsi Balázs – Szekszárdi Júlia: Gimnazista rockzenekar és innováció

Egy új taneszközről

„Neked pörög a dob!” címmel az innovációval foglalkozó oktató játékfilm készült a 13-18 éves korosztálynak. Felmerülhet a kérdés: egyáltalán lehetséges-e egy ilyen bonyolult fogalmat megtanítani a lázadó korban levő tinédzsereknek, ráadásul egy játékfilm segítségével? Tapasztalataink azonban azt igazolják, hogy a diákokat leköti a középiskolai közegben, valóságosnak ható történetként kibontakozó cselekmény, és – bár időnként szájbarágósnak hat a mondandó –, összességében valóban a film szövetébe illeszkedve tanulhatunk és taníthatunk innovációval kapcsolatos ismereteket, fejleszthetjük az ehhez kapcsolódó attitűdöket. Ez utóbbi állítást egy országos felmérés eredményei is alátámasztják.

L. Ritók Nóra: Gondolatok a törvénytervezetről

Biztosan van, akinek jó. Hiszen, aki a kereteket megadta, az is azért írta ilyenné a törvényt, mert neki így jó. Kérdés, hogy azzal mi lesz, akinek ez így nem jó? És képes lesz másként is jól csinálni majd? „Akinek nem tetszik, arra nézve is kötelező!” – hangzott a sommás válasz, amikor valamelyik fórumon erre rákérdeztek. Igen, a törvény kötelezőségét nem is vitatja senki. De talán egy modern demokráciában elvárhatók a tágabb keretek. Amibe jobban betagozódhat ez a sokféle gyerek, iskolatípus, módszertan.

Simon Mária köszöntője Janusz Korczak Hogyan szeressük a gyermeket? c. könyvének bemutatóján

Elhangzott 2011. október 25-én Budapesten a Lengyel Kultúra Házában.

Olyan politikai és szociális korban élünk, amelyben a gyerekek helyzete nem javult az előző korszakokhoz képest. Az erőszak, a szociális egyenlőtlenségek, a diszkrimináció, a család intézményének instabilitása, intézményes oktatási elképzelések, ezek mind tényezői annak, hogy a gyerekek helyzete romlott. Így a gyermeki jogok sem érvényesülnek. Janusz Korczak nélkülözhetetlen. Eszközöket ad, támaszt nyújt, meggyőződéseket, elveket erősít. Erőt ad.

Oldalak