Példaképek és „tanítók”…
…akik műveikkel élnek tovább. Somody Beáta megemlékezése Szentandrássy Istvánról
Most pedig olyan ember távozott, aki tanítványaimnak és a saját gyerekemnek is meghatározó élményeket adott, az első Kossuth-díjas roma festő, Szentandrássy István.
Mindannyian szerencsések vagyunk, akik találkozhattunk már igazán szuggesztív személyiségekkel, akikre muszáj figyelni, mert mindegy, hány éves vagy, honnan jöttél, ki vagy, de egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni a közvetlen kedvességet, emberséget, ami árad belőlük. Lakatos Menyhért, Choli-Daróczi József, Szentandrássy István az én életemben emberként és pedagógusként is fontos személyek és példaképek voltak. Büszke vagyok rá, hogy találkozhattam és beszélgethettem velük, olvashattam Lakatos Menyhérttől A paramisák ivadékait, a legszebb mesék egyikét vagy Cholitól az Elvitték a cigányokat c. verset. És számtalanszor láthattam Szentandrássy István a cigányság sorsát bemutató festményeit, románcait…
Ötödik osztályos voltam, amikor részt vehettem Mátraverebélyen életem első író-olvasó találkozóján, ahol egy cigány író, Lakatos Menyhért volt a meghívott. A szüleimmel és a húgommal együtt elmentünk, és találkozhattunk az első, fehér szakállú cigány bácsival, akit valaha láttam – még sose láttam ősz hajú cigányembert –, pedig sokan voltak cigányok mindig is a falunkban, ahogy a hallgatóságban is. Mai napig meghatározó élmény számomra a küllemén túl kedvessége, szelídsége, embersége és okos szavai, melyeket azóta is emleget a családom. „Tanulás nélkül nincs változás” vagy „a cigány, az cigány marad, ha orvos, ha jogász”.
Most pedig olyan ember távozott, aki tanítványaimnak és a saját gyerekemnek is meghatározó élményeket adott, az első Kossuth-díjas roma festő, Szentandrássy István. Már alig egy éve Choli-Daróczi József elvesztése is elgondolkodtatott, hogy a Gandhi-féle emberekre talán még jobban szükségünk van, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még az emberek arcába, tekintetébe is néztünk.
Hajdani példaképeim egyikéről elnevezett iskolába kerültem, a józsefvárosi Lakatos Menyhért Iskolába, ahol rajz és vizuális kultúra tantárgyat tanítottam, és szakkört vezettem. Szentandrássy képeit mindig is szerettem, és tanítványaim számára is motiválóak voltak. Az első kendőfestményeink elkészítéséhez az ő műveiből kaptak inspirációt diákjaim, majd ezek olyan minőségi fokot is elértek, hogy kiállítást is rendezhettünk belőle, először az iskolában, majd azt több tucat követte számos helyen a fővárosban. A szakkör Szenti képi világának is köszönhetően vált gyermek alkotókörré, hiszen mindenki egy befejezett, kész műre próbált törekedni. Lakatos Menyhért Füstös képek című könyvének legújabb kiadását Szentandrássy illusztrálta, és ennek a kiadványnak a bemutatóján Choli bácsi is jelen volt az iskolánkban. A három nagy roma tanító így jelent meg térben és időben együtt a számomra. Csodás pillanatok voltak, amikor kérésünkre kétszer is elvállalta a kiállításunk megnyitását először Trencsényi Lászlóval közösen, majd Hemrik Lászlóval mondtak elismerő szavakat a gyermekalkotásokról.
Vérbeli pedagógus volt, ahogyan motiválta, értékelte, szakszerűen elemezte a munkákat! Minden diáknak a szemébe nézve, sokszor maga mellé kihívva elmondta neki, miért szereti az alkotását. Erre a titokra mindannyian kíváncsiak voltunk s vártuk a nagy, Kossuth-díjas festő számára mi is az, ami szívmelengető a képeinkben? Azonban nem csak mondott, hanem kérdezett, s ezt a kétszemélyes dialógust „hallgathattuk ki”. A gyerekek megjegyezték, hogy azt mondta nekik, tehetségesek, de tovább kell dolgozni, újabb alkotásokat kell készíteni, tanulni kell, írni és olvasni… Népművelő is volt, ahogyan a másik két szintén nagyszakállas roma bölcs, Lakatos és Choli-Daróczi is. Érezte a felelősségét a népe iránt. Betegségében is fontos volt számára személyesen megjelenni, minden felkérést, megkeresést igyekezett elfogadni és örült, hogy újból jöhet, és találkozhat velünk. Éveken át figyelte, hogyan alkotunk, fejlődünk, gazdagodunk.
Legutóbb Dr. Aáry-Tamás Lajos invitálására ez év elején januárban az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalában találkozhattam számos művével. Az alkotásai arra vártak hosszasan, hogy legyen jobban, és egy megnyitó ereéig jelen tudjon lenni. Dinamikus, nagyléptékű és monumentális alkotásaiba bezárta azokat a fájó érzéseket, amelyek a cigányságot érték.
Ha ránézünk a Cigány Madonna vagy a Lovak című képére utána szinte valamennyi művét felismerjük: kecses, törékeny, szívós, barna alakjainak tekintetébe belefestette, a saját szemében is fátyolosan rejlő szomorúságot.
Szentandrássy István Cigány Madonna című képe és egy átala inspirált gyerekmunka (kendőkép)
Szentandrássy István Lovak című képe és Bari Béla (13 éves): Három ló