Trencsényi László: Egy újabb talált tárgy
Valódi Élmény – táborozás Salgóbányán
A Való világ hírhedt antipéldakép celebjei tábort vezetnek az egykori KISZ-táborban. Elfogadható áron kínálnak aktívan eltölthető két hetet nyaraló gyerekeknek. Nem rontják meg őket, kalandokkal és élményekkel, fejlesztő programokkal segítik szabadidejük eltöltését.
A Bors című szórakoztató napilap legutóbbi számaiban olvastam T. D. tudósításait.
Igazi vakációs körülmények között zajlik az élet tegnap óta Salgóbányán, ahol aktív kikapcsolódásra van lehetőségük a fiataloknak. VV Laci például harcművészeti bemutatóval készült, Zsófika és Anikó valóvilágos vetélkedőket rögtönöztek, Laci Betyár az ostorcsattogtatás rejtelmeibe vezette be az ifjakat, míg Gigi táncórát tartott.
Új nővel és rejtélyes mosollyal érkezett Alekosz a salgóbányai Valódi Élmény fantázianevű táborba, ahová Béci nemcsak nyolcvan kalandéhes gyermeket várt, hanem egykori valóvilágos társait is. A VV Béci által szervezett salgóbányai Valódi Élmény táborban Gigi most két héten át segíti bátyja sport- és táncprogramjait.
Rökönyödj meg, olvasó! Róluk van szó! A pedagógus-összejöveteleken jóformán kötelezően átkok és szidalmak között emlegetett valóvilágosokról, a kereskedelmi televízió népbutító, iskola ellenes műsorában feltűnt negatív példaképekről, akik úgymond hamis értékekkel vezetik félre az ifjúságot.
Tessék hinni a napilapnak! A Való világ hírhedt antipéldakép celebjei tábort vezetnek az egykori KISZ-táborban. Elfogadható áron kínálnak aktívan eltölthető két hetet nyaraló gyerekeknek. Nem rontják meg őket, kalandokkal és élményekkel, fejlesztő programokkal segítik szabadidejük eltöltését.
Ne legyél előítéletes, olvasó!
Szavazz bizalmat ennek az alternatívának is! Hitem szerint minden emberi együttlét, mely módot ad arra, hogy a kamaszok életükről, életképükről, életviszonyaikról reflektáljanak és diskuráljanak, segít a társadalmi integráció megőrzésében.
Keressük együtt az utakat hozzájuk!
Fotó: Végh István. Forrás: BORS Online
Hozzászólások
Biztos előítéletes vagyok.
Biztos előítéletes vagyok. Belátom. Nekem ez a társadalmi integrációtól nagyon messze van. Fejlesztő játék, olcsó ár, stb..ide-vagy oda.
Kihez integrálunk itt? Mihez viszonyítva?
Mit tekintünk értéknek? Jaj, nem tudom....Győzzetek meg.....
Mit tekintünk értéknek?
Mit zárunk ki az értékek világából?
Gondolom azt, ami ön- és közveszélyes. AZ összes többivel dialógusunk kell legyen, mert hiszen miért, milyen gőggel tételezzük, hogy a "mi" értékeink értékesebbek!
Kerényi Imre és "csapata" valami hajmeresztően kirekesztő volt tegnap az echotévén, csak nézzük és készüljünk a katakombákba.
Egyébként erről szólt Imre Kati megrendítő esszéje is.
Én fordítva mondom: "tékozold bizalmadat".
Nem vagyok gőgös. Csak
Nem vagyok gőgös. Csak másképp gondolkodom az értékekről. Ez itt most nem tolerancia kérdése (azt hiszem, én naponta bizonyítom a toleranciámat a munkámban). Hanem az, hogy a gyerekeknek mit mutatunk.
Nemrég voltam egy konferencián. Ott is hasonló vita volt. A nyitóelőadás arról szólt, hogy szakítanunk kell a hagyományos kultúrával (kötelező irodalmak, miegymás), mert túlhaladott, nem modern, és a mai nemzedék már a facebooké, a rap zenéé, a graffitié és a gördeszkáé....És ehhez a nemzedékhez már csak így lehet utat találni. Az előadás egy határon túli magyar pedagógiai konferencián hangzott el. Megosztotta a közönséget. Az ottani pedagógusok, akik ragaszkodnak a magyar kultúra értékeihez és az identitásmegőrzéshez fontos eszköznek tartják, nem értették. Én sem. Mert számomra az ezekhez a gyerekekhez való útkeresést jelentheti ez, a módszert, és nem a közvetítendő tartalmakat. (Az már más kérdés, hogy én még túl általánosítónak is éreztem ezt, szerintem ez egy szubkultúra, és nem mindenkire igaz. Speciel a cigánygyerekekre, akiknek se számítógépük, se internetük, se gördeszkájuk nincs, rájuk nem. Akkor nem tudom mondani, hogy ők ez a nemzedék?)
Szóval lehet az útkeresés módja ez, de nekem ez nem a tartalomról, hanem a módszerről szól, hogy hogyan kereshetünk utat hozzájuk. Persze lehet, hogy itt is remek kulturális tartalmakat közvetítettek hozzájuk, értékeket...mások, akik ott voltak.
És ha tetszik: a "gőg" nálam a kultúrához való ragaszkodás, a normális kommunikáció, a társas kapcsolatok emberi művelése, stb...Ezért nem tudok e tartalommal azonosulni.
Érdekes ez: meddig kell idomulnunk a populáris kultúrához, van e határ. És hol ebben a kultúrkincs helye....
Miért nem kultúra a populáris
Miért nem kultúra a populáris kultúra? Ki csinálja a kultúrát? Van-e földi halandónak joga -hát másmeg nem igen van az emberi közösségben, legalábbis szerintem - magához vonni e jogot?
Így születnek a kulturális terroristák Zsdánovtól Khomeinin át Semjénig, Hoffmannig, meg 64 vármegyéig, meg persze a médiacézárokig is. De még Zsdánovnak is lehetett olykor jóízlése("közénk is lövethetett volna"- mint a viccben).
A kultúrát nem erre kiszemelt körök csinálják, hanem csinálódik. Erről írtam újévkor a Népszabiban, erre reagált Imre a Tani tani konferencián.
A kultúra = szubkultúrák, kisebbségi kultúrák diskurzusa (akár a Ritoók család és a Trencsényi család között, de akár a fiam, anyósom és énközöttem). Ha képesek vagyunk reflektálni egymáséira, érteni, hogy ő azt miért szereti, mit talált benne, akkor jó úton járunk.
