Válasz Lencse Máténak
Lannert Judit írása
Válasz Lencse Máté Tanoda? című írására.
Köszönöm Lencse Máténak, hogy reagált a tanodákról szóló blogbejegyzésemre. Remélem, egy termékeny szakmai vita kezdőpontja ez. Minden elismerésem azoké a tanodáké – mint, ahogy jeleztem a blogban is –, akik az állam nélkül is működnek és megpróbálnak szakmai és pedagógiai tartalmat is belecsempészni a tevékenységeikbe. Az ilyen tanodák létét, amiket a helyi közösség igényei alapján és jobb esetben a helyi közösség erőforrásaiból, vagy ha az nincs, akkor önkéntes felajánlásokból, pályázatokból lehet működtetni, egyáltalán nem vonom kétségbe. Ugyanakkor fel kell tenni azt a kérdést, amit Lencse Máté nem tesz fel. Az adófizetők pénzét tényleg itt tudja az állam legjobban elkölteni, ha a roma gyerekek problémáját meg akarja oldani? Nem reflektál a szerző arra sem, hogy a tanodákkal egyben az iskola válláról levesszük a roma tanulók minőségi oktatásának a terhét, pedig nekik kellene azt megoldaniuk a költségvetés pénzén.
Nem önmagában a tanodák létét kérdőjelezem meg tehát, hanem azt, hogy az uniós pénzekből ilyen nagy tanodaprogramot vigyen a vállán az állam, olyan céllal, ami az általános iskolák feladata lenne. A tanoda ugyanis, lehet bármilyen jó is, biztosan nem tudja kiváltani a magyar oktatási rendszer hatékony működtetését. A magyar állam viszont leginkább ezt várja el tőle. Persze a tanoda sokkal inkább hatásos lehetne a nem kognitív készségek fejlesztésére, amit fel is vállalnának, de ezek mérése nem könnyű és csak hosszú idő elteltével lehetséges. És itt sem biztos, hogy a tanoda a megoldás, a kontrollcsoportos mérés bizony kimutatta a tanoda szegregáló hatását, a kortársakkal való kapcsolatok és kommunikáció terén a tanodások elmaradtak a kontrollcsoportos társaiktól!
A temérdek uniós pénz gigaprojekteket kíván, miközben a tanodák esetében éppenséggel a lassan járj, tovább érsz igazsága érvényesül. Én éppen ezért csak kis körben támogattam volna a tanodákat az állam helyében, ráadásul csak azokat, akik már bizonyítottak azzal, hogy akkor is működtek, amikor nem volt erre pénz az államtól. Utána ezekből a tanodákból lehetett volna olyan mintatanodákat létrehozni, amelyek az iskolával való eredményes együttműködés módszereit kidolgozzák (a kognitív képességek mellett nagy hangsúlyt fektetve a nem kognitív skillek mérésére és fejlesztésére) és utána (ha kicsiben már látszik az eredmény) hálózatszerűen lehetett volna hozzájuk csatlakozni. Sajnos ehelyett nagyon más történik, az állam a látványos megoldásokat és a klientúrájának építését előtérbe helyezi a valódi problémamegoldásnak. Ez nem kis részt a feneketlen uniós források hibája, amik rövid idejű túlméretezett és túlfinanszírozott projektekben teljesülnek ki, aminek több a kára, mint a haszna. (Erről Váradi Balázs írt egy nagyon jó cikket a Magyar Narancsban nemrég.)
