Iskolagyűlések a demokratikus iskolákban

By knauszi on 2015. nov. 01. - 18:29

Fóti Péter írása

Az iskolagyűlések működési rendjének szabályozása elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon az, amit Franklin Roosevelt mondott: „A demokrácia csak akkor győzedelmeskedhet, ha azok, akiknek dönteniük kell, bölcsen fognak dönteni. Ezért a demokrácia valódi védelmezője a (demokratikus) oktatás”.

Az iskolai önállóság egyik fontos sarkköve az, hogy az iskola saját keretein belül milyen szervezeteket működtet. Az ún. demokratikus iskolákban az iskolát fenntartó tanárok határozata alapján rendszeres iskolagyűlések működnek, amelyeknek az iskolai élet számos területén döntési joguk van. Ezeknek az iskolagyűléseknek a feladata iskolánként különböző lehet: a legtöbb ilyen iskolában ezek a gyűlések döntenek a mindennapi élet szabályairól. Vannak azonban olyan iskolák is, ahol számos egyéb kérdés is az iskolagyűlés hatáskörébe tartozik, mint például gazdasági döntések vagy akár a tanárok mandátumának meghosszabbítása.

Az iskolagyűlés úgy funkcionál, mint egy parlament. Tagjai mindazok, akik naponta az iskola életében személyesen részt vesznek: a tanárok és a gyerekek. Az országos parlamentekhez képest döntő különbség az, hogy az iskolagyűlés nem képviseleti (reprezentatív) testület (ahova sok ember választ egy képviselőt), hanem közvetlen, személyes testület, ahol az iskola minden polgárának „ülőhelye” és szavazati joga van.

Ebben az írásban szeretném bemutatni azt, hogy hogyan születnek a döntések az iskolagyűlések keretei között.

Parlamenti eljárások

A parlamenti eljárások rögzítik azt, hogy az iskolagyűlés milyen rend szerint alkotja meg az iskolai szabályokat. Ez valami olyasmi, amit máshol, egy egyesületben, pártban szervezeti és működési szabályzatnak nevezünk. Ezeknek a szabályoknak egy része az országos törvényekben adott lehet. Ilyen parlamenti eljárási szabályokra a történelemben az angol parlament esetén találunk példákat. Az angol parlament hosszú működése nyomán fogalmazódtak meg azok a szabályok, amelyeket 1689-ben George Petyr írt le Lex Parlamentaria című kézikönyvében. A szerző maga is az angol parlament tagja volt.

Ez a kézikönyv később az Amerikai Egyesült Államok alapítóinak is például szolgált. Thomas Jefferson, aki egy időben alelnök és a szenátus elnöke is volt, írta a Parlamenti gyakorlat kézikönyvét, amelyben a korábban említett angol kötetet vette alapul.

1867-ben az ugyancsak amerikai Henry M. Robert tette közzé azt a kézikönyvet, amely összefoglalta a tanácskozó gyűlések ajánlott szabályait. A könyv címe eredetileg Pocket Manual of Rules of Order for Deliberative Assemblies volt. A szerző az USA hadseregének tábornoka volt, és számos helyen állomásozott. Feltűnt neki, hogy különféle állomáshelyein a különböző társadalmi szervezetekben a gyűléseket máshogy és máshogy vezették. Ezért ha két csoport az USA különböző területeiről érkezve találkozott, gyakran lett vita tárgyává az, hogyan is vezessék ezeket a közös gyűléseket. Ennek a problémának gyógyszereként írta meg könyvét. A mű széles körben elterjedt, és nemcsak a Parlamentben, hanem más szervezetekben is használták. Újabb és újabb kiadásai mind a mai napig közkézen forognak. Az USA demokratikus egyesületeinek 90%-a használja a Robert's Rules of Order-t, amikor gyűléseiket vezetik.

A gyűlés szabályainak fontossága

A működési szabályzatra azért van szükség, hogy a gyűlések céljai megvalósulhassanak. Az egyik cél pedig az, hogy minden résztvevőnek valóban legyen befolyása az ügyekre. Ha például valaki csak ott ül, és nem nyithatja ki a száját, mert mások agyonbeszélik a tanácskozást, akkor jogosan teszi szóvá, hogy a gyűlések nem töltik be ezt a célt. A legalapvetőbb szabályokon túl (részvétel lehetősége, szavazati jog) is szükség van további szabályokra, amelyek ugyanezt a célt szolgálják. „A működési szabályzatra azért van szükség, hogy a gyűlésen minden nézet megjelenhessen, és minden nézetet alaposan meg lehessen fontolni“ – írja Daniel Greenberg a Sudbury Valley iskola egyik alapítója.

