Miért eredménytelen nálunk a nyelvtanulás?

Suzana Guoth írása

Mikor kell tehát elkezdeni? Egyértelműen 2-3 éves korban.

A nyelvtanulás rendkívül nehéz, nagy koncentrációt igénylő tevékenység, ami csak abban az esetben lehet eredményes, ha az embernek pontosan körvonalazható célja van vele. Ezért nagyon fontos, hogy például az iskolai nyelvtanulásnál a tanár megfelelően tájékoztassa a tanítványait, milyen kapuk nyílnak meg előttük, ha idegen nyelveket tudnak. Nagyon fontos, hogy a nyelvtanár ismertesse a tanulókkal a nyelvtanulást alkotó tevékenységeket, és pontosan bemutassa, hogy az egyes tevékenységi formák hogyan folynak a gyakorlatban, mit hogyan kell tanulni, mit hogyan és hányszor kell átismételni, milyen memóriafejlesztési gyakorlatokra van szükség a nyelvtanulásnál. Olyan népszerűtlen instrukciókat is adnia kell, mint például azt, hogy a nyelvtanulónak meg kell tanulnia egyfolytában minimum 45 percig koncentrálni, és eközben se mobil, se e-mail szünetet nem szabad beiktatni, mert az megzavarja a nyelvtanuláshoz szükséges koncentrációt, és a tanulás nem lesz eredményes. Az ún. multitasking (többféle tevékenység egyidejű végzése), ami figyelemmegosztást igényel, és amire a magyar nyelvben még keresik a megfelelő kifejezést, a nyelvtanulásnál nem működik. A szinkrontolmácsolásnál igen, ott ez alapkövetelmény, mert a tolmácsnak, miközben figyelemmel kíséri a szónokot, fordítania kell a már elhangzottakat. Ez rendkívül nehéz munka, figyelmébe ajánlom azoknak, akik sok pénzt szeretnének keresni.

Milyen életkorban kell(ene) elkezdeni a nyelvtanulást?

Erről a kérdésről sokszor nyilvánítanak véleményt a szülők, a nyelvtanárok, és olyan személyek, akik vezető pozícióban döntési joggal rendelkeznek. Évekkel ezelőtt egy oktatásban vezető pozíciót betöltő személy televíziós nyilatkozatában döbbenten hallottam a minden tudományos kutatást, ismeretet nélkülöző véleményét, mely szerint a gyermek csak tanulja meg először rendesen az anyanyelvét, és majd középiskolában ráér elkezdeni idegen nyelvet tanulni. Azt hiszem, hogy az egyik, ha nem is a legfőbb oka az eredménytelen magyarországi idegen nyelv tanulásának az, hogy sokszor a döntéshozók ennyire tájékozatlanok.

Természetesen én is azt a véleményt képviselem, amit a legtöbb nyelvész, pszichológus, agykutató, hiszen a publikációikban mindenképpen a különböző tudományágak kutatási eredményeire alapozva fejtik ki a szinte azonos véleményüket, aminek a helyességét én csak a közel 50 éves nyelvoktatási gyakorlatomban szerezett tapasztalataimmal tudom alátámasztani.

Mikor kell tehát elkezdeni? Egyértelműen 2-3 éves korban. Ebben a korban a pszichikai képességek teljes skálája a rendelkezésre áll, de csak akkor lesz ebből hasznunk, ha ezeket a képességeket aktiváljuk. Ennek a lehetősége sajnos nagyon rövid ideig tart, mégpedig a gyermek 10-12 éves koráig. Ez az az időszak, amikor az agy fiziológiai fejlődése rendkívül intenzív, ekkorra alakul ki a gyermek artikulációs bázisa is, ami a hangképzés feltétele.

Nem szívesen használok olyan kifejezéseket, amiket a nem nyelvészettel foglalkozók nem értenek meg, de ebben az esetben ez elkerülhetetlen. Mit is értünk artikulációs bázis alatt?

„Artikulációs bázison értjük azoknak a hangzásbeli sajátosságoknak az összességét, amelyek egy-egy nyelvre jellemzőek. Minden nyelv ejtésmódjában fellelhetők olyan jegyek, melyek csak az adott nyelvet beszélők artikulációjára vonatkoznak. Az egyes nyelvek artikulációs bázisa eltér egymástól.” (Lantos Erzsébet) Ebben az az életkorfüggő, hogy a beszédszervek mozgása ekkor még tud igazodni az egyes nyelvekre jellemző hangképzéshez. Az artikulációs bázis kialakításához megfelelő artikulációs gyakorlatokat kell végezni, mégpedig célszerű az anyanyelvi hangok mellett még két-három idegen nyelv artikulációs gyakorlatait végezni a gyermek tízéves koráig, mert akkorra az artikulációs bázis kialakításának a folyamata nagyjából be is fejeződik.

Ernst Pöppel, a müncheni egyetem professzora, az egyik legismertebb német agykutató írja, hogy az ember körülbelül száz különböző hang képzésére alkalmas. Ha azonban a serdülőkoráig csak az anyanyelvét tanulta, akkor nem lesz képes egy idegen nyelvet akcentusmentesen megtanulni, hiszen a beszédhangok képzésében résztvevő szervek erre az időre már véglegesen kialakulnak. „Ha azonban három nyelvet tanulok, akkor a fonetikai kompetenciám széles platformja áll a rendelkezésemre a későbbi nyelvtanuláshoz.” A nyelvtudásra pedig szükségünk van, hiszen az Európai Unióban szabadon áramlik a tőke, az áru és a munkaerő. Mindez nyelvtudás nélkül elképzelhetetlen. Érvényes ez minden tagállamra, de Magyarországra fokozottan, hiszen a magyar nyelv nyelvi szigetet képez Európában az indoeurópai nyelvi környezetben. A magyar nyelvet anyanyelvként kb. tizedannyian beszélik, mint a német nyelvet, hogy az angolhoz mint világnyelvhez ne is hasonlítsuk. Mindnyájan tanúi lehetünk az egyre szorosabbá váló integrációnak, és tudomásul kell vennünk, hogy két-három nyelv tudása nélkül az európai polgár hamarosan, de tulajdonképpen már ma is eléggé hontalannak érezheti magát ezen a földrészen.