Ettől még a te gyerekeid rajzát én kedvelhetem jobban, mint a házam falára festett gep-et, de ez az én magánügyem(csak horogkeresztet ne fessen, vagy X-et, mint az Andersen obsitos katonáját üldöző poroszlók)
Gőgös Gúnár Gedeon
Ennyire szerintem nem tiszta ügy ez. Nagy kérdés ugyanis, hogy ha tanítunk, akkor milyen kultúrát közvetítsünk. Azt mondod, magánügy, hogy jobban szereted (mert gondolom, ezt vehetem állításnak) az igazgyöngyös rajzokat, mint amit a házad falára festettek. De mondjuk, biztosan jobban szereted őket, mint a Való Világot. Miért? Ez tisztán szubjektív? Az életed, a neveltetésed determinál erre? Éppúgy lehetne fordítva is? Szerintem nem. Szerintem lehet értelmes diskurzust folytatni arról, hogy mi az értékes, és mi az értéktelen. Azt mondod, ebből lesz Zsdanov. Ez azonban túl nagy ugrás. Én nem hiszem, hogy az értékrendből lesz Zsdanov. Inkább abból, hogy a hatalom akar értékrendet diktálni. De ahhoz hatalom kell. A magyarórán nem fogjuk Csokonai helyett a 100xSzép újságot olvasni. Legföljebb fondorlatos módon mindkettőt. Mért? Csak azért, mert minket is Csokonaira tanítottak, azt ismerjük jobban, és hitelesebben tudjuk képviselni? Ez is veszélyes gondolat, nemcsak Zsdanov. Mert aztán egyszercsak nem lesz az iskolában Csokonai, kevés embernek fog hiányozni, könnyebb lesz az élet Fluor Tomival, de valamit akkor el fogunk veszíteni. Egy kicsit már el is veszítettük. (Knausz)
Azt mondod, én vagyok gőgős,
Azt mondod, én vagyok gőgős, és így szültnek a kulturális terroristák....azért te sem vagy ám semmi....Hol van a te toleranciád a másik, veled nem egyező véleménnyel kapcsolatban?
Én ezt bonyolultabbnak látom, minthogy ilyen végletekben gondolkodjak. Naponta próbálom a gyerekeket, akiknek csak a valóvilágféle kultúra jut, máshoz is hozzájuttatni, hogy aztán majd dönteni tudjanak. Nemrég jött volna ebből a csapatból egyvalaki hozzánk, sajnos már nem emlékszem a nevére, egy támogatóval, mint nagy egyéniség, példakép, ilyesmi, fémjelezni azt a napot....nem akartam. Mert ellentétes lett volna azzal, amit képviselni próbálunk. Nehéz így is egyensúlyt keresni. Mert nekik csak ez marad majd meg, ahogy Imre írta, Csokonai helyett is..minden helyett.Lehet, valami zavar van bennem, de én azt hiszem, nekem mást kell képviselnem, mint ezt. Tőlem ott lehet, meglehet, nézze aki akarja, ez tényleg magánügy. De az már nem az, hogy pedagógusként mit közvetítünk...
A kultúra közvetítése
A kultúra közvetítése szerintem - ezt egyszer le is írtam -, nem más,mint szuverén kultúrák közötti közvetítés. Az volt a metaforám, hogy nem adóállomás a pedagógus, az iskola, hanem a telefonzsinór maga.
Egy modern,pláne posztmodern társadalomban több alrendszer generál kultúrát, nem bánom "manipulál". Dehát az iskola is!
S félreértés ne essék: nem a Gazdasági Kamara által lebutított nemtudástársadalomba való inasból lett szakmunkás az ideálom.
Ha hitem van arról, hogy Csokonai tudása nélkül boldogtalanabb lesz - vagy hogyVitézünkhöz hív legyek - boldogtalanabbul legyen boldogtalan, mert nem élte meg a szenvedés esztétikumát, nos akkor, hajrá Csokonai.
Nekem csak arról szóltak a Bors-beli tudósítások, hogy ezek a sokat szídott-sokat nézett fiúk-lányok a tévéből nem sátánfattyak, hanem konstruktív elemei a rossz érzésű társadalomnak.
S ez azért nem semmi.
(Némelyik még szép is volt.)
S ha már a Való Világnál tartunk, mondjátok meg, mikor beszéltek utoljára villamoson, metróban a magánélet erkölcsi problémáiról, ha ezek az ifjak nem lettek volna...
Jó, mondjátok, Anna Karenina kapcsán vagy Takaró Sanyiné (A Németh László-regényhős, nem a református presbiter) élete példáin diskurálnánk a Metróban, az lenne jó világ.
Való?
Nem álcázásból cseréltem
Nem álcázásból cseréltem nevet, hanem IKT-s gyarlóságból. Többször próbáltam regisztrálni, de azonos imélcímhez csak egyszer lehetett, így próbálkoztam a meglehetősen értékelvű nagyapám nevével. Ezek nem az ő nézetei.. Az enyémek, Trenyóé
Én két dologban feltétlenül
Én két dologban feltétlenül egyetértek Lacival. Az egyik, hogy a kultúrának különböző regiszterei vannak, és mindegyik hozhat létre értéket. A popzene is meg a Zeneakadémia is. A másik, hogy ez a tábor alapjában jó és üdvözlendő dolog. De néha, Laci, olyan megfogalmazásokkal élsz, amelyekből már-már az következik, hogy nincsenek a minőségnek kritériumai. Azaz nem lehet megvitatni racionálisan, hogy a maga nemében jó-e valami. Pusztán a népszerűség nem legitimál, ahogy a népszerűtlenségből sem következik, hogy valami értéktelen. Én ahhoz szeretnék ragaszkodni, hogy vannak ilyen kritériumok. Előző kommentedben pl. érveket hoztál fel a Való Világ mellett. Ezek jó érvek, lehet róluk beszélni, ellenérvekkel lehet cáfolni őket. A lényeg, hogy legyenek érvek. Egy másik kommentedben azt írtad, a kultúrából csak azt zárjuk ki, ami ön- és közveszélyes. Ez is tetszik, erre lehet egy esztétikát építeni. De nem kell ugye magyarázni, hogy mennyire bonyolult, kifinomult esztétika lenne ez. Mert azért, hogy mi veszélyes a közre... annak Zsdanov a megmondhatója, ha nem járjuk alaposan körül a dolgot. (Knausz)
Kedves Vitatkozók és
Kedves Vitatkozók és Olvasók!
