Eszköztelenül? A 20. század pedagógiai szigeteinek tanulságai: önkormányzatiság és eszközrendszer

 

A Magyar Pedagógiai Társaság Janusz Korczak Munkabizottsága és Gyermekvédelmi Szakosztálya konferenciát szervez pedagógusok és a pedagógia iránt érdeklődőknek

2009. november 5-én 10 órától  16 óráig

Helyszín: Mérei Ferenc Fővárosi PPT Intézet
Budapest, V. Egyetem tér 5. I.e.

Vitaindítót tartanak: Csillag Ferenc, Fóti Péter, Merényi Zsuzsa, Makai Éva, Simon István, Simon Mária, Takács István, Trencsényi László.

A vitaindítókat követően moderált beszélgetést, vitát tervezünk.

A konferencia meghívott vendége: Donáth László parlamenti képviselő.

Megjelent a Taní-tani 50. száma (2009/3)

Tartalomjegyzék

 

L Ritók Nóra: Egy másfajta iskolamodell

Kép a tükörben

Erdei Bálint: Rózsa János figyel bennünket

Emberek

Knausz Imre: Interjú két ülésben – Horányi Gáborral I.

Vedovatti Anildo: „Például mi nem hordunk fehér köpenyt…”

Bárány Márton: „Mi így tudjuk őket támogatni”

Tanítások

Szarka Emese: A meséd oktatási projekt és vallási hátterének bemutatása

Fóti Péter: Gyerekek és papagájok

Kiáltozás

Novák János: Paradigmaváltás a gyermekeknek és az ifjúságnak játszó színházakban

Ó Európa

Mihály Ildikó: Vakációpánik és ami mögötte van

Szomorúfűz

Majoros Mária: „Az ellenség köztünk van…” I.

Írásjel

Szarka Emese: Jorgosz közlegény jelentései a 38 kilométerről

Mihály Ildikó: Mire jó a szakképzési hozzájárulás?

*

Rózsa János A tér és az Igaz-e? című rövidfilmek után  első nagyjátékfilmjét 1965-ben Kardos Ferenccel közösen forgatta. A Gyerekbetegségek főszereplője egy első osztályos kisfiú, az ő szubjektív gyermeki fantáziájának szűrőjén keresztül látjuk az iskolát, a tanárokat, a felnőttek világát, azt a társadalmat, amelybe az iskolába lépéssel kezdődik a valódi, sokszor nehézségekkel teli beilleszkedés. Bár a film burleszkszerű, játékos hangvételét tekintve a Gyerekbetegségek újhullámos előképe Louis Malle Zazie a metróban című filmje, a gyerekszereplő főszereplővé emelése kapcsán mégis itt kell először megemlíteni François Truffaut Négyszáz csapás című 1958-ban készült remekművét, melynek szülei által érzelmileg elhanyagolt kallódó-csellengő, majd intézetbe kerülő kiskamasz főhősét egy Jean-Pierre Léaud nevű, Truffaut által felfedezett gyerek játszotta olyan átütő erővel, hogy alakja egy csapásra a francia új hullám meghatározó figurájává vált. Sztárok nélkül, tragikus és nagyon valóságosnak tűnő gyereksorsot egy film témájául választani Franciaországban is újításnak számított akkoriban, Kardos Ferenc és Rózsa János úgy gondolták, nemzetközileg ismert magyar színészek, sztárok hiányában egy ismeretlen magyar kisgyerek lehet annyira érdekes, mint az egykor szintén ismeretlen francia társa. A tragikus és kilátástalan hangvétel és realista ábrázolásmód tekintetében a Négyszáz csapás párja Rózsa életművében határozottan a Vasárnapi szülők lesz, a két film egymáshoz való viszonyáról a későbbiekben még szólni fogok.

(Erdei Bálint: Rózsa János figyel bennünket)

Aki egy hetedikes gyereknek olyanokat tud leírni, hogy az anyag két megjelenési formája a mező és a korpuszkulum, az nem pedagógus, egy ilyen mondatnak a gyerekek életkorának szintjén semmi értelme. Ha a tankönyveink – és nemcsak fizikakönyvekről van szó, hanem bármilyen tankönyvről – nem tudnak megfelelni a megértés próbáján, amikor egy értelmes szülő vagy tanárkolléga olvassa azokat, akkor a könyveknek egyszerűen semmi értelme. Károlyházi Frigyes nagyon bölcs volt ebben a tekintetben, ő azt mondta, hogy ha például az erő és a tömeg nem definiálható egykönnyen egymástól függetlenül, akkor nem kell erőltetni az ilyen definíciót. Ne akarjunk olyasmit megértetni a gyerekekkel, amit nem tudnak megérteni. Ha az egyetemistáknak is probléma az, hogy a tömeg és az erő hogyan definiálható egymástól függetlenül, hát akkor csaljunk egy kicsit, figyeljünk a gyerekekben lévő képekre, s definiáljuk őket úgy, hogy a meghatározások egymásra mutatnak. A túlzott szakszerűség veszélyes. De nem lehetetlen. Hiszen a „tömeg a testek azon tulajdonsága, amit a sebesség megmaradóvá szoroz”. Na ne röhögtessük már ki magunkat! Egyetemi szinten ennek a mondatnak s az egész problémának nagyon mély tartalma van, de mi az értelme annak, hogy olyan modelleket teszünk a gyerekek elé, melyek számukra teljesen idegenek?