Nálunk az óvodáskorú gyermekek nyelvtanítása egyelőre még gyermekcipőben jár. Kevés család engedheti meg magának, hogy angol, német vagy francia nevelő(nő)t fogadjon a gyermeke mellé. Régen is csak a tehetősebb családok foglalkoztathattak külföldi tanárokat, óvónőket, nevelőket, és ez sajnos ma sincs másképp. Marad a szervezett nyelvoktatás az óvodában. Próbálkoznak is ezzel, egyes óvodákban heti néhány órában angolt vagy németet tanítanak, és az óvodát már el is nevezik kétnyelvű óvodának. Valódi kétnyelvű óvodáról nálunk csak a nemzetiségi óvodák esetében beszélhetünk. A többi óvodai nyelvoktatásról nincs statisztikai adatgyűjtés, nincs adat a hatékonyságáról sem, az óvónőképző intézmények nem készítik fel idegennyelv-oktatásra az óvodapedagógusokat, és szervezési nehézségek merülnek fel. (A nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája az általános iskolától a diplomáig. Fehér könyv. 2012–2018).

A heti néhány idegen nyelvi óra ezt a kérdést valóban nem oldhatja meg. Mivel kisgyermekkorban nem alapozhatunk nyelvi logikai gondolkodásra, az anyanyelvi nyelvtanuláshoz hasonlóan csak az utánzásos módszer jöhet számításba. Ez pedig időigényes. Tehát sok órát kell beterveznünk az óvodákban nyelvtanulásra.

Ki végezheti ezt a feladatot? Az óvodai idegen nyelvű foglalkozásvezetők képzése szakirányú továbbképzésen történik. Ennek időtartama két félév, melynek során többek között elsajátítják az óvodás korosztály nevelése során hatékonyan alkalmazható nyelvpedagógiai eljárásokat, nyelvátadási és fejlesztési stratégiákat, a korai nyelvtanításra vonatkozó legújabb kutatási eredményeket. Ez van érvényben Magyarországon. Tehát egy magyar anyanyelvű óvodapedagógus két féléves továbbképzésre alapozva alkalmassá válik az óvodáskorú gyermekek nyelvoktatására. Ez valószínűleg egy kabaréban sikert aratna, ha a publikum meg lenne áldva kellő mennyiségű humorérzékkel. A magyar óvodákban ilyen formában zajló nyelvoktatásról nekem is az a véleményem, hogy kár vele foglalkozni, mert nincs semmi értelme.

Dr. Tanja Anstatt és dr. Daniela Elsner bochumi, ill. Frankfurt am Main-i nyelvész professzorok elengedhetetlennek tartják a korai, két-három éves kortól kezdődő nyelvtanulást, mégpedig, ami a lényeg, anyanyelvi oktatóktól. „Vom Muttersprachler lernen. Wichtigste Voraussetzung, damit die bilinguale Erziehung klappt, ist Authentizität.“

Hogy egy ilyen anyanyelvi oktató szakképzett óvónő vagy sem, nem annyira fontos, mint az, hogy a megtanítandó nyelv legyen az anyanyelve, hogy a gyermekek el tudják sajátítani a helyes kiejtést, a helyes intonációt, mert ebben a korban ez a nyelvtanulás lényege. Ha egy idegen anyanyelvű oktató meg tudta tanítani a saját gyermekét, gyermekeit a helyes kiejtésre, akkor a mi gyermekeinket is képes lesz megtanítani még szakképesítés hiányában is. Egy német vagy angol anyanyelvű oktató számára még az is elképzelhető, hogy az említett két félév alatt el tudja sajátítani az óvodáskorú gyermekek nyelvoktatásának módszertanát.

Akcentusmentes kiejtést csak óvodáskorban lehet elsajátítani, később már nem. „Az óvodáskor a második idegen nyelv elsajátításának az optimális ideje. Csak akkor sajátítható el a szavak kiejtésének a dallama, valamint a nyelvszerkezeti elemek az anyanyelvhez hasonló természetességgel.” – vallja Alexander Kekulé professzor, a Hallei Orvosi Mikrobiológiai Intézet igazgatója. A szülők sokszor félnek attól, hogy a gyermeküket túlságosan megterheli az óvodáskori nyelvtanulás, amit azonban a szakemberek egyöntetűen cáfolnak. A gyermekek számára ez teljesen természetessé válik, és a későbbiek során az itt tanult nyelvek elsajátítása semmilyen komoly problémát nem jelent majd számukra.

A gyermeki személyiség formálódásában az is rendkívül nagy szerepet játszik, hogy az idegen ajkú nevelő közvetíti számára saját hazájának kultúráját, szokásait, temperamentumát, érzelemvilágát, és ezáltal a gyermek a nyelvtanulás mellett megtanul nyitottá válni más népek szokásai, viselkedéskultúrája iránt.

Az óvodai két-háromnyelvű nevelés természetesen valamennyi anyagi ráfordítást igényel mind a szülőtől, mind az államtól. De nem hiszem, hogy ennek az országnak a kormánya ugyanúgy, mint a szülők, éppen a felnövekvő generációtól akarnák megvonni ezt a szükséges ráfordítást. Később, iskoláskorban, a hetedik életévüktől kezdve, amikor már alapozhatunk a tudatos nyelvtanulásra, a szabályok megértésére, kifejezetten kívánatos, hogy a gyermeket olyan nyelvtanár tanítsa, aki a gyermek anyanyelvével azonos anyanyelvű. 

A szerzőről: 

Hozzászólások

Kedves Guoth Suzana!
Szerintem nagyon fontos, hogy ebben a témában diskurzus kezdődjön, ugyanakkor kicsit félrevezetőnek érzem a címet, hiszen itt az eredménytelenség kapcsán kizárólag az akcentus merül fel. És még felvetném néhány további kétségem. Nyilván jó, ha akcentusmentesen ismerünk idegen nyelveket, de valóban kiemelt ma ennek a szerepe? Például az angol esetében, amelyet talán nem is anyanyelvi beszélőkkel társalogva használunk leggyakrabban. És léteznek azok a személyek, akiknek nincs akcentusa, de óvodásainkkal foglalkoznának? És valóban jó, ha ebben az életkorban megkezdjük a tanítást? Sokak szerint éppen az a probléma, hogy az iskola kezdő éveit nem sikerül "óvodásítani", de az óvodai nyelvtanítás ellenkező irányba vihet. Tisztelettel, Fejes Józsi

angryculture képe

a témához kapcsolódó
http://rac.io/?p=176

Kedves Fejes József Balázs!

