Új típusú tanári szerepek...
... a pedagógiai értékek, különösen a kulturális örökség közvetítésében. Zagyváné Szűcs Ida írása
A legfontosabb feladatunk az volt, hogyan vegyük rá a diákokat arra, hogy saját maguk álljanak elő ötletekkel.
Korunk új kihívásai a nevelés örök feladata, vagyis az értékközvetítés mellett arra ösztönzik a pedagógusokat, hogy régi-új tartalmakat új módszerekkel adjanak át az ifjú nemzedéknek. A nevelés, amely önmagában is kulturális értékközvetítés, e tartalmak átadása során új szerepek felé sodorja a pedagógusokat. A kipróbálás, bár kétségtelenül munkaigényes, mégis megéri, lehetőség a pedagógus szakmai gyarapodására és személyiségének továbbfejlődésére.
Bevezetés
Bábosik István szerint a pedagógiai tevékenység legfőbb célja, hogy nevelési érték szülessen. Ez a pedagógiai vagy nevelési érték a konstruktív életvezetés, melyen olyan életvitelt ért, amely szociálisan értékes és egyénileg is eredményes. Ebben az értelmezésben a nevelés feladata a közösségfejlesztés és az önfejlesztés, másképp fogalmazva a szocializáció és a perszonalizáció. A nevelés lényege az értékközvetítés és a felelős magatartás- és tevékenységrepertoár kialakítása. Az erkölcsi nevelés egyik fontos feladatköre az értékóvó magatartás, a közösség szellemi, kulturális és természeti értékeinek védelme, óvása (Bábosik, 2004).
A konstruktív életvezetésre való nevelésnek számtalan eszköze lehetséges. Egyik a projektpedagógia, amelynek oktatási stratégiája a projektoktatás. A módszer teljesen új kereteket ad a gyerekek nevelésének és oktatásának, ugyanakkor új típusú szerepelvárásokat fogalmaz meg a pedagógusok számára. (Kovátsné, 2006). A pedagógus mint facilitátor, tanácsadó segíti a gyermek önállóságának kibontakozását (M. Nádasi, 2003; Gyarmathy, 2001).
A konstruktív életvezetés alapját képező értékeken belüli értékóvó magatartás az a pont, ahol a nevelés, valamint kulturális örökségünk védelme egymáshoz kapcsolódik, s amelynek megvalósításában a projektoktatás különösen fontos szerepet tölthet be. Tanulmányom célja bemutatni egyrészt, hogy a kulturális örökség átadása milyen módon valósítható meg nem hagyományos módszerekkel, azaz projektmunkával, másrészt pedig bemutatni azokat az új típusú pedagógusszerepeket, amelyeket ez a munkaforma megkíván. Fontosnak tartom először is a kulturális örökség fogalmának meghatározását, a fogalom tartalmi bővülésének bemutatását.
Kulturális örökség
A kulturális örökség fogalma fokozatosan alakult ki. Kezdetben az építészeti örökség fogalmát értették alatta, majd kialakult a kulturális örökség, mely a kollektív emlékezet fogalmával párosul (Sonkoly, 2006). Nemcsak tárgyak alkotják, hanem gondolatok és nyelvek, szájhagyomány és dallamok, szokások és rítusok (Wessely, 2005). Maga a fogalom nyitott és folytonosan változó, mert egyre újabb, védelmet igénylő elemekkel gazdagodik. Ugyanakkor a fogalom tartalmilag is bővül. Harminc évvel ezelőtt még csak a műemlékekkel foglalkozott, ma már kiterjed a kulturális jelenségekre is. Új jelenség, hogy a kulturális örökség a fejlődés egyik tényezője is, a turizmus, amelynek egyik célja az örökség bemutatása, a gazdasági növekedés motorja is lehet (Wessely, 2005). Sajátos fejlődési ívet mutat be Janet Blake, aki egy tanulmányában rámutat arra a fejlődési folyamatra, amely a kulturális javaktól a kulturális örökségen át eljutott a kulturális identitáshoz, valamint a kulturális jogokhoz mint harmadik generációs emberi jogokhoz.
