A Kissvábhegyi Waldorf Iskola

Órarend

…és a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kapcsolata. Pajorné Kugelbauer Ida írása

Fennállásának rövid ideje alatt nem adatott meg, hogy a tapasztalatok birtokában kiforrjanak az elképzeléseik és törekvéseik, azonban így is értékes, és előremutató munkát végeztek.

A Kissvábhegyi Waldorf Iskola megalakulása

Magyarországon az első Waldorf-iskola 1926-ban kezdte meg a működését, és a reformpedagógia törekvések szellemében az új kihívásoknak próbált eleget tenni. (Pukánszky–Németh, 1995). Nagy Emilné Rudolf Steinerrel 1924-ben Dornachban ismerkedik meg, majd követőjévé válik, és Steiner halála után dönt a budapesti iskola megalapításáról. Nagy Emil a Waldorf iskolaegyesületnek adományozza a villáját. Ezután a felesége alakítja át iskolává és internátussá, majd 1929-ben egy örökség lehetővé teszi az intézmény bővítését egy új épülettel. (Nagy, 2000)

Nagy Emilné a férje kapcsolatai révén előnyt élvezett a hatóságoknál az iskola alapításakor, hiszen a férje igazságügy-miniszterként két évvel korábban együtt dolgozott gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. A Kissvábhegyi Waldorf Iskola megkapta az engedélyt, és egyesületi iskolaként működött. A bizonyítványai megfeleltek a polgári iskola bizonyítványainak, és 14 éves korig a koedukációt is megvalósíthatták. (Vámosi Nagy, 2000)

A Kissvábhegyi Waldorf Iskola csak anyagilag volt független az államtól, mert minisztériumi engedélyek és felügyelet alapján működött, mint egyesületi iskola, ezt az 1868-as törvény tette lehetővé. A törvény deklarálja, hogy iskolát fenntarthatnak községek, hitfelekezetek, társulatok, egyesek és az állam. (Meznerics–Torday, 1937) A Kissvábhegyi Waldorf Iskola működésében a törvényeknek, tantervi előírásoknak kellett eleget tennie, és munkájukat folyamatosan ellenőrizték.

Az iskola az államtól és a várostól sem kapott semmilyen anyagi támogatást, adományokból, tagdíjakból és tandíjakból tartotta el magát. Átlagos képességű tandíjat fizető középosztálybeli tanulóik mellé felvettek ingyenesen tanuló gyerekeket is, sőt olyanokat is, akiket máshonnan eltanácsoltak. Dr. Koszó János így fogalmaz a jelentésében: „...hová másutt be nem vált, határozattan rossz tanulóanyagot is fölvesznek”. (MOL, K 501-1932-1936-6 Bp. – 763. csomó)

Minisztériumi felügyelet

Az állami tanügyigazgatás területi egységei a tankerületek voltak Mária Terézia óta. A tanfelügyelők felügyelete alá tartoztak az egyesületi iskolák is (Mészáros, 1991). A felügyeleti jog gyakorlásáról a Vallás- és Közoktatási Minisztérium dokumentumai alapján alkothatunk képet. A Kissvábhegyi Waldorf Iskolára vonatkozó anyag nagymértékben megsemmisült a második világháborúban, ezért viszonylag kevés korabeli dokumentum állt rendelkezésemre a kutatás során. A megmaradt iratok tartalmaznak korabeli tanfelügyelői jelentéseket, melyek beszámolnak az óralátogatások tapasztalatairól, valamint véleményt formálnak a nyilvánossági jog megadásáról, és javaslatot tesznek az osztály-összevonási kérelmek ügyében. A tanfelügyelők ellenőrzik, hogy a hatályos törvényekben előírtaknak megfelelnek-e a tanárok képesítései, az iskola épülete és felszereltsége, valamint a tantervek és a tanítás menete, eredményessége. Nagy Emilné néhány kérelme alapján az iskolát sújtó nehézségekről is képet nyerhetünk. A dokumentumokat az oktatás tartalmára és módszerére vonatkozóan vizsgáltam, és a különböző álláspontok bemutatására törekedtem.

Eltérő vélemények az oktatás eredményességéről

A tanfelügyelői jelentések sorából kitűnik dr. Kenyeres Elemér felkészült és tájékozott elemzése, aki hitelesen mutatja be a Waldorf-módszer sajátosságait, majd ezzel veti össze a tapasztalatait. Az alakulóban lévő iskoláról körültekintően megfontolt és kedvező véleményt alkotott. A tanfelügyelői jelentések sorában olvashatjuk Padányi Andor és Havas István jelentését is, akik nem javasolják a nyilvánossági jog megadását a 1928/29-es tanévre az első osztállyal elért eredmények láttán.

Megfigyeléseinkből azt a következtetést vontuk le, hogy az iskola egész belső élete teljesen elüt a nyilvános polgári iskoláink belső életétől és ha tanulói később bármilyen okból ezekben lennének kénytelenek folytatni tanulmányaikat, szinte leküzdhetetlen nehézségekkel kerülnének szembe. Ha Nagyméltóságod rendes polgári iskolai bizonyítványok kiállítására jogosítaná fel az intézetet, véleményünk szerint az érdekelt szülőket tévesztené meg, kik ez alapon ugy értékelnék ezt az intézetet, mint bármelyik hivatalos tantervünket és utasításait követő nyilvános polgári iskolát.

De nem kívánjuk megerősíteni az intézet fenntartóit sem abban a talán jóhiszemű véleményükben, hogy a Waldorf-féle tanítási rendszer címén értékes szolgálatot tesznek magyar közoktatásunknak. Meggyőződésünk szerint semmiféle methodikai eljárás kedvéért a magyar nevelő iskola egységes nemzeti célkitűzésétől eltérni nem szabad. Már pedig a meglátogatott iskolában azt kellett tapasztalnunk, hogy az úgynevezett Waldorf-féle tanítási rendszerrel tulajdonképpen a német nyelv tökéletes elsajátítását tűzik ki célul minden más nemzetnevelő cél elhomályosításával. (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. – 763. csomó)

A Kissvábhegyi Waldorf Iskola a külföldi példától eltért, mert két tannyelvű iskolaként működött. Sok tárgyat német nyelven oktattak, ezáltal többet vállalt. A német nyelven folyó oktatásnak az elemi tagozaton az lehetett az oka, hogy a Waldorf-pedagógiát ismerő német anyanyelvű tanárok tanítottak. A magyarul beszélő polgári iskolai tanárok az egységesség miatt folytathatták a német nyelvű oktatást, azzal a nehezítő körülménnyel, hogy még nem ismerték a Waldorf-pedagógiát, így ők menet közben vették át a módszer sajátosságait a német kollégáiktól.

Az elemi és polgári tagozat külön irányítás alatt működött egy épületen belül. Az elemi tagozaton német származású antropozófus tanárok tanítottak. Koszó János jelentése az 1929-1930-as tanévben elismerően nyilatkozik a látottakról.

Az tagadhatatlan, hogy a nagyobb szabadság (hogy ne írjam szabadosság) mellett közvetlenebbek, fesztelenebbek és természetes eszük jobban érvényesül. Hozzáértő jó tanítók kezében mennek is valamire, mint ezt az elemi isk. fokon beigazolták. Mondhatni derűs és kedves látvány is az iskolai nyűgtől nem szenvedő élénk kicsinyeket felelni és vitatkozni látni meg hallani. Tanítójukat tegezik, s nagy pajtásnak tekintik inkább semmint szigorú mesternek, mégis szemmel láthatólag tisztelik, de szeretik is. (MOL, K 501 650-05 Bp. – 711. csomó)

Kenyeres Elemér is hasonlókat ír a polgári tagozaton tapasztaltakról 1929 májusában.

...de feltűnt, hogy milyen érdeklődve vettek részt a tanításban, hogy milyen élénken viselkedtek. A tanártól állandóan kérdeztek, a padból kiszaladtak s boldogan súgták a tanár fülébe a titokban tartandó feleletet a föltett kérdésre. A tanár és növendékek között igen barátságos viszony uralkodik... (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. – 763. csomó)

A két tannyelvű oktatásnak Magyarországon ekkor még nincsenek hagyományai, és a tapasztalatlanság valószínűleg nehézséget jelentett a polgári tagozaton.

Jellemző, hogy az epocha végén a tanár fölírta az újonnan felmerült kevésbé ismert szavakat s azokat szótárosítás céljából rendezte, és mint megtanulandó penzumot tárta föl. Tehát nem a természetrajzi anyag összefoglalása, hanem az új szavak megtanulása jelentkezett cél gyanánt. (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. – 763. csomó) – fogalmazza meg kritikáját Padányi és Havas.

Továbbá megállapították, hogy a német nyelven folyó oktatás során a tanulók figyelme szétszórt volt, és a leggyakoribb kérdés, amit tanártól kérdeztek, hogy egy-egy szónak mi a jelentése. Ugyanakkor a magyar nyelv tanítására kevés idő jutott, és mivel a többi tárgyak oktatása német nyelven történt, így magyar nyelven is a beszéd nehézségeivel küzdöttek a tanulók. A lesújtó véleményt 1929 májusában írták, azonban augusztus elejére már megváltozott a véleménye Padányi Andor székesfővárosi királyi tanfelügyelőnek. Az elmarasztaló jelentésben javaslatot tettek arra, hogy a diákok egy bizottság előtt adjanak számot a tudásukról.

Az I. osztály évvégi összefoglalásaihoz kiküldött bizottságnak az iskola tanítási eredményéről az volt a megállapítása, hogy a tanulók tudása az általános kívánalmaknak megfelel. A bemutatott tervezet ilyen eredményekre jogosít a II. osztályban is, ezért elfogadhatónak tartom és javaslom, hogy ez alapon a II. osztálymegnyitását is engedélyezni méltóztassék. (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. -763. csomó)

A tanulók tudása megfelelőnek bizonyult, és az iskoláról kialakított kedvezőbb kép megfogalmazásánál Kenyeres Elemér budapesti tanfelügyelő jelentése segített. Ennek alapján az Országos Közoktatási Tanács azt az álláspontot fogadta el, hogy „a pedagógiai téren folyó kísérletezésre lehetőleg módot kell nyújtani” (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. – 763. csomó), és azt javasolta, hogy a II. osztály megnyitására adják meg az engedélyt azzal a megkötéssel, hogy a tanmenetet Kenyeres Elemér észrevételei szerint dolgozzák át.

Az 1929-1930-as tanévben Hadnagy Sarolta (nyelvszakos okl. pol. isk. tanár, németre is képesítve) és Veresné Hock Erzsébet (középiskolai okleveles tanár, mennyiségtan- természettan-szakos) kerül az iskolához. Így ír róluk Kenyeres Elemér tanfelügyelő.

Decemberi jelentésemben jeleztem, hogy a tanárok az iskolaév elején kerültek az iskolához s a Waldorf-rendszerű iskola sajátos eljárásának behatóbb ismerete nélkül kezdték meg munkájukat. Tanításukban tehát követték azt a módszert, amelyet régi iskolájukban megszoktak. Régi módszerüktől csak annyiban tértek el, amennyiben a Waldorf-iskolák u.n. epochális tanítási módjához alkalmazkodva egy-egy tárggyal egyfolytában több héten át foglalkoztak. De bár a tanárok az iskolaév folyamán gyakran jöttek össze pedagógiai megbeszélésekre az iskolának a Waldorf-féle rendszert alaposabban ismerő tanítóival és sokat foglalkoztak a rendszer megalapítójának, dr. Steiner Rudolfnak tanításával: eljárásuk lényegében nem változott az iskolai év végéig. A most következő vakációt mind a két tanár Stuttgartban fogja tölteni az eredeti Waldorf-iskola módszerének helyszíni tanulmányozása végett. Valószínű, hogy tanulmányútjuknak lesz valami hatása a következő iskolai évben tanítási eljárásukban.” (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. – 763. csomó)