Megtisztel, hogy reagált az írásomra, és egyben sajnálom, hogy csak most van rá lehetőségem, hogy válaszoljak.
A „Miért eredménytelen nálunk a nyelvtanulás” annak a sorozatomnak a címe, amelynek az első írása a „Mikor kell tehát elkezdeni” alcímet viseli. És ebben az írásomban ezzel a kérdéssel foglalkoztam. Fontosnak tartom egy-két idegen nyelv tanulásának a kezdését az óvodáskorban, és leírtam, hogy az óvodáskori nyelvtanulásnak mi a jelentősége. Legfontosabb a helyes kiejtés elsajátítása, valamint az első kapcsolatok kiépítése az idegen nyelvvel, az idegen kultúrával, és annak hordozóival, hogy a későbbiek során, amikor a nyelvet valóban kommunikációs célokra használjuk, ne idegenként, hanem régi ismerősként kezeljük. Az Ön által megadott „Nyelvelsajátítás vs nyelvtanulás” c. írás záró mondatai igen meglepőek voltak számomra. „Nem azért kommunikálunk, hogy nyelvet tanuljunk, hanem azért tanulunk nyelvet, hogy kommunikáljunk.” Ez már első látásra is elég különös megállapítás. Ha jól tudunk egy nyelvet, akkor azt valóban használhatjuk mind írásbeli mind szóbeli kommunikációra. Ha azonban a nyelvet tanuljuk (életfogytiglan tartó tevékenység), bizony akkor is szükség van a kommunikációra. Pro primo: nélküle hogyan dekódolja az ember a nyelv felépítésére vonatkozó információkat? Pro secundo: ha a kommunikációt akarja megtanulni, akkor kommunikálni kell. Ugyanúgy, mint ahogyan úszni csak úgy tudunk megtanulni, ha bemegyünk a vízbe, és az úszást úszással gyakoroljuk. „A nyelv egy eszköz, semmi más”, olvasható ugyanebben az írásban. Nem így van. A nyelv valami egészen más, felér egy műalkotással. Ha a nyelv csupán egy eszköz lenne, mint mondjuk egy toll, vagy ásó, akkor azt bárki változatlan formában tudná használni. Ám a nyelv a gondolataink kifejezésének az eszköze, és a segítségével gondolkodunk. Tehát a gondolkodás és a nyelv szoros kapcsolatban áll egymással. Nem tudom, mit kezdene egy tudós ember azzal a két és fél szavas szókinccsel, ami egyes felnövekvőnk nyelv-eszköztárát képezi. Ez a téma hosszú kifejtést igényelne, ezért csírájában fojtom el ez irányú gondolataimat.
Visszatérve a korai nyelvtanuláshoz. Mint írtam, az életkor igen fontos, mondhatnám döntő az artikulációs bázis kialakításánál. Ennek tehát megvannak az életkori határai, ami után már nem alakítható ki. Remélem, eléggé meggyőző lesz a saját példám. Felnőttként kezdtem tanulni a „magyar anyanyelvemet”. A magyar nyelvben létezik pl. két teljesen különböző magánhangzó: „a” és az „á”. Az elsőnek a kiejtése számomra tragédia, mert e nélkül a hang nélkül alakult ki az artikulációs bázisom. Elméletben tudom, hogy kell, próbáltam megtanulni, de nem tudom. Spontán módon nem megy, ha erőltetem, akkor izomlázam vagy hányingerem keletkezik ettől a furcsa hangképzéstől.
A lényeg tehát az, hogy ez az írásom csupán annyiban foglalkozik a nyelvtanulásunk hibáival, ami az óvodáskorra vonatkozik.

Elnézést kérek a hibámért, a „Nyelvelsajátítás vs nyelvtanulás” c. írás linkjét nem Fejes József Balázs adta meg. Így tehát nem neki szól a „Nem azért kommunikálunk, hogy nyelvet tanuljunk, hanem azért tanulunk nyelvet, hogy kommunikáljunk.” -hoz fűzött véleményem. Sajnos nem tudom, hogy itt hogyan javíthatók utólag a bejegyzések.

