Kinszki Judit
Drámapedagógia, gyerekszínjátszás egy életen keresztül. Kazinczy Viktória írása
A magyar dámapedagógia, gyermekszínjátszás, diákszínjáték a lelkesedésüknek, a kitartásuknak köszönhetően honosodott meg hazánkban.
A drámapedagógia a 70-es évektől kezdve teret hódít Magyarországon. Egy szakmai csoport nevezi így a ma már jól ismert pedagógiát, amely sok iskolában jelen van és működik. (Trencsényi, 2008) Ebbe a szakmai csoportba tartozott, tartozik Kinszki Judit pedagógus is.
1934-ben született Budapesten. Angol–magyar szakos diplomáját 1956-ban szerezte meg, és ezután 1962-től a Vörösmarty Gimnázium pedagógusaként dolgozott.
De ne rohanjunk előre. Áprilisban egy online interjú keretein belül személyesen Kinszki Judittal beszélgettem arról, hogy hogyan is került bele az ő életébe a drámapedagógia, a gyermekszínjátszás. Mi is az a drámapedagógia? Tölgyessy Zsuzsannát idézve a drámapedagógia olyan csoportos játéktevékenység, amelyben fiktív világban vannak jelen a szereplők, de közben valós problémákkal találkoznak, és a játék során tapasztalatokra tesznek szert. (Tölgyessy, 2008)
Kinszki Judit is – elbeszélése szerint – egy fiatalkori játéknak, szerepnek köszönheti, hogy megismerkedett a drámapedagógiával, a színjátékkal. Zuglóban lakott akkoriban, másodikos elemista volt. Volt egy ,,tanító néni” , akivel Judit nagyon jó kapcsolatot ápolt, nagyon szerették a ,,kis Juditot.” A tanárnő lánya ott volt napközis nevelő, ahol Judit volt elemi iskolás. A pedagógus a fejébe vette, hogy készít egy színi előadást, amiben Judit lesz a Hófehérke. Judit elmondta, hogy akkoriban semmilyen eszköz nem állt rendelkezésükre, tehát nem volt még színpad sem, de az előadás létrejött. A tornateremben állítottak fel egy kisebb dobogót, amelyen egy tanári asztal is volt. Az asztal nyílásából jött ki Judit mint Hófehérke, és a következő verset szavalta: ,, Hófehérke az én nevem, ugye ismertek engemet? Árva királylány voltam, palotámból elbujdostam…” Ezután következett az előadás, a mese. Judit édesanyja egy függönyből készített jelmezt lányának. Ez olyan nyomot hagyott Juditban, hogy a magyar drámapedagógia egyik nagy alakjává vált az évek során. Egy másik emlék is segített abban a döntésben Kinszki Juditnak, hogy a drámapedagógia, gyermekszínjátszás fontossá váljon az életében. Édesapja elvitte a Vakok Intézetébe, ahol egy operát mutattak be bábelőadás formájában, amely szintén fordulópont volt az életében.
Sajnos a háború elvette Judittól az édesapját és a testvérét. Édesapja munkássága nagyon fontos Judit számára. Kinszki Imre kiemelkedő szerepet töltött be a század első felének fotográfiájában. Judit büszkén mesélt édesapja fotós munkásságáról, amely ma is jelentős szerepet tölt be az életében. Ennek megfelelően jelentős mozzanat volt Judit életében, hogy csatlakozott az ezredfordulón megindult Centropa programhoz, amely a holokausztban elpusztított európai zsidósághoz kapcsolódó személyes történeteket dolgozza fel. A megőrzött emlékek interaktív könyvtárában rengeteg dokumentumon, képen és a Judit által adott interjún keresztül megismerhetjük a Kinszki családot, munkásságukat és a régmúlt történeteibe is betekintést nyerhetünk. Édesapja csodás képeit rengeteg helyen, Párizsban, Szentpéterváron, a Múzeumok Éjszakáján is bemutatták.