Két projekt
A továbbiakban azt próbálom meg konkrét példával megvilágítani, hogy hogyan is lehetséges a nevelés legfontosabb feladatát, az értékátadást, értékteremtést, mely jelen esetben a kulturális örökség védelmét jelenti, a projektpedagógia módszertárával biztosítani a felnövekvő ifjúság számára. Két nemzetközi projektet mutatok be, melyek lebonyolításában jómagam is aktív szerepet játszottam. Az egyik projekt 2008-ban került megszervezésre a Fiatalok lendületben című európai uniós program támogatásával. A nemzetközi együttműködés keretében három európai város (Eger, Přemyšl és Zágráb) középiskolás diákjai a holokauszt helyi vonatkozásait dolgozták fel. A gyakorlati munka 2009 januárjában vette kezdetét egy přemyšli líceumban, egy zágrábi és egy egri gimnáziumban. Mind a három közösség saját városának múltját kutatta, melynek során számos információt dolgoztak fel a diákok a helyi zsidó polgárok életéről, hagyományairól, vallásáról, valamint jogaikat korlátozó törvényektől a holokauszt előtti, alatti és közvetlenül utáni időszakokban. A kutató munka eredményeit kiállítások, weboldalak és filmek formájában tettük közzé szűkebb és tágabb környezetünk számára.
Az egyik feladatunk egy weblap készítése volt, amely rengeteg kutatómunkát igényelt. Interjút készítettünk Orbánné Dr. Szegő Ágnessel, az Egri zsidó polgárok című könyv szerzőjével, egy egri holokauszttúlélővel, továbbá egy egri lakossal, akinek családja is kivette részét a holokauszt megpróbáltatásaiból. Ellátogattunk a budapesti Holokauszt Emlékközpontba és az egri zsidótemetőbe. Ezután készítettük el azt a honlapot, mely egri zsidó családok életét mutatta be a vészkorszak ellőtt és alatt.
A projekt része volt a lengyel és horvát cserediákok fogadása Egerben márciusban, mely kiváló lehetőség volt arra, hogy a diákok személyesen is megismerkedjenek egymással, és gyakorolhassák a közös kommunikáció nyelvét, az angolt. Az egri látogatás alatt bemutattuk városunk nevezetességeit, a legváltozatosabb formákban. Volt kiselőadás, játékos kincskeresés, kvíz, múzeumlátogatás (helyi látnivalók és a budapesti Dohány utcai zsinagóga). Mivel a lengyel és a horvát diákok magyar családoknál laktak, a magyar hétköznapokba is betekinthettek. Rengeteg barátság szövődött.
A projekt részét képezte, hogy mind a három közösség készített egy-egy összefoglaló filmet, melyben a holokauszt helyi vonatkozásait mutatták be. Ezt egy DVD-n rögzítettük. A filmeket az utolsó nap közösen tekintettük meg. Ezt követően a lengyel és horvát diákokkal kisebb csoportokban kiselőadásokat készítettünk, melynek során megbeszéltük a projekt során szerzett tapasztalatainkat. A változatos módszerekkel történő témafeldolgozás, a folyamatos kapcsolattartás, a megvalósításhoz szükséges technikai eszközök (kamera, tévéstúdió, számítógépek, internet) használata hozzájárult az IKT-kompetencia, a kommunikáció (szóban, írásban, magyarul, angolul), az egymás iránti tolerancia fejlődéséhez. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a szervezőkészséget, amely a programok sikeres megvalósításához elengedhetetlennek bizonyult. A projekt utóéletéhez tartozik, hogy a magyar filmet bemutatta az egri Líceum TV. Azóta az elkészült DVD-t rendszeresen használjuk osztályfőnöki és történelem órákon mint szemléltető eszközt.
