Játékos irodalomórák a Burattino Iskolában

Naplórészletek Trencsényi László tollából

– Hiszen ez mind metafora! – Így lett az első neve „hősünknek” Meta Feri.

A Burattino Iskola Csepelen működik. Hátrányos helyzetű gyerekek iskolája – a szó szoros érelmében, a peremkerületi szegénysorok, kopó panelek, „épülő” Duna-parti „bádogváros” családjaiból érkeznek a tanulók, hogy mintegy utolsó esélyként az iskolázás grádicsain kapaszkodhassanak fel a minőségi élet magasságaiba. Sikerek és bukások, újrakezdések és kiemelkedő eredmények, mély emberi drámák, tragédiák és gyermeki örömök jellemzik az itt tanuló-élő gyerekek világát. Két éven át a nyolcadikosok, kilencedikesek irodalomóráit gazdagító foglalkozásokat vezethettem körükben. Kipróbáltam megannyi bevált módszeremet. Újakat kellett keresnem. Az a mélyvilág, ahonnan érkeznek – s térnek haza délutánra, vagy ahol az iskolából kimaradó életüket töltik – igen nehéz háttér magasröptű esztétikai reflexiókhoz. (Az iskola sikereinek titka paradox módon mégis – a gondoskodó szociális segítés mellett – a kóruséneklés és a színjáték.)

De hiszen a kihívás éppen abban rejlik, hogy egyfelől az ő világukat, ízlésvilágukat, „művészeti fogyasztásukat”, esztétikai (ön)reflexióképességüket és motiváltságukat, másfelől jómagam finom, középosztályi-értelmiségi művészetképét, mintáimat miképp szervezzem a hatékony találkozás, dialógus szintjére. A bemutatott példák erről a kísérletről adnak számot. Naplójegyzet valamennyi foglalkozásról készült, de a bemutatásban válogattam – a különösebben sikeres és problematikus témákat tüntetem fel. (Elemzésre méltatlanul zajlott közöny mellett, kudarccal a Szapphó-órám, a Canterbury-i mesék órám, más témákat – pl. hexameter-alkotás – bemutattam másutt, irodalmon túli tanulsága volt Ady Krumplikapálás című novellája feldolgozásának tábortűz mellett a jásdi erdei iskolában.)

Ma Betti, Kalu, Niki és Vivi társaságában egy élő, idős magyar író elbeszélését ismertük meg.

Fejes Endre a Józsefvárosban élt, ezt a világot írta meg elbeszéléseiben, könyveiben, a terek, cukrászdák, padok, tökmag világát. Melegedő tavasz volt, bágyadtságot is okozott, de meglepően nyugodtan hallgatták végig a lányok a történetet – csak egyiküknek volt időszerű kiszaladhatnékja, míg mi hallgattunk egy szerelmes történetet, ő bizony élte ezt a kis drámát.
Az elbeszélés címe: A hazudós. A felolvasás után próbáltunk a cím ismerete nélkül címet adni az írásnak. Betti el is találta. De felvetődött a Szerelem cím is, a Romantikusan tud hazudni cím (a Romantika szó továbbfejlesztésével), s a Szép történet cím is előjött.

Tisztáztuk, hogy a történet szereplői a kezdetben 14-15 éves fiúk, akik üldögélnek a padon, télen behúzódnak egy krémesre, rumos teára a közeli cukrászdába. Itt „stírölik” a lányokat, s hallgatják a főszereplő különös történeteit, látomásait.

Akinek szintén több nevet adtunk: hazudós, szerelmes, hülye, álmodozó, kalandos, költő, lúzer. Szomorú életén megpróbál könnyíteni: szép történeteket talál ki (elfelejteti ezzel bizonytalanságát), holott veri az apja, megpofozták a tűzoltók, rendőrök, megkergette a csősz. És a Lánnyal sem jött össze... (Az inkább ment moziba a lovagjával, s ment férjhez biztonságosabb pasihoz.)

