Tehetséggondozás az alsó tagozaton

Egy felkészítő szakkör tapasztalatai. Fazekas Éva Ildikó írása

A siker nem feltétlenül az, hogy hány gyermeket vettek fel gimnáziumba, hanem az, hogy hány gyermek kezdett el hinni magában.

Az alsó tagozat az iskolai nevelés legmeghatározóbb időszaka: itt alakul ki a gyermekek tanuláshoz való viszonya, önbizalma és azok a tanulási szokások, amelyek később meghatározzák iskolai életútjukat. Ebben az érzékeny időszakban különösen fontos, hogy a pedagógus felismerje és támogassa a tehetségcsírákat. Tapasztalatom szerint az alsó tagozatos gyerekek nyitottak, rugalmasak és motiváltak – ha megfelelő eszközöket és bizalmi környezetet kapnak.

A tehetség fogalmát számos elméleti megközelítés segíti megérteni. Renzulli háromkörös modellje (1978) szerint a tehetség a kiemelkedő képességek, a feladat iránti elkötelezettség és a kreativitás metszetében jelenik meg. Gardner többszörösintelligencia-elmélete (1983) nyolc különböző intelligenciatípust különít el, így lehetőséget teremt a tehetség sokféle megnyilvánulási formájának azonosítására. Ezek az elméleti alapok igazolják, hogy az alsó tagozaton is kiemelten fontos a differenciált, sokoldalú fejlesztés és a pedagógus tudatos jelenléte.

2023 szeptemberétől elindítottam iskolámban egy heti rendszerességű, 30 alkalmas tehetséggondozó szakkört, amelynek célja a 4. évfolyamos tanulók komplex fejlesztése volt magyar nyelv és irodalom, valamint matematika tantárgyakból. A szakkör egyik fókusza a nyolcosztályos gimnáziumi felvételire való felkészítés volt, ugyanakkor a fő cél a tanulói önismeret, kompetenciák és motiváció fejlesztése maradt.

Miért éppen tehetséggondozás? – Személyes indíttatás

Tanítói pályám során egyre többször szembesültem azzal, hogy az oktatási rendszer túlnyomóan a felzárkóztatásra, a tanulási nehézségekkel küzdő diákok támogatására összpontosít. Természetesen ez is nélkülözhetetlen feladat, azonban fájóan kevés figyelem jut a tehetséges tanulókra, különösen azokra, akik részképességzavarral (BTMN, SNI) élnek.

Számomra a tehetséggondozás a „láthatatlan többlet” felfedezését jelenti. Olyan gyermekek kibontakozását, akik gyakran háttérbe szorulnak, mert nem illeszkednek az átlaghoz. Sokszor éppen azokban az osztályokban lapul a „gyémánt a padban”, ahol a figyelem máshová irányul. Ezeket a rejtett értékeket szerettem volna felszínre hozni, ezért döntöttem a szakkör indítása mellett.

A legmeghatározóbb pillanat az volt számomra, amikor a felvételire készülő tanítványaimat behívták a szóbeli fordulóra. Akkor éreztem meg igazán a siker ízét – hiszen ott, abban a pillanatban visszaigazolást nyert mindaz a munka, amit hónapokon át fektettünk a felkészülésbe. A szülői levelek, amelyekben köszönetet és hálát fejeztek ki, szintén megerősítettek: jó úton járok.

Módszertani keretek – A gyakorlati megvalósítás mélységei

A szakköri foglalkozások során az alábbi alapelveket alkalmaztam:

• Komplexitás. A tanórák integrált módon foglalták magukba a tantárgyi tudás, a problémamegoldás, az önálló gondolkodás és a kommunikációs készségek fejlesztését.
• Tapasztalati tanulás. Dewey elvei alapján a tanulók saját élményen keresztül tanulták meg a fogalmakat. Az élménypedagógia révén tartósabb tudás épült ki.
• Kooperatív tanulás. Kiscsoportos munkák során szerepeket osztottam: szóvivő, jegyző, ellenőr, beszámolókészítő. Ez elősegítette a felelősségvállalást és az önszabályozást.
• Digitális kompetencia fejlesztése. A digitáliskultúra-órákon megtanultuk a PowerPoint-készítést, amit a szakkörön prezentációs készséggé fejlesztettünk. A tanulók előadói szerepben mutatták be munkáikat az interaktív kijelzőn.
• Személyre szabott feladatok. A tehetségterületek feltérképezése után differenciált feladatsorokat használtam. Például a logikai típusú gyerekek kombinatorikai feladatot kaptak, míg a nyelvi tehetségek kreatív fogalmazásokban mutatkoztak meg.
• Metakognitív fejlesztés. Reflexiós naplót vezettünk, ahol a tanulók röviden leírták, mi okozott nehézséget, mire büszkék, milyen stratégiát használtak. Ez a gondolkodásuk fejlődését támogatta.