Menet közben megváltoztattam a hozzászólások megjelenési formáját. A bonyolult ún. szálkövető megjelenítést felcseréltem az egyszerű időrenddel, mert szerintem már nagyon követhetetlen volt amúgy. Szóljatok, ha az jobban tetszett, mert vissza lehet állítani.
Ah, be jó
Közjáték: részemről ez a jó a sorrend. Sokszor égnek állt a hajam a kommentek rendezésétől, szóval, hurrá!
Vissza a témára. Amikor olvastam az írást, ambivalens érzéseim voltak. Az fontos, hogy a celebek "jó" célokra használják fel a nekik jutó "két perc" hírnevet (és most nem is akarok mögé nézni, hogy ez önös gondolat-e, vagy érdek). Nem találok ebben semmi kivetni valót, sőt kissé kötelességnek is érzem. Ez jó minta.
Ha ezen túl nézünk, akkor azt is elfogadom, hogy az a fajta kultúra (szubkultúra) is értékes dolgokat adHAT át. Meg nem csak értékeseket. Nekem a ValóVilágos hírnévvel az a bajom, hogy azt a mintát nyújtja a mai gyerekeknek, hogy elég ha nagy szájú vagy, vagy könyöklő és máris tiéd a világ. Hogy utána mi lesz velük, azt a gyerek már nem látja. Csak azt, hogy nem kell tanulni, dolgozni, csak vagánynak, csinosnak, rámenősnek, bevállalósnak lenni. A Megasztár, vagy Csillag születik szerű dolgok szerintem azért más kategóriák, mert azokban a szereplőkben van kitartás, szorgalom, önmegvalósítás, tehetség is, ami tényleg lehet pozitív minta.
Csokonairól szólva, talán valóban sajnálatos lesz, ha kikerül az oktatásból, de nem természetes fejlődés-e, ha változik ez is. És nem az értékesség a kérdés, hanem az, hogy tud-e úgy szólni az átlagiskoláshoz, hogy megértse, befogadja. Nem a Kiskegyed fogja elfoglalni a helyét, hanem mondjuk Varró Dani, vagy mit t'om én. Nyolcvan éve másokat tartottak a tanításból kihagyhatatlan értéknek. Nyolcvan év múlva megint másokat fognak. Épp úgy, mint a nyelvünk is, ez is változik. És kell is neki.
Igen, ezért nem jön be nekem
Igen, ezért nem jön be nekem sem ez a vonal. Mert egy magatartásformát közvetít, ad mintaként a gyerekeknek, ami nem az integrációt segíti, hanem megerősít egy olyan karrierlehetőséget, amihez nem kell semmi, csak az általad leírtak.
Én azért nem mentem bele ebbe a vonalba, mert azt szeretném megerősíteni a tanítványainkban, hogy az ismeretek birtoklása, a normális kommunikáció segíti őket hozzá ahhoz, hogy ebben a társadalomban jól éljenek. Hogy legyen munkájuk, elfogadják őket a munkahelyeken(jó, legyenek munkahelyek), ne húzódjanak félre tőlük az utcán az emberek. Hogy a külsőség mellett a belső dolgok is lehetnek értékek.
Jaj, nagyon jól emlékszem, micsoda hatása volt még talán az első való világ műsora...hogy vették fel pillanatok alatt azokat a magatartásmintákat a kamasz cigány tanítványaim.
Persze, változik a kultúra. Ezt szerintem mindenki el tudja fogadni. És persze, ha Varró Dani vált, azzal nincs is semmi baj. De itt túl nagy a lépés...és nem is egy élhetőbb világ irányába.
Azt hiszem, most már meg tudom jobban fogalmazni, mi a bajom: szóval a cigányok integrációjában azt szeretném elérni, hogy az identitásuk megtartásával alkalmazkodni tudjanak a többségi társadalom által elfogadott, elviselhető normákhoz. Ez a minta pedig ennek az ellenkezőjét erősíti: nem kell tanulni, hogy ismert, sikeres legyél, és legyen pénzed. Nem fontos mi van belül, az ajakfeltöltés elég. Nem kell együttműködnöd senkivel, az öntörvényű, nagyszájú, mást letaposó magatartás célravezetőbb. És pont azt szeretném erősíteni, hogy nem az a jó, ha egy cigány elől a többi ember átmegy a másik oldalra az utcán, mert túl hangos, erőszakos, félni lehet tőle, hanem ha a szemébe mer nézni, mikor elmegy mellette...Nem ragozom tovább. Mivel (sok ok miatt) egy bizonyos társadalmi csoportnak ma ezek a műsorok a nézettek, ezek a minták hatnak, így ellenére dolgoznak az összes folyamatnak, amit társadalmi integrációnak nevezünk. Persze, ha lenne mellette olyan szülői háttér, ami helyre teszi, nem lenne baj. De nincs. Ha lenne mellette egy olyan iskolarendszer, ami értelmezni segít, nem lenne baj. De ez sincs. Nekem ezért veszélyes ez. Mert e mellett ebben a társadalmi csoportban nem jelenik meg más, választható alternatíva. Ezért negatív tendenciákat erősít bennük.
VV-fóbia
Ha nem Nóra hitelessége lenne a pedagógusok véleménye mögött, akkor az első gondolatom az lenne, hogy a VV-fóbia alapvetően egy felszínes, felelősséghárító gondolkodásmódot takar, melynek nagyon kapóra jött a VV.
De azért nem ilyen egyszerű a helyzet, továbbgondolásra érdemes...
(Nem tudom számít-e, én rendszeresen néztem a VV4-et.)
Attila, fontos lehet, amit
Attila, fontos lehet, amit mondasz, de akkor írj egy kicsit többet arról, hogy Te hogy gondolkozol a VV-ről.
VV
Miért lehet(ett) érdekes számomra a VV?
Talán azért, mert a villalakók sem földönkívüliek, ezért embereket, felfogásokat, gondolatokat, pszichés működéseket, csoportviszonyokat, csoportfolyamatokat lehet általuk is megtapasztalni, akár folyamatában, hónapokon keresztül is úgy, hogy közben a közvetlen személyes érintettség esetleges torzítását elkerüljük.