Találjunk ki mi is néhány költői mesét a Hazudós helyén:

– Milyen szép lila színű a nap, s a csillagok is az égen vannak!
– Van egy szerelmes pasi, aki nem szereti a lányt, de úgy tesznek mégis...

Mondjunk, álmodjunk mi is szépet a nemszépről, a csúnyáról.

Az asztalon talált növényről megállapítottuk, hogy rücskös, kicsi, elhamvadt, lekonyult, szomorkás, egy rozoga vajas dobozban növekszik, egyedül árválkodik. S milyennek látjuk a Hazudós szemével? Gyönyörű, aranyszínű, gyémántokkal ékesített cserépben feszít, smaragd a levele, sosem hervad el, vidám.

S az asztalon talált kávéspohár a beragadt kanállal? Rettenetes, ragacsos, gusztustalan, üres, homályos az üvege. Ehelyett: olyan, mint egy kehely, borostyánszínű whiskey-vel teli, a világ legszebb poharában, a legszebb illat. Ezután készült fotó a padon kucorgó Viviről és Kaluról: két szépséges királylányról a palota erkélyén, jogar a kezükben, a legszebb selyemből varrott ruhájukban.

Így ért véget a délután.

Örkény István Ballada a költészet hatalmáról című írását dolgoztuk fel.

Tisztáztuk, hogy ez a történet nem 150 éve, nem az én nagyapám idején játszódik, hanem az én gyerekkoromban, amikor telefonálni fülkéből lehetett. A felolvasás után kiemeltük a fő mozzanatokat. Vivi bőszen írt a táblára.

– A költő bemondja a verssort egy szerkesztőnek, aki elutasította azzal, hogy a vers „leverő”:

– A telefonfülkének rossz kedve lett (Bácsika1 megjegyzése: a felolvasáskor eleinte csodálkoztak a lányok, hogy egy telefonfülke megelevenedik, de aztán elfogadták.)

– Elindul a telefonfülke, megivott egy kis konyakot, majd elment a Margitszigetre.

– Ott meglátott egy másik telefonfülkét, és beleszeretett.

– Eltöltöttek egy boldog éjszakát.

(Bácsika megjegyzése: eleinte ezen a „rózsás” éjszakán történteket egy kicsit nyersebben fogalmazták a lányok, de aztán megtaláltuk az irodalomhoz illő kifejezéseket.)

– A „pasi” világgá megy ismeretlen okból.

(Bácsika megjegyzése: az első telefonfülkét nevezték a lányok „pasinak”. Egy kicsit beszélgettünk arról, hogy míg egy „boldogtalan éjszaka” után érthető, hogy elmegy, de azért néha megérthető, hogy a „boldog” után is. Ekkor már Niki is megjött, pontosabban elment-megjött-elment-megjött.)

– Az erdei tisztáson a telefonfülke csak egy verset mond el, de a pénzt nem adja vissza.

– Az embereknek tetszik a vers.

– A szomorú vers is tetszhet az embereknek, sőt boldoggá is teheti őt.
(Bácsika megjegyzése: hogy lehet ez? Abban maradtunk, hogy lehet.)

No, akkor milyen verset diktálhatott a költő, ami a szerkesztőnek leverő, az emberek meg boldogan hallgatják?

Megpróbáltuk.

Igaz, hogy inkább próza lett, mint vers némelyik szöveg.

1. Az egyik „költő” Edgar Allen Poe versét írta le. („Irigyeltek az égi angyalok…”)
2.) A másik változat: „Egyszer egy éjszaka egy fiú megivott egy konyakot, és a lánnyal elmentek egy szép éjszakára együtt. Utána a lány útra kel, a fiú ott maradt, és amikor felkelt, csak annyit nézett, hogy hol van a lány, akivel töltötte az éjszakát. Aztán a fiú is útra kelt, a lányt kereste mindenhol, de nem találta... Az a lány helyett egy másikat talált, akivel eltölti az egész életét. Csakhogy az a lány egyszer csak előbukkant, és meglátta, hogy ez a fiú, akivel az éjszakát töltötte, annak van már valakije. A lány, aki előbukkant, sírva fakadt... mert ő beleszeretett a fiúba.”