Mivel a nyelvtanítás nem a szakterületem, csak a magam által szerzett fiatalkori tapasztalatokból indulhatok ki. És mivel nem vagyok szakember ezt nem is szeretném hosszúra nyújtani
1. Kisgyerek korunkban járt hozzánk egy német "Tante". Aki mivel nem értett a tanításhoz, évek alatt gyakorlatilag nulla eredményt ért el.
2. Amikor negyedik elemista lettem, apám beíratott a MSZBT orosz nyelvű szakkörére, azzal a felkiáltással, hogy "az ellenség nyelvét ismerni kell!" A foglalkozásokat Rátkay Magda tanárnő tartotta,akinél rátermettebb, lelkesebb pedagógussal nem sokkal találkoztam. A szakkörben és a későbbiekben, az általános iskola (Dózsa) orosz tagozatán, a memoriterekre és a tréfás vetélkedésekre alapozott szisztémájával elképesztő eredményeket ért el. Szinte minden héten megtanultunk egy dalt, egy verset, egy tréfás történetet. Aki ezeket meghatározott időn belül fejből el tudta mondani, kapott egy ötöst. Ezeken az órákon "ötös szüretek" voltak. Mivel a gimnáziumban, egy abszolúte rossz rendszerben és hozzáállással tanító tanárt kaptunk, a jeles orosz érettségimet és a fél év múlva megszerzett, középfokú nyelvvizsgámat gyakorlatilag neki köszönhetem. Azt pedig, hogy 12 évvel később egy KGB-s tiszt azt kérdezte tőlem, hogy Moszkvában végeztem-e az egyetemet. Mert "moszkvai akcentussal" beszéltem. Ez a mai, Pannónia Házban akkor működő szovjet Tisztiház filmvetítésein való részvételnek, meg a "pionyírokkal" való, időnkénti beszélgetéseknek volt köszönhető.
2. Közben tanultam németül, angolul és latinul. Olaszul annyit, hogy az osztály olaszos része vidáman énekelte olaszul a kor divatos, olasz slágereit, mert Petrován Oszkár tanár úr is ezt helyezte az elképzelése középpontjába. Így amikor 25 évesen 4 hét alatt, otthon egyedül - illetve apám instrukciói mellett - az alapfokú nyelvvizsgáig jutottam el az olasz nyelvben, az szintén a memoritereknek és az anyanyelven hallott szövegeknek volt köszönhető.
3. A korábban elhanyagolt német és angol nyelvet egyaránt két féléven át kellett gyakorolnom - immár harminc-egynéhány évesen, hogy a nyelvvizsgát letehessem. De amíg a középiskolában (1 év Pannonhalma!) a napi 100 szó megtanulása nem okozott gondot. 30 felett a heti ötven is jó eredménynek számított.
Összegezve, a véleményem.
A nyelvtanuláshoz - akárcsak a zenéhez - "fülhallás" kell. Egy botfülű csak nagy nehézségek árán tud egy nyelvet elsajátítani. És ha sikerül, idegenvezetőnek, nem alkalmaznám, jóllehet fordítani, írásban, tudhat kiválóan.
Ahogy ezt Zsuzsa Guoth is írta, a nyelvtanulást lehetőleg minél korábban kell elkezdeni! Lehetőleg már 2-3 éves korban. Szakemberek ezt nyilván jobban tudják, de az én véleményem szerint a gyermek élete első 5 évében lényegesen több dolgot tanul meg, mint későbbi életének bármelyik időszakában. Erre tehát súlyt kell az államnak fektetnie. Amiben viszont nem értünk egyet, az a nyelvet tanítók előképzettsége. Rátkai Magda nem sokkal előttünk tanult meg oroszul. Azzal érte el a sikereit, hogy a gyerekeket be tudta vonni a játékba, éneklésbe, verstanulásba. Én el tudom képzelni, hogy például Suara Róbert, aki az ELTE orosz nyelvi tanszékét vezette, és a kétkötetes orosz magyar szótárt is szerkesztette, egy óvodai csoportban kudarcot vallana. Egyszerűen ehhez más képességek kellenek.
Végső summázat: a pedagógus részéről a helyes intonálás, és a gyermeknek az aktív nyelvtanulásba való bevonásának képessége vezethet a sikerhez.
A tanuló esetében a fülhallás, és a hit, hogy valami olyasmit fog megtanulni, ami a jövőjét határozza meg.
Aki az ige- és főnévragozásra helyezi a hangsúlyt, az nem fog soha sikereket elérni. Nem mintha ez nem lenne fontos része a nyelvtanulásnak, csak nem ez a cseppnyi máz, amivel "a legyet oda tudjuk csalogatni magunkhoz!"

Nagyon érdekes és értékes számomra ismét olvasni a nagy tudású, elismert tanárokról alkotott véleményedet. Tudom, hogy nyelvoktatással nem foglalkozol, de olvastam igényesen megírt, a szépirodalom kategóriájába tartozó írásaidat, amelyeknek a tartalmi és stílusbeli színvonala tükrözi, hogy valóban mennyire fontos, mennyire meghatározó az ember életében a gyermekkora. Nem tudom, melyik vélemény a helytálló(bb): Azoké, akik azt vallják, hogy az, aki az anyanyelvét bizonyos színvonalon elsajátította, rendelkezik azzal a képességgel, hogy elsajátítson egy idegen nyelvet is. Vagy esetleg azoknak van igaza, akik azt állítják, hogy az anyanyelv elsajátítása az ember hatodik érzékével áll összefüggésben, és teljesen másképpen működik, mint egy idegen nyelv megtanulása. Ha az ember „botfülű” írod, akkor csak nagy nehézségek árán tud egy nyelvet elsajátítani. Ez minden bizonnyal igaz is. De mi van akkor, ha az ember nem „botfülű”, jól hallja a megtanulandót, de reprodukálni mégsem tudja? Ez azt jelenti, hogy nem a fülével van a baj, hanem az artikulációs bázisával, amit az említett életkorban ebben az irányban nem fejlesztett ki, és egy bizonyos hang kiejtési kompetenciájával nem rendelkezik. Egy ügyes „Tante” ezt meg tudja oldani, ha a saját gyerekét meg tudta tanítani beszélni a szóban forgó nyelven.

Abban viszont teljesen egyetértek veled, hogy a „memoriter”, mint a nyelvtanulás egyik komponense rendkívül fontos, hiszen az egyes szavaknál nagyobb egységek tanulhatók meg ilyen módon. Ez vitte eredményre az audio-vizuális globális strukturális módszert, ami véleményem szerint eddig az egyik legeredményesebb nyelvtanulási forma volt.