Talán azért, mert úgy tűnik, hogy irányítottsága és vágottsága ellenére több „valóság” van benne, mint nagyon sok filmben vagy tv-műsorban.
Talán azért, mert sokan nézik, illetve sokaknak van határozott véleménye a műsorról, így a véleményeken, jelenségeken esetleg jobban el tudok gondolkodni.
Ja, és például a zenés produkciók is tetszettek.
Most a kérdéssel kapcsolatban ez jutott eszembe, tudom ez csak az adott kérdésre válasz, a fölvetődött alapkérdésekre nem.
példakép?
Nem biztos, hogy érdemes belemenni a VV vagy BB műsorok értékelésébe, úgy mint műsorszám. Pozitív és negatív dolog egyaránt találhatóak benne, ha ilyen szemmel figyelünk. A kérdés érzésem szerint a befogadó értelmezésében rejlik. Nyilván mást lát meg az egészben egy pszichológus, egy tanár, egy kommunikációs szakember, egy autószerelő, egy fodrász vagy épp egy rózsadombi kamasz vagy egy szegény sorban élő kisdiák.
Az eredeti írás inkább arról szólt, az én értelmezésem szerint, hogy a VV szereplők lehetnek pozitív dolgok kezdeményezői és ezáltal pozitív minták. Én erre értettem, hogy a kezdeményezés valóban pozitív. De véleményem szerint csak ezáltal és nem a VV szereplés által lesznek a szereplők pozitív példaképek. Ne az legyen egy gyerek álma, hogy ő VV nyerő lesz.
Persze az írás másik vonala, amire jól nem reagáltunk, hogy kevés az elérhető jó közösségi tábor, együttlét. Főleg annak, akinek nincs pénze, de van több gyereke. Így ezek a gyerekek kiszorulnak ezekből a nagyon fontos élményekből és integrációs terepről. (Mint két kisgyerek anyukája, átlagos éves szabadsággal, már előre félek az iskolai nyári szünettől...)
Folyamatosan olvastam a vitát
Folyamatosan olvastam a vitát és gondolkodtam rajta. Elsőre egyszerűnek és egyértelműnek tűnt az elutasítás számomra is, de aztán ez változott. Egyrészt nem gondolom, hogy a VV vagy BB szereplőknek túl nagy hatása lenne: tökéletesen példázzák a 15 perc hírnév fogalmát. Nekem egyik szériából sem rémlik senki, aki messzebbre vitte volna egy délutáni betelefonálós játék vezetésénél (elnézést ha tévednék). Nem úgy tűnik tehát, hogy megállja a helyét az a felfogás, hogy csak jelentkezni kell egy ilyen játékba, ahol sokat kell inni, káromkodni, stb. és megoldódik az életem. Inkább tűnik hendikepnek és ez át is jön a bulvármédián keresztül is (lehet, hogy csak én érzem így, de ezek az emberek nehezen érik el, hogy bárki komolyan vegye őket később, a celebvilág viszont bőven sok nekik, nem tudnak megragadni). Innentől pedig szerintem pusztán egy műsorról van szó, ami sok tekintetben valóban tükrözheti a társadalmunk néhány markáns jellemzőjét. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a showk folyamatosan veszítettek a presztizsükből és nézettségükből: a VV1 és a BB1 újdonsága után már lényegesen kisebb hatással bírnak, de még azokból a szériákból is csak nagy megerőltetéssel tudnánk neveket sorolni, és azokat sem a sikereik miatt.
Ha pedig a pillanatnyi népszerűséget (ha van ilyenük egyáltalán, nem tudom, ebből a szériából már egyetlen részt sem láttam) a klasszikus haknik helyett egy gyerektáborra használják fel akkor máris jobban jártunk.
Összességében tehát nem gondolom, hogy túlzottan nagy negatív vagy bármilyen hatással lenne ez a gyerekekre, ezek az emberek egészen egyszerűen kevesek hozzá (ha mégsem akkor az személyiségükből következik, nem pedig celebségükből), viszont táboroznak egy jót, lesz egy kellemes két hetük és megismehetik egymást, mert a társak érdekesebbek, mint a vezetők.
Elhaló valóságshow-k?
Nem biztos, hogy van jelentősége, de valószűleg jelenleg nem igaz a valóságshow-k nézettségének folyamatos elhaló tendenciája. A VV4 nagyon jó nézettséget produkált, nem véletlen, hogy míg a VV3 és a VV4 között több mint 6 év telt el, addig a csatorna máris, néhány hét múlva, szeptember 12-én elindítja a VV5-öt. A nézettségre a konkurens csatorna is reagált, ősszel szintén indít egy új valóságshow-t.
Ettől függetlenül azzal egyetértek, hogy nincs akkora hatásuk, alapvetően nem okozói az esetleges negatív folyamatoknak, hanem következményei, kifejeződései, így célszerűbbnek tűnik, hogy a pedagógia a mélyebben lévő problémagyökerekre fókuszáljon.
Én is olvasom, ki mit ír, és
Én is olvasom, ki mit ír, és alaposan el is gondolkodom rajta. Teljesen egyetértek azzal. hogy nincs hatása pl. rám, az én életfelfogásom szerint. Merthogy nekem, nekünk jut más, ami felülírja ezeket.Mert nekünk megvan, vagy meglesz valami, amitől döntési, választási képességünk, helyzetünk lesz.
És közben azt látom, hogy igenis baromi nagy hatása van azokra, akik nem ismerik a pillanatnyi népszerűség és a népszerűség közötti különbséget, vagyis a pillanat mindig erősebb, mint a hosszú távon gondolkodás, akiknek a celebvilág a csúcskarrier, mert nem tudnak más karriertörténetet, ami elérhető avval is, ami nekik van, amire nekik van lehetősége. Ami megy minden nélkül...Megkérdezek egy gyereket, akire szerintem erősen hat a dolog, azt mondja: "Celebnek lenni jó. Mert annak nem kell tanulni, dolgozni, csak nőzni, oszt mindenki ismeri, meg híres..."
Ennyi jön át. És én ettől félek.