A második együttműködés egy kétéves munka keretén belül valósult meg 2013/14 során. A finanszírozási feltételeket az európai uniós Comenius-pályázat teremtette meg. A projekt címe Lots of Countries Just One Europe volt. Nyolc ország (Egyesült Királyság, Spanyolország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Törökország, Horvátország és Magyarország) diákjainak és tanárainak munkája során bontakozott ki egy olyan együttműködés, melynek célja az európai kultúrák megismerése, elfogadása, az európai és nemzeti örökség ápolása, egymás kulturális különbségeinek elfogadása volt. Természetesen az együttes munka további feladataiként fogalmazták meg a diákok az idegen nyelvi kommunikáció, a társas együttélés és az IKT eszközök használatának fejlesztését.
A munka „termékei” egy közösen létrehozott weboldal, melyen helyet kapott egy nyolcnyelvű mini szótár a résztvevő országokban az alapvető kommunikációhoz szükséges kifejezésekkel, szavakkal. Az oldal helyet ad a tanárok által készített módszertani leírásoknak is, melyek egy-egy téma feldolgozását mutatják be a különböző országokban, ezzel is rámutatva arra, hogy a kulturális sokszínűség a tanítás módszertanában is jelen van. Megtekinthetők azok a tervek is, amelyek a projekt végleges logójának kidolgozásához vezettek. További termék egy online magazin, amely az egymásnál tett látogatások mozzanatait örökíti meg. Az események sorozata, valamint a diákok beszámolói mind egy „történetet” mutatnak be a közönség számára. Azt a történetet, ahogy egy diák személyesen megélte az eseményeket, ahogy az a saját szűrőjén átjött. A programok sokasága nem teszi lehetővé, hogy mindent bemutassak, de kitérnék a magyarországi eseményekre, hogy felvillantsak abból néhány momentumot.
Mivel városunk, Eger bővelkedik kulturális értékekben, egyáltalán nem volt nehéz kitalálni, hogy mit hozzunk a külföldi diákok látókörébe. A kihívást inkább az jelentette, hogy hogyan. Mivel a gyerekek abból indultak ki, hogy ők maguk az életkori sajátosságaiknak megfelelően szerették volna láttatni ezeket a kulturális értékeket, így olyan programokat szerveztek, melyekben a játék, az interaktivitás dominált. Kiemelném a játékos kincskeresőt a városban, a táncházat, a kisvonatozást a város fontosabb látnivalóinak megtekintésével, a gyerekek által megvalósított idegenvezetést, a közeli természeti értékek felfedezését egy kiránduláson (Szalajka-völgy), valamint azt a kiállítást, amelyet művész diákjaink készítettek a vendégek tiszteletére Legends címmel. A kiállítás a részt vevő országok egy-egy legendájából egy-egy mozzanatot ábrázolt festmények, rajzok segítségével. Mivel a kiállítás ünnepi megnyitóját a vendégek itt tartózkodására időzítettük, így az nagyon megható momentuma lett a magyar programnak. Természetesen egy ilyen projekt folyamatos kísérő tevékenysége a programok megfelelő színhelyének a megteremtése, valamint a disszemináció, amely konkrétan az iskolai közösség, valamint a város lakosainak tájékoztatását jelentette cikkek, élménybeszámolók segítségével.
