Tanóra a múzeumban…

…drámajátékok a múzeumpedagógiában. Albrecht Zsófia írása

A drámajátékok nemcsak a tanórákon, de múzeumi környezetben is jól alkalmazhatóak, köszönhetően a drámapedagógia interdiszciplinaritásának.

A hatályos NAT rendelkezik a tanórai foglalkozások iskolai megszervezéséről, s így olvashatjuk azt is, hogy a

…tanórai foglalkozások megszervezhetők ahagyományos, tantermi szervezési formáktól eltérő (Kiemelés tőlem – A. ZS.) módon, így különösen projekt oktatás, erdei iskola, múzeumi foglalkozás, könyvtári foglalkozás, művészeti előadáshoz vagy kiállításhoz kapcsolódó foglalkozás formájában is…

A múzeumi környezetben tartott óráknak, foglalkozásoknak az egyik fő előnye magának a helyszínnek a másságában rejlik: a diákok feloldódhatnak a kötetlenebb múzeumi térben az iskolai helyiségek sokszor szűkös, túlszabályozott rendszerével szemben.

Múzeum és iskola kapcsolatáról több, rendkívül színvonalas és értékes kiadvány született, így Vásárhelyi Tamás és Sinkó István Múzeum az iskolatáskában1 című könyve vagy a Kárpáti Andrea és Vásárhelyi Tamás szerkesztésében megjelent Múzeumi tanulás2, a Múzeumiskola kötetei (MOKK kiadványok). Egy a múzeum és a közoktatás kapcsolatáról végzett kutatásban a múzeumi szakemberek a következő négy vonást emelték ki a múzeumi programokra vonatkozóan: a) legyenek képesek az iskolai tananyag kiegészítésére, b) szakmailag magas színvonalúak, hitelesek, megbízhatóak, részletes ismeretanyagot közvetítőek legyenek, c) a látogatóktól aktív részvételt, tényleges manuális viselkedést igényeljenek, d) különböző kompetenciák fejlesztését célozzák meg.3 A múzeumi órák sikeressége az alkalmazott módszereken alapul.

Az élményalapú, aktív részvételt megkövetelő cselekvés a leginkább hatékony „rögzítő” módszer. A drámapedagógiai módszerek múzeumi környezetben történő alkalmazása motorja lehet szinte bármely élményközpontú ismeretátadásnak amellett, hogy fejleszti az egyéni kifejezőkészséget, kreativitást és a társas kompetenciákat is.4

A tantárgyi kötődés miatt kiemelném Bujtor Anna ismertetését a Petőfi Irodalmi Múzeumban alkalmazott drámapedagógiai módszerekről. A múzeumi órákon főleg szabályjátékokat és szituációs játékokat játszanak, amelyek illeszkednek a múzeum állandó vagy időszakos kiállításaihoz.

Az élő interpretáció fogalmát Birkás Éva munkái5 nyomán ismerhetjük meg, aki a Szépművészeti Múzeum Megelevenedő korszakok című programjának egyik megalkotója. A múzeumban egyesszám első személyben szólal meg az interpretátor, aki korhű jelmezekbe öltözve eleveníti meg szerepét, amely mindig igazodik – kis drámai cselekménnyel színezve a történetet – az adott múzeumi terem tárgyaihoz, információihoz. A felépített karaktert előzetesen kidolgozzák, meghatározzák a tanulási tartalmat, azonban a legtöbb előadás, műsor improvizatív, a karakter beszélgetést kezdeményez (nem csak) hallgató közönségével. A szerepbe bújó előadónak kellő gyakorlattal kell rendelkeznie a látogatókkal való kommunikációban, rendelkeznie kell biztos háttértudással az adott témáról, időszakról és nem utolsósorban előadásmódjának megfelelően élményszerűnek kell lennie.

A jelenleg zárva lévő Néprajzi Múzeumban korábban lehetőség volt akkreditált múzeumi szakmai továbbképzés – Mire jó a múzeum? A drámapedagógia mint a felfedezés új módszere a csoportos múzeumi nevelésben – keretében a hagyományosan alkalmazott múzeumpedagógiai módszerek mellett új, hatékony, személyes átélésen és cselekvő aktivitáson alapuló drámás múzeumhasznosítási módszereket megtanulni. A tájékoztató szerint „a képzés gyakorlatai elősegítik annak megértését, hogy a múzeumi nyelv, múzeumi tér és múzeumi tematika játékos szerepekben való kipróbálása, életre keltése teszi a múzeumot átélhetővé és megérthetővé.” Sajnos a képzés bizonytalan ideig szünetel a múzeum költöztetési munkálatai miatt.

A hagyományos tanítási munkaformák, az iskola termei mint kizárólagos oktatási helyszínek nem elegendőek a 21. század elvárásaival szemben. Az 1970-es évektől teret nyerő innovációk, a drámai eszköztárat kihasználva színesítik, élményszerűbbé teszik az oktatás és a szabadidő eltöltésének egyes regisztereit. Ezek a törekvések minden akadály dacára egyre szélesebb körben terjednek. A drámajátékok nemcsak a tanórákon, de múzeumi környezetben is jól alkalmazhatóak, köszönhetően a drámapedagógia interdiszciplinaritásának.

A drámajátékoknak, az iskola falain kívülre való kilépésnek, múzeumi órák szervezésének létjogosultsága van: diákjaim a múzeumban megtartott órát rendre „Egy élmény volt tanárnő!” kommenttel köszönik meg.

  • 1. Dr. Vásárhelyi Tamás - Sinkó István: Múzeum az iskolatáskában. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004.
  • 2. Dr. Vásárhelyi Tamás – Kárpáti Andrea: Múzeumi tanulás. Budapest, Typotex. 2011.
  • 3. Dr. Bereczki Ibolya – Sághi Ilona (szerk.): Múzeumi iránytű 4. Élmény és tudás: Múzeumi szakemberek a közoktatás szolgálatában. Kutatási jelentés. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Képzési Központ Szentendre. 2010. 29.
  • 4. Bárd Edit: Drámapedagógia a múzeumban, az emlékházakban. In Gulyás Gabriella – H.Bagó Ilona (összeáll. és szerk.): Múzeumpedagógiai Füzetek 1. A kezdet az egésznek a fele. Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum. 2010. 109.
  • 5. Birkás Éva: Megelevenedő korszakok a Szépművészeti Múzeumban. In Illés Klára - Eck Júlia - Kaposi József - Trencsényi László: Dráma – pedagógia – Színház – nevelés. Szöveggyűjtemény középhaladóknak. Oktatásfejlesztési Intézet, Budapest. 2016. 324-326.
A szerzőről: