És nem fog tetszeni azért sem, mert ez egy szociálisan érzékeny iskola. Ahol a gyereket a teljes szociokulturális környezetével értelmezzük. És mivel megértjük, miért olyan, amilyen, szociális munkát is végzünk. Igaz, ezt az alapítvány keretében, de nem elválasztható módon az oktatástól. A komplex munka megszervezése és lebonyolítása pedig pedagógiai asszisztenseket, szociális munkást is kíván. 

– a capite foetet piscis –

Az V. Miskolci Taní-tani Konferencián 2012. február 3-án elhangzott előadás szerkesztett változata

Ezért tehát azt mondhatjuk, hogy a vezetés mindenekelőtt érzelmi vállalkozás. A vezetésnek ez az elsődleges vetülete határozza meg az igazgató munkájának eredményességét, hiszen ha a vezető nem képes a megfelelő irányba terelni az érzelmeket, akkor szinte semmi nem fog jól működni. A leginkább hatékony vezetőket az különbözteti meg a többiektől, hogy tudják, milyen fontos szerepet játszanak az érzelmek a munkahelyen – nem csupán az ezáltal elérhető sikerek terén, hanem a magas erkölcsi nívó, a lojalitás és a motiváció szempontjából is.

Zsáktelepülésnek nevezzük azokat a településeket, amelyeket csak egy útirányból lehet megközelíteni, és a településtől tovább út vagy vasút nem vezet, tehát nincs sem átmenő, sem más irányba egyéb forgalma – írja a Wikipédia. Nem mondom, hogy nem így van, de árnyalódott kép. Ugyanis egy zsáktelepülésen is lehet lejjebb és lejjebb kanyarodni. A cigánysorra. És ha már ott vagy, még onnan is van kijjebb. Például, ha egy töredezett, apró kőúton mész egy házhoz, ami nem is a falu végén van, hanem inkább kívül rajta.

Az angolórák kiváló lehetőséget biztosítanak a kreatív viselkedéshez szükséges képességek fejlesztésére, hiszen szinte bármilyen feladat, ami felkelti a tanulók érdeklődését és aktív részvételt kíván tőlük – az élet bármilyen területéről! – már kiválóan alkalmazható a nyelvtanulásban, hiszen a tanuló az adott idegen nyelven a maga szintjén, céllal és motiváltan dolgozik.

Misszió a cigányok között

Korunk embere már nem elégszik meg az anyagi világ biztonságával, félelmeit a jövőtől az anyagi biztonság, a technika csodái már nem csillapítják. A gyógyíthatatlan betegségek, járványok, naponkénti katasztrófák, terrorcselekmények az etnikai villongások, helyi konfliktusok, öngyilkosságok hihetetlen megnövekedése, a bűncselekmények, a deviancia felborítják az egyén belső biztonságát. Az emberiség érzi, hogy veszélyben van a Föld és kiszolgáltatott az egyén. Ekkor szükségszerűen megjelenik a transzcendentális, az anyagi világon túli lét felé forduló érdeklődés, a negatív és pozitív erőkkel való kapcsolatba kerülés.

Persze akadnak majd, akik kényelmes megnyugvással kapaszkodnak béklyóikba s elfelejtik, hogy a dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül.  E kényelem, hogy például a “jó”, homogén osztályok eredményességén kéjeleghessenek, s a "rossz", heterogén csoportok reménytelenségén agonizálhassanak, olyan kényelem, mint amilyen egy szakadék felé zakatoló luxusvonat első osztályán megadatik.