14-18 éves gimnazistáknak tanítottam angol nyelvet(korábban oroszt is), így nincs tapasztalatom az óvodás korban elkezdett nyelvtanulásról.Nagyon sok mellette és ellene szóló véleményt hallottam már.Mindenesetre az biztos,hogy nem árt korai életkorban elkezdeni,de azt nem tudom eldönteni, hogy 2-3 éves korban legyen-e a kezdés. A bökkenő az, hogy bár egy anyanyelvű, kisgyermekekhez jól értő tanár csodákat tehet, de ma országos szinten ez a helyzet elképzelhetetlen sokféle ok miatt.De ha mégis sikerül ezt megvalósítani néhány óvodában, mi lesz a gyerekkel az általános iskolában, ahol csak 4. osztályban kezdi tanulni a nyelvet? Addig, azaz 6-9 év között amit tanult, azt el is felejti.Tehát ezeket az éveket miként lehetne áthidalni?
Nekem elég rossz tapasztalataim voltak a gimnáziumban olyan kezdő osztályokban, ahol volt pár tanuló, akik az általánosban már tanultak pár, esetleg sok évig angolul.Némelyiknek a kiejtése és nyelvtani tudása annyira rossz volt, hogy szinte lehetetlen volt fejleszteni azokat a rossz beidegződések miatt.Azt vettem észre, hogy a nulláról indulók sokkal jobb eredményt értek el, mint a fent említettek.
Én abban a szerencsés helyzetben voltam,hogy a kislányom hagyta magát tanítani egész pici korától egy darabig,aztán pár évi dacoskodás után megint szívesen vette a az angolórákat.( Dacos korszakában nem volt könnyű neki egyik pillanatban az anyjának tekinteni engem,a másikban pedig tanárnőnek)Azt viszont elértük, hogy 15 éves korában letette a középfokú nyelvvizsgát.(2 év múlva pedig a németet, amit a gimnáziumban kezdett).
Visszatérve Suzana mondandójához, illetve a jó akcentushoz.Szerintem ez egy megoldhatatlan probléma, ami csak anyanyelvűekkel való állandó együttlét során csiszolható.De nem is tudom, hogy el kell-e várni bármelyik nyelvtanulótól ezt, hiszen mi nyelvtanárok sem vagyunk akcentus nélküliek.Suzana itt kivétel, mert ő egy anyanyelvű némettanárnő.Voltam pár, angoltanároknak tartott nyelvkurzuson Angliában, ahol szinte minden résztvevő tanárnak volt némi akcentusa.
Egyik híres brightoni nyelvtanárral sokat beszélgettünk a nyelvtanulásról, és ő azt a véleményt hangoztatta,hogy idegenajkúaktól nem várható el, hogy úgy beszéljenek,mint az anyanyelvűek,és hogy a kommunikáció szempontjából nem fontos a tökéletes kiejtés.
A véleményem tehát az, hogy ideális lenne a korán kezdett nyelvtanulás,de ha csak általános iskolában kezdik a gyerekek olyan motiválni tudó tanárokkal, akik játékos formában megszerettetik a nyelvet a diákokkal, akkor már nagy lépést tettünk előre a nyelvtanítás/tanulás terén.

Köszönöm a hozzászólásodat. Az én anyanyelvem nem a német.
Örülök neki, hogy te is úgy látod, hogy korai gyermekkorban kell elkezdeni a nyelvtanulást. Nekem sincs óvodáskorú gyermekek nyelvoktatásával kapcsolatos tapasztalatom, csupán a szakirodalomra és a –remélem- „józan eszemre”, valamint saját életemből vett példa alapján alakítottam ki az óvodások nyelvtanulására vonatkozó véleményemet. Az angol nyelv oktatásával kapcsolatban valószínűleg nincs különösebb probléma, annál több van viszont a némettel. Tulajdonképpen most jöttem rá, hogy a cím elhibázott. „Miért eredménytelen a nyelvoktatás” helyett a „miért eredménytelen a német nyelvoktatás” összefoglaló címet kellett volna adnom az írásaimnak. Remélem, ki lehet majd javítani.

Te amiatt aggódsz, hogy az első négy iskolai év nyelvtanulás szempontjából kiesik. Ez szerintem is aggodalomra ad okot, mert éppen az a négy év esik ki, amikor a gyermek legfogékonyabb egy nyelv megtanulására. Ám reménykedjünk abban, hogy az ismert, befolyással rendelkező személyek szintén belátják, hogy milyen fontos lenne az általános iskola első négy osztályában is kihasználni a gyermek képességeit, nem pedig kihasználatlanul hagyni a nyelvtanulás szempontjából értékes, fogékony éveket.

De azért az sem olyan nagy baj, ha ez a négy év kimarad. A megelőző nyelvtanulás csak akkor vész el, ha az ember később nem kerül kapcsolatba a szóban forgó idegen nyelvvel. De ha ötödikben vagy negyedikben ismét találkozik a nyelvvel, egy kis idő múlva sikerül majd előhívnia a mély emlékezetéből a tanultakat. Ez igen érdekesen működik. Ilyenkor derül ki, milyen organikus egységet képez egy nyelv. A hosszú távú – mély emlékezetéből ugyanis lassan olyan dolgok is előkerülnek a nyelv újbóli tanulása során, amivel az újratanulásos időszakban nem is találkozott. Sokkal eredményesebb lesz tehát azoknak a gyerekeknek a nyelvtanulása, akik ebben a korai életkorban már találkoztak a nyelvvel, és az azt anyanyelvként beszélő emberrel, mint azoké, akik csak tíz éves kor körül kezdik el tanulni az idegen nyelvet.

Elolvastam, nagyon érdekes, korrekt írás. Az különösen tetszett, és egyet is értek vele, hogy olyanok tanítsanak nyelvet kisgyermekeknek, akiknek az az anyanyelvük. Inkább legyen kevesebb pedagógiai érzék, mint kevesebb nyelvtudás.

Ne haragudj, elfelejtettem, hogy szlovén az anyanyelved.Csak az járt a fejemben, hogy nagyon jól beszélsz németül.
Más: Az akcentusra visszatérve.Van két kicsi unokám,(4 és 6 évesek) akikről valóban elmondható,hogy akcentus nélkül beszélnek két nyelvet. De ez csak azért lehetséges, mert a lányom csak magyarul beszél velük, az ír édesapjuk pedig csak angolul.(Természetesen angolul beszélnek mindnyájan, ha négyen vannak jelen, vagy valaki más, angol nyelvű is a társaságban van.)

Egyetértek. Az óvodáskorú gyermek nyelvtanulásánál nem az a legfontosabb, hogy minél nagyobb szókincsre tegyen szert, hiszen ez később pótolható. A legfontosabb annak a képességnek a megléte és kihasználása, amivel leginkább kisgyermekkorban rendelkezik az ember. Ezek a nyelv ú.n. prozódiai jellemzőinek a dekódolása. Míg a felnőtt nyelvtanuló elsősorban a nyelv jelrendszerére, a szabályokra és a tartalomra figyel, addig a kisgyermek a beszéd tempójára, dallamára, ritmusára, sebességére, hangszínére, hanghordozásra is figyel, és megpróbálja reprodukálni. Ezért igen fontos, hogy a nyelvvel történő első találkozás autentikus legyen.