Térjünk vissza a gyerekkorra. A Mária Terézia, majd Varga Katalin Gimnáziumba járt, ahol folytatódott az ifjú tehetség „színházi élete”. Az iskola tornatermében előadták az Apák ifjúsága című darabot, amelynek Judit is részese volt. Részletes pontossággal idézi vissza Judit, hogy akkoriban milyen nehézségekkel kellett szembenézniük annak érdekében, hogy a színdarabot megvalósíthassák. Mivel leányiskola volt, így a lányok játszották a férfi szerepeket is. A jelmezekkel próbálták eltakarni a fiatal lányok hosszú haját, de mindent maguktól kellett megoldani, hiszen semmilyen felszerelése nem volt az iskolának ahhoz, hogy egy ilyen színdarab megvalósulhasson. Az előadás nagyon is sikeresnek bizonyult.
A gimnáziumi évei után angol szakos tanárnak tanult az egyetemen, majd a harmadik évtől magyar szakon is elkezdett tanulni, hiszen kétszakos pedagógusként könnyebb volt elhelyezkedni. 1962-ben kerül a Vörösmarty Gimnáziumba.
Az iskola akkori igazgatójáról nagyon pozitívan emlékezik. Akkoriban az iskolai ünnepélyek során fogalmazódott meg benne, hogy szeretne egy irodalmi színpadot létrehozni. Ezt felvetette az igazgatónak, azzal a kitétellel, hogy elvállalják az iskolai rendezvények lebonyolítását is, mivel a gyermekek számára fontos lenne az újítás. Azokban az időkben a Vörösmarty Gimnázium még csak fiúiskola volt, ennek ellenére sikerült egy irodalmi színpadot létrehoznia a fiatal tanárnőnek. A színjátszóival színesebbé tették az iskolai rendezvényeket, az április 4-i ünnepélyeket stb. Konkrét példaként egy április negyediki előadásukat mesélt el Judit, ahol az első vers Csokonai Szabadság című verse volt, majd képek voltak kivetítve háttérnek, mint például Van Gogh Börtönudvar című festménye. A háttérkép közben megelevenedett a gyerekek által a nézők előtt. Ők is leutánozták a képen látható jelenetet, ezáltal maga az előadás már sokkal érdekesebbé és színesebbé vált a különböző módszerek összefésülésével.
1963-64-ben lesz először osztályfőnök a gimnáziumban, ekkor már lányok is járnak oda. Az akkori csapatával elkészítettek Brechttől a Kadar Asszony puskáit. Fiúk játszottak benne, egy női szereplő pedig másik intézményből jött. Ezzel az előadásukkal versenyekre jártak. A VIII. kerületben a KISZ Bizottság termében adták elő, ahol felfigyeltek rájuk. Onnantól kezdve, minden iskolai rendezvényt ők készítettek a ballagástól elkezdve a tanévnyitóig. Beindult a színjátszás az iskolában.
Mi lenne, ha itthon is lenne drámatagozat? Ekkoriban gondolkodtak tehát azon, hogy jöjjenek létre irodalmi, illetve drámatagozatos iskolák Magyarországon. Így alakultak meg a fővárosban, először a Vörösmartyban és a Madáchban, Szentesen és Pécsett, később másutt is a drámatagozatok (K. Horváth 2018, Kereszturi 2016). A szakembereket, pedagógusokat felkészítették az új tantárgyak oktatására az akkori színészképző főiskolán. A képzésben tekintetbe vették az életkori sajátosságokat, egy széles sávú pályaorientáció lehetőségeit, a módszerek közt pedig kulcsszerepet kaptak azok a kreatívitást, szociális intelligenciát fejlesztő metodikák, melyeket ugyanebben az időben – helyét és nevét keresve – a modern magyar drámapedagógia honosított vagy dajkált ki. A névválasztást illetően jellegzetes, hogy sokáig drámajátéknak, alkotó dramaturgiának, kreatív drámának nevezték a fiatal diszciplínát. (Gabnai 2002)
Fehér Márta igazgatóasszony támogatta ezt a kezdeményezést. Megbeszélések alapján elosztották Pesten a gyermekeket. A Madáchban „rendesen” felvételiztették az odaérkező diákokat, míg a Vörösmartyba kicsit „spontánabbul” kerültek be a gyerekek. A Vörösmartyban a felvételikor kaptak gyermekverseket, amelyekkel ott kellett feladatokat elvégezniük. Judit úgy emlékszik vissza erre az időszakra, hogy felhőtlen volt, és jó hangulatú a felvételi. Teret kapott minden gyermek, hogy megmutassa magát leendő „drámásként”.
