Rudolfné Galamb Éva ’85

Patonay Anita születésnapi írása

Éva néni olyan tanári/drámatanári attitűdöt mozgósít, ad tovább, amelynek fókuszában a türelem, a nyitottság, az elfogadás és a bizalom áll.

Nahalka István kérdésére – „..mi a szerepe a pedagógusnak a tanítási-tanulási folyamatok irányításában?” – Rudolfné Galamb Éva munkássága olyan választ ad, amely pedagógusi és szűkebben drámapedagógusi működésből fakad, ugyanis lehetőséget biztosít a gyerekeknek és felnőtt tanítványoknak arra, hogy játékon, tanuláson keresztül fejleszthessék kritikai gondolkodásukat, emlékezetüket, külvilág iránti érzékenységüket, véleményalkotásra késztesse őket. E megfigyelések, tapasztalatok jelenleg tanítványokban élnek tovább, Rudolf Ottónéról ugyanis alig található kutatható forrás. Drámapedagógus magyar-történelem szakos tanári végzettséggel. Pályáját meghatározta mindkét szakma. Magyar-történelem szakos tanárként drámatanári szemléletet vitt be tanítási helyzetekbe, drámatanárként fontos volt számára a tudásmegosztás is abban az értelemben, hogy „az irodalmi anyag (…) nem cél, hanem eszköz.” Először a tanításához hívta segítségül a játékot, az együtt gondolkodást, a közös alkotást mint módszert, vagyis a drámapedagógia alapelemeit. Játékos gyakorlatokra építő szaktanári gondolkodása megtalálható könyveiben. Elkötelezett: a mai napig dolgozik az általa s tanítványai által alapított műhelyben, a Fészekalja Klubban.

1997-ben fogalmazta meg egy tantervi tematikában azt, hogy a drámajáték nem azonos a gyermekszínjátszással, nem jelenti az olvasott vagy megtekintett drámák műelemzését, hogy a drámapedagógia a XX. századi személyiség-központú reformpedagógiák egyike. A személyiségre figyelő gyermekközpontú tevékenységet a játékra, a cselekvésre alapozta. A játék pedig nem cél, hanem eszköz. Tanításai során mindig hangsúlyozta, hogy a dramatikus játékok együttjátszást, közös élményt jelentenek, az alkotójátékok cselekvést, aktivitást, empátiát, toleranciát igényelnek a gyerektől és a pedagógustól egyaránt – partneri viszonyra építve. Az általa vezetett drámaóra a résztvevők fantáziájára épít, az eszköztelenség, a játékosság, az aktivizálás jellemezi őket. Éva néni olyan tanári/drámatanári attitűdöt mozgósít, ad tovább, amelynek fókuszában a türelem, a nyitottság, az elfogadás és a bizalom áll.

Erről írt Gabnai Katalin is szívhez szóló születésnapi köszöntőjében:

Nem ismerek hozzá hasonlót. Nem ismerek nála nyitottabb és örömre készebb tanárembert. Ha néha csalódást hoz számára egy-egy cselekedetünk, óvatosan, és szinte maga előtt is szégyenkezve ad számot elbizonytalanodásáról, de mindig hangoztatva, hogy a dolgok jóra fordulásában ő nem kételkedik. Már akkor drámatanár volt, amikor még a fogalmat is alig ismertük. Magyart és történelmet tanított, de úgy, mintha mindig osztályfőnöki órát tartott volna. Később, mikor elkezdődtek a drámakurzusok, tudtam, hogy rögtön, kezdésre kell hívni, hogy összerázódjon a csapat, hogy megszüntesse a sarjadzó gyanakvásokat, és hogy megnyugtassa a toporzékolókat. De hívtam akkor is, ha éreztem, hogy valami nincs rendben a csoportban. Ilyenkor jött, és áradt körülötte az a furcsa, emberséggel, kritikus figyelemmel, nagyvonalúsággal és megbocsátással telített módszer, amit sokan csak ÉVA-NÉNI-LEVEGŐ-nek éreztek. Azt hiszem, nincs senki, akivel életem során annyiszor összenevettem volna, mint ővele. Néha kínunkban, néha valódi öröm okán történt ez. Van őbenne valami a gömbölyűség lényegéből. Ha meglökik – mert meglökték párszor őt is –, akkor sem esik kétségbe, mert az egyensúlya megkérdőjelezhetetlen. Mozog, de lényegében rendíthetetlen. Sokszor megesett, hogy mikor épp mélyponton voltam, egyszerre csak megcsörrent a telefon, ő szólt bele: «No, csak hívlak, mert aggódom.» Mindent megérzett, mindent megérez. Remélem, azt is érzi, hogy mennyire-mennyire szeretik őt, s hogy mennyien hálásak neki.

Rudolf Ottóné írásaiból

• Helyzetteremtés az anyanyelvi órán. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.
• Dráma-drámajáték. Drámapedagógiai Magazin, 1997/k. 13.
• Olvasmánynapló Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéhez. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004.