Két disszertáció
Szabolcs Éva recenziói a Takács Etel Alapítvány köteteiről
Libárdi Péter: A mentális lexikon több szempontú vizsgálata. Takács Etel Alapítvány, Budapest, 2019.
Szabó Beáta: Értékek és jövőkép: serdülők kognitív konstruktumai eltérő szocializációs körülmények függvényében. Takács Etel Alapítvány, Budapest, 2019.
1.
A Takács Etel Alapítvány által kiválasztott, publikálásra javasolt doktori disszertációk mindegyike minden esetben több tudományterület, szakma képviselőinek érdeklődésére tarthat számot annak ellenére, hogy egy adott diszciplína doktori iskolájában készült munkákról van szó. Libárdi Péter disszertációja az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájának Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Programjában készült. Felépítése, elméleti alapozása, az alkalmazott terminológia mind a magas szintű, doktori dolgozatokban megkövetelt nyelvészeti tájékozottságról tanúskodik. Ugyanakkor gyakorló pedagógus, neveléstudománnyal foglalkozó szakember egyaránt érdeklődéssel tanulmányozhatja, sőt összevetheti a benne szereplő kutatást saját gyakorlati tapasztalataival vagy hasonló korosztállyal végzett, más témájú kutatásainak alkalmazott módszereivel. A recenzens olvasás közben felidézte saját, évtizedekkel ezelőtti nyelvészeti tanulmányait Chomsky generatív grammatikájáról Zsilka János professzor előadásában, és örömmel fedezte fel az irodalomjegyzékben Lengyel Zsoltnak a gyermeknyelvről szóló, 1981-ben megjelent, akkoriban számára fontos adalékokkal szolgáló munkáját. Ezen asszociációk mellett a kötet számos olyan újdonsággal szolgált, amelyek újabb tudományos eredményeket mutattak be, és természetesen izgalmas volt végig követni a szerző saját kutatásait is.
A disszertáció szerzője arra vállalkozott, hogy gimnazisták beszédében elemezze a szóhasználatot, a mentális lexikon mintázatát. A mentális lexikon kifejezés meghatározásához a szerző a pszicholingvisztika tudományos eredményeit hívta segítségül. A különböző definiálási kísérletekből kiderült, hogy számos meghatározási lehetőség létezik. A fogalomba beletartozik például az anyanyelv-elsajátítás, a beszédprodukció- és percepció, a spontán beszéd és a memória, valamint azok a folyamatok, amelyek a szókincs felépítésével, tárolásával, aktiválásával kapcsolhatók össze. Ezekről részletesen az első két fejezetben olvashatunk. Az elméleti alapozást a szerző a spontán beszéd, az anyanyelv-elsajátítás, a memória, az ifjúsági nyelv pszicholingvisztikai jellemzőinek elemzésével folytatta (3-6. fejezetek). A mentális lexikon megismerésében alkalmazott szóasszociációs módszer bemutatása pedig már átvezet a saját kutatás megalapozásához (7. fejezet).
A kutatásban a 14, 16 és 18 éves korosztályra bontva végzett vizsgálatokat a szerző, és feltételezte, hogy egyéni és korosztályi jellemzők, valamint a nemre vonatkozó jellemzők fognak megjelenni. A vizsgálatban 98-an vettek részt, így az általánosíthatósággal óvatosan bánt a disszertáció szerzője. A mentális lexikon feltérképezéséhez a szóasszociáció, szóismeret-tesztelés, szókeresés módszereit alkalmazta írásbeli tesztlapon, majd szóbeli kísérletsorozattal szóasszociációs vizsgálat mellett spontán narratívakísérlet és hallott szöveg visszamondása szerepelt. A kapott adatok feldolgozása, statisztikai elemzése rengeteg, táblázatban is összefoglalt eredményt hozott (10. fejezet). Önmagában ezeknek az adatoknak az áttekintése is alkalmas következtetések megfogalmazására. Például
A 18 éves korosztály esetében szintén valamennyi szófaj képviselte magát a szóelőhívásokban, legnagyobb arányban a három alapszófaj, a főnév tulajdonnévvel együtt, a melléknév és az ige aktiválódott... kimutatható, hogy a 18 éves adatközlők esetében a fiúk és a lányok szóelőhívásai között szignifikáns különbség van… (101. old.)
Azonban a disszertáció műfajához igazodóan az empirikus vizsgálatok eredményeiből levonható következtetések külön fejezetben (11.) jelentek meg. E következtetéseket a felvetett hipotézisekre vonatkoztatva fogalmazta meg a szerző. A részletesen kifejtett következtetésekből csak néhány érdekesség:
A fiúk és a lányok a kísérletsorozat valamennyi vizsgálatában különböző mennyiségbeli és minőségi szóelőhívásokat produkáltak. (179. old.)
A spontánnaratíva-kísérletben feltételeztem, hogy a spontán beszédben korosztály- és témaspecifikus szavak jelennek meg. Ennek a hipotézisnek az állításai szintén megalapozottnak bizonyultak. (182. old.)
