S ennek az olvasztótégelynek gyújtópontjában áll a Tanoda, ez az iskola és nem-iskola határán, közművelődés és oktatás határán, gyerekkori szocializáció és felnőttkori tanulás határán, állami segítség és civil kurázsi határán kigondolt, létrehozott intézmény.
Egészen elképesztő látvány, ahogy a gyerekek figyelnek és koncentrálnak amellett, hogy élvezettel, érdeklődve és hozzáértően rajzolnak. Azt tehát látjuk, hogy képesek koncentrált munkát folytatni, együttműködni, de azt nem látjuk, hogy honnan jutottak el idáig. L. Ritók Nóra el is mondja, hogy jó lett volna, ha már az elején ott van a stáb, és be tudja mutatni az egész folyamatot, mert nagyon messziről indultak.
Tudom, ez az üzleti világ farkastörvénye. Ők felkészültek erre, ez teljesen átjött. De a másik oldal megtéveszthetősége, sebezhetősége is nyilvánvalóvá vált számomra. Az, hogy mennyire megvezethetőek vagyunk, mennyire felkészületlenek. És ilyen módon számunkra ellenőrizhetetlen folyamatok részesei leszünk Talán itt úsznak el a milliók anélkül