Igen, meg tudom érteni, hogy
Igen, meg tudom érteni, hogy a celebség csábító, még ha engem nem is vonz, de talán nem is annyira rossz a helyzet, mint ahogy gondoljuk. Mármint nem minden celeb ingyenélő, lusta, stb..., persze szebb meg jobb lenne a világ, ha nem csak sorozatszínészek, modellek, műsorvezetők lennének a népszerűségi listák élén, de ezek is munkák: időt, energiát, akár tehetséget is igényelnek. Az index celebhatározóját tekinthetjük mérvadónak, itt a jelenlegi lista: http://velvet.hu/celeb/hcdb/toplista. Szerintem akad köztük pár olyan, akit ha valaki példaképnek tekint az közelről sem a világ vége. A 10. helyen Till Attila például persze nem a filmjeivel került fel a listára, de elmondható róla, hogy Csicska c. rövidfilmjét bemutatták a Cannes-i filmfesztiválon. Ő például műsorvezetéssel, celebséggel valószínúleg elég jól keres és megteremtette magának a lehetőséget arra, hogy filmeket készítsen. Ez például szimpatikus, ráadásul felesége van, két gyereke, és most nem rémlik komolyabb botránya. Mégis elég nagy celeb. De ez csak egy példa, nem kell őt/őket szeretnünk, de ahhoz, hogy hosszútávon is celeb maradhasson valaki azért az esetek nagyobb részében tenni is kell valamit. Ez persze semmit sem változtat azon, hogy lényegesen jobb példaképeket is lehetne találni, csak hogy egy friss élményemre reflektáljak, a VV-s tábor helyett hasznosabb, jobb, stb. lenne a kajak-kenu vb-re vinni ki a gyerekeket (biztos voltak ilyen programok), a sportolók teljesen érthető módon elfogadottabb példaképek. Csak hát kevesebbet szerepelnek a tv-ben, a tv pedig nagy úr, ahogy Nóra írásaiban is sokszor feltűnik: a legnagyobb szegénységben méginkább. De talán a teljes elutasítás helyett érdemes megkeresni egy-egy celeb példaértékű oldalát, vagy rámutatni arra, hogy egy sorozatszínésznek is kemény a munkája, mert a forgatás így-és így zajlik, stb.
Röviden reagálnék a VV nézettségére is. Valóban nem vagyok update a számokban, de szerintem 3 milliós és 3 milliós nézettség között is lehet ég és föld, még ha a reklámhelyek értékesítését ez nem feltétlenül érinti. A legutóbbi VV szériát valóban sokan nézték, de a környezetemben, amikor beszéltek róla, látszólag teljesen más volt a megítélése, mint az elsőnek: érdeklődőbb, izgatottabb beszélgetésekre emlékszem, most lesajnálóbbak voltak a vélemények. Az persze más kérdés, ha mindenki megveti akkor miért nézik. Az is lehet, hogy egész egyszerűen, amikor újdonság volt akkor mindenki vállalta, hogy nézi, manapság pedig cikibbnek érzik az emberek. De ettől még ugyanúgy rágják a körmüket a készülék előtt. Lehet, hogy ez az igazság és nem a megítélése változott csak a tetszés felvállalása.
Tekozold bizalmadat
EN tenyleg azt gondolom - most egy magyar betuket nem ismero geprol -, hogy jobban meg kellene valogatni ellenfeleinket, s megerteni azt, aki csak mast uzen
szét kellene szálazni a diskurzus fontosabb elemeit
Ahogyan én látom, alaposan összekeveredik ebben a topikban néhány valóban arra érdemes megbeszélni való, miközben a diskurzust beindító újságcikk nagyon soványka. Nemigen értelmezhető, mert annak ellenére, hogy szinte csak hívószavakat tartalmaz a KISZ-től a Valódi Élményig, értékelhető információval értelemszerűen alig szolgál.
Ennek ellenére persze alkalmas felütés lehet akár még ez a bulvárszösszenet is annak a kibeszélésre például, hogy
- miért tartja magát oly stabilan az a tévhit, miszerint a nagy nézettségű televíziós műsorok vagy más médiaszövegek hatása megállapítható lenne, hiszen ettől a sokáig dédelgetett álomról már jó évtizede látványosan elbúcsúzott a médiatudomány; s noha a laikus értelmiségtől talán nem várható el alapos médiaelméleti jártasság, de a tanároktól mégis egyre inkább elvárható, ha már egyszer a nyilvánosság, az információ és a szabadidő terét -s ezzel együtt a gyerekek kognitív sémáit és élményvilágát - egyre inkább a médiaszövegek uralják (ahogy Knausz tanár úr azt egyszer régen egy igen figyelemreméltó írásában oly pontosan kifejtette);
- miről is szólnak ténylegesen a reality-műsorok, mit is "honorál" azokban ennyire a nézők sokasága (Hankiss korai, 2003-as hozzászólása máig figyelemre méltó, "Édenkert és júdáscsók. A Big Brother-jelenségről");
- van-e, s ha van, akkor mi a dolga az iskolának az emberek (és persze a diákok) élményvilágát ilyen erővel megszólító, ennyi figyelmet kikövetelő konstrukciókkal (a médiaoktatás éppen és elsősorban emiatt válik egyre hangsúlyosabb elemévé a minőségi iskolának /mondom ezt persze némi levakarhatatlan elfogultsággal/);
- mit gondolnak a diákjaink úgy 8-18 között ezekről a műsorokról (egy médiatanár-tanítványom éppen tavasszal készített alapos szakdolgozatot erről a VV4 kapcsán, s temérdek meglepetésben volt része: sok és váratlanul reményt keltőben ami a gyerekeket és nem kevés kínosat, ami a tanáraikat illeti;
- s igen, persze azt is ami a vitában, ha nem is túl nagy vehemenciával, de felbukkant, miszerint miféle közmegegyezés, milyen tudásmonopóliumok és tudáselitek állnak ma az iskola által közvetítendő tartalmak és módszerek mögött; van-e ok radikálisan új tekintettel szemügyre venni az iskola kultúraközvetítő szerepét és gyakorlatát, s ami ezügyben történik (és nem történik), arról ki és hogyan vélekedik.
Amúgy egy nyári tábor is lehet promo és marketingfelület, s végül is elviselhető attól még az élet, hogy elfogadjuk, a mindennapi Alekosz-infó az újabb szériáig elkerülhetetlen. Ez csak az üzleti alapon szerveződő média természetes létmódja, ha Vitrayn és a Ki mit tudon szocializálódva annak idején más gondoltunk is a televízió esélyeiről a kultúraközvetítésben. Persze, tévedtünk. Ha tudsz németül vagy franciául, nézd az Arte-csatornát.
VV4
Kedves Hartai László!
Szabad megtudni valamit a VV4-es szakdolgozat meglepetéseiből?
