Simon Mária: Egy emlékév margójára

Janusz Korczak

 A 2012-es évet Lengyelország parlamentje Janusz Korczak emlékévnek nyílvánította. Ezt a világ tudomásul vette, és mindenütt készültek erre az évre. 

100 évvel ezelőtt alapította Henryk Goldszmit, felvett nevén: Janusz Korczak az első árvaházat Varsóban. Janusz Korczak 70 évvel ezelőtt mártírhalált halt a treblinkai koncentrációs tábor gázkamrájában. Nemcsak halála miatt „érdemelte ki” azt az elismerést, hogy egy egész évet emlékének szenteljenek. A 20. századi reformpedagógia jelentős személyiségéről van szó. A polihisztor – orvos, író, pedagógus,egyetemi oktató, rádióműsor-szerkesztő, árvaházak szervezője és működtetője – kiemelkedő életművet hagyott hátra. „Öreg dokinak” becézték egész Lengyelországban.

Simon Mária1929-ben kiadott műve, „A gyermek joga a tiszteletre” az Egyesült Nemzetek Szervezete 1989-ben megszületett Gyermekjogi Egyezményének történeti és gondolati előzménye.

Lengyelországban nincs gyerek, aki Korczak nevét ne ismerné. Valódi nemzeti hős, aki a lengyel múlt szerves része, műveit folyamatosan kiadják, és pedagógiai elvei szerint intézményeket működtetnek. Az egész világon közismertek munkái, sok iskola őrzi nevét, sok országban működnek Korczak-bizottságok és -társaságok.

Nem véletlen az emlékév ötlete.

Mit jelentett ez nekünk, magyaroknak? Elsősorban kiváló alkalmat arra, hogy Janusz Korczak életművét népszerűsítsük. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálunk még a neve is alig ismert. A pedagógusképzésben nem szerepel, talán a reformpedagógia kapcsán megemlítik. 2004 óta a Magyar Pedagógiai Társaság égisze alatt működik a Janusz Korczak Munkabizottság. Azóta két jelentős kiadvány született: „A gyermek joga a tiszteletre” 2006-ban és a „Hogyan szeressük a gyermeket – Korczak és magyar gondolkodók írásai” 2011-ben. 2010-ben a Cinka Panna Szinház bemutatta gyermekszereplőkkel a Matykó király cimű regény dramatizált változatát, majd 2012-ben a Lakatos Menyhért iskola tanulói egy kis dramatizált részletet ugyanebből az ifjúsági regényből.

Szerveztünk tudományos konferenciát „Eszköztelenül?” címen, ahol Korczak segítségével arra kerestük a választ, hogy a pedagógus eszköztelen-e a napi gyakorlatban. Korczak sohasem foglalta össze pedagógiai nézetrendszerét, mindig konkrét helyzetekre reagált és keresett megoldásokat. Megoldásai mindig demokratikusak és a gyerekek szempontjait előtérbe helyezőek voltak.

A lengyel nagykövettel való beszélgetés kapcsán vetettük fel egy nemzetközi Korczak konferencia megszervezésének lehetőségét. Ennek 2 éve. Ettől kezdve kapcsolatunk folyamatos a budapesti Lengyel Intézettel, munkatársai mindenre nyitottak, és minden olyan dolgot támogatnak, amely elősegíti Korczak tevékenységének jobb megismerését. Már az ő segítségükkel mutattuk be 2011-ben a „Hogyan szeressük a gyermeket” című kötetet, amelynek kiadása elsősorban a magyar UNICEF érdeme. 

Az emlékév meghirdetése igen jelentős fejlemény volt. A megálmodott nemzetközi konferencia realitássá vált. Ezt azonban megelőzte egy szeptemberi szakmai konferencia, amely a jelenlegi magyar oktatási rendszert vizsgálta meg Korczak szellemében. Fontos kritikai szempontok fogalmazódtak meg. Sajnos a sajtóban ez a konferencia nem kapott helyet.

A magyar pedagógiai folyóiratok , amíg léteztek, mindig helyet adtak minden olyan hírnek, tanulmánynak, eseménynek, amelyek kapcsolatosak voltak Korczakkal vagy a hazai Korczak-mozgalommal.

A hazai Korczak Emlékév rendkívül fontos eseménye volt a decemberi nemzetközi konferencia. Védnökei a két köztársasági elnökfeleségei voltak. A támogatók: a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége,a Lengyel Intézet, Magyarország Külügyminisztériuma. Szervezők: a Lengyel Intézet,a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége, a Magyar Pedagógiai Társaság, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara. Meghívott vendégek: a magyar általános ombudsman, dr Szabó Máté, a lengyel gyermekjogi ombudsman, Marek Michalak, valamint Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa voltak. Fontos az is, hogy eljött Batia Gilad is a Nemzetközi Korczak Egyesület elnöke, aki ilyen minőségében először járt Magyarországon. Nemzetközi jellegét az is adta ennek a konferenciának, hogy lengyel szakemberek is előadást tartottak új szempontokat adva az életmű értelmezéséhez.

A konferencia napján (december 10-én, az emberi jogok napján) emléktáblát avatott Marek Michalak az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában, ahol Izrael magyarországi nagykövete és a Külügyminisztérium államtitkára is megjelent. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nemcsak a protokoll által megkövetelt tiszteletkörökről van szó, hanem áttörésről. Megtört a jég, a magyar közélet tudomásul veszi a korczaki életművet, és az remélhetőleg beépül a pedagógustársadalom tudatába is.

Az eseménysorozat legkedvesebb záróeseménye azokról szólt, akikért Janusz Korczak élt, a gyerekekről. A VIII. kerületi Lakatos Menyhért Általános Iskola keretein belül működő csoport előadott a Bálint Házban egy dramatizált részletet Janusz Korczak:Matykó király című regényéből. Az eredmény Tróján Tündét dicséri, aki a gyerekszínjátszás egyik kiváló szakértője. A részlet nagyon fontos, mert arról szól, hogy a gyerekek képesek-e önállóan berendezni egy országot? Vajon milyen lenne az az ország, amelyik az általuk teremtett rend szerint működne? Korczaknak nincsenek illúziói, ő a napi gyakorlatban élt , így a válasza, amit a gyerekek kimondanak: nem képesek önállóan egy országot működtetni, de ez nem azt jelenti, hogy hatalmat lehet felettük gyakorolni.

„Nincsenek gyerekek – emberek vannak” . Ez volt az emlékév mottója.


A Korczakot ábrázoló kép forrása: Janusz Korczak – pierwszy Rzecznik Praw Dziecka

A szerzőről: 

Hozzászólások

Fóti Péter képe

Kedves Simon Mari,
Irod Korczak soha nem foglalta össze nézeteit. Biztosan megtették, vagy megpróbálták mások. Mit ajánlanál te, és hol találhatjuk meg?
Fóti Péter