A Kissvábhegyi Waldorf Iskola 1928-ban nyitotta meg a polgári iskolai tagozatot az első osztállyal, majd évente bővítette egészen a negyedik osztályig. A polgári iskolai osztályok az alacsony létszám (kb. 10 fő/osztály) és a tanárhiány, valamint anyagi nehézségek miatt összevonásra is kerültek az évek során. A tanfelügyelői jelentésekből az is kitűnik, hogy a polgári iskolai tanárok a Waldorf-módszerben nem voltak túl járatosak, a tanítással egyidejűleg próbálják meg azt elsajátítani, amiben segítséget nyújtottak az elemi tagozaton tanító birodalmi német tanárok, akik a Waldorf-módszerben nagyobb gyakorlattal rendelkeznek.

Epocha-terv

Az óraterv és epochaterv alapján látható, hogy a Kissvábhegyi Waldorf Iskolában a főtanítás időszakában hogyan váltják az egyes tantárgyak egymást, illetve a napi gyakorlást igénylő jellegzetes Waldorf tantárgyak – eurithmia, kézimunka, rajz, ének – mellett helyet kapnak az angol, latin és német nyelvórák, valamint a katolikus és református hittan. Egy 1931-es jelentésből lehet tudni, hogy az iskolában volt még evangélikus és izraelita hitoktatás is, amelyet egyházi engedéllyel az iskola egy-egy tanára tartott. A tornaórák a délutáni időszakra estek, mert tornaterem hiányában az órákat a Városmajori Községi Elemi Iskolában tartották.

A minisztérium nem nyújt segítséget a bajba jutott iskolának

1931-ben a nehéz anyagi helyzetbe jutott Kissvábhegyi Iskola Egyesület vezetője a miniszterhez folyamodik, hogy két állami polgári iskolai férfi tanár áthelyezését kérje, hogy így oldja meg az anyagi problémákat. A minisztérium azonban nem segít, annak ellenére, hogy más iskolának megadja ezt a könnyítést – ahogy az Nagy Emilné kérvényéből kiderül.

Nagyméltóságú Miniszter Ur!

Kegyelmes Urunk!

A mai katasztrofális gazdasági helyzet arra késztet bennünket, hogy a Kissvábhegyi Iskola Egyesület elnöksége nevében mély tisztelettel kérjük, kegyeskedjék egyesületünknek segítséget nyújtani. ....

A válságossá vált általános helyzet az egyesület további működését is teljesen megbénítja, ezért vagyunk kénytelenek azt kérni, hogy méltóztassék a pest-környéki állami polgári iskoláknál biztos tudomásunk szerint létszám felett levő polgári iskolai tanárok közül kettőt a Kissvábhegyi Iskola Egyesület polgári iskolájához 1931. szept. 1-től beosztani, oly feltételekkel, hogy azok továbbra is a pest-környéki lakbért fogják kapni, hogy az államot többlet kiadás ne terhelje.

Ezen kérésünk előterjesztésénél hivatkozunk arra, hogy ma is még számtalan jótékony intézmény élvez ilynemű támogatást a kultusz-kormány részéről, de ugyanilyen támogatást kap az Uj Iskola is, már sok év óta. (MOL, K 501 650-05 Bp. – 711. csomó)

A Kissvábhegyi Waldorf Iskola nem kap segítséget annak ellenére, hogy Dr. Leidenfrost Gyula királyi főigazgató-helyettes is támogatja a kérést.

Mivel ezen az izolált helyen községi polgári iskola nincs, s mivel, mint arról személyes tapasztalataim alapján megállapíthattam- az iskola különleges módszerével igen értékes munkát végez, a precedensekre való hivatkozással mély tisztelettel bátorkodom a kérés teljesítését javasolni. (MOL, K 501 650-05 Bp. – 711. csomó)

A minisztérium nem támogatja a kérést, így elutasítják a kérvényt, az alacsony létszámra és a kísérleti módszerre való hivatkozással, ugyanakkor elismerik, hogy a főváros környékén tanárfelesleg van nőtanárok vonatkozásában. A minisztérium, ha segíteni akart volna, akkor tanárnőket tudott volna biztosítani az iskolának. Az állami tanárok kivételes áthelyezését azzal magyarázzák, hogy olyan esetben tettek kivételt, ahol „életképes iskolának további fenntartását kellett így biztosítani”. (MOL, K 501 650-05 Bp. – 711. csomó) A minisztérium tehát nem ítélte életképes kezdeményezésnek a Kissvábhegyi Waldorf Iskolát, csak annyiban segítette az iskola működését, hogy a kis létszám miatt engedélyezte az osztályösszevonásokat.