Egyébként, ha már a VV4-nél tartunk, akkor megemlítem, hogy a magyar oktatás kudarcának is tartom, hogy Alekosz legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános, szerintem abszolút fejleszthető (lett volna). (Ez persze nem jelenti azt, hogy tőle (vagy mástól) bármit kritika nélkül át kellene venni.)
Ez engem is nagyon érdekelne.
Ez engem is nagyon érdekelne. Mármint, azok a meglepetések.... ("sok és váratlanul reményt keltőben ami a gyerekeket és nem kevés kínosat, ami a tanáraikat illeti")
Hátha ez győz meg....hogy amit eddig gondoltam erről, az nem úgy van...
Való és a valódi világ
Hát ebből a semmi hírből valóban jó nagy szél kerekedett. Elsőre Nórához hasonlóan engem is bosszantott, bár Hartai Lászlónak igaza van, csak címszavas információk olvashatók benne. De már ez is elég volt ahhoz, hogy sokunkban beinduljanak bizonyos zsigeri mechanizmusok, például a lelkesedés, a nyitottság az új jelenségek, a populáris iránt vagy éppen ennek ellenkezője: az elutasítás. Ezeket érdemes lenne alaposabban is megvizsgálni.
Úgy érzem, Nóra aggodalma az értékekkel, az integrációval kapcsolatosan teljesen jogos, ugyanakkor azt gondolom, hogy a kultúra organikus képződmény - elég, ha nyelvünket nézzük: nem tervezhető, nehezen szabályozható, többnyire spontán hatások nyomán alakul. Ezért kell az iskola, a tanár szerepét, a tanítás/tanulás koncepcióját, az értékrendeket újra és újra megvizsgálni.
A vitának a Való Világot érintő-értékelő részéhez nem tudok hozzászólni, mert bevallom, még nem volt bennem annyi kalandvágy (illetve azt nem ebben élem ki), hogy megmerítkezzek a Való Világban és a hozzá hasonló bulvárműsorokban. Így számomra a „celebek” idegenek, a médiaközvetítettség folytán éppenhogy nem igaziak. (Megjegyzem, Till Attilát nem tartom tipikus celebnek, ő a Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán végzett és a showmankedés csak sokoldalúságát mutatja.)
Amit a hírben igazán bosszantónak tartottam, az az, hogy a jótékonykodás is csupán reklámfogás (azok közül is a legócskább), a gyerekek csupán staffázs figurák egy kampányban. Kíváncsi vagyok, hogy a celebek „kamerán kívül” mennyi időt lennének hajlandóak rájuk áldozni. Persze az egész nem is a celebekről szól, hanem a műsorról. Nekem szimpatikusabb az a „jótevői magatartás”, amit például az a szponzor képvisel, aki névtelenül támogatta azt, hogy festő szakos tanítványaim a budapesti 1. Számú Gyermekklinika kórtermeit falképekkel felvidítsák.
Egyébként a televízió hatásával kapcsolatban mindenki figelmébe ajánlom M.Tóth Géza doktori értekezését: A televízió és a közönség kapcsolatának vizsgálata rajzteszttel 6-10 éves korú gyermekek körében. (In: Bábosik I. (szerk.): Pedagógia és személyiségfejlesztés. Okker, Budapest, 2007.; pp. 69-82.) Ebből megismerhetjük rajztesztes kutatását, aminek eredményeképpen megállapítható volt, hogy a gyerekek nagyon is képesek különbséget tenni a televízióban látott és az azon kívüli valóság között.
szakdoli
Kedves Nóra és Attila, a szakdolgozatot valóban érdemes átolvasni. Egy-két részletet, diákvéleményt/megfigyelést azért nem idéznék e helyen, mert csak a kutatás kontextusában mesél el az anyag valójában valamit erről az elég összetett jelenségről. Ha bárkit komolyabban érdekel, az ELTE filmtudományi szakán szívesen odaadom a dolgozatot vagy elérést a tanárnőhöz -, neki bizonyára megvan csatolható file-ban a munka.
válasz Bodóczky Istvánnak
Till Attila celeb, szerintem ezzel nehezen lehetne vitatkozni, ha pedig azt mondjuk, hogy nem tipikus celeb akkor egy nagyon kényes területre érkezünk. Szerintem nem kell túlmagyaráznom, hogy mire gondolok: jójó, ő a kivételt erősítő szabály, de a többiek... Szerintem az ő példája is csak azt mutatja, hogy még ez az oly egyszerűnek gondolt celebtéma is eléggé összetett.
szakdoli
Kedves Laci!
A Taní-tani természetesen nagy örömmel közölne médiapedagógiai írásokat pl. az említett szakdolgozat szerzőjétől is. Azt már nem is említem, mennyire örülnénk, ha Te is írnál nekünk.
majom szikével
A kultúraértelmezés és a médiatér hatásainak elemzésén túl egy másik apróság: arra nem gondolunk, hogy kik, milyen tudással vezetnek tábort? Ki adná kezük alá saját gyerekét, hogy menjél fiam lesz ez olyan jó, mint a Sziget? Mi történik, ha a táborban konfliktusok lesznek? Mi van, ha vészhelyzet adódik? Ki vállal felelősséget 80 gyerekért?
A táboroztatás (mint kissé ódivatú közösségformáló és fejlesztői munka) , ha nem is önálló szakma, de sajátos tudást igényel (amelynek bizony vannak olyan elemei, amelyek a ma oly népszerű és a celebvilágra rímelő fesztiválszervezésben nem jelennek meg). És bár a VV nem száműzhető a kulturális terünkből (szerintem ez nem is cél, egyszerűen meg kell tanulni együtt élni azzal, hasonlóképp, ahogy megtanultunk együtt élni a városiasodással, motorizációval, az internettel – és ma már természetes, hogy nem megyünk keresztben át a kőrúton, hátha ugyanolyan természetes lesz a celebeket és megnyilvánulásaikat is a helyén kezelni), ezzel együtt az egy ország látta már a seggemet (pardon), híres vagyok, nekem mindent lehet (lásd meg a letartóztatott VV szereplők sora) gondolatmenetének végén nincs ott, nem lehet ott a „minden tudok” érzetének visszaigazolása.
