Centenáriumi falujárás
Kodály népdalgyűjtő útjainak emlékezetére. Dinyés Soma, Körber Katalin és Walter Judit írása
A három „delegáció” vezetőinek beszámolóiból érzékletesen kitűnik, hogy e kirándulások valóságos találkozásokká terebélyesedtek, a fővárosi iskolások és a falvak népe talált egymásra a Kodály gyűjtötte népdalok szavára. Érdemes e beszámolókat elolvasni s erőt, lelket meríteni belőlük.
Éppen száz esztendeje, hogy Kodály Zoltán emlékezetes népdalgyűjtő útjaira sor került. A modern magyar zeneélet, nem kevésbé a XX. századi énektanítás meghatározó műveit jegyezhette fel annak idején a Mester. Hűséges követői, a Magyar Rádió 1954-ben alakult, világot járt, világhírű Gyermekkórusának mai karnagyai, pedagógusai úgy határoztak, hogy egy-egy osztály, tanulócsoport felkeresi a száz év előtti népdalgyűjtés helyeit, az egykori adatközlők utódainak jelképes köszönet gyanánt koncertet adnak a település gyerekeinek, felnőttjeinek. A „tanulmányi kirándulást” a gyerekek „kutatómunkája” is megelőzte. Mondhatni: a gyermekkórus a projektmódszert alkalmazta e látogatásokkal összefüggésben. Három csoport kelt útra, hatodikosok, hetedikesek és a kicsik (Palánták) válogatott csapata.
A három „delegáció” vezetőinek beszámolóiból érzékletesen kitűnik, hogy e kirándulások valóságos találkozásokká terebélyesedtek, a fővárosi iskolások és a falvak népe talált egymásra a Kodály gyűjtötte népdalok szavára. Érdemes e beszámolókat elolvasni s erőt, lelket meríteni belőlük.
Dinyés Soma beszámolója
Április 4-én és 5-én hat Nógrád megyei településre látogatott el a 25 fős 7. r osztály. Az út alapgondolata Kodály Zoltán száz évvel ezelőtti népdalgyűjtő útjának bejárása volt. Az elmúlt hónapokban az osztállyal megtanultunk minden meglátogatott településről átlagosan 3 népdalt. Ezeken kívül énekeltünk a 7.-es tananyagba illeszkedő barokk műveket is, és az ügyesebb hangszeresek is készültek pár rövid műsorszámmal. Igyekeztem minden gyermeknek szóló feladatot osztani, ami óriási motivációt jelentett a gyerekek számára. A számok között pedig meséltem a közönségnek a gyermekkórusról, a kodályi zenepedagógiáról, melyek megalapozásához ezek a népdalgyűjtő utak adták az alapot.
Április 4-én már korán reggel indultunk, hiszen mindkét nap 3 koncertet kellett adnunk. Vittük magunkkal a saját virginálomat (könnyen szállítható csembalót), ami nehézséget okozott ugyan, de a műsor szempontjából elengedhetetlen volt a barokk művek és hangszeres szonáták kíséretéhez. Első állomásunk Romhány volt, ahol nagy szeretettel fogadott minket az iskola énektanára és a fiatal plébános úr. A templomban nagyon hideg volt, ezért kabátban énekeltünk. A csaknem 300 fős közönség előtt nagy sikert arattunk, a templom mellett található általános iskola és óvoda teljes létszámban megjelent, így némi alapzaj biztosítva volt, de nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a népdalok éneklését színesítő ritmikus tapsolásba.
A koncert után kényelmesen indultunk Bánkra, ahol a finom ebéd várt minket. Onnan mentünk Becskére, ahol egy rövid kirándulást követően (megnéztük a település mellett, az egyik domb tetején álló sztúpát) egy szintén nagyon hideg templomban énekeltünk. A helyiek nagy érdeklődéssel hallgatták a falujukból származó népdalokat. Itt sajnos a polgármester nem tisztelt meg minket jelenlétével, és a közönségszervezésre sem fordított nagy energiát.
Erről a koncertről sietnünk kellett a harmadik helyszínre, Szandára, ahol a művelődési házban léptünk fel. Kitüntetett figyelemmel és szeretettel fogadtak minket. Polgármester úr nagyon bőséges szeretetvendégséget szervezett nekünk, ami jól is esett a gyerekeknek a hosszú nap végén. A díszteremnek jó akusztikája volt, amit a gyerekek egy rendkívül koncentrált, magas színvonalú muzsikálással háláltak meg. Telt ház előtt énekeltünk, ráadást is kellett adnunk, nagyon lelkes közönségünk volt. Ezután egy rövidebb buszutazást követően este 8-ra érkeztünk Bercelre, ahol finom vacsora és szép szállás várt ránk. A gyerekek már elég érettek voltak ahhoz, hogy a másnapi három koncertünk érdekében a takarodó után valóban lefeküdjenek és aludjanak.