(Interjú Horányi Gáborral)

Vannak olyan gyerekeink is, nemcsak roma gyerekek, akiknek az általános iskolában nincs sikerélménye, és nálunk például, amikor elkezdtünk Balassagyarmaton tanítani, akkor jött az anyuka sírva egy hónap múlva, hogy mit csináltunk mi a gyerekkel? Mert a gyerek imád táncolni és javultak az eredményei. Olyan megerősítést kapott, hogy fontosnak érzi magát valahol, mert az iskolában nincs megerősítve. Nincs sikerélménye az iskolában, nálunk van, és érzi, hogy szeretik. És mit csináltunk? Semmit. Csak tettük a dolgunkat, ennyi.

(Interjú az Oláh-házaspárral)

Megjelent a Taní-tani 49. száma (2009/2)

Tartalomjegyzék

 

Knausz Imre: Nem tudom, érthető-e… Előadás a Mihály Ottó 70. születésnapja alkalmából a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetében rendezett konferencián 2009. május 20-án

Tanítások

Mihály Ildikó: Kreativitás és iskola

Garadnai Erika: Az 1956-os "ellenforradalom" gyermekképe

Kolosai Nedda: A Waldorf-pedagógia gyermek- és ifjúképe

Távoli ének

Károlyi Júlia: Játékok és játékosok

Gál Gyöngyi: A média hatása a diákok testképének alakulására

Kiáltozás

Gömöryné Mészey Zsuzsa: Szabad és felelősségteljes tanulás Dalton-tervvel

Műterem

Demeter József: Egy tételcím a kortárs irodalomból az emelt szintű magyar nyelv és irodalom szóbeli érettségi vizsgára

Bakonyi Anikó: Kistanár? Hallgató? Leendő pedagógus? Tanárjelölt?

Emberek

Kovács Henrik: Egy szakma felnőtt

Urbán Bálint: Interjú Granasztói Szilviával

Kiss Zsuzsanna: Tanít:  Dorothy Heathcote

Szomorúfűz

Fekete pedagógia. Interjú Hunyady Györgynével és Nádasi Máriával

Majoros Mária: Szemérmetes Erzsók

Írásjel

Trencsényi László: Toborzó rebellis tanároknak

Taní-tani Online alfa

Nagyjából kész a honlap szerkezete, és egy szám - a 46. - teljes egészében felkerült. Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a dizájnhoz, és egy pár szót szólnék a felhasználói jogosultságokról és a munka további menetéről.

  • A jobboldali menü látszólag túl rövid, így a dizájn féloldalasnak tűnik. Ez azonban nem sokáig marad így, hiszen a Szerzőink menü dinamikusan növekszik, és mire kilépünk az alfa fázisból, bőven hosszabb lesz, mint a baloldali.
  • A bal felső sarokban látható logó hibásan jelenik meg IE6-ban. Ezen nem igazán akarok segíteni, az IE6 már nagyon elavult böngésző.
  • Az a tervem, hogy a címlap blogszerű lesz, tehát nem a legfrissebb számok tartalomjegyzéke lesz ott látható, hanem a legfrissebb bejegyzések.
  • Négyféle jogosultságot tervezek:
  1. bármelyik látogató: jogosult olvasni a feltöltött tartalmakat (a cikkeket és blogbejegyzéseket) és keresni a webhelyen;
  2. regisztrált felhasználó: hozzászólhat a cikkekhez és blogbejegyzésekhez, ill. a fórumon;
  3. szerző: azok a szerzőink, akik ezt szívesen vállalják, jogot kapnak arra, hogy blogbejegyzésket küldjenek, ezek lehetnek rövid pedagógiai írások is;
  4. szerkesztő: akinek van Drupal-tapasztalata, és szívesen teszi, önkéntesként részt vehet a szerkesztésben, azaz javíthat helyesírási hibákat, elírásokat stb. - a szerkesztői jogosultsághoz előzetes személyes megállapodás szükséges.
  • A következő hetekben, hónapokban először előre megyünk az időben, amíg eljutunk a legfrissebb számig, majd vissza a 41. számig. Önkéntes szerkesztői közreműködést már most is szívesen veszünk, mert elég sok a mechanikus munka.

Oldalak