Szóval – a Big Brother látja lelkemet nem a szakmai féltékenység beszél belőlem – hiába adunk egy majom kezébe szikét, attól még nem állhat a műtőasztal mellé. Én nem a kultúra része/nem része értelmezést tartom a leginkább megdöbbentőnek, hanem a híres vagyok, nekem mindent lehet, en mindent tudok, miért ne vigyek el 80 gyereket táborozni problematikát. Legközelebb Győzike fog fiataloknak válságtanácsadást tartani?
tábor
Nem ismerem a tábort, így eddig nem is írtam róla. Nagy valószínűséggel azonban valójában nem a villalakók szervezették, vezették az egész 80 fős tábort, hanem ők a cikkben is leírt programokat vezették.
Hm
Kedves Ádám!
Bennem fel sem merült, hogy ezek a celebek maguk szervezik és felügyelik a tábort. Ők a "húzónevek" és a tábor maga pedig része a műsor PR-jának, épp úgy, ahogy a nagy cégek szponzori akciói. Ezzel nincs is baj. Feltételezem, hogy van egy táborszervező csapat... na, most jól rá is kerestem, hogy ne csak feltételezzek. Persze, hogy tanári felügyelet van. http://www.rtlklub.hu/musorok/cikkek/cikk/371827
A program csábító, szóval nincs ezzel semmi baj. Ennek ellenére fenntartom, hogy nem ezeket a celebeket állítanám példaként. :) Ilyen értelemben a vitaindító cikk is kicsit naivnak tűnhet, mert ugye nem gondolta senki, hogy Alekosz tábort VEZET és nekiáll, leszervez ennyi gyerekre ebédet, szállást, programokat, beosztja a költségeket, felügyelőket, adminisztrál, stb. :D
Nem is ők
Nem is ők vezetik..szervezik..ők a mézesmadzagok, a példák, a vonzerő...Mert X tanárra, még ha hozzáértően remek táborokat is szervez évek óta, nem fog jelentkezni annyi gyerek, mint azokra akik azt a bizonyost mutogatják a tv-ben.
És továbbra is azt gondolom, igen, toleránsnak kell lenünk, meg együtt kell élni velük, a jelenséggel, de én nem ezen az úton gondolom....
Mézesmadzag
Lehet választani mézesmadzagot
1) A Betyársereg szittyái
2) Budaházy-Torockay (bocsánat, hogy reklámot csinálok nekik)
3) Csaba testvér (a magyar iskolások H.R. felhívására összegyűjtött 100 forintjaiból)
4) Alekosz
Nos?
Kit írjunk még a listára?
Még esetleg "Csobisoundot" a csepeli Jedlikből....
Vagy a norvég fickót?
???
Már elnézést, de ez khm, demagógia. [A demagógia (a görög δημος (demos, nép) és αγωγειν (agogos, vezetés) szavakból) a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni.]
Nem gondolnám, hogy csak ezek az alternatívák vannak, még ha a végén lévőkről nem is tudom kik.
El tudom fogadni, hogy a celebek hírnevét lehet pozitív dolgokra használni. El tudom fogadni, sőt, hiszem, hogy ez a tábor jó volt. Hiszem, hogy a táborok, általában, ahol különböző gyerekek együtt lehetnek, értelmes közösségi programok segítségével hasznosak. /És persze kinek, mi az értelmes és hasznos, lásd az alábbi példák.../ De ennek ellenére nem gondolom, hogy a VV és BB sztárok azok, akiket példaképként kellene a fiatalok elé állítani. Ez itt kőkemény PR és pont. Nincs vele baj, ha tudjuk a helyén a kezelni. Ezért volt nekem furcsa a cikk hangvétele.
"sebészek" szikével
Nekem a majmokkal és sebészekkel kapcsolatban egy Nahalka István idézet jutott eszembe:
„a pedagógusok döntő többségének tudásrendszere nem írható le egyetlen fölérendelt gondolkodásmód segítségével. A pedagógusok a különböző területeken gyakran egymásnak ellentmondó alapelvekből kiindulva fogalmazzák meg véleményüket, alakítják ki gyakorlatukat. Ennek oka a modell szerint -, hogy pedagógiai tudásrendszerük inkább a kognitív pszichológia által leírt, kezdő és nem szakértő szinten működő rendszer. Vagyis nem kellően kidolgozott, benne a koherencia nem megfelelő szintű. Egymástól elkülönülő tudásterületek szabályozzák a véleményalkotást, a pedagógiai jelenségek előrejelzését és a gyakorlati cselekvést. Az elkülönülő tudásterületek alkalmazása szituatív.” (Ezúttal hivatkozással: Nahalka István: A kutatás kiindulópontjai, módszerek, a vizsgálat megszervezése. In: Szerk.: Golnhofer Erzsébet és Nahalka István: A pedagógusok pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2001. 29.
A színvonalas pedagógiai munkához valószínűleg önmagában éppúgy kevés a VV-szereplés, mint a pedagógus-diploma.
„a híres vagyok, nekem mindent lehet, én mindent tudok” mentalitásra - hiába gondolkodom - egyetlen példát sem tudok felidézni, ez szerintem nem valós, inkább sztereotípia, hangulatkeltés lehet.
Botránkozol a
Botránkozol a kokainistán?
Gondolkodj-e az okain is tán
utána:
Megveted a celebnézőt
Ne vállald te a lenézőt
nem latom az idomart
a „nekem mindent lehet” hangulatkeltesehez – hadd segitsek a felidezesben - nemi alafestes:
VV Segal 7 ev drogkereskedesert
VV Pandora pornougyei
VV Béci bemutatkozasa: Sokat rosszalkodtam általános iskolai éveimben: loptam, csaltam, hazudtam és rendorségre járkáltam! …Sokat bandázgattunk a haverjaimmal együtt és megalapítottuk azt a bandát, amiben a fiatal bunözo gyerekek voltak a tagok!
de megitelesem szerint ide valok: Stohl Andras autos kalandjai es Győzike adózási ügyei is.
es hat nem mentem utana Pongonak, Okinak, Majkanak, mert mar en se nagyon emlekszem rajuk.
A ki vezeti a tabort kerdeshez: lehet, hogy csak nem olvasok eleg alaposan, de a cikk: „VV Béci által szervezett salgóbányai Valódi Élmény táborban”-ról ir. Az rtlklub korabban hivatkozott cikkeben: „Az étkezés után lehetőség van a közös „strandolásra” a szálloda medencéjében (tanári felügyelettel) ahol a fiatal…” , illetve „gyerekekre pedig egy összefogott 20 fős csapat és segítőik figyelnek!” (ami itt nyilvan osszeszokott akart lenni.) Nekem ebbol meg nem jon le – nem a tanari a lenyeg – a taboroztatasi szakertelem, illetve a szakmai felugyelet (most nem akarnam elterelni a targyat, a tekintetben, hogy a taborozas kapcsan a pedagogusi vegzettseg szerintem sem sokat segit).