Hogy mi a tanoda, ez valóban jó kérdés, ideje lenne kitalálni. De talán, ha kitaláltuk, utána költsünk rá milliárdokat és ne előtte. A korábbi 2008-as értékelésünk alapján elmondható, hogy minél inkább a helyiek igényére reflektáló és helyiek által vezetett egy tanoda, annál inkább eredményes lehet a helyi közösség által kijelölt célok elérésében. Ugyanakkor, amennyiben az állam a tanodákat iskolapótlóként gigantikus méretben finanszírozza, akkor már eltértünk ettől az iránytól. Igen, a toldi tanodára bizonyára szükség van. De nem gondolom, hogy mintegy 300 tanodát kellene uniós pénzből finanszírozni. Ha az államnak fontos a roma gyerekek jövője, akkor ezt komolyabban kellene vennie, és a költségvetésből (nem uniós forrásokból) évről-évre odatenni az erőforrásokat, de szigorúan oda, ahol a legnagyobb a befektetés megtérülése. Ez szerintem változatlanul a jó minőségű általános iskolát jelenti. Ha valóban mindenki odaállna a jó minőségű integrált általános iskola mellé, akkor lenne elmozdulás. De mint már jeleztem, a felnőtt társadalom inkább a könnyebb megoldást választja, besöpri a problémát a szőnyeg alá, nehogy a nem cigány szülő gyereke cigány gyerekkel üljön egy padban, nehogy a község szavazói ne szavazzanak majd a polgármesterre, nehogy az iskolának magának kelljen valóban megbirkózni a saját feladatával. És igen, a tanodások is érezhetik úgy, hogy akkor az ő munkájuk kevésbé érvényes és érdekes. Azt gondolom, hogy a tanodáknak az iskolával együtt kellene és nem mellettük elkülönülten működniük. A cigány gyerekek problémáját csak együttesen és összefogva, társadalmi szinten lehet megoldani. Lencse Máté is kimondja, hogy egy árnyékiskolarendszer létrehozatala hiba lenne. Ugyanakkor a több száz tanoda, ami most a semmiből kinő, mintha egy ilyen rendszert alkotna.
A szerzővel szemben van két nagy előnyöm. Az egyik, hogy nem dolgozom sem tanodában, sem az államigazgatásban, így mindkét oldalt tekintve független vagyok. Ez megkönnyíti azt, hogy elfogulatlanul és akár a meglévő keretből kilépve gondolkozzam el dolgokon. Meg kell tudni kérdőjelezni az evidensnek ható dolgokat is, mint az iskola, az uniós források, vagy éppen a tanoda. De ahogy az iskolát nem kérdőjelezi meg az iskolai pedagógus, vagy az uniós forrás hasznosságát a brüsszeli bürokrata, úgy a tanodát sem fogja a tanodában dolgozó. Másrészt a 2008-as tanodaértékelés során az akkori összes tanodát felmértük, 2012-ben pedig 12 tanodát kontrollcsoportos méréssel. Nehéz elhitetni az egyszerű pedagógusokkal, hogy amit ők látnak, az csak egy szelete a valóságnak, és ha abból kiindulva általánosítanak, gyakran statisztikai tévedéseket követnek el. Azt gondolom, hogy ez az oktatáskutatás számára is nehéz terep, a pedagógusok például rendre nem fogadják el, hogy nemzetközi összehasonlításban alacsony az egy pedagógusra jutó tanuló létszám, mert ők nagy létszámú osztályban tanítanak, miközben a kettő nem mond egymásnak ellent. Lencse Máté az általa látott néhány tanoda alapján kétségbe vonja a kutatás eredményeit. A pedagógusok saját élményének felhangosítása majdnem olyan nagy probléma, mint a közgazdasági megközelítés teljes hiánya. Ha valaki az oktatási rendszert érintő kérdésekben akar okosan vitázni, egyaránt rendelkeznie kell a tudományos tények iránti tisztelettel és azok értésével, valamint tisztában kell lennie a célokhoz rendelt eszközök és hatékonyságuk közgazdasági vetületeivel is.