Másnap reggeli után elindultunk Ecsegre, ahol a művelődési házban léptünk fel. Egészen frissen volt felújítva a díszterem, a polgármester úr el is mesélte, hogy eredetileg a templom felújítását akarták előbb befejezni, de megtudván, hogy a művelődési házban adna koncertet a Magyar Rádió Gyermekkórusa, átütemezte a felújításokat, és mi avathattuk fel a helyszínt. Itt a szomszéd faluban működő általános iskola diáksága volt jelen. A koncert után átbuszoztunk Jobbágyiba, ahol az önkormányzat vendégeként megebédeltünk.
Ezt követően utaztunk Szurdokpüspökibe, ahol kétórás séta keretében meglátogattuk a nemrégiben felújított Szentkutat. A frissítő séta után visszatértünk Jobbágyiba, ahol egy 12. századi falakkal is rendelkező, nagyon szép barokk templomban énekeltünk. A helyszín különlegessége az volt, hogy a szentélyben is volt egy használható orgona (természetesen elektromos, de minőségi hangzással), így az osztály énekét a barokk művekben ezzel a hangszerrel tudtam kísérni, ami mind a szép számban megjelent közönségnek, mind a gyermekeknek újszerű és felemelő élmény volt. Rövidíteni kellett a műsoron, mert kicsit hosszabb utazás várt ránk koncertkörutunk utolsó helyszínéhez.
Vizslás volt utunk következő – és egyben utolsó – állomása. Ott a fiatal polgármester várt minket, aki komoly lábsérülése ellenére is mindenhova kísért minket sántikálva. Itt is egy vadonatúj díszteremben léptünk fel, a színpad még készen sem volt. A koncertünk elején egy helyi származású, zeneakadémista fiú is hegedült (aki egyébként még a Bartók Konziban tanítványom volt), és a helyi népdalkör is énekelt gyönyörű, százéves népviseletbe öltözve pár vizslási népdalt. Nagy sikerünk volt a szép számú közönség előtt, itt sem engedtek minket haza ráadás nélkül. A koncert után egy 4 éves kisfiú is kipróbálta a csembalómat, és édesapja örömmel mondta nekem, hogy e koncert után már végre tudja, hogy hova fogja adni a zenében nagyon tehetséges gyermekét. A koncert után egy ugyancsak éppen épülő közösségi házba kísért minket a polgármester, ahol finom vacsorával vendégelt meg minket.
Bár a második nap estéjére nagyon elfáradtak a gyerekek, mégis nagyon élvezték az összes koncertet, a közös éneklés örömét.
Későn este érkeztünk Budapestre. Szép élményekkel gazdagodtunk. Mind a Gyermekkórus közössége, mind az osztályközösség nagyon sokat profitált a két nap programjaiból. Amikor megkerestük a polgármestereket az ötletünkkel, szinte minden faluban tárt karokkal vártak. Hálásak vagyunk az önkormányzatok és helyi művelődésszervezők támogatásáért, a kedves falusiak vendégszeretetéért.
Körber Katalin beszámolója
Április 5-én Kodály népdalgyűjtésének nyomában a Pest megyei Tinnyén és Tökön jártunk a Palántákkórus 40 válogatott tagjával. Kolléganőm, Walter Judit kutatómunkájának segítségével számtalan népdalt találtunk, melyeket Kodály ezen a vidéken gyűjtött pontosan száz évvel ezelőtt. Ebből válogattam hat dalt, melyeket megtanítottam a 3. és 4. osztályos tanulóknak. A turnén résztvevő gyerekeket a szép, kifejező éneklés alapján választottam ki, illetve olyanokat is beválogattam, akik szólóéneklésre, hangszeres közreműködésre is vállalkoztak.
Tinnyén délelőtt 11:30-kor a helyi általános iskolában, Tökön pedig délután 16 órakor a református templomban adtunk egy-egy órás koncertet. Előadásunk gerincét az itt gyűjtött népdalok éneklése adta, közülük egyet meg is tanítottunk a megjelenteknek. Mivel fontosnak tartottam, hogy megismertessem közönségünket Kodály Zoltán munkásságával, beszéltem a Kodály-módszerről, az iskolánkban folyó zenei nevelésről, a hangszertanulás fontosságáról. Mindkét helyszínen nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták az előadásokat, amit a gyerekek énekes, hangszeres prezentációjával egészítettünk ki. Énekeltünk népdalcsokrokat, kánonokat, bicíniumokat, három kislány szóló énekes produkcióval, hatan kamaraénekléssel, nyolcan pedig hangszeres játékkal színesítették a műsort.
Tinnyén a Kossuth Lajos Általános Iskola tanulói hallgatták koncertünket és aktívan részt is vettek, mikor kérdéseket tettem fel, vagy éneklésre kértem őket. A program után az iskola ebédlőjében finom ebédet kaptunk. A helyi művelődésszervező hölgy végig velünk volt, és leste minden kívánságunkat, végtelenül kedvesen segített mindenben. A hangverseny után többen odajöttek hozzánk a hallgatóságból – tanárok, gyerekek, szülők – és gratuláltak, valamint hálájukat fejezték ki, hogy meglátogattuk őket. A mi palántáinknak ez nagyon jól esett, látszott rajtuk, hogy büszkék a sikerre.