Ugyanakkor arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a gyűlések elérjék azt a célt is, hogy azok ne váljanak „önagyonülésezéssé”. (Néha ez kifejezetten célja lehet az ellenzéknek, ha más módon nem tudja felhívni a közvélemény figyelmét ügyének fontosságára, mint például ezt a Becsületből elégtelen c. amerikai film bemutatja). Ezt a kívánságot pozitívan így lehet megfogalmazni: a gyűlések elé állított másik követelmény az, hogy azok hatékonyak legyenek. Ha a gyűlések döntésképtelenné válnak, akkor megerősödnek azok a hangok, melyek az erős vezető mítoszát terjesztik a demokrácia helyett.

Ezért fontos, hogy a felmerülő kérdések határos időn belül intéződjenek el! Világos, hogy a felsorolt két fő cél egymásnak ellentmond, és csak kompromisszum árán valósítható meg mindkettő egyszerre. Egyfelől az egyének véleményének tisztelete megkövetelné azt, hogy korlátlan ideig lehessen mindenféléről beszélni, másfelől a közösség érdeke azt kívánja, hogy a dolgok korlátozott idő alatt nyerjenek elintézést. A kompromisszum kidolgozása a működési szabályzat feladata.

A Robert's Rules of Order hangsúlyozza: a működési szabályzat célja az, hogy az egyének, és az egyéb kisebb csoportok jogai között egészséges kompromisszumok jöjjenek létre. Így a működési szabályzat a következő csoportok jogait veszi figyelembe:

a többség,
a kisebbség, különös tekintettel arra, ha egy kisebbség több embert foglal magában, mint az összes tag 1/3-a,
az egyének,
a jelen nem levők,
az összes itt felsoroltak együttvéve.

A jó működési szabályzatú iskolagyűlés egyrészt jobb annál, mint amikor egyetlen személy (pl. az iskolaigazgató) dönt minden kérdésről, másrészt jobb annál is, amikor a világos eljárási szabályok hiánya oda vezet, hogy az iskolagyűlés nem veszi tekintetbe a fent felsorolt összes csoport igényeit. Ezért a működési szabályzat megvédi például a beszélőt attól, hogy mondandójába agresszíven belebeszéljenek, megvédi a közösséget attól, hogy két tag a közösség előtt erős érzelmi vitát folytasson átgondolt érvelés helyett. Természetesen a legjobb működési szabályzat sem lehet tökéletes, de annak céljával mindenképpen egyet lehet érteni. Ez pedig az ésszerűség uralma, ami a felvilágosodás óta kitűzött, nagyszerű cél.

Így jöhet létre egy olyan iskola, ahol az ésszerűség, az objektivitásra törekvés és a türelem uralkodik, ahol elfogadott, hogy minden nézetet és embert egyformán fontosnak tartanak. A működési szabályzat mindenki számára lehetővé teszi, hogy az iskolagyűlés számára hasznos intézmény legyen, ahova benyújthatja javaslatait, ahol emellett érvelhet is. Ez biztosítja azt, hogy részesedjen a hatalomból, és ne legyen a hatalomból kitagadott pária, mint az számos iskolában ma előfordul. (Homer Lane: minden ember karakterének jót tesz, ha nagyobb hatalma van saját élete felett.) A gyűlés szabályainak megfogalmazása hosszú távon megerősíti az iskola közösségi jellegét. Ehhez azonban a szabályok gondos megfogalmazása, szükség esetén azok módosítása és mindenekelőtt azok betartása szükséges.

Modern parlamentáris ügymenet

A modern parlamentáris ügymenet magját a „benyújtott javaslatok” képezik. A Robert's Rule of Order 30 különféle javaslatot ismer. A lényegi, fő javaslatok mellett léteznek kiegészítő javaslatok, amelyek különféle célokat szolgálnak. Ezek közül néhány a benyújtott fő javaslatokra hivatkozik. Arra szolgálhatnak például, hogy:

kiegészítsék a fő benyújtott javaslatot,
hogy elérjék, a fő javaslatról rögtön induljon szavazás,
hogy a javaslat tárgyalását napolják el,
hogy a javaslatot egy bizottság elé delegálják.

Más kiegészítő javaslatok általában a parlamenti működés lefolyását igyekeznek befolyásolni. Ilyen javaslatok lehetnek például azok, amelyek:

meg szeretnék változtatni a napirendi pontok tárgyalásának sorrendjét,
javasolják, hogy a szavazatokat számolják újra,
megtámadják a gyűlésvezető döntését.

Vannak olyan kiegészítő javaslatok amelyek tárgyalása sürgősséget igényel, mint például:

javaslat szünet tartására,
javaslat az ülés elnapolására,
javaslat a tárgyalt napirend elnapolására.

Végezetül vannak olyan kiegészítő javaslatok, amelyek már elfogadott napirendi pontokkal kapcsolatosak.