Lencse Máté hasznosabbnak, sőt, bátrabbnak (ezen vajon mit értett?) érezné az olyan szakmai párbeszédet, ami a tanodák minőségéről szól. Igen, de ezzel párhuzamosan arról is beszélni kell, miből finanszírozzuk és tartjuk fenn ezeket. A célokat, eszközöket és az eredményt nem szabad önmagában nézni, szükséges ehhez a meglévő erőforrások és felhasználásuknak a vizsgálata is, nem elfelejtkezve arról, hogy egy adott erőforrást sokféle célra fel lehet használni, ezek hatékonyságát össze kell vetni, mint ahogy az elmaradt hasznot is számszerűsíteni kellene, mint például azt, hogy mi történne, ha egyáltalán nem lenne tanoda. A blogom tulajdonképpen csak arról szólt, hogy sok milliárdot elkölteni nagy felelősség, különösen, ha az az adófizetők pénze. Én pedig nem látom, hogy bárki, de leginkább persze az állam, komolyan venné ezt a felelősséget, vagyis hogy hatásmérésekkel, kimeneti értékelésekkel, közgazdasági elemzésekkel látna neki ennyi pénz elköltésének. Vagy legalább a mások által készített értékelés eredményeit felhasználná. Ez lenne az igazán hasznos és bátor dolog!
Hozzászólások
rerere
Köszönöm a reakciót!
Jelen válasz első bekezdése és az eredeti bejegyzés ezen mondata: "A jó szándékú civilek, akik bizonyítottak azzal, hogy akkor is működtették a tanodákat, amikor nem volt rá állami pénz, tulajdonképpen asszisztálnak ehhez." - mármint a rossz status quo fenntartásához - számomra ellentmondásos, így az ilyen tanodák létének nem kétségbe vonása nekem nem volt világos, éppen ez volt az egyik kulcsmondat, ami miatt a válasz mellett döntöttem.
A 2008-as tanodaértékelés, mint a válasz egyik kulcseleme nem került beemelésre az első bejegyzésben, így nem is reagáltam rá, mert számomra az volt a fontos - ahogy ezt jeleztem is -, hogy az olvasó kutakodás nélkül mit érthet meg a bejegyzésből és első sorban ezzel voltak problémáim. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy 2008 óta azért elég sok minden változott, vagy óvatosabban fogalmazva: elég sok minden változhatott.
A kontrollcsoportos kutatásról. Én most abba nem mennék bele, hogy egyszerű (mezei?) pedagógus vagyok-e, vagy esetleg tudományos tények iránti tiszteletre képes pedagógus, ezt döntsék el mások. De azért reagálok. 12 tanodából gyűjtött tapasztalatok számomra 12 tanodáról mondanak valamit, semmiképpen sem a tanodáról mint műfajról, programról, szerveződésről. Ezzel szemben éppen én vagyok vádolva általánosítással, bár csak azt állítottam, hogy én meg biztosan ismerek ugyanennyi tanodát közelebbről, akikre nem igazak a kiemeltek. És igen, ismerek olyan tanodákat is, akikre igazak. Tulajdonképpen árnyalni próbáltam az általánosítást, elnézést, ha ezzel nagyon tiszteletlen voltam a tudománnyal szemben.
Azzal pedig sajnos nem tudok mit kezdeni, hogy hogyan kellett, lehetett volna valamit jobban csinálni. Most lehet csinálni és lehet jobb, koncentráljunk erre. Nem hiszem, hogy nem reflektáltam volna a pénz kérdésére, ismét kiemelném, hogy nehéz lenne olyan komolyan vehető tanodás szakembert találni, aki szerinte nem kellene súlyos pénzeket a közoktatás rendbetételére költeni. Értem a finanszírozással kapcsolatos érveket, többnyire el is fogadom, csak nem vezetnek sehova. Szerintem elég sokan odaálltunk már a jó minőségű integrált általános iskola mellé, lehet hogy nem elegen, csak most azt érzem, hogy olyan a helyzet, mint amikor a tanár azokkal perel a rendszeres késések miatt, akik épp ott vannak és pontosan érkeztek.
Most vagyunk valahol és innen kellene eljutni valahova, amihez sok ember szükséges és azzal a szándékkal írtam a cikket, hogy elindulhat valamiféle párbeszéd, amire itt is történik utalás, de végigolvasva inkább szkeptikus lettem.
Kedves Judit!
Kedves Judit!
Idézet abból a bizonyos kutatásból:" A kontrollcsoportban mérhető hanyatlóbb
teljesítmények, illetve a tanodákba járó tanulóknál érezhető javulás
mindenképpen azt mutatja, hogy a tanodák működésének van értelme, hiszen
állandó megsegítés mellett a gyerekek jobb teljesítményre lesznek képesek."
"Maguknak a tanodáknak a működése a helyi közösségek előítéletességének
csökkentésében döntő szerepet játszik." 40. oldal
Forrás: http://www.romaeducationfund.hu/sites/default/files/publications/tanoda-...
Vagyis ebben a kutatásban sok pozitívum van a tanodákról.
Nem tudom, hogy a tanodák kiválasztása mennyire volt reprezentatív, az eredményből mennyire lehet következtetni a többi tanodára.
Szerintem a kutatásban nagyon problémás a kontroll csoport kiválasztása. Hiszen a kontrollcsoport nem "átlagos" gyerekekből áll. Leegyszerűsítve a kontroll csoport az amiben sokkal kevesebb a roma, kevésbé ingázik, és a többi mutatója is jobb. Így valószínű az iskolai tanítás hatékonyabb náluk. Így hiába mutatjuk ki, hogy a kontroll csoport motivációs szintje jobban fejlődik, mint a tanodásoké stb. ebből nem lehet következtetni arra, hogy a tanoda milyen hatással van a gyerekekre. Lehet, hogy itt az is eredmény, ha a két csoport között nem nő annyira a különbség. (Ráadásul országosan a tanulmány szerint a motivációs szint csökkenni szokott.)
Szerintem akkor lett volna jó a kontrollcsoport, ha másik hasonló iskolában kiválasztottuk volna azon gyerekeket, akik ugyanolyan paraméterekkel rendelkeznek mint a tanodások, de tanodába nem járnak.
Kedves Judit nem jól látom?
Miért is van a tanoda?
Kell-e, lehet-e "állami pénzből" (az állampolgár adójából) társadalomfejlesztési feladatokat finanszírozni? Aki a tanodát "iskolapótlónak" értelmezi - akár ellene, akár mellette - , az nagyot téved. A tanoda-mozgalom társadalompótló, társadalomfejlesztő, közösségfejlesztő mozgalom (e mivoltában nem sátántól való az állami támogatás), a community development, korábban a "settlement" kései utóda jellegzetes közép-európai, etnikai drámákkal terhelt közegben. E célkitűzésében illik eredményességét is keresni, nyilván nem alkalmazhatók rá az iskolára (is döcögősen) alkalmazott mérőeszközök! Kérem e gondolatot befűzni a közös gobndolkodásba. Gyertek Dec. 13-án a Szabadság térre, az Eleven Emlékmű beszélgetéseihez (mely utóbbinak "Kognitív eredményeit" szintén nem a "pisával" mérik. De ettől még jó. Trencsényi L.
Lehet vitatkozni róla, hogy
Lehet vitatkozni róla, hogy kell-e, s ha kell, miből - kinek a pénzéből tanoda program... Ugyanezek a kérdések felmerültek már a tehetség program kapcsán is. Ha közoktatás jól működne, akkor nem lenne rájuk szükség, mert optimális esetben a felzárkóztatás, az integráció, a tehetségfejlesztés, sőt a "nem kognitív készségek fejlesztése" is alapfeladata lenne a közoktatásnak. Hogy ez nincsen így, azt mindnyájan tudjuk (hogy milyen okból, abban már vannak viták), s ha az iskola nem tudja ellátni alapfeladatait, akkor nagy mértékben felértékelődnek azok a lehetőségek, amelyek az innovációk akár csak részleges megvalósulásához keretet adnak. Ezek ráadásul legalább némi mozgást, hullámzást okoznak a rendszerben, ami nélkül teljes mozdulatlanságba dermedne.