A két ismertetett projekt nem tanórai keretek között valósult meg. A részt vevő pedagógusoknak, beleértve magamat is, teljesen új típusú szerepeknek kellett megfelelniük a végrehajtás során. A legfontosabb feladatunk az volt, hogyan vegyük rá a diákokat arra, hogy saját maguk álljanak elő ötletekkel. A saját ötlet ugyanis teljesen más hozzáállást biztosít a feladat végrehajtásakor. A kezdeti motiváció, az innovatív szemlélet tehát nagyon fontos volt, utána már minden ment a maga útján. Maguk a diákok rengeteg egyedi ötletet vetettek fel, ahol inkább a megvalósítás, a kivitelezés kívánt meg néha beavatkozást. További feladat volt a tevékenységek összefogása. Kellett egy személy, aki mindig tudta, hogy melyik lépés után mi következik. Ez volt modern szóval a projektmenedzser. Nem volt elhanyagolható az úgynevezett „papírmunka”, az adminisztráció, hiszen lépéseinket folyamatosan rögzítettük, dokumentáltuk, a két projekt során részletes tervet, félidei majd projektzáró beszámolókat készítettünk. A finanszírozó szervezettel a kapcsolattartás is folyamatosan jelen volt a munkánkban. Mivel több országba is ellátogattunk, így az utazások alatt külön odafigyeltünk diákjaink személyes problémáira s azok megoldására. A szülőkkel való kapcsolattartás is teljesen más értelmet nyert. Egyrészt tájékoztattuk őket a tervezett programokról, másrészt utazások alkalmával mi pedagógusok léptünk elő szülőkké, de folyamatosan kapcsolatban voltunk az otthon maradtakkal. Hagyományos tanári szerepeinket egy-egy beszámoló vagy újságcikk, szótárrészlet korrekciójánál alkalmaztuk. Számunkra teljes igazolást nyert Bagdy Emőke megállapítása, aki szerint a globalizált információs társadalom új típusú tanárt vizionál, aki dinamikus, fejlesztő, innovatív, menedzserszemléletű, segítő, képes a bizalomteljes légkör kialakítására (Bagdy, 1997). Arról is meggyőződhettünk, hogy az új szerepeknek igen sokszor hirtelen egymás után vagy egymással egy időben kellett megfelelnünk.
Mindkét projekt értékeléssel zárult, amely kérdőívek kitöltését és kiértékelését jelentette. A résztvevők a barátságok szövődését, valóságos emberi kapcsolatok kialakítását nevezték meg a projektek legfőbb hozadékának. Második helyen szerepelt a részt vevő országok kultúrájának megismerése. Harmadikként említették meg a diákok azokat a tanulási formákat, amelyeket a részfeladatok kigondolásánál, megvalósításánál alkalmaztak.
*
A bemutatott két projekttel talán sikerült érzékeltetnem, hogy a nevelési célok, jelen esetben a kulturális örökség meglétének, ápolásának tudatosítása a diákokban, saját szerepük annak átörökítésében különleges tartalmat adhat a tanár pedagógiai tevékenységének. A tartalom teljesen újfajta megközelítési módja, azaz a projektmunka a hagyományos szerepekből kimozdítja a tanárt. El kell ismerni, hogy eleinte ez nem mehet másképp, mint többlet-energiafelhasználással. Újfajta gondolkodást, gyors reagálást kíván. A befektetett energia ugyanakkor nagyon gyorsan és látványosan megtérül. A diákok saját ötleteiket valósítják meg saját munkájuk által. Mi lehet annál motiválóbb, mint amikor látják, hogy munkájuknak megvan a gyümölcse?
Felhasznált irodalom
BÁBOSIK István (2004): Neveléselmélet. Osiris Kiadó, Budapest, 12-13.
BAGDY Emőke (1997): A pedagógus hivatásszemélyisége. Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen.
GYARMATHY Éva (2001): Projektkönyv. Miskolc, Arany János Tehetséggondozó Program Intézményeinek Egyesülete.
HEGEDŰS Gábor (2002): Gyermekközpontú iskola – A projektpedagógia elmélete és gyakorlata. KTKF, Kecskemét.
KOVÁTSNÉ NÉMETH Mária (2006): Fenntartható oktatás és projektpedagógia. Új Pedagógiai Szemle, 56. évf. 10. sz.
M. NÁDASI Mária (2003): Projektoktatás. Gondolat, Budapest.
MIREL, Jeffrey (2005): Régi nevelési elvek, új amerikai iskolák. A progresszív nevelés és a nevelési forradalom retorikája. Iskolakultúra, 4. sz., 65-83.
SONKOLY Gábor (2006): A kulturális örökség folyamatának értelmezései és alkalmazási szintjei. Regio 11(2006), 4. sz., 45-66.
WESSELY Anna (2005): A kulturális örökség fogalmának változása. In: (szerk.) GYÖRGY Péter, KISS Barbara és MONOK István: Kulturális örökség – társadalmi képzelet. OSZK – Akadémiai Kiadó, Budapest, 19-23.