A tanmenetben minden foglalkozás egy konkrét célhoz kapcsolódott (pl. szövegértés, logikai gondolkodás, matematikai modellalkotás), amelyet különféle eszközökkel és munkaformákkal valósítottunk meg (tanulópárok, differenciált feladatkártyák, projektmódszer).

A tanulók fejlődése – Több, mint számok

A szakkörre 23 tanuló járt rendszeresen. Közülük nyolcan bejutottak a szóbeli felvételi fordulóba, közülük egy tanulót a fővárosban, egyet pedig helyben vettek fel nyolcosztályos gimnáziumba. A többi tanuló ugyan nem nyert felvételt, de olyan szóbeli teljesítményt mutatott, amely minden elvárást felülmúlt – és számomra ez legalább akkora érték, mint a sikeres elhelyezkedés.

Kiemelt tanulói történetem egy roma gyermekről szól, akit az 1–2. osztályban gyakorlatilag leírtak. SNI státuszúként felmentése volt a szöveges feladatok alól. Hónapok kitartó, élményszerű tanulása során azonban a 4. év végére 80%-os matematika év végi felmérőt írt, a szöveges feladatot is önállóan, helyesen oldotta meg. A feladatlapon szerepelt adat, terv, nyitott mondat, becslés, számolás, ellenőrzés, szöveges válasz. A tanítók és a szülők visszajelzése szerint ez a gyermek nemcsak mentálisan stabilabb lett, de még a testtartása is megváltozott.

A szakkör során több tanuló saját prezentációját mutatta be az interaktív kijelzőn – egy tanuló szavai örökre bennem maradnak: „Éva néni okosan szeret”. Ez a mondat pontosan visszaadta a szakkör légkörét: biztonságos, elvárásokkal teli, de elfogadó és bátorító.

A tanulók megtanulták, hogy hibázni szabad, de a próbálkozás kötelező. Saját nyelvükön magyarázták el egymásnak a feladatokat, én pedig megtanultam háttérbe húzódni és teret engedni nekik. Ez volt az igazi pedagógiai tanulás számomra is.

Tanári reflexió – Szerep és felelősség

A tehetséggondozó munka során megerősödött bennem, hogy az alsó tagozaton tanító nem csupán ismeretátadó, hanem hídépítő. Híd a gyerekek és a világ, a jelen és a jövő, a lehetőségek és a valóság között.

Ez a munka több, mint tantárgyak tanítása: szemléletformálás. Megtanítani gondolkodni, kérdezni, kíváncsinak lenni. Olyan kompetenciákat építeni, amelyek nemcsak a felvételin, de az életben is segítik őket: érvelés, kreatív problémafelismerés, együttműködés, önreflexió.

A tanév végére az iskolában is érzékelhető volt a szakkör hatása: a részt vevő tanulók aktívabbak lettek más órákon is, bátrabban vállaltak szerepet, saját gondolatokkal dolgoztak, életközeli példákban gondolkodtak. A kollégák visszajelzései alapján ezek a gyerekek az új helyzetekre nyitottabban, rugalmasabban reagáltak.

Zárógondolat – A jövő felé

A szakkör tapasztalata megerősített abban, hogy a tehetséggondozás nem luxus, hanem kötelesség. A siker nem feltétlenül az, hogy hány gyermeket vettek fel gimnáziumba, hanem az, hogy hány gyermek kezdett el hinni magában.

A jövőben szeretném tovább mélyíteni ezt a munkát: több tantárgy bevonásával, külső partnerkapcsolatokkal (pl. múzeum, könyvtár, természettudományos játszóház), valamint mentorálási lehetőségekkel.

A pedagógusnak nem feladata a csodatevés. De ha felismeri a gyémántot a padban – és van türelme csiszolni –, akkor a gyerekek elkezdenek ragyogni.

Felhasznált irodalom

Pécsi Rita (2022): Így tanulnak ők – Nevelés lélekkel. Kairosz Kiadó.
Gardner, H. (1993): Multiple Intelligences: The Theory in Practice. Basic Books.
Renzulli, J. S. (1978): What Makes Giftedness? Reexamining a Definition. Phi Delta Kappan, 60(3), 180–184.