Nyitott iskola – tanuló társadalom
Falus Katalin – Vajnai Viktória (szerk.): Nyitott iskola: modellek és jó gyakorlatok. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 2012. Gazdag Emma recenziója
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben már a kilencvenes években megjelent az az igény, hogy olyan készségfejlesztő programokat és modelleket hozzanak létre, melyeknek kettős célja van. Egyfelől olyan készségfejlesztő programokat szerettek volna kifejleszteni, amelyek nyitott, önálló gondolkodású, fejlett logikai készséggel és vitakultúrával rendelkező, toleráns személyiségek kialakulását segítik elő, másfelől pedig minél gyakorlatiasabb, minél problémacentrikusabb tananyagokat képzeltek el, amelyek önálló gondolkodásra, autonómiára nevelnek, s egyúttal megfelelő tartalmi ismeretet is közvetítenek.
A kezünkben tartott kötet szerkesztői a bevezető részben kifejtik, hogy a nyitott iskola modellje sok mindent jelenthet. Jelentheti a választás szabadságát, a közösséggel való együttműködést, a változások iránti nyitottságot, nyitott fizikai teret, nyitott pedagógiai gyakorlatot, nyitott emberek nevelését, az iskola épületének kinyitását, a diákok és a tanárok közötti nyílt viszonyokat, de végül Falus Katalin és Vajnai Viktória a nyitott iskolát mégis csak a zárt, azaz hagyományos iskolatípus ellentéteként definiálja könyvük nyolcadik oldalán. Ezért azokat az iskolákat vizsgálták meg, melyek a hagyományos modelltől eltérnek, megbontják a konvencionális iskolaképet, amelyekben azonban a nevelés intézményesült keretek között marad, és az iskolára mint intézményre tekintenek.
Az 1960-70-es évek mozgalmai című első fejezetben Vajnai Viktória röviden ismerteti a közösségi iskolák számos változatát, mint például az angolszász eredetű közösségi iskolát (community school), a falak nélküli iskolát (school without walls), a város mint tanterem modellt (city as classroom), a város mint iskola modellt (city as a school), illetve a francia Iskolázási Elsőbbségi Zónákat (ZEP). Mindemellett bemutatja a korcsoportban nyitott iskola (Non-Graded School), az időben nyitott iskola (Flexible Modular Scheduling), és a térben nyitott iskola (Open School, Open Space School, Open Plan School, Open Area School, Open Classroom) koncepcióját. Véleményem szerint a szerző méltatlanul keveset foglalkozott a magyar „előfutárokkal”, mint például a közösségi iskolai törekvésekkel és az általános művelődési központokkal.
A második fejezetben a modellek rövid ismertetése után Vajnai bemutat két angolszász, egy brit és egy amerikai kormányzati programot, melyeket véleménye szerint érdemes a magyarországi nyitott iskoláknak (vagy nyitott iskolává váló intézményeknek) is figyelembe venni. Mindkét modell egy (vagy több) társadalmi problémára, plusz az oktatás kérdésére próbál reagálni olyan megoldást kínálva, ami épít az iskola már meglevő központi szerepére (fizikai tér megléte, megközelíthetőség, a gyermeknevelésben kialakított terepe stb.), ám ezt valamilyen irányban kibővíti, kinyitja.
Ezt követi a kötet szívét adó Jó gyakorlatok bemutatása, amelyeket Falus Katalin, Földes Petra, Hunya Márta és Vajnai Viktória három nagy csokorba gyűjtöttek. Elsőként a Skandináv jó gyakorlatok közül ismerhetünk meg kilencet, majd ezt követi az Angolszász jó gyakorlatok sora, és végül a hazai, azaz a Magyar jó gyakorlatok, külön figyelmet szentelve a tehetségpontoknak.
A kötet végén a szerzők összesítik a nemzetközi jó gyakorlatok közös attribútumait A meginterjúvolt iskolák intézményi és pedagógiai jellemzői közötti hasonlóságok című zárszóban. Az intézményi jellemzők között kitérnek a vezetői vízió, a minőségbiztosítás, illetve a nemzetközi kapcsolatok fontosságára, és kiemelik az együttműködés (szülőkkel, partneriskolákkal, helyi közösséggel) létfontosságú szerepét. A pedagógiai jellemzők között mindenekelőtt a gyermeki szükségletek széleskörű és teljes kielégítését szorgalmazzák.
A szerzők azonban a munka oroszlánrészét az olvasókra bízzák, azokra a tanárokra és vezetőkre, akik szeretnék iskoláikat nyitottá tenni. Az iskolák kinyitásához a szerzők készítettek egy vázlatos segédletet, és az olvasóknak továbbgondolásra átnyújtják A nyitott iskola hazai modelljéhez készített fejlesztési szempontok-at. Remélem, minél többen kezünkbe vesszük ezt a könyvet, és aktív olvasókká válunk, olyan olvasókká, akik a könyv végén a könyvet becsukják, de az iskolákat kinyitják a közösségek és a lehetőségek előtt.