Kedves Enikő, az unokáid igen jó helyre születtek nyelvtanulás szempontjából (is). Ennek előnyeit igen jól használják ki akkor, ha a gyermekkel nem a két szülő közösen használt nyelvén beszélnek, hanem mindkét szülő a saját anyanyelvén, vagy két nyelv esetén, a számára domináns nyelven. Az is érdekes, hogy a gyermek mindkét nyelv használata esetén az adott szülőhöz mindig azon a nyelven fog szólni, amelyik az ő anyanyelve, ill. a domináns nyelve. A másikat természetellenesnek tartja, és nem használja. Fantasztikusan racionálisak ezek a „kis” agyak.

"Enikő" helyett "Anikó"

Messzemenően egyetértek azonban azzal, hogy a lehető legkorábban, és ha lehet idegenajkútól tanuljon a gyermek.Még jobb, ha szövegkörnyezetben, persze ez a legtöbb szülő számára elérhetetlen. Nagyon tetszett annak idején a cserediák kapcsolat, vagy később a külföldi munkavállás, még ha nagyon szerény képességgel rendelkezik is valaki. Fiam tegnap utazott újra Franciaországba azzal a nem titkolt céllal, hogy a nyelvet is minél magasabb szinte, sajátítsa el. Nyáron Biaritzban (Dél-Franciaoszág) egy szörf-paradicsomban dolgozott, de véget ért a szezon. véget ért a szezon. Délután érkezett meg, és mivel szombaton nagy forgalom van az étteremben, ahol dolgozni fog, fel is ajánlotta, hogy beáll segíteni. Így rákényszerül, hogy megértesse magát. Annyira aktuális a téma, hogy még ki sem bőgtem magam a távozása miatt. Az unokámat eleve emeltszintű nyelvi osztályba íratták. a szülei. Lányom a mestervizsgájához 93 %-os nyelv vizsát tett. Azzal is egyetértek, hogy érzék kell a nyelvranuláshoz, és hatalmas kitartás, szorgalom. Új volt viszont, hogy tanuláskor semmi mással nem szabad foglalkozni, tehát kizárni a külvilágot, és csak a tanulásra koncentrálni. A fiam az angolt úgy tanulta kezdetben, hogy az angol nyelvű RTL klub slágereit hallgatta. Persze ez kevés volt ahhoz, hogy írni is megtanuljon.... Iszonyú szerencse is kell, hogy olyan pedagógust fogjon ki, mint az unokám, akinek az első két évét, egy Oxfordban magyar anyától, angol apától született hölgy tanította. Illetéktelennek érzem magam, hogy ez ügyben állást foglaljak, ezt csak Neked írom. Üdvözöllek, és mély tiszteletem a nyelvtudásod előtt. Sok ismerősöm tanult Nálad, és látom, hogy commentjeidet, is legalább két nyelven írod! Szép estét!

Kedves Kati, köszönöm, hogy elolvastad az írásomat, és egyetértesz velem a korai nyelvtanulás fontosságának a kérdésében. Semmiképpen sem vagy illetéktelen ebben a témában, mint senki más sem, aki gyermeket vagy unokát nevel.

Természetesen a nyelvi környezet az ideális egy idegen nyelv megtanulásához. De a legtöbb ember számára ez csak egy szép álom marad, mert sem anyagi, sem egyéb körülmények nem teszik számára lehetővé ennek a megvalósulását. Amikor az írásomat megterveztem, a realitások talaján akartam maradni, hiszen az óvodai kétnyelvűséget az általam leírt módon minden további nélkül meg lehetne valósítani, és közel sem igényelne akkora beruházást, mint néhány kevésbé fontos, sok ember által kifogásolt létesítmény. Te azt írod, hogy illetéktelen vagy e kérdésben, ugyanakkor többen, akik hivatalból „illetékesek” (lennének), nem értik ennek a kérdésnek a fontosságát.

Érdekes dolgot vetettél fel. Valóban sokat lehetne vitázni azon, hogy jótékony hatással van-e a zene a nyelvtanulásra vagy sem. Erről nekem is van véleményem. Egy halk háttérzene szerintem nem zavaró tényező. Zavaró azonban minden olyan körülmény, ami kizökkenti az embert, ha egy komolyabb szerkezetet akar megérteni, illetve megtanulni. A zenének lehet azonban szótanulást segítő szerepe is. Ha háttérzenével hallgatja az ember az új szavakat, vagy mondatokat, amiket meg szeretne jegyezni, és egy bizonyos szó, kifejezés, mondat mindig ugyanazzal a zenei motívummal párosul, akkor a zene segít azt megjegyezni. A zene tudatos alkalmazása a nyelvtanulást ebben az értelemben segíti. Sajnos ezt a hatást ismerték és felhasználták emberek kínzására. Egy jugoszláviai operaénekes ismerősöm mesélte a következőt: 2. világháború, elfogták, megszállók börtönében, vallatás. Beethoven 9. szimfóniája közben összetörték a bordáit, hogy ne tudjon többé énekelni. (Egy tolmácsnő megszöktette a börtönből, az orvosnőt, aki meggyógyította, pedig elvette feleségül.) Szörnyű kínokat élt át….Soha többé nem tudta ezt a zenét meghallgatni. Sok év telt el a háború után. Meghívták egy hangversenyre. Nem tudta, mi lesz a műsoron. Ez a szimfónia is benne volt. Minden ütést újra átélt a zene hatására, és eszméletlen állapotban vitték ki a hangversenyről.

A nyelvtanuláshoz valóban nagy kitartás, szorgalom és érzék kell. Ám sokan úgy gondolják, hogy a nyelvérzék az emberrel veleszületett érzék. Az én tapasztalatom szerint ez a veleszületett nyelvérzék csak az anyanyelvre vonatkozik. Az idegen nyelv iránti speciális érzék nem mutatható ki. Egy jobb képességű ember természetesen könnyebben tanulja a nyelvet is, mint egy gyengébb képességű. De veleszületett idegen nyelvérzék nem létezik, maga az idegen nyelvérzék ugyan létezik, de az nem veleszületett, hanem kifejlesztett.