Az idő múlásával sajnos az akkori igazgató megszüntette a drámatagozatot mondván, ez csak kísérlet volt. Elgondolása szerint a gyermekek inkább a szép magyar nyelvvel, kiejtéssel foglalkozzanak. Délutáni foglalkozások keretében tartották meg ezután a drámás programokat a pedagógusok.
Majd mégis újra kap „délelőtti” óraszámot a dráma, hiszen Juditék lelkesedése és a gyerekek hozzáállása annyira meghatározó volt. A technika tantárgy helyett valósul meg a délelőtti órákban a dráma. (Időközben a NAT-ba foglalt új műveltségi részterület, a Tánc és Dráma, majd Dráma és Tánc is hozzájárult a legitimációhoz.) A négy év alatt a diákok tanultak drámatörténetet, mozgásszínházat, színészmesterséget. Kinszki Judit, Mezei Éva, Hegedűs Géza nevéhez kapcsolódnak az előbb említett órák. A Vörösmarty testvériskolája a Bácskai Mihály nevével összefonódott szentesi Horváth Mihály Gimnázium volt. Sok rendezvényen vettek részt együtt, így lehetőségük nyílt egymástól tanulni. A szentesiek megrendezték a Legyek Urát Goldingtól. Sokat tanultak ebből a diákok.
1977-ben kezdődött az első kísérlet, amelyet hivatalosan is irodalmi-drámai fakultációnak neveztek, jelenleg drámatagozatként beszélünk róla. A szándék ezzel elsősorban az volt, hogy fiatalabb korban kezdődjön meg a tehetségkiválasztás, a színészképzés, de nem kis részt a drámapedagógia erőteljes befolyására más – a kommunikációval, kulturális élettel, közművelődéssel összefüggő – pályairányok is megjelentek a képzésben.
Fontos megemlíteni, hogy először csak a drámatagozatos iskolákban lehetett tanulni drámát, majd ez egy-két általános tantervű iskolában is lehetségessé vált heti 2 órában. A 2000-es évtől megjelenik a szabadon választható érettségi tantárgyak között a dráma, amely az addigi drámatagozatos gimnáziumok hagyományaira épült. Volt benne elméleti rész, és volt gyakorlati része is az érettséginek. (Keresztúri, 2016)
Olyan neveket említett meg Judit az interjú során, amelyeket manapság mindenki ismer. Alföldi Róbert a szentesi gimnázium tanulója volt, Sthol András, Csató Kata, Nagy Ervin is a megalakult drámatagozatos iskolák tanulói voltak. A Sose halunk meg című sikeres Koltai Róbert-filmben szereplő Szabados Mihály is drámatagozatos volt, de a tragikusan igen fiatalon elhunyt reménység, csillogó tehetség, Grosszmann Péter is.
Judit elmesélte, hogy az elején sok probléma adódott a munkájuk során, de a gyermekek lelkesedése, csodálatra méltó azonosulása segítette őket előre.