Tinnyei koncertünk után egy kis kirándulást iktattunk be, megtekintettük a zsámbéki romtemplomot. A gyerekek élvezték a szabad mozgást, fel is töltődtek, így nagy energiával vágtunk bele a második fellépésünkbe.
A töki Református Egyházközösség temploma kicsi, de nagyon szép, és bár nagyon hideg, rendkívül szépen szólt benne az énekszó. A műsor ugyanaz volt, mint Tinnyén, itt is szépen helytálltak a gyerekek, és sok gratulációt kaptunk. A koncert után nagyon kedves vendéglátásban volt részünk; a finom sütemények mellé – látván az átfázott gyerekeket – forró teát főztek nekünk!
Ez a kis turné nagy élmény volt valamennyi résztvevő kis palántának, és hozzásegítette őket ahhoz, hogy rutint szerezzenek a jövőbeni szerepléseikhez. Remélem, lesz még ilyen alkalom, ahol megmutathatják munkájuk gyümölcsét.
Walter Judit beszámolója
Április 4-én és 5-én négy településre látogatott el a 23 fős 6. r osztály. Az út alapgondolata Kodály Zoltán száz évvel ezelőtti népdalgyűjtő útjának bejárása volt. Az elmúlt hónapokban megtanultunk 5 császári, 2 bakonybéli, 2 szomódi és 3 ácsi népdalt. Ezeken kívül énekeltünk a 6.-os tananyagba illeszkedő bécsi klasszikus dalokat, duetteket, kánonokat is. Igyekeztem minden gyermeknek szóló feladatot osztani, ami óriási motivációt jelentett a gyerekek számára.
Minden koncert „fénypontja” az volt, amikor a közönségnek megtanítottunk egy helyi népdalt. Az indulás napjának délelőttjén még volt három órája a gyerekeknek, majd egy rövid készülődés után felszálltunk a buszra. (Vittük magunkkal az elektromos zongorát, ami logisztikailag nehézséget okozott ugyan, de a műsor szempontjából elengedhetetlen volt.)
Első állomásunk Szomód volt (Komárom-Esztergom megye), ahol nagy szeretettel fogadott minket a polgármester és a református lelkész. Mivel ez volt az első állomás, hosszabb főpróbát tartottam, de megérte: a gyerekek nagyon szépen, koncentráltan énekeltek. A templomban nagyon hideg volt, ezért kabátban énekeltünk. A csaknem háromszáz fős közönség előtt nagy sikert arattunk.
A koncert után azonnal indultunk Császárra, ahol szintén a polgármester és a lekész fogadott minket. Érdekesség, hogy a polgármester asszony maga is ének-zene tanár, aki nem is tudott arról, hogy Kodály Császáron járt. Ajándékba vittem neki a Zenetudományi Intézet archívumában található Kodály-kéziratokból másolt példányokat, aminek nagyon örült. Itt is nagyon szépen, lelkiismeretesen dolgoztak a helyi szervezők, hiszen ismét 350-400 főnyi közönségünk volt.
A gyerekek szépen énekeltek, látszott, hogy élvezik a fellépést, a nagy tapsot. Ezután egy hosszabb buszutazást követően estére érkeztünk Komáromba, ahol vacsora és szállás várt ránk. Másnap reggeli után elindultunk Ácsra, ahol a művelődési ház igazgatója és a helyi lelkész fogadott minket. Itt a teljes általános iskola diáksága jelen volt, és meglepetésünkre fegyelmezetten hallgattak minket. A koncert után megnéztük a helyi kastélyt és a „mesefát”, majd megebédeltünk.
Komárom-Esztergom megyéből Veszprém megyébe utaztunk: Bakonybél volt utunk következő – és egyben utolsó – állomása. Ott a tájház és faluház igazgatója várt minket. A Monostorba mentünk, ahol Izsák Atya és egy idegenvezető segítségével kétórás tárlatvezetésen vettünk részt. Ez volt a legszebb része utazásunknak: a gyerekek fegyelmezetten, érdeklődéssel hallgatták az előadást, mélyen átérezték a szerzetesi lét csendességét, békességét.
Rövid vásárlás után még meglátogattuk a helyi tájházat is, ahol éppen az 1920-as évek világába kaptunk betekintést – abba a korba, amikor Kodály Zoltán is arra járt. Bár estére nagyon elfáradtak a gyerekek, mégis a bakonybéli koncert sikerült a legjobban. Örültünk, hogy végre meleg teremben énekelhettünk, és hogy a helyi Szent Mauríciusz kórus is csatlakozott hozzánk. Nagy élmény volt a szerzetesekkel együtt énekelni!
Késő este érkeztünk Budapestre. Fáradtan, de tele szép élményekkel. Úgy érzem, hogy mind az osztályközösség, mind a szakmai munka szempontjából nagyon hasznos volt ez a két nap. Sokat tanultunk egymásra figyelésből, közös célok eléréséről, koncertrutinról. Hálás vagyok a helyi szervezők munkájáért, az önkormányzatok anyagi támogatásáért, a lakosság vendégszeretetéért, a kórus titkárságának segítőkészségéért.