Köszönöm a nyelvtudásomról elmondott dicsérő szavaidat. Sajnos vissza kell téged vezetnem a realitásba. Én nem a nyelvet tudom jól, hanem a nyelv szerkezetével, felépítésének törvényszerűségeivel foglalkozom, és ezekről a dolgokról van némi ismeretem. De azért – bevallom – jólesett.

Nagyon hasznosnak talaltam a cikket es egyben elgondolkotatonak is.Anyukakent pont erint a tema es korbe is jartam.A helyzet az,hogy 3eves kisfiam szamara ket ut lenne,ha szeretnem hogy idegen nyelvvel talalkozzon.Vagy az osztrak hatar kozelsege reven Ausztriaba oviba vinni,ami azt gondolom nehez lenne megtennunk,picinek tartom ehhez.A masik:a varosunkban mukodik idegennyelvu maganovoda.Ami havi 50 e Ft,es a szepseghibaja,hogy a jelenlegi anyanyelvu dajkat felmentettek az allasabol es most egy nyelviskola egyik munkatarsa vette at ezt a szerepet A szulok tobbsege nem erzekeli a kulonbseget,azt hiszem nekik fontos lenne ez az iras.
Nekunk EU tagorszagakent pedig alanyi jogon allami oktatasba jarhatna az idegen nyelvvel valo ilyesmerteku talalkozas,hogy aztan a kesobbi megmeretetteseket konnyebben vegyuk.

Kedves Polgár Zsófi,

köszönöm az elismerő véleményét az írásomról. Én is gondolkodtam rajta, előnyös lenne-e osztrák óvodába küldeni a Picit, és ha érdekli a véleményem, akkor röviden azt válaszolom, hogy nem. Hallottam érdekeltektől, hogy több óvodában nem a standard németet beszélik, hanem részben a helyi nyelvjárást, és csak részben a standardot. Ha ottani gyermekről lenne szó, akkor ez természetesen ez előny, hiszen az ott éléshez a helyi nyelvjárást célszerű megtanulni, hivatalos helyen pedig tudná használni a standard németet. Az ön esetében viszont magyar gyermekről van szó, aki a mindenhol használható nyelvet szeretné megtanulni, és nem akar egy bizonyos német nyelvjárási környezetben élni, mint az ottani gyermekek. Köztudott, hogy az egyes nyelvjárások többé-kevésbé különböznek a hivatalos némettől, sokszor egyáltalán nem értik meg egymást a különböző nyelvjárást beszélők. Ezért jött létre a Standarddeutsch-nak, Hochdeutsch-nak, vagy deutsche Bühnensprache-nak nevezett kodifikált nyelv. Ezt minden írástudó ember használja és megérti, legyen az német anyanyelvű, vagy a németet idegen nyelvként beszélő. Ez a német nyelvterület közös nyelve.

Nagyon jó, hogy a lakóhelyén van egy kétnyelvű magánóvoda. Hát az említett díj azonban nagyon magas. Gondolom azért, mert egy német anyanyelvű nyelvtanári végzettséggel rendelkező személyről van szó. Erre én azt mondanám, hogy nyelvileg túlképzett a betöltött állásához, erre óvodában nem lenne szükség. Itt ugyanis nincs szükség leíró nyelvtani magyarázatokra, csupán német/vagy angol/ anyanyelvre, és egy jó érzékre, hogyan kell a gyermekekkel bánni. A szakmai felügyeletet pedig úgyis az ott dolgozó óvónő látná el. Ez az én véleményem, amivel biztosan sokan nem értenek egyet.

Az osztrak ovival kapcsolatosan en is igy gondolom.De azert nagyon jo lenne,ha az idegen nyelvvel megis talalkozna,meg azelott hogy tanulnia kell.De igy latom ennek itthon nincs meg kialakult szerepe.Erdekessegbol hallottam egy baratunk gyermeke 4nyelven beszel:magyar anyuka,olasz apuka akik kozosen vallalkoztak Nemetorszagba,igy nemet,es az iskolaba angolt is tanitanak,amit szinte jatszva megtanul.Nyilvan a korabbi idegen nyelv kapcsolata reven.Peldaerteku szamomra.

Kedves Zsófi,

ez egy főnyeremény, ha valakinek gyermekkorában megadatik a két-három vagy akár négynyelvű környezet. A barátjuk gyermeke szerencsés csillag alatt született, és majd valamikor hálás is lesz a szüleinek azért, hogy kihasználták mindazt, amit a természet ajándékozott nekik. Ennek a körülménynek azonban nem csak a nyelvtudás az egyetlen pozitívuma. A szakemberek régóta vizsgálják a többnyelvűség különböző hatásait, előnyeit. Kimutatták, hogy a többnyelvű gyerekek lényeglátása, elemző képessége, fogalmazási, olvasási – megértési képessége lényegesen jobb, mint az egynyelvűeké. Sokkal nyitottabbak az új iránt, jobban elfogadják a változásokat, könnyebben tudnak alkalmazkodni, nagyobb az öntudatuk, az önbecsülésük, könnyebben tudnak beilleszkedni közösségekbe, fejlettebb a logikai készségük és a problémamegoldó képességük. Ha a családban nincs meg a kétnyelvűség, és az állami óvoda sem látja be, hogy nagyot mulaszt azzal, hogy azt a hatalmas előnyt, amit a kisgyermekkori nyelvtanulás a személyiség kialakulása érdekében jelent(ene), kihasználatlanul hagyja, nem marad más hátra, mint magánkezdeményezéssel megszervezni azt, amit intézményesen elmulasztottak. Hiszen a gyerek is csak egyszer gyerek, egyszer három éves, és amit most elmulasztunk, azt többé soha nem tudjuk visszahozni.