újabb válasz Lannert Juditnak
az alábbi linken elérhető:
http://ped.hu/kem/users/marczibandi/blog/kellenek-e-iskol%C3%A1k
re Lencse MÁté
Kedves Máté! Úgy érzem elbeszélünk egymás mellett. Sajnálom, mert valójában a toldi tanoda is egyike azoknak, vagy talán az egyetlen, amelyik kimaradt az állami pénzesőből és ez a hátrány szerintem nagy előny, tiszta tud maradni egy egyre piszkosabb környezetben. Látom, hogy a közgazdasági és tudományos érvek kevéssé mennek át. Van itt viszont egy morális dilemma is. Vajon morálisan elfogadható-e, hogy az a néhány tanoda, aki tényleg csinálja a dolgát, azon az áron maradjon életben, hogy kialakul egy államilag finanszírozott szegregáló árnyékiskolarendszer? Szerintem a válasz egyértelmű nem, azok a tanodák, akik ennek nem akarnak részesei lenni, maradjanak kívül a körön és próbáljanak pénzt szerezni a civilektől, a helyi közösségektől, ahogy Ritók Nóra is teszi. Nem a tanoda léte a kérdés, hanem, hogy milyen tanoda és hogyan működjön. Mint ahogy már többször jeleztem, a civil tanodákkal civil forrásból nincs semmi bajom, hiszen nem gigantikus méretben vannak jelen és nem a iskolarendszerre költendő állami forrásokat használják fel.
re asztalosgy
Igen, a tanodákban tapasztalható javulás, de - és itt jön a képbe a közgazdasági szemlélet - ár/érték arányban nagyon csekélynek mondható javulás. Több milliárdot költeni korrepetálásra, miközben ennek a pénznek esetleg töredékével jobb eredményt lehetne elérni az iskolában, nem szerencsés. A tanodákra, mint alternatívára gondolhatunk csak, de ha egy komplett rosszul működő iskolarendszert akarunk vele helyettesíteni (ahogy az állami fél szándékaiból kitűnik)akkor csak súlyosbítjuk a helyzetet. Mint ahogy Lencse Máténak írt legutóbbi válaszomban jeleztem, morális dilemmát is felvet a kérdés. Részt vehet-e az a néhány jól működő tanoda egy olyan állami kísérletben, amiben többszáz szegregáló intézmény nő ki a földből tanodának álcázva magát. A kontrollcsoportot illetően az osztálytársai a tanodásoknak éppenséggel nagyon is kevéssel voltak jobb helyzetben, mint a tanodások, viszont minden más paraméterben hasonló helyzetben voltak, ugyanazon a helyen és iskolában tanultak. Nem gondolom, hogy akkora lett volna a különbség a két csoport között, ami jogossá tenné a felvetett kritikákat a kontroll csoporttal szemben. Természetesen van ráció az Ön által felvetett lehetőségben is, de itt megint közbelép a közgazdasági racionalitás. Megadott költség és időkereten belül lehetett csak egy ilyen értékelést elvégezni. Biztos több pénzből és idővel többre lehet jutni, de az értékeléseknél is fennáll az a szabály, hogy csak annyit költsünk rá, amit be is hoz. Mindenesetre ha a tanodák szeretnék így megméretni magukat és az állam biztosít ehhez forrásokat, mi biztos partnerek lennénk egy ilyen értékelés elvégzésében. :)
re jozsaistvan
Számomra a tehetséggondozás és felhárkóztatás is borzasztó kifejezés, főleg, ahogy Magyarországon használják. A tehetséggondozás rendre azt jelenti, hogy a már eleve tehetséges gyerekeket meg kell találni és gondozni. Miközben ha minden gyerek megkapná a személye odafigyelést és törődést, nem kellene se tehetségre vadászni (mert kifejlődnek), sem felzárkóztatni. De ne becsüljük le szavak erejét, amíg ezeket használjuk, addig hatnak is. Ki kellene irtani őket és behelyettesíteni a személyre szabott tanítással. Egyébként úgy tudom, hogy a tanodapályázatból kimaradt tanodákat éppen a tehetséggondozásra szánt milliárdokból fogják "kártalanítani".