Eltérő vélemények az epochák alkalmazásáról

A Kissvábhegyi Waldorf iskola engedélyt kap a hivatalos tantervtől való eltérésre az epochális módszer alkalmazása miatt, azonban az epochák eredményességében a tanfelügyelők véleménye eltér.

Kenyeres Elemér 1929-ben írja a következőket.

A waldorf iskola a gyermekeknek a változatosság utáni vágyát a főtanításban is szereplő rajzoltatással továbbá énekléssel, költői darabok előadásával, stb. igyekszik kielégíteni. A két órás lekötő tanítás után a zene, a festés, a kézimunka, az eurhythmia, stb. feloldóan hat. (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. – 763. csomó)

1930 áprilisában az Országos Közoktatási Tanács előadója, Fröhlich Károly a következőképpen fogalmaz.

...intenzív foglalkozás mellett tulságosan kifárasztja a növendék figyelmét. Hátránya az epochákban való tanításnak az is, hogy ha a tanuló egy epochát elmulaszt, akkor heteken át nem tanul az illető tárgyból semmit. (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. – 763. csomó)

1933-ban Baumann János felügyelő jelentése alapján fogalmazódik meg az alábbi felterjesztés.

A felülbírálást rendkívül megnehezíti az u.n. epochális rendszer, amely a kísérletképpen engedélyezett Waldorf-féle módszerrel áll összefüggésben, amely a koncentráció elve alapján a tárgyi egységeket időbeli megszakításokkal u.n. főtanítások keretében tárgyalja le. ... Az iskolában kísérletezésképp engedélyezett módszernek eddigi látogatásaim alkalmával a Tanterv és Utasításban általánosan alkalmazásra előírt módszerrel szemben semmi előnyét nem láttam. A német nyelv tanítása ebben az iskolában kiváló, ez azonban nem a Waldorf-módszer következménye. (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. -763. csomó)

Leidenfrost Gyula végül 1933 júliusában a Baumann jelentése alapján az epochális tanítás beszüntetését indítványozza, ezért Nagy Emilné kérvényben fordul a minisztériumhoz.

Ha tehát elméltóztatik törölni az epochális tanítási rendet: akkor az egész Kissvábhegyi Iskola is elveszíti úgy törvényes, mint erkölcsi létalapját, hisz Egyesületünknek, hazánk törvényei és saját erkölcsi céljai értelmében csakis Waldorf pedagógiájú iskolát szabad és lehet fenntartani.

Más szóval: epochális tanítási rend eltörlése egyenlő a Kissvábhegyi iskola eltörlésével... (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. – 763. csomó)

A megszűnés körülményei

Így emlékezik vissza Nagy Emilné a Kissvábhegyi Waldorf Iskola alapítója a megszűnés körülményeire.

1933. január 29-én a Tátrában súlyos fejsérülés ért, ami miatt sokáig távol kellett maradnom a munkámtól. Ez idő alatt az iskola első igazgatójának az utóda folyamatosan pénzt sikkasztott az internátus bevételéből. Ez az internátus fizetésképtelenségéhez és teljes eladósodáshoz vezetett. Ugyanebben az időben megszüntették az iskola német tanítóinak munkavállalási engedélyét, haza kellett térniük a „harmadik birodalomba”. (Nagy M., 2000, 110)

1933-ban a minisztérium rendelkezik az epochális tanítási rend fokozatos leépítéséről is. (MOL, K 501-1932-1936-6-Bp. – 763. csomó) A megoldhatatlan problémák következtében 1933-ban a Kissvábhegyi Waldorf Iskola bezárta kapuit.