Minden szavazati joggal rendelkező tag tehet javaslatokat, és ezzel befolyásolhatja a parlamenti ülés menetét. Másként szólva, a gyűlést a gyűlésvezető irányítja, de a szó szoros értelmében nem vezeti. A gyűlés résztvevői a gyűlés vezetői. A gyűlésvezető a gyűlés szolgája, és nem fordítva, mint az nem demokratikus gyűléseken számos esetben történik. Ugyanakkor a gyűlésvezetőnek vannak bizonyos privilégiumai. Ő szólítja fel a beszélőket, akiket meg is szakíthat, vagy rendre is utasíthat. Ő dönt arról, hogy a benyújtott javaslatok egyáltalán tárgyalásra kerüljenek. Döntései azonban a gyűlés résztvevői által megtámadhatók.

Bonyolulttá akkor válik a helyzet, ha több résztvevő egymás után különféle javaslatokat nyújt be. Egy hozzászóló azt javasolja, hogy változtassanak meg egy fontos szabályt. Az erről szóló vita hosszan elhúzódik. Ekkor egy javaslat azt célozza, hogy hosszabbítsák meg a javaslat megbeszélésre fordított időt. Egy másik javaslat szerint rögtön szavazzanak a vita folytatása nélkül. Egy harmadik azt javasolja, hogy napolják el a tárgyalást. A negyedik szünet elrendelését kéri. Mi a teendő ilyen esetben?

A modern gyűlések működési rendje meghatározza a különféle javaslatok fontossági sorrendjét. Ez a meghatározott sorrend azt jelenti, hogy a rangsorban előbbre sorolt javaslat a többi elé kerülhet. Minden javaslattípus esetében meghatározásra kerül, hogy:

a javaslattevőnek joga van-e az aktuális felszólalót félbeszakítani,
hogy a gyűlés legalább még egy résztvevőjének támogatása szükséges a javaslat benyújtásához,
hogy a javaslatról vitát nyissanak-e,
hogy a javaslatot ki lehet-e egészíteni más javaslatokkal,
milyen többségre van szükség annak elfogadásához (50%, 2/3),
hogy a javaslatról való szavazás után lehetőség van-e arra, hogy a vitát folytassák, ha valakinek a véleménye a szavazás nyomán megváltozott.

A parlamenti szabályok végül számos formalitást is szabályoznak:

Hogyan alakítsák ki a napirendet?
Hogyan kell elfogadni a korábbi ülések jegyzőkönyvet?
Milyen egyéb tisztviselői vannak a gyűlésnek?
Hogyan lehet ezekre a tisztségekre javaslatokat tenni?
Hogyan folyjanak le ezek a választások?
Hogyan lehessen bizottságokat alakítani?

Mindebből látható, hogy a gyűléseknek nagy mennyiségű szabályra van szüksége. A Robert's Rules of Order ennek megfelelően majdnem 600 oldalas. Persze a gyűlések vezetőjének nem kell mindezeket fejből fújnia. Elegendő, ha a szabályok szellemét megértette, és a legfontosabb szituációkat, konfliktusokat kezelni tudja. Adott esetben minden továbbinak utána tud így nézni.

Mit lehet tenni, hogy itthon jobbak legyenek az iskolagyűlések?

Ha Magyarországon is elterjedt lenne a Robert's Rules of Order használata, akkor egyszerű dolgunk lenne, hiszen csak azt kellene végiggondolni, hogy milyen helyeken kellene tőle az adott iskola gyakorlatában eltérni. Sajnos azonban nem ez a helyzet, és valószínűleg hosszabb folyamatra van szükség, amíg egy-egy iskola kialakítja a maga gyűlésének működési rendjét. Ez azért is nehéz, mert elterjedt feltételezés, hogy egy ilyen szabályzat szükségtelen, hogy csak formalizmushoz vezet, unalmas és nem szolgálja az életet sima folyását.

Valójában azonban a gyűlések működési rend nélkül hatástalanokká lesznek. Hiába az óhaj, hogy hagyjuk az embereket lehetőségük szerint saját életükre befolyással lenni, ha ehhez nem teremtjük meg a jól működő szervezetet. Ekkor fog az előfordulni, hogy a viták a végtelenbe nyúlnak – érdemi döntések nélkül. Ki ne ismerné ezt a jelenséget: amikor egy-egy témáról végtelen ideig folyik a szájtépés? Az ilyen beszélgetések elrettentőek, és oda vezetnek, hogy az emberek megkérdőjelezik a demokratikus döntési folyamatok értelmét, méghozzá joggal. A demokrácia, mondják, nem működik, legalábbis az iskolában biztosan nem.

Nem a demokrácia azonban a probléma, hanem, hogy hiány van olyan használható eszközökből, melyek a demokráciát hatékonnyá teszik. Az iskolagyűlések működési rendjének szabályozása elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon az, amit Franklin Roosevelt mondott: „A demokrácia csak akkor győzedelmeskedhet, ha azok, akiknek dönteniük kell, bölcsen fognak dönteni. Ezért a demokrácia valódi védelmezője a (demokratikus) oktatás”.