3.) A harmadik: „Egy nap Timothy és Balboda elindultak a fagyizóba fagyizni. Fagyizás közben unalmukban elkezdtek gondolkozni, hogy mit csináljanak. Timothy látta, hogy Balboda nagyon szomorú, és elkezdtek beszélgetni, hogy tudnak-e egymáson segíteni. Balboda vidámabb lett. Elindultak a Cseppkőbarlangba, és ott eltöltöttek egy vidám napot.”

Hát ha mindez – bármi szép! – PRÓZA és nem VERS, akkor még jöhet a DRÁMA is. Mert beviharzott.

Az egyik lány elmondta, hogy összeveszett a fiújával – mint kiderült, nem először –, aki most itt van, s békülne. De ő nem tudja, mit tegyen. (Már volt olyan is, hogy a fiú másik lánnyal ment el.) Volt, aki azt tanácsolta: mondja neki, hogy még utoljára visszafogadja. Igen ám, de ezt már mondta egyszer, tán többször is. Mi legyen? Minden lány odament hozzá, s adott valami tanácsot. Olyan volt a jelenet, mint amikor a Dajka tanítgatja Júliát – mondtam. S Vivi rögtön rávágta: A Rómeó és Júliából. Aztán beviharzottak a fiúk. Gondoltam, őket is megkérdem. Úgy meséltem, mintha nekem lenne ilyen problémám a szeretett nővel. Mit tanácsolnak? Mire mondtak volna valamit – inkább a visszafogadás mellett készültek érvelni –, addigra a lány (akiről szó van), elárulta, hogy én az ő kérdését teszem fel. Megjött a Fiú is. Aztán kiment. A csapat utána. Ezzel vége szakadt mára a Bácsika-szakkörnek.

Én az utcán találkoztam a Fiúval: ő hogy képzeli a megoldást? Még nem tudja, lehet, hogy el is megy innen.

Meta Feri

Az előzményekhez tartozik, hogy a némiképp túlfűtött kamaszoknak az óra előtti beszélgetésen szóba jött „pipázásról”, „oboázásról” valami obszcén dolog jutott eszükbe, s nem tudtak szabadulni e gondolatoktól.

Végül kezdeményezésemre olyan alakot szerkesztettünk, illesztettünk össze kollázsként, melyben minden testrész kapott valamilyen helyettesítő képet. Tudták is, hogy ez a metafora. S ekkor már nem izgatta őket ennyire a jeles fúvóshangszer.

Munka-játék közben lényegében megfeledkeztek a kiinduló vezérmotívumról. Megtetszett nekik a feladat, s a létrejött figura is. Vivinek volt valami emléke korábbi poétikai tanulmányairól.

– Hiszen ez mind metafora! – Így lett az első neve „hősünknek” Meta Feri. De végül a lányok körében mostanában kedvelt Milánról nyerte el nevét. Még verset is írtak hozzá! Ódát az „ideális pasihoz”.

Látlak téged, Milán!
Aranyos, kedves, szerelmes,
Érzékeny, mint egy lány,
Gengszteres, beteges, értelmes

Látásodhoz nem kell szemüveg.
Alakod fenyőfa
Biztosan nem vagy swag.
Szíved gyújt mint egy gyufa.

Zavarban van Fatima,
Ugrál, mint egy kecske.
Hiába már az ima,
Elszállhat a fecske.

Bánat

Még a múltkor kérték a lányok, hogy az orosz író könyvéből olvassunk.

Csehov elbeszélései – szintén egy közel másfél évszázados múltból, de nem a francia nagyvárosból, mint a múltkori történet, hanem egy oroszországi városka utcáiról.

Borongós késő téli nap volt, túl a farsangon, a húsvét előtti szenvedéstörténethez közel. (Amikor erre emlékeztettem őket: ja, tényleg, mondták a lányok.)

Szomorú írásokat választottam.