re Trencsényi
Kedves Laci! A tanodát az állam gondolja iskolapótlónak és a jószándékú embereket cinikusan kihasználva a hátatokon építi fel az általatok is elítélendő szegregált árnyékiskola rendszert. Ébresztő!
re AndrasMArton
Aki ezt a választ írta, nagyon fiatal lehet. Üdítő olvasni ezt az ifjonti hévvel írt cikket, de amiről én írok éppen azt mondja, de ennek igazságához bizony meg kell öregedni, hogy a pokol kapuja is jó szándékkal van kikövezve. Kell a forró szív, de kell a hűvös értelem is. A kettő nem zárja ki egymást, viszont ha csak az egyik dominál, az veszélyes. Egy jó tanács még, ilyen mondatokat nagyon nem szerencsés leírni: "Hiszem (bár nem tudok kutatási eredményeket mutatni, és nem is szeretnék), hogy a tanodák jelentős részében olyan pedagógiai és szociális munka folyik, amely a részvevő diákok érdekeit és érdeklődését messzemenően szolgálja." De ez is kinőhető.
Kedves Judit! Hol vannak
Kedves Judit! Hol vannak ebben a vitában(?) közgazdasági vagy tudományos érvek? Én egyedül azokat az érveket(?) érzékelem, hogy nem értek tudományhoz meg akkor a közgazdasághoz. Látom, hogy válaszokkal, korábbi kutatások berángatásával (melyeket egyébként ismertem, de jeleztem, hogy miért nem képezik részét a válaszomnak) árnyalódik a kép, de nekem éppen azzal volt bajom, hogy született egy blogbejegyzés Kellenek-e tanodák? címmel és az olvasók annyi alapján tájékozódnak. És ember legyen a talpán, aki abból az írásból azt olvasta ki, ami itt olvasható, hogy nem a tanoda léte a kérdés. Elég ha csak a címet értelmezzük - de egyébként a tartalmat is. Persze erre is lehet majd az a válasz, hogy szövegértési gondjaim is vannak.
Igen, valóban elbeszélünk egymás mellett és valószínűleg abban sem értünk egyet, hogy miért. Én azonban nem érzem, hogy itt nagyon komoly szakmai érvek hangzottak volna, de egyébként azt sem tudom, hogy mi mellett kellett volna. Folyamatosan árnyalódó és sok tekintetben változó, szelektáló állításokkal nehéz - egyszerűen elmaradtak dolgok, amikkel vagy nem lehetett mit kezdeni vagy nem voltak érdekesek, pedig az eredeti szövegben markáns állítások voltak. Jobban szerettem volna, ha a megértés és közös hang megtalálása után megoldásokról beszélünk - a több pénzt kellene költeni az általános iskolára számomra nem operaítv, nem előre mutató, leginkább üres. Sajnos ehelyett elakadtunk a mit lehetett volna X éve csinálni és sokszor a személyeskedés szintjén.
Két záró megjegyzés. A kontrollcsoporttal nagyon sokat szenvedtünk az elmúlt időszakban, egyszerűen nem jutottunk megoldásra. Nekünk például - biztosan azért, mert túlságosan érintettek vagyunk, nem tudom - nem tűntek megfelelőnek a más körülmények között élő osztálytársak (pl. kisváros-zsákfalu), sem az ugyanolyan körülmények között élő, de tanodába nem járók (motivációs kérdések miatt). Ehhez kapcsolódik részben a másik is. Ez a megjegyzés miért fér bele? "Nem gondolom, hogy akkora lett volna a különbség a két csoport között, ami jogossá tenné a felvetett kritikákat a kontroll csoporttal szemben" Vagy még az eredeti írásból: "Ezek alapján mérés nélkül is megállapítható, hogy ilyen feltételek közt nem lehet igazán eredményesen működni." Szóval, hogy van aki fogalmazhat így, van aki nem. Tényleg nem értem. De ez rész már bőven elkanyarodott az eredeti szándékaimtól, sajnálom is, de túl erős volt a késztetés.
Talán egyszer máshol, máshogy folytatjuk. amikor és ahol hasznos is lehet.
