Címszavak az iskolából 2

Bessenyei István írása

Az 1. rész itt olvasható.

Boomer Béla, aki éppen a "Nyomtatás" gombot kereste a számítógépén egy órája, halványan elmosolyodik, aztán rájön, hogy ő az egyik "mentorált". 

Digitális írástudás

Annak a képességnek a tudományos neve, amelynek alapján a diák bal és jobb keze hüvelykujjának villámgyors és találatbiztos mozgatásával okostelefonjának nyomógombjait írás céljából kezelni képes. Fejlettebb foka, amikor a fiatal csak az egyik kéz hüvelykujjának felhasználásával biciklizés közben is képes barátot felhívni, időjárást megnézni, üzeneteket lehívni. Mértékegysége a push, amely az egy másodperc alatti leütések átlagos számát veszi alapul. 

Házi feladat

Mindazoknak a tevékenységeknek összefoglaló neve, amelyek arra próbálják rábírni a tanulót, hogy amit a tanár a tanóra alatt nem volt képes megtanítani, azt tanulói túlóráztatással kísérelje meg bepótoltatni. Jövője nemcsak munkajogi támadhatósága miatt bizonytalan, hanem technológiai okok miatt is. Ha például minden középiskolás zsebében ott lapul egy szuperszámítógép, értelmetlenné válik az otthoni feladatmegoldatás vagy a házidolgozat-íratás, hiszen a mesterséges intelligencia eszközei képesek egyénített, speciálisan a felhasználó addigi fogalmi készletéhez igazodó dolgozatokat legyártani. A beadandók eredetének vizsgálata ráadásul speciális számítástechnikai tudást igényel, és a házifeladat-íratás emiatt egyre inkább reménytelen vállalkozássá is válik. A gordiuszi megoldás: finn, svéd, lengyel példa nyomán elindulni a házi feladatok beszüntetésének útján.

Digitális tananyag

Az internetkorszak előtt született, a hagyományos pedagógiai elveken nyugvó tananyagok szimpla bemásolása valamelyik oktatásszervező felületre. Ennek nyomán az eddig papíralapú ismeretanyag áttevődik egy pixelalapú térbe anélkül, hogy tartalma, didaktikája megváltozott volna.

Digitális oktatási stratégia (DOS)

Annak az ábrándnak a hivatalos elnevezése, hogy lehetséges az eredményes digitális áttérés azáltal, hogy néhány ezer (tízezer) laptopot vagy tabletet szétszórunk az iskolákban, felrakjuk az internetre digitalizált formában a hagyományos tankönyveket, miközben nincs vízió, nincs didaktikai koncepció, nincs technikai felkészítés, nincs egységes, jól kezelhető tanulásszervező felület, nincs rendszergazda, és az egész koncepció fogalomrendszere az MI előtti időszakban gyökerezik. Kiegészítés a Geminitől:

A lelkes informatikatanár, aki épp a huszonharmadik elromlott tabletet próbálta életre kelteni a harmadik kávéja mellett, sóhajtva nézett ki az ablakon. "Digitális átállás..." mormogta maga elé, miközben egy porosodó floppy lemezt talált a szekrény mélyén. "Ha ez a tempó marad, a mesterséges intelligencia már rég megtanítja a gyerekeket a fotoszintézisre, mire mi sikerrel feltöltjük az első PDF tankönyvet a nem létező felhőbe." Aztán eszébe jutott a legújabb miniszteri rendelet, miszerint a tanároknak önkéntes alapon, a szabadidejükben kellene megtanulniuk a kvantumfizika alapjait, hogy a diákok a jövőben még kompetitívebbek legyenek a nemzetközi piacon. "Persze" – gondolta –, "és a rendszergazdai teendőket is elláthatnánk teleportálással.

Fordított mentorálás

Reménytelen kísérlet arra, hogy az Z és Y diáknemzedék a nagyon rohamos változások közepette átadja informatikai tudását az idősebb tanárnemzedéknek, akiknek fogalmi készletében és motorikus beidegződéseiben még az internet nélküli világ rögzült.

Ezen a ponton átadom a szót a Gemininek:

Boomer Béla: Nyugdíjazás előtt álló tanár, a kréta és a tábla megszállottja, aki a PowerPointot a Sátán találmányának tartja. A mobiltelefonja egy őslelet a Nokia hőskorából, fő funkciója a hívás fogadása és indítása – ha éppen sikerül megtalálnia a menüben. 

Alexa (Lexi): Z generációs diák, aki a digitális natív lét minden áldásával (és átkával) rendelkezik. Két kézzel pörgeti a TikTokot, a jegyzetei a felhőben lebegnek, és a legégetőbb problémája, hogy melyik filtert használja a következő Insta-sztorijához. 

I. felvonás: A kinevezés

A tanszékvezető, Dr. Innovátor Irma (aki a nevét iróniával viseli) lelkesen jelenti be a legújabb, korszakalkotó projektet: a fordított mentorálást. A cél: a fiatal, digitálisan kompetens diákok segítsék a "digitális dinoszaurusz" tanárokat a modern technológia útvesztőjében. Boomer Béla, aki éppen a "Nyomtatás" gombot kereste a számítógépén egy órája, halványan elmosolyodik, aztán rájön, hogy ő az egyik "mentorált". Lexi, akit véletlenszerűen sorsoltak ki Béla mellé, először azt hitte, valami vicc az egyetemi Facebook-csoportban.