Meg kellett küzdeniük az akkori politikai viszonyokkal, az igazgatók különböző nézeteivel, kollégák negatív megnyilvánulásaival, de ők meneteltek előre, és nem láttak olyan akadályokat, amelyek megállították volna őket. Sok panasz érkezett a második drámás osztályra. Hangosak, rendetlenek stb. Sok támadás érte ekkor Juditot, de nyilvánosan nem vállalták a kollégák a véleményüket. Judit osztályfőnök-helyettes lett abban az osztályban, amelyet kollégái negatív jelzőkkel illetek. Akkoriban magyart, angolt és drámát tanított nekik. ,,Komplikációk”kerekedtek, amelyet már a szülők is érzékeltek. A szülők összefogtak, és kerestek Pesten egy iskolát. Ez az iskola a Szabó Ervin nevét viselő iskola volt, ahol 2 héttel az év befejezése előtt átvették szinte az egész vörösmartys osztályt, amiben Judit tanított. Judit végül otthagyta a Vörösmartyt. Felkérték, hogy menjen át a Szabó Ervin Gimnáziumba tanítani. Ott folytatták a drámás közös munkát. Szabad utat kapott az új intézményben a drámapedagógia. Rengeteg verseny és pályázat nyerteseivé váltak.
Kinszki Judit jelene is nagyon meghatározó, hiszen a mai napig dolgozik szakmájában. 1998-tól a Sitkei Színkörben, illetve a mai napig a Solti Lajos Színházban tanít fiatalokat. 30 éves múltra tekint vissza az itteni munkássága, de jelenleg is fontos szerepet tölt be a fiatalok életében. Színház- és drámatörténetet oktat. Épp most ballagtak el tanítványai, kikről nagy szeretettel mesélte: annak ellenére, hogy online oktatás volt, nagyon szépen levizsgáztak.
Kinszki Judit a Magyar Drámapedagógiai Társaság alapítója, a Diákszínjátszó Egyesület alapítója, a Szabad Színházak Szövetsége alapítója is egyben, olyan nevek mellett, mint Debreczeni Tibor, Gabnai Katalin, Szakall Judit, Rudolf Éva, Uray Tibor. A magyar dámapedagógia, gyermekszínjátszás, diákszínjáték a lelkesedésüknek, a kitartásuknak köszönhetően honosodott meg hazánkban. Ezt minden oktatási intézménynek ismernie, alkalmaznia kellene, hiszen olyan módszerről beszélünk, amely élményszerű tanulást biztosít, az érzelmi intelligencia, a szociális kompetencia, a konfliktusokkal való bánásmód, az ön- és társismeret, társadalomismeret fejlődése számára nélkülözhetetlen, s pótolhatatlan az élményszerű, tanulásra, cselekvésre, nyitottságra motivált iskolai évek biztosítása szempontjából is, mely utóbbira a gyermekeknek, kamaszoknak, a társadalomnak annyira szüksége van.
Irodalom
Fekete Anikó (2015): Interjú Kinszki Judittal.
Gabnai Katalin (2002): A drámapedagógia hazai legitimációja. In: Tanulmányok a neveléstudomány köréből. MTA, Osiris, Budapest.
Kazinczy Viktória Renáta (2015): Drámajáték a gyakorlatban. Szakdolgozat, Szekszárd.
Keresztúri József (2016): Előzmények és mai tendenciák – drámapedagógia a közoktatás rendszerében. In: Dráma – pedagógia – színház – nevelés. OFI, Budapest.
Kinszki Judit (2001): Életrajzom (Sárdi Dóra interjúja).
Tölgyessy Zsuzsanna (2008): Kommunikáció a drámapedagógiában. In: Trencsényi László (szerk.): Dr. Áma. A drámapedagógia mint tudomány. ELTE NDI, Új Helikon Kiadó, Budapest.
K. Horváth Zsolt: A drámai tagozat – Pedagógiai hősköltemény Szentesen.
Telegdi Balázs (2005): Múltfeltáró beszélgetések (Kinszki Judit). Drámapedagógiai Magazin, Különszám.