Csehov története egy kocsisról szól, akinek meghalt a fia. Háromszor próbálta valakinek elmesélni, kiönteni bánatát (a szán utasainak, a szálláson pihenő másik kocsisnak. Végül – kinek mondjam el bánatom? – a lovának meséli el. Megértették a lányok a történetet.

Ezután került sor a versírásra. (Megjegyzem, ezt Szepes Erika irodalomtörténészről tanultam, majd az alkalmazásban egy másik kollégám, Bánréti Zoltán nyelvészettanítási módszerére támaszkodtam.)

Adva van egy négysoros vers. A végén megtudtuk, hogy Pilinszky János nevezetes verse, a Négysoros. Minden bemutatott verssorhoz újabb sorokat, rövid versszakot rendeztünk. Egymástól is vettünk át motívumokat, követtük az eredeti verssor szerkezetét, szövegalkotási módját. Azt is, amikor a költő szinte lehetetlen jelzőket illeszt a szóhoz, azt is, amikor teljesen hétköznapi mondatot mond. (Először az „alvó szeg” volt furcsa, de kerestünk ehhez hasonló jelzővel ellátott tárgyat a környezetünkben.) A második sorban a napszakokat váltogattuk.

Az alábbi változatok születtek.
(Megjegyezzük, hogy a versbe szőtt állatkák Kata szobájában lelhető textiljátékállatok.)

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Ballagó tollak a mozgó asztalon.
Üres lapú könyv a néma kulcsokon.

Plakátmagányban ázó éjjelek.
Érző magányban rázó délutánok.

Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ottfelejtetted a szobában a párnát.

Ma ontják véremet.
Holnap megáll a szívdobbanásom.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Repülő ablakok a pislogó ceruzákban.
Szerelmes Bodri a szemes patkányban.

Plakátmagányban ázó éjjelek.
Repülő magányban mászó esték.

Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Vizesen vitted a fürdőszobába a törölközőt.

Ma ontják véremet.
Holnapután gépre tesznek.

Alvó szegek a jéghideg homokban
Pislogó ceruzák a repülő ablakban.
Néma kulcsok az üres lapú könyvben.

Plakátmagányban ázó éjjelek.
Táskamagányban gázló hajnalok.

Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ébren őrizted a nappaliban a papucsot.

Ma ontják véremet,
Pénteken kómába esem.

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Mozgó asztalok ballagó tollakban.
Szemes patkány a szerelmes Bodriban.

Plakátmagányban ázó éjjelek.
Szerelmes magányban fázó nappalok.

Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Mérgesen eltörted a konyhában a vizespoharat.

Ma ontják véremet.
Szombaton szépen elmegyek.

(A sorrendet az utolsó sor naponkénti egymásutánja adta, de nagyon szépen kikerekedett.)

Végül az eredeti Pilinszky-vers:

ALVÓ SZEGEK A JÉGHIDEG HOMOKBAN.
PLAKÁTMAGÁNYBAN ÁZÓ ÉJJELEK.
ÉGVE HAGYTAD A FOLYOSÓN A VILLANYT.
MA ONTJÁK VÉREMET.

Vergilius nyomában

A mai nap a „szép” jövő jegyében telik – képzeltem. Posztmodern átiratok születtek volna a IV. Eclogára.

Először 5 évre „terveztük” meg jövőnket. Hát a társaság fele szerint nem lesz változás, mondhatni – nem szép kifejezéssel – olyan „sz...r” lesz, mint most. Az optimista válasz: repülő autók lesznek, és jobb média. Ehhez képest 2050. Hát megrendítően sokan gondolják úgy, hogy már nem is fognak élni akkor. Mások – fiúk, lányok vegyesen – úgy képzelik (?), hogy a férfiak nemiszerve, de legalábbis szőrzete jelentős növekedésnek indul ekkorra (ezt kevésbé finoman fejezték ki). Azon még elvihorásztak egy kicsit, hogy ez vajon optimizmus (jó)-e vagy pesszimizmus (rossz lesz)-e. Van, aki bízik abban, hogy a „csirkéket a kiskertbe dobálják 35 év múlva, és közben azt kiabálják, hogy Bözsi néni”. Az optimista változat: „Én is repülni fogok”. (Szinte látom a 9. osztály által elképzelt jövőképet, „nagyf...ú” pasik röpködnek a levegőben, sírhalmok felett). Ennyi lenne a jövőkép?