II. felvonás: Az első "lecke"

Lexi türelmesen próbálja elmagyarázni Bélának a Wi-Fi jelszó fogalmát. Béla gyanakvóan nézi a routert, mintha egy idegen űrlény lenne. "És ez a... vaj-fi... hogyan látja el az én laptopomat árammal?" – kérdezi. Lexi mély levegőt vesz, és megmutatja a kábelt. Később a Google kereső használata és az MI használata okoz fejfájást. Béla ragaszkodik hozzá, hogy a kérdéseit teljes, régies mondatokban fogalmazza meg. "Kérem, adja meg nékem a felvilágosodás korának legjelentősebb filozófusainak névsorát." Lexi inkább beírja: "felvilágosodás filozófusok". Az eredmények láttán Béla megdöbben: "Ilyen gyorsan tud ez a Google (Gemini)... gondolkodni?"

III. felvonás: A tiltás és a bosszú édes íze

Ahogy Lexi egyre jobban beleássa magát Béla digitális analfabetizmusába, felfedezi a tanár úr elképesztő mennyiségű tiltását a diákok online tevékenységével kapcsolatban. "A TikTok az ördög műve!" – hallja Lexi sokadjára. Ekkor fogalmazódik meg benne a "digitális bosszú" gondolata. Nem gonosz bosszú ez, inkább egyfajta szatirikus tükör tartása. Lexi "véletlenül" beállítja Béla telefonjának háttérképét egy animált táncoló kutyára, a csengőhangját pedig egy trap-zenére. Béla, aki eddig azt hitte, a telefonja elromlott, csak értetlenül vakarja a fejét, amikor a tanszéki értekezleten hirtelen ütemes basszus szólal meg a zsebéből.

IV. felvonás: Az Irigység zöld szörnye

Béla lassan, kínkeservesen megtanul néhány alapvető dolgot, de a folyamat tele van frusztrációval. Látja Lexi magabiztosságát a digitális térben, azt a könnyedséget, ahogy a fiatalok navigálnak ebben a számára idegen világban. Titokban irigykedik erre a tudásra, ami számára soha nem lesz igazán elérhető. Ugyanakkor Lexi is megtapasztalja a maga frusztrációit. Béla ragaszkodik a papíralapú jegyzetekhez, a személyes konzultációkhoz, és képtelen meglátni az online térben rejlő lehetőségeket a tanításban. Lexi néha úgy érzi, egy időutazáson vett részt.

V. felvonás: A tragikomédia csúcspontja

A félév végén Béla "bemutatót" tart a többi tanárnak arról, mit tanult Lexitől. A PowerPoint prezentáció (amit Lexi készített helyette) tele van elírásokkal és furcsa animációkkal, mert Béla "bele akart szólni a kreatív folyamatba". A Zoom-értekezlet közben Béla véletlenül bekapcsolja a "szépítő filtert", így a tekintélyes professzor hirtelen sima bőrrel és hatalmas szempillákkal magyarázza a diákok online bevonásának fontosságát. A diákok a chatablakban egymás után küldik a  hangulatjeleket.

Epilógus:

A fordított mentorálás projekt nem hozta meg a várt áttörést. Béla továbbra is a krétát részesíti előnyben, Lexi pedig megtanulta, hogy néha a legnagyobb szakadék nem a generációk, hanem a gondolkodásmód között húzódik. A digitális tudás nem feltétlenül jelenti a bölcsességet, és a hagyományos tudás sem feltétlenül zárja ki az alkalmazkodást – bár néha úgy tűnik, hogy mégiscsak… A tanár és a diák megtanultak egymástól valamit: a tanár türelmet (vagy legalábbis megpróbálta), a diák pedig némi tiszteletet az analóg kor iránt (talán). A digitális szakadék áthidalhatatlan marad, de legalább mindkét oldal nevethetett egy jót – bár nem feltétlenül ugyanazokon a pontokon.

Önszervező tanulás (naplórészlet)

Megkértem a Geminit (Copilotot, ChatGPT-t), hogy készítse el egy bizonyos megtanulandó tananyag összefoglalóját. A másodpercek alatt kiadott eredmény briliáns volt, ráadásul az anyag kimásolását egyetlen gombnyomással elvégezhettem. Be is másoltam a három oldalnyi anyagot a szövegszerkesztőbe. 

Az összefoglalóban előfordult viszont néhány olyan fogalom, amelyekkel a tanulás előző ciklusában nem találkoztam. A megoldás adta magát: megkértem a Copilotot, hogy értelmezze a fogalmat. Azért választottam ezt a szöveggenerátort, mert szolgáltatásai közé tartozik, hogy a válaszhoz továbbvezető kérdéseket (promptokat) is javasol. Ki is használtam ezt a lehetőséget, és lelkesen letöltöttem az újabb kérdésre adott választ. Így az alapkérdésre adott két oldalhoz hozzáadódott újabb három oldal. Nos, most elővettem korlátozott MI-szakértelmemet, és a két anyagot összefűzve megkértem a Copilotot, hogy foglalja össze és egyszerűsítse a két anyagot. A feladatot a Copilot mintaszerűen teljesítette, és persze újabb kérdéseket is javasolt. A kérdések egyikének ismét nem tudtam ellenállni, mert mintha a számból (illetve agyamból) vette volna ki a szót, olyan találóan igazodott saját kíváncsiságomhoz. Az anyagok gyűltével felmerült az a kérdés is, hogy kimentsem vagy ne mentsem ki őket. Ha kimentem, túl sok lesz az anyag, ha nem mentem ki, akkor az meg ebben a formájában elvész. 

Miközben örültem a felhalmozódott információ mennyiségének és minőségének, és a mentés-dilemmán töprengtem, szinte észre sem vettem, hogy a Copilot átvette az alapanyagomhoz tervezett egyénített, saját kíváncsiságom által vezérelt kérdezés funkcióját, amire pedig az önszervezés egész ötletét alapoztam.

Közben pedig már el is felejtettem, hogy mit is szerettem volna önszervező üzemmódban megtanulni.