Trencsényi makacs memóriája nem egyszerűen lelki adottság és technika. Sokkal inkább világnézet. Ő ugyanis tudja, amit sokszor elfelejtünk, hogy a világ nem attól változik meg – ha egyáltalán –, hogy egy-két fontos ember egy-két fontos döntést hoz, hanem ezernyi ember apró kezdeményezéseitől. Hogy a történelem – a neveléstörténet? – folyamát apró erek és patakok táplálják, és azt hiszem, rosszul érezné magát, ha egy is közülük figyelmen kívül maradna.

Hogy nevelünk így korszerű világlátású, a kortárs művészeteket, a médiát, a környező világot értő embereket? Hol ér ez össze azzal, amit európaiságnak nevezünk? És bocsánat, hol ér össze azzal, amit magyarságnak nevezünk? Mert ennek egyféle, erőltetett értelmezése sem túl jó megoldás… és ez talán bonyolultabb kérdés, mint a János vitéz felvetései…

avagy folyóiratok a tanári szobák polcain, számítógép monitorján … és olvasóik

Sokan mondják, mondjuk: korszerű és folyamatos szakmai diskurzus nélkül nem életképes egy szakma, a belső kommunikációja is csorbát szenved, de az is hatékonyságot zavaró tényező, ha partnereivel – köztük a laikusokkal – nem tud szót érteni.

A gyakorlat során természetesen sok mindent elsajátít a pedagógus, de hasznosabb lenne úgy kikerülni az egyetemről, hogy rendelkezésre álljanak bizonyos magatartásformák. Ehhez pedig arra lenne szükség, hogy a diákévek alatt sokkal többször legyen lehetősége betekinteni egy-egy iskola működésébe, illetve különböző pedagógiai szituációkba. A HISZEM tehát arra is alkalmas lehetne, hogy a tanárjelölt hallgatók is részt vegyenek a hálózatépítésben és gyakorlati tapasztalatot szerezzenek. 

Populáris irodalmat mindig valamilyen pedagógiai cél érdekében érdemes beépíteni a kötelező olvasmányok sorába, hiszen kihagyhatatlan az a végtelenül pozitív befogadói magatartás, amelyet a gyerekek tanúsítanak az órán. Hihetetlen érdeklődést tapasztalhatunk a részükről nem csak a regényhez közvetlenül kapcsolódó feladatok, ismeretek tekintetében, hanem a Harry Potter könyvekkel csak közvetetten érintkező témákkal kapcsolatban is. Az órai feladatokat, akárcsak a házi feladatokat örömmel végezték, és mindig hiánytalanul teljesítették.

Az emlékezéseket Imre Lajos gyűjtötte egybe, Fenyő D. György végezte a szerkesztői munkát a tőle megszokott gondossággal. A kolozsvári Erdélyi Református Egyházkerület és a budapesti Kálvin Kiadó jegyzi a kötetet. Megjelent 2011-ben. A visszaemlékezők közt Vita Zsigmond, Dávid Gyula, Borzsák István, Tálasi Istvánné Varga Anna, Ujfalusy Klára, Nemes Nagy Ágnes, H. Kiss Judit, Tusa Erzsébet, Lőrincze Lajos, Domonkosné Ozoray Márta, György Ágnes, Nagyné Hrabovszky Anna, A. Nagy Zsuzsa, Korbuly Judit, Szabó Imréné Szabó Éva, Veressné Deák Éva, Frank Vera. Felbukkan Kéryné Soós Júlia emlékező írása is.