Ennek próbája az a kérdés volt: milyennek képzeled első gyermeked? (Egy válaszoló nem akar gyereket vállalni.)

– Mignon lesz nagy bőrkabátban.

– 7 fejű, 3 f...ú, 10 kg-val fog születni, hosszú hajjal.

Többen emlegették, hogy a hiányos pelenkázás miatt e babák illata átható lesz, mások ismét a férfi nemiszerv méreteivel, alakjával próbáltak megoldásokat találni.

– Az első gyerekem legyen helyes, stílusos, tisztelettudó és néha rossz.

Bizony Ő áll legközelebb a 2000 év előtt élt ókori latin költőhöz, Vergiliushoz, aki jövendölésében ennél sokkal szebb „aranykort” képzelt, ahol pl. minden gyümölcs megterem mindenütt, a kecskék önként mennek a fejéshez, az oroszlánok nem bántják a birkákat, szép boldog, és békés világ lesz. Ezt a szép világot hozza Vergilius jóslata szerint egy Kisded, aki nemcsak arról nevezetes, hogy szép, egészséges, „isteni gyermek”, szép jövő áll előtte, de arról is, hogy már a bölcsőben nevettek rá szülei és ő visszanevetett. Ez egy 2000 év előtti jóslat.

Hogy is van most?

Vagy csak maszk, álarc volt a kilencedikesek többségén, kései farsangi, s szívük mélyén ők is ilyesmit álmodoznak?

Ki tudja?

Az aquincumi orgonistalány történetei

A korábban már publikált játéksor változata valósult meg. A gyerekek különböző szerepekben küldtek különböző üzeneteket.

– Az aquincumi halárus papiruszcédulán küldött üzenete Aelia Sabinának, az aquincumi orgonistalánynak: Tisztelt Úrhölgy! Támogatom utadat Rómáig egy kiló hallal és készpénzzel.

– Aelia Sabinának, az aquincumi orgonistalánynak szállásadónője levelet írt Alba Iulia városába, ahol Aelia testvérbátyja élt jóhírű kereskedőként: Azért írok Önnek, mert láttam, hogy leánytestvére gyülekezetbe jár, és rabláncon el fogják vinni Rómába. Kedves Augustus, vigyázz rá, és beszélgess el vele!

– Az öreg legionárius levelet ír a katonakórházból Aelia Sabinának, az aquincumi orgonistalánynak: Kedves Aelia Sabina! Itt vagyok a katonakórházban, talán, ha már olvasod ezt a levelet, halott leszek. Nincs senkim, akitől elbúcsúzhatok, csak te, akiért rajongok. Búcsúzóul küldöm ajándékba neked ezt a púdertartót, mert olyan szép vagy, mint a pompeii lány a festményen.

– Aelia Sabina, az aquincumi orgonistalány rabszolgájával papiruszdarabkára írt üzenetet küld az Amfiteátrumba az ifjú gladiátornak, Musculusnak: Ave Musculus! Én rád fogadtam, és szeretném, ha nyernél. Jutalmul felezünk a nyereményen. Aelia Sabina

– Két iskolásfiú közösen ír rajongó levelet az aquincumi orgonistalánynak, Aelia Sabinának:
Drága Művésznő! Neked nem vidéken kellene fellépned, hanem egyenesen Rómában, mert annyira gyönyörű a művészeted. Iosephus és Stephanus.

– Aelia Sabinának, a fiatalon meghalt aquincumi orgonistalánynak temetésén elhangzott beszéd: Tisztelt Gyülekezet! Meghalt. Pompeiiben tanult, ezek a képek pompeii tanulmányainak fő művei. Legyetek boldogok!

Dante

A közismert pokol-purgatórium ábrát kapták kézhez a tanulók. Rövid történeti bemutatás után maguknak kellett/lehetett a megfelelő helyre írniuk bármely maguk választotta személy nevét. Társaik, nevelőik, szüleik nevei kerültek élénk vita közben az ábrára.

Isten és Dante szerepét vállalva elhelyeztük a tanultakat a Paradicsomban, Purgatóriumban és a Pokolban (ide jutottak a legtöbben).

A Paradicsom lakói közé meglepően sok gyereket és költőt helyezett el a 9. osztály.

Ezek tehát: Borcsa (a Néhai bárányból), Nemecsek, Nyilas Misi, illetve a walesi bárdok, Arany János, Mikszáth, Móricz, Radnóti Miklós... és Anyu.

A Purgatórium népesebb lett:Közel a Paradicsomhoz Cs.2 és L, a jóra való restség körében: B., N. és K., a harag körébenTímár Mihály.

APokolban? Kereszteletlenek között: az agg Priamosz, Romulus és Remus, Catullus, Salamon, a szerelem bűnösei: B., Szapphó, Parisz,Mértéktelenek ételben-italban: Kapanyányi Mónyók, Erőszakosok: Edward király, Akhilleusz, Menelaosz, Agamemnón, Laokoón, József Attila, Antigoné, Kreón, Döbrögi, nácik, a tanárnő, a tanár úr, L., Eretnekek: Harry Potter, Csalók: Odüsszeusz, Ludas Matyi, A falusi bíró, Dr. Vivien – osztálytárs, Aeneas, Árulók: Geréb, Apu.3

Shakespeare

Tekintve, hogy a gyerekek Mezei Kata vezetésével elmerültek a Szentivánéji álom előadásának előkészületeiben, mi nem játszottunk drámát.

Két gyakorlatunk volt.

1. Változatok a 75. zsoltárra. A Hamlet szereplőinek versimprovizációs kísérletei.

A közimert szonettet üresen hagyott (kipontozott) részekkel kapják meg a tanulók. Majd a nekik jutott szereplő nevében kell „kitölteniük”.

 

Az vagy nekem, mi ……nek a …………… 
s tavaszi ……… fűszere a földnek;
lelkem miattad örök ………ban él,
mint a ……………, kit pénze gondja öl meg;

csupa ………… és ………………… büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak a…………………… légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa …………………et;

arcod varázsa ……………………ig ……………
s egy …………………ért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más ………………t,
csak amit …………től kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
……………… vagyok és mindig ………………

A megoldásokból

Hamlet mondja Oféliának, szerelmének, amikor őrültnek tetteti magát.

Az vagy nekem, mi méhnek a virág
s tavaszi gyros fűszere a földnek;
lelkem miattad örök mámorban él,
mint a bankár, kit pénze gondja öl meg;

csupa kenyér és kifli büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak a kenyér légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kenyeremet;

arcod varázsa kenyérig marad
s egy kenyérért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más kenyért,
csak amit kenyértől kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Kenyér vagyok és mindig az maradok.

A Sírásó mondja a másik Sírásónak

Az vagy nekem, mi lapátnak a föld
s tavaszi talaj fűszere a földnek;
lelkem miattad örök nyugodtságban él,
mint az irigy, kit pénze gondja öl meg;

csupa jó és boldog büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az istené légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa erődet;

arcod varázsa talpamig rándul
s egy nőért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más dolgot,
csak amit a főnöködtől kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Boldog vagyok és mindig cselekszem.

A Hamlet őrzésére kirendelt egykori, árulóvá váló barát mondja Hamletnek

Az vagy nekem, mi embernek…… a páncél ……………
s tavaszi szél fűszere a földnek;
lelkem miattad örök szégyenben él,
mint a tolvaj, kit pénze gondja öl meg;

csupa zavar és félelem büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak halott légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa bűntettemet;

arcod varázsa életem végéig emlékezetemben marad
s egy felejtésért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más pénzt,
csak amit királytól kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
elégedett vagyok és mindig szégyenemre gondolok.

Hamlet anyja, a csalárd királyné mondja a csábító trónbitorlónak

Az vagy nekem, mi embernek a pestis
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök lázban él,
mint a tolvaj, kit pénze gondja öl meg;

csupa düh és zavartság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa valódi énedet;

arcod varázsa lelkemig hatol
s egy szavadért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok mást csak tégedet
csak amit szenvedélytő kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
szerelmes vagyok és mindig az leszek.

A várkapuban őrt álló közkatona mondja Hamlet atyja kísértő szellemének

Az vagy nekem, mi szélnek a viharos
s tavaszi szárazság fűszere a földnek;
lelkem miattad örök riadalomban él,
mint a koldus, kit pénze gondja öl meg;

csupa dzsuva és zavarodottság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa ijedtségemet;

arcod varázsa riadalomig elsápaszt
s egy nézéséért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más látását,
csak amit szellemtől kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
ijedt vagyok és mindig maradok.

400 éve. Londonban. Shakespeare Globe Színháza

Képeket nézegettünk, láttuk, hogy a nézőtér 3 szintes.

1. hercegek, királyok, előkelők,

2. művelt polgárok,

3. köznép, együgyűek, bunkók.

Elmondom, hogy olyan színdarabokat kellett írnia, hogy minden szinten megteljen a nézőtér, jöjjenek, vegyenek jegyet. Ezért aztán minden darabban mind a három szintnek megfelelő szereplőt írt a darabba, aki olyan nyelven beszélt, amit értettek az adott szinten, tetszett nekik, tapsoltak.

Ilyen mondatokat írtunk a három szerepben.

Étkezés előtt

1. Marcus, legyen szíves, terítsen meg három főre, és hozzon egy üveg burgundit!

2. Jó étvágyat az ebédhez! Asztali áldást mondok. Imádkozunk ebéd előtt. S elmondok egy történetet is.

3. Add ide a kaját bozmeg, mert hókon váglak! Aztapicsa, hozd a kaját! Hozz villát! Asztakurva! Egyetek, itt a kaja.

Séta előtt

1. Ideje elmenni, emlékezetessé tenni e sétával a napot. Elmegyek sétálni, ki tart velem?

2. Menjünk sétálni, édesem! A fegyvereket ne felejtsétek el! Menjünk sétálni, induljunk. Felkapom a csizmám és megyek.

3. Induljunk, te köcsög! Aztapicsa, hozd a puskát!

Lámpaoltás előtt

1. Legyél már olyan szíves, oltsd el a lámpát, és jóéjszakát! Legyen szíves, vigye ki sétáltatni a kutyát, és fújja el a lámpát!

2. Jó éjszakát kívánok.

3. Olcsd már le, mert szétb...om a szádat!

Egy ismeretlen állatot, szörnyet látnak

1. Mily felséges állat ez! Jean, kérem, az micsoda?

2. Hű, de egy furcsa állat!

3. Mi a szar ez?

Találka előtt

1. Péntek este van, átküldök érted egy kocsit.

2. Drágám, várlak. Hozzám jössz feleségül?

3. Gyere hozzám feleségül, mert ha nem, megb...lak.

Jót nevettünk a harmadik fokozaton, de egyben egyúttal a bennük rejlő közönségességet is kinevették, s így tán távolodtak is tőle.

A Shakespeare-drámákban:

1. első szint: Herceg, Tündérkirály, Hadvezér, Prospero, a bölcs, királyfi;
2. második szint: szerelmespárok, kereskedők, hajótöröttek, utazók;
3. harmadik szint: mesteremberek, dadus, sírásó, koldus stb.

A nézők boldogan tapsoltak, mindenki megértette a maga nyelvét, magára ismerhetett. S özönlöttek a színházba. Mindenki megkapta a magáét. Akár sírtak, akár nevettek.

Ez zajlott a mai órán.

• 1. Engem neveztek így a szakkör általános iskolás résztvevői.
• 2. Monogrammal az osztálytársak neveit jelzem.
• 3. A családtagok feltüntetése drámai otthoni viszonyok képe lehet.