(pardon az ekezetek hianyaert)
változó világ
A líra a társadalom kísérletező kamrája.
A költő, a legigazibb űrpilóta, versben próbálja ki, mit bírhat el az ember magányában, szerelmében, kötöttségében, súlytalan lebegésében, vagy milyen mozdulatokra, új ösztönökre kell figyelnie, hogy új égtájakat hódíthasson.
Csoóri Sándor
utána:
A VV a társadalom kísérletező kamrája. Alekosz s megannyi társa is űrpilóta, a kamera előtt próbálja ki, mit bírhat el az ember magányában, szerelmében, kötöttségében, súlytalan lebegésében, vagy milyen mozdulatokra, új ösztönökre kell figyelnie, hogy új égtájakat hódíthasson.
Nos?
Csobi Sound
Erről ennyit (érdemes):
http://www.facebook.com/group.php?gid=137420066282420&ref=ts
A norvég fickó pedig
Ne jegyezzük meg a nevét:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20110723-norvegia-legalabb-nyolcvan-halott...
Üzeni egy demagóg
Kíváncsi lennék, hogy mi az
Kíváncsi lennék, hogy mi az ami segít a tábor szervezésben??? Én nem tanár vagyok, hanem művelődésszervező és andragógus. Magamban vagy tanárral együtt több tábort szerveztem, vezettem. De szerintem az én végzettségeim sem segítenek ebben. :) Lehet, hogy erre születni kell? :D
A gyerekek, szülők, fiatalok nem csak a mézesmadzagokra, és nem csak ezekre az elrettentőnek szánt (most már értem, hogy jön ide a norvég ürge) példákra ugranak. Tapasztalatom szerint sokkal többet számít a személyes kapcsolat (a bizalom), a jó program, és hát az ár. Nagyon kíváncsi lennék, hogy erre az emlegetett táborra hány önálló jelentkező volt? Sokkal inkább gondolnám, hogy valamely konkrét iskola, vagy intézmény diákjainak lett meghirdetve, ahonnan a tanárok is jöttek...
Köszönöm a segítséget
Köszönöm a segítséget. Az az eltérés, hogy én sokkal szűkebben értelmezem a „a híres vagyok, nekem mindent lehet, én mindent tudok” mentalitást, így nálam egyik példa sem ez a kategória. Például a Bécivel kapcsolatos dolgok nem lehetnek a VV következményei, hiszen jóval korábbiak. (Egyébként itt egy interjú Bécivel: http://www.kiskegyed.hu/sztarok/sztori/vv-beci-soha-nem-voltam-bunozo-10... ).
Ne felejtsük el azt sem, hogy egy adott környezetben felnövők, élők között ugyanúgy megtörténhetnek bizonyos dolgok attól függetlenül, hogy töltött-e néhány hónapot a VV-ben vagy sem. Csak az egyik esetben óriási a médiaérdeklődés (nem is mindig igaz minden hír, illetve sokszor kiragadott, leegyszerűsítő), a másik esetben meg nem is tudunk róla.
Érdekes lenne azt is megtudni, hogy ha az adott gyerekek nem Gigékkel táncoltak volna a táborban, akkor mit csináltak volna helyette.
Ez általánosságban is kérdés lehet: Pedagógusként nem akarunk-e bűnbaknak kikiáltani valamit, amikor az igazi problémák máshol, mélyebben vannak, melyek nem oldódnának meg e műsorok megszüntetésével sem?
Szülőként...
Szülőként nem, nem szavaznék bizalmat ennek az alternatívának. Fel se merülne bennem, hogy felkínáljam a gyermekemnek a lehetőséget. Bármivel, amit elé teszek, azonosulni kell tudnom… hiszen, ha már kiválasztom, azt sugárzom a gyermekem felé, hogy ez értékes, ez jó, és szeretettel nyújtom át neked. Ez a tábor nem tartozik eme kategóriába.
Most akkor előítéletes vagyok?
Dömötör Tekla
érdemes olvasni a néprajzos Dömötör Teklát s Dobos Ilonát, akik a mese - ponyvaregény - tévésorozat kontinuitását írják le funkció alapján, nem romlás, hanem változás (pedig igazán értékelvű néprajztudósok), illesszük ebbe a sorba a VV-t (?!)
Nos?
Betelefonálós műsorok
Ugyan csak közvetve kapcsolódik a témához, de ha már a tv-műsoroknál tartunk megemlítem, hogy tegnap délután az egyik nagy kereskedelmi csatornán egy betelefonálós műsort láttam. A Szerencse Pénz energiájának átsugárzását lehetett kérni, ehhez csak a keresztnevet és az életkort kellett megadni és este 10-kor gyertyát gyújtani. Telefonált is rengeteg nehéz helyzetben lévő ember. Számomra ezek a műsorok aggályosabbak a valóságshow-knál.
Nem is válik el annyira a kettő
Szerintem az ami miatt Nóra aggódott korábban és az amit piatt felvet nagyon is összefügg. Aki elhiszi, hogy a betelefonálástól majd jól meggazdagodik (meggyógyul stb.) az azt is elhiszi, hogy a valóságshowk világa valós és követendő példa.
A korábban említett médiafelmérés bennem azt a kérdést veti fel, hogy nem arra adnak-e választ a résztvevők, amit a kérdező "hallani akar" illetve amit maguk is hallanak a tanároktól, szülőktől (hiszen a kérdező is egy felsőbb erő). Azaz, hogy ez nem követendő, meg gagyi. Ugyanakkor, hogy mi bújik belül, az nem derül ki. Én attól tartok bizony, hogy ha jönne a kamera előtti lehetőség, akkor elvesztenék a realitás érzéküket. És erre magas végzettségű, média szkeptikus embereknél is látni példát... :)
most is
Elég a Tv2 felemelő műsarait nézni. Pl, az "Édes élet". Mit közvetítenek a celebek? "Csak én vagyok, " csak én vagyok a fontos" "alkalmazkodjon más hozzám", "magamnak mindent megengedhetek", "én vagyok a szuper gádzsó". Na de ha ez kell a magyar közönségnek?!