Válasz Juditnak
Kedves Judit!
Kiragadtam néhány értéket a vizsgálatból:
Tanodás(%) Kontroll (%)
Roma 90 27
Apa dolgozik 50 74
ingázik 37 10
Anya dolgozik 31 45
Lehet, hogy nem értek hozzá, de ez szerintem igencsak szignifikáns különbség, méghozzá jelentős ami szerintem a levont eredményeket igencsak kérdésessé teszi.
Még egy nagyon fontos érv a mellett, hogy a kontroll csoportot máshonnan kellett volna választani: Miután a problémásabb gyerekek ki lettek vonva a délutáni iskolai korrepetálásból stb. a felszabadulóló energiák a maradtakra csoportosultak. Magyarul a tanoda léte nélkül kevésbé fejlődtek volna!!!
Arra nem kaptam választ, hogy a kiválasztás a tanodáknál reprezentatív volt-e vagy sem.
Az erkölcsi dilemmáról: Értem, ha nem lennének tanodák, hamarabb összedőlne a rossz rendszer, de Józsika soha nem lesz többé 10 éves.
Igazán érdekelne egy olyan tanulmány is, ami igazolja, hogy a tanodába betett pénzek, ha az iskolába kerülnének, akkor sokkal jobb lenne a kimenet össztársadalmi szinten!
Kedves Judit!
„...a tanodákkal egyben az iskola válláról levesszük a roma tanulók minőségi oktatásának a terhét, pedig nekik kellene azt megoldaniuk a költségvetés pénzén”
? A tanodáknak számos funkciója van, de ez nem tartozik közé. Nem ezzel a céllal működik. Van oktatási funkciója, de az kiegészítő jellegű, nem pedig ilyen túlzó, globális méreteket öltő. De erről tájékozódhat a Máté által ajánlott olvasnivalókban, illetve Trencsényi tanár úr is tökéletesen összefoglalta hozzászólásában. Az iskolák között pedig igenis vannak, amelyek meg tudják oldani a roma tanulók minőségi oktatását a költségvetés pénzén.
„Lencse Máté az általa látott néhány tanoda alapján kétségbe vonja a kutatás eredményeit.”
Bár ezen írásában Önnel is jó pár dologgal egyetértek, és tényleg tanulságos elgondolkodni a közgazdasági szempontokon, a kutatás eredményeit én is kétségbe vonom. Sajnos tény: attól, hogy egy mérés kimutat valamit, az még nem lesz valóság. Eddig 10-ből 10-szer a mérések körülményeiben, idejében, a „mintavétel” módjában, a segítő személyek kiválasztásában, a csoportok összetételének alaposabb ismeretében, a hozzáértés, az őszinteség és a lelkiismeretesség kellő mértékében mind-mind problémákat, hiányosságokat tapasztaltam. Ezek a mérések így valamennyiünket messzire taszítanak a valóságtól: ily módon több kárt okoznak, mint hasznot. Lencse Máté valószínűleg a saját szemének, a saját tapasztalatának hisz, valószínűleg abban hisz, ami működik, és nem abban, amiről azt állítják neki, hogy a mérések alapján működik - és minden joggal. Ez persze nem új keletű szembenállás gyakorlat és elmélet között. Egy rossz mérést mindenesetre semmiképp sem lehet tudományos ténynek nevezni.
Én egyetértek azzal, hogy mérni kell, és mérni jó, de ehhez, mint mindig, először kommunikálni kellene: a mérést végzők a mérés végzése előtt akár tanácsot is kérhetnének a gyerekek között dolgozókkal azzal kapcsolatban, hogyan kellene úgy csinálni, hogy az igaz legyen. Pl. Ön, Judit, pl. mielőtt mérést végez, megkérdezhetné a tervezett mérés egyes fázisaival kapcsolatban akár pl. Mátét is, hogy hogyan tudná a mérést úgy elvégezni, hogy minél hatékonyabb, minél igazabb legyen. Lehet, hogy én nem vagyok eléggé tájékozott, hiszen csak egy egyszerű pedagógus vagyok, de én még nem hallottam ilyenről, illetve ha működne ilyesmi, akkor bizonyára nem ilyenek lennének a mérések, mint amilyenek.... Ez a kezdetleges javaslat persze további kérdéseket vet fel, de én hiszek benne, hogy meg lehetne találni „az igazság megmérésének” módját. Ha ez lenne a szándék!