Az irányítottnarratíva-kísérletben azt a hipotézist határoztam meg, hogy a hallott és visszamondott szöveg szómegfelelései életkorspecifikusan különböznek egymástól. Az életkor növekedésével az elemzésben meghatározott alapgondolatok (esetünkben mondatok) sikeres előhívásának növekvő tendenciája volt érzékelhető. (182. old.)
A munka lezárásaképpen a szerző további következtetéseket, téziseket fogalmazott meg a gimnáziumi korosztály nyelvhasználatára vonatkozóan, és kiemelte, hogy a gimnáziumi környezet segít a felnőttkori mentális lexikon kialakításában, amely ugyanúgy nem statikus, hanem dinamikusan változó, bővülő nyelvi készletet jelent. Bár a szerző nem tesz utalást arra, hogyan folytatná ezt a hiánypótló kutatást, nyilván fontos lehet nagyobb mintán, más oktatási környezetben élő ifjúsági korosztály bevonása.
2.
Értékek – jövőkép – serdülők – olyan kulcsszavak, amelyek fontos pedagógiai gondolatokat ébresztenek az olvasóban. A nevelés mindig értékorientált folyamat, és mind a nevelőben, mind a neveltben szükségképpen felveti a jövő kérdését, talán legtudatosabban a serdülő korosztály esetében.
A disszertáció leíró-feltáró szociálpszichológiai kutatásként sorolja be önmagát, és messzemenően eleget is tesz e tudományterület kutatási protokolljának. Ugyanakkor komoly szociológiai és pedagógiai háttérismereteket is felvonultat. Elsősorban az elméleti háttérrel foglalkozó részletes fejezetben találkozunk olyan interdiszciplináris megközelítéssel, amely alapjául szolgál a szociálpszichológiai vizsgálatnak. Érinti e fejezet a szocializáció különböző fogalmait, a gyermekvédelem, a hátrányos helyzet kérdésköreit is. Az olvasót segíti, hogy egy tömör elméleti összefoglaló mutatja be és zárja le ezeket a kutatás szempontjából lényeges elméleti fejtegetéseket.
A kutatás célja, hogy átfogó képet adjon a „gyermekotthonban nevelkedő fiatalok azon kognitív struktúráiról és bizonyos személyes diszpozícióiról, motivációiról, melyek alapvetően az identitáshoz kapcsolódó pszichés erőforrások, továbbá a társadalmi beilleszkedésük... szubjektív jóllétük szempontjából is releváns tényezőknek tekinthetők.” (117. old.) E célkitűzéshez a szerző körültekintően csoportosított 11 fő hipotézist fogalmazott meg, és a vizsgálatot 15-19 éves korcsoportban 76 fővel végezte. Fontos volt egy kontrollcsoport vizsgálata is, ezt 95 fővel végezte a szerző. A vizsgálatban 9 különböző mérőeszköz alkalmazására került sor (130. old.) A mérések alapján a szerző összehasonlította a gyermekotthonban, illetve a családban élők értékpreferenciáit. Megállapította például, hogy a szocializációs környezet mint értékközvetítő nincs kapcsolatban az értékek sorrendjével. Az önállóság mint preferált érték mind a mintában vizsgált serdülők, mind a kontrollcsoportban vizsgált hasonló korosztály esetében fontos volt, hiszen az önállóvá válás, a függetlenség elérése „általános, releváns serdülőkorhoz kapcsolható feladat.” (163. old.)
Az eredményeket és ezek értelmezését szemlézve kiemelem a jövőképpel kapcsolatos következtetéseket, hiszen a gyermekotthonban felnövekvő fiatalok önmegvalósítása, a társadalomba történő beilleszkedése komoly kihívást jelent mind az érintetteknek, mind az őket segítő szakembereknek, és így az ezzel a problémával foglalkozó kutatások nagyon fontosak. A vizsgálat számos, az irreális jövőképre vonatkozó eredményt talált, például a gondozottak 31%-a tervezte felsőfokú végzettség megszerzését. Irreális beállítódásnak lehet tekinteni a gondozottak bizonytalan élethelyzetét tekintve azt, hogy „az anyagi javakkal kapcsolatos vágyak erősen jelen vannak”. (168. old.) Ezt azért tekintette irreálisnak a szerző, mert ehhez a vágyhoz vezető úthoz nem kapcsolódott kimutathatóan a munkavégzés feltétele. Itt a szerző mintegy kilépett a leíró-feltáró kutatást végző tudós szerepéből, és megjegyezte:
Ez olyan eredményként értékelhető, mely fontos beavatkozási pontra világít rá a gondozottakkal való munkában. (168. old.)
Ez a mondat jól jelzi, hogy miért is érdemes megismerkedni e disszertációval, hiszen számos olyan vizsgálati eredményt találunk, amely a gondozottakkal foglalkozó segítők számára vagy megerősítik eddigi erőfeszítéseiket vagy új problémamegoldási módokra ösztönzik őket.