De hat a tobbseg nem ebbe a szerencses helyzetbe szuletik.Viszont adott egy rendkivuli otletet.Az ovi akar felcehetne kulfoldi szarmazasu pl. Foiskolas diakot nehany oraban?Ugy ertem,ha vki Magyarorszagon kulfoldikent felsooktatasban,olyan szakmat (ami esetleg gyerekekhez is kotheto)tanul es az ideje engedi,akar gyakornoki helykent beszelgetne,jatszana a gyerekekkel.Hosz az ovodapedagogusok a szukseges feladatokat emellett ellatjak Anyagi kiegeszitesnek neki is erdeke lehet. Vagy ehhez nagy szetencse kellene,hogy osszejojjon?!

Kedves Zsófi,

Örülök neki, hogy valaki felismerte, hogy amit írtam, az tulajdonképpen egy jó ötlet. Csakhogy egy jó ötlet magában véve kevés. Kellenek ilyen elszánt fiatalok, mint amilyen kedves Zsófi is, akik éreznek magukban annyi erőt, hogy a saját gyermekük boldogulása érdekében nem sajnálják az energiát. A pedagógia történelmében is mindig akadtak olyanok, akik nem hátráltak meg az első nehézség láttán, hanem küzdöttek, és végül elérték a céljukat. Kellenek hozzá társak is, mert összefogással többet lehet elérni, mint magányos harcosként.

Akkor lehetne ezt megvalósítani, ha lenne egy személy, aki az egész kezdeményezést koordinálja. Továbbá megyei, városi, állami, egyházi összefogásra lenne szükség, anyagi forrásra, amit a szülők a hozzájárulásukkal egészítenének ki. Én úgy gondolom, hogy Magyarország speciális nyelvi helyzete miatt (nyelvi szigetet képez Európában) ez az egész országban követendő példa lehetne. Ilyen előzmények után a nyelvvizsga előkészítés is lerövidíthető lenne, hiszen bizonyos beszédkészség már korán kialakulna.

Az óvodai nyelvoktatást végző személy(ek) kiválasztása véleményem szerint részletkérdés. Nem tudom, hogy szakirányú hallgató alkalmazása erre a feladatra jó ötlet-e. Nem tudom. Én elsősorban egy idegen ajkú, legalább középfokú végzettséggel rendelkező, gyermeknevelésben tapasztalatot szerző személyre gondoltam, aki ezt havi bérezésért végezné. Ezt akár munkaerő-cserével is meg lehetne oldani. Ahogy minket, német nyelvtanárokat is hívtak, hívnak Németországba magyar, gyenge nyelvtudással rendelkező munkavállalók tanítására, úgy nekünk is jeleznünk kellene ezt a kívánságunkat. Németországban ugyanis nem tudnak a németet gyengén beszélő magyarok (és más nemzetiségűek) nyelvtudásával a német nyelvet idegen nyelvként oktató német nyelvű tanárok mit kezdeni. Nem érzékelik a nyelvtanulók problémáit, ezért nem tudnak nekik megfelelő nyelvi magyarázatokat adni. Sok ilyen tapasztalatom volt már a hosszú pályafutásom során. Német egyetemeken tanuló hallgatók jöttek haza (jellemzően nem elsőévesek!), hogy segítsek nekik bizonyos nyelvi szerkezeteket megérteni. Gondolom, más nyelvtanárnak is van ilyen tapasztalata. Remélem, már senki nem vitatja egy nyelv tanulásánál annak a szükségességét, hogy annak a szerkezeteit folyamatosan össze kell hasonlítani az anyanyelvvel, hiszen ez a rendszer mindenkinek a fejében benne van, és más nyelvismeret hiányában csakis arra lehet építkezni. Szerintem egy megfelelő személyt minden óvoda saját maga is találhatna az internet világában, és nem kellene központi intézkedésre várni.

A mi allami ovodankban a vezetoholggyel megvitatom a temat Van egy megerzesem,hogy korlatokba utkozom.Madik alternativa (bar kicsit elvontabb).Magyarorszagon van olyan hitegyesulet ahol angol nyelvu munkatarsai vannak,az angol oktatasingyenes bar azt nem tudom gyerekekkel mennyire fovlalkoznak.Amit tudok nem kell hitbeni "rahangolodas",csak altalanos temakban tartanak orat,hitre valo biztasa nem engedelyezett.
Proba erejeig felmerem itt is a lehetosegeket.

Bocsanat az elirasokert

Kedves Konyika!
Köszönöm a kommentjét. Ön abban a szerencsés helyzetben volt, hogy több nyelvvel ismerkedhetett meg gyermekkorában. Azt látjuk, hogy 16 éves korában került ki Amerikába, de azt nem, hogy most 20 éves, vagy 70 éves. Ez úgy-e a tapasztalat szempontjából nem közömbös.
Azt senki nem vonja kétségbe, hogy az angol nyelv világnyelv, és fontos nyelv, mert ez az egymástól távol eső országok népeinek közös érintkezési nyelve. Ezért érdemes valamilyen szinten ismerni. Ám itt Európában például a német nyelv is nagyon fontos, hiszen 100 millió ember beszéli anyanyelvként, a többi nyelv pedig, amit például ön a kommentjében megemlített, egyes országok népeinek az anyanyelve, és számukra az a legfontosabb. Természetesen én is tisztában vagyok azzal, hogy egyes emberek szellemi igényei rendkívül szerények, még a saját kultúrájukat, nyelvüket se ismerik megfelelően. Számukra csak az a fontos, hogy megértessék magukat a munkahelyen, meg tudják vásárolni maguknak a kényelmet. Lelki „táplálékra” nincs is igényük. „Sancta simplicitas.”
(Európában sajnos az angollal – mint egyedüli nyelvvel - a tapasztalat szerint nem igen lehet boldogulni.).
Az ELTE-n már nagyon régóta lehet tanulni arab nyelvet is, akit érdekel.

Kedves konyika 99!
Úgy látom, elkerülte a figyelmét, hogy ez a fórum sem politikai sem vallási kérdésekkel nem foglalkozik, hanem a nyelvtanulás korai szakaszának a kérdéseivel. Biztosan talál a neten olyan fórumot, ahol kifejtheti az ilyen témájú nézeteit. Ha nyelvtanulással kapcsolatos véleménye van, azt továbbra is érdeklődéssel várjuk.