Számomra is borzalmasak ezek
Számomra is borzalmasak ezek a szavak, mozgalmak, mindent megváltó nagyprojectek, hiszen mindez nevelési alapfeladat. Illetve kellene, hogy legyen. Viszont pont arra akartam a figyelmet felhívni, hogy amíg a délelőtti közoktatásban semmi sem a gyerekek jószívű és értelemdús fejlődését szolgálja, addig hatványozottan el kell fogadnunk ezeket a lehetőségeket, akár tanoda, akár ntp, akár kompetenciaalap... mert bár nagyon kis hatékonyságúak, mégis kovász lehet egy későbbi paradigmaváltáshoz. Ehhez persze társadalmi, szülői, pedagógusi és fenntartói igényre, akaratra, érdekérvényesítésre is szükség volna... (Józsa István)
elolvastam a kutatást
Vettem a fáradtságot és elolvastam a L. Judit által idézett kutatást. Igen alapos munka, remek ötletekkel. Minden tanodásnak kötelező olvasmány.
A tanulmányból idézem a vizsgálat korlátait:
"Alapvetően három olyan tényező van, ami miatt e projekt során az értékelés módszertanilag
megalapozott volta igencsak korlátozott maradt.
1.) A tanodák működése igencsak hektikusnak mondható a strukturális alapokból
támogatott magyarországi fejlesztésekre jellemző nem folyamatos finanszírozás miatt.
A 19 tanoda többsége addig működött, amíg pénzt kapott, vagyis január 31-ig,
bizonyos esetekben február végéig. Így a kimeneti mérés során már gyakran nem
működtek a tanodák.
2.) A tanodák többségében már korábban is ott voltak a gyerekek, így lehetséges, hogy a
fejlesztések nagyobb üteme korábban lezajlott. A tanodába járó diákok átlagosan 2.8
éve járnak tanodába. Ezáltal nem a valódi kezdéskor került sor a bemeneti mérésre,
ezáltal a valóságos fejlődés kisebbnek mutatkozhat.
3.) A kompetenciák fejlesztése hosszabb időt igényel, néhány hónap alatt a fejlődés
mértéke viszonylag csekély is maradhat. Ráadásul a gyerekek fejlődési üteme igen
változó, ezért a nem nagymértékű növekedés nem jelenti feltétlenül azt, hogy nincs
hosszabb távon fejlődés.
4.) A tanodák kvalitatív vizsgálata rávilágított arra, hogy a tanodák mögött nincs egy
egységes módszertan, így akár egy pozitív hatás esetében is igen nehéz annak okát
operacionalizálni."
Talán még ide lehetett volna venni, hogy a kontroll csoport kiválasztása sok hibalehetőséggel jár.
Nem is a tanulmánnyal van a baj, hanem tudományos korrektséggel:
1. Ebből a kutatásból, nem lehetett volna a tanodákra általános ítéletet mondani!
2. A leírt tanulmányból sokkal inkább a tanodák pozitív volta derül ki, mint sem feleslegességük, netán káros hatásuk.
Ezeket nem akarom itt felsorolni, érdemes utána olvasni.
Én egészen belelkesedtem, hogy micsoda lehetőségeket rejt ez a műfaj! (Ez is kiderül ebből a tanulmányból!)
Én még -Józsa Istvánnal vitatkozva- nem merném azt se állítani, hogy kicsi a hatásfoka. Az említett mérés is azt mondja, hogy ilyen rövid idő alatt, ami a bemeneti és a kimeneti mérés között volt nem lehet fejlődést mérni. Vagyis a hatásfokról nem állíthatunk semmit. Erről több éves vizsgálat mondhatna valamit.