Sándor L. István (szerk.): Gyerekszínházak Magyarországon. Tanulmányok, elemzések, beszélgetések az elmúlt 15 évről . ASSITEJ Magyar Központ, Budapest, 2006.
A foglalkozás célja az Édes Anna helyének, fontosságának feltérképezése a magyar irodalmi kánonban, a mű motívumainak, jelentésének feltárása, a lehetséges kérdésfelvetések megválaszolása. Illetve kiegészítő célként a regényen keresztül kiemelendő problémakör a kiszolgáltatottság, elidegenedettség, megaláztatás manapság az iskolai és otthoni környezetben. Mit jelent az érzelmi zsarolás, a lelki terror, milyen veszélyeket rejt magában mások megszégyenítése?
Majdnem száz év – Boreczky Ágnes beszélget Méhes Verával. Gondolat Kiadói Kör Kft, Budapest, 2012 (második kiadás).
Évente 3-4 alkalommal neves művész, művészettörténész, író (köztük Szűts Miklós festőművész, Parti Nagy Lajos író, költő) nyit meg kortárs kiállítást az iskola tetőterének galériájában. Az érdeklődőbb diákok közül egy kisebb csoport részt is vehet a kiállítások rendezésében, elmehet a művész műtermébe, és betekintést nyerhet abba, hogy hogyan válogat össze egy kiállítást egy műértő.
Amikor kijöttem a moziból, dühös voltam. Nem beszéltem senkivel a filmről közvetlenül a vetítés után – amúgy sem szokásom –, de most különösen problémásnak éreztem ezt. Úgy láttam, hogy a közönségnek általában tetszett, és azoknak is, akikkel együtt mentünk el megnézni. Ez is nagyon dühített: nem igaz, hogy ők nem látják, hogy… Aztán inkább hazamentem, és írtam pár jegyzetet, majd félreraktam. Tudtam, hogy írni akarok róla, de azt is, hogy nem érdemes rögtön, abban a lelkiállapotban. Most újra elővettem a jegyzeteket, de semmit sem változott a véleményem.
Tudtam, nehéz lesz a szöveges értékelés. Mert a kollégákkal is kiszúrok, hiszen oldalakat kell majd körmölni, és a gyerekek is várják majd a jegyeket. Tudtam, a szülők nem értik majd, mi ez a sok szöveg a jegy helyett. De nem akartam a művészeti iskolák zömében jellemző formális ötösöket beírni. Mert mindenhol ez van. Na jó, van ahol a négyesig is elmennek.