Összefoglalás

Tantervek és módszerek tekintetében az iskola egyrészt követi az elméleti hátteret kidolgozó Rudolf Steiner munkásságát, másrészt alkalmazkodik a hivatalos előírásokhoz, illetve az egyedi eltérésekhez megszerzik a minisztériumi engedélyeket. A Kissvábhegyi Waldorf Iskola sokat vállalt egyszerre, a Waldorf-pedagógia sajátosságainak alkalmazásán túl két tannyelvű iskolaként működött, ebben nem volt tapasztalata, és elméleti háttere sem, amire támaszkodhatott volna. A német nyelvű oktatás miatt a magyar nyelv háttérbe szorul, és ezt a minisztérium hivatalnokai közül többen nem nézik jó szemmel, mert a „nemzetnevelési elvek” nem valósulnak meg. A Waldorf-pedagógia külföldi módszerként kevéssé volt ismert, és elfogadott, még a tanfelügyelők véleménye is sok kérdésben megoszlott. A Kissvábhegyi Waldorf Iskola a tanárkérdést nem tudta megoldani, mert a polgári tagozaton nem tudott olyan tanárokat alkalmazni, akiknek a képesítése a törvény előírásának is megfelel, és a Waldorf-módszerben is járatosak. A Waldorf-módszer alkalmazására sem voltak felkészítve, ezért menet közben próbálták a módszer és szemlélet sajátosságait magukévá tenni. A Kissvábhegyi Waldorf iskola rövid fennállása alatt jelentős problémákkal küzdött, a hivatal is inkább akadályozta a működését, mintsem segítette volna. Fennállásának rövid ideje alatt nem adatott meg, hogy a tapasztalatok birtokában kiforrjanak az elképzeléseik és törekvéseik, azonban így is értékes, és előremutató munkát végeztek.

Felhasznált és idézett irodalom

Magyar Országos Levéltár (=MOL) K 501-1932-1936-6-Bp. Polgárikori Kormányhatósági Levéltárak, Vallás és Közoktatási Levéltár, Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Polgári Iskolák, Állami, Államsegélyes, Községi és Felekezeti Polgári valamint Felsőmezőgazdasági Iskolák dologi, javadalmi, számviteli és oktatási ügyei (=K 501-1932-1936-6) Budapest- Kissvábhegyi Iskola (763. csomó)

MOL, K 501 650-05. Polgárikori Kormányhatósági Levéltárak, Vallás és Közoktatási Levéltár, Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Polgári Iskolák. (=K 501) Községi, Felekezeti, Magán és Társulati Polgári Iskolák ügyei, Szervezetből kifolyó ügyek (= 650-05) Budapest, Kissvábhegyi Iskola (711. csomó)

Meznerics Iván – Torday Lajos (1937): A magyar közigazgatás szervei 1867-1937. Magyar Közigazgatástudományi Intézet, Budapest.

Mészáros István (1991): Mária Terézia alkotása: a tankerület. Köznevelés, 33. szám, 7. o.

Nagy Mária (2000): Emlékiratok. In: Juhász József (szerk.): Michaeliták. Arkánum Szellemi Iskola Kiadó.

Pajorné Kugelbauer Ida (2013): Az Új Iskola és a Kissvábhegyi Waldorf Iskola kapcsolatai. In: Németh A. – Pirka V. (szerk.): Az életreform és reformpedagógia – recepciós és intézményesülési folyamatok a 20. század első felében. Gondolat Kiadó, Budapest, 380-394.

Pajorné Kugelbauer Ida (2013): Vizuális nevelés a Waldorf-iskolában (doktori disszertáció).

Pukánszky Béla – Németh András (1995): Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Vámosi Nagy István (2000): Visszaemlékezések. In: Juhász József (szerk.): Michaeliták. Arkánum Szellemi Iskola Kiadó.

A képek forrása: MOL, K 501-1932-1936-6-Budapest-Kissvábhegyi Iskola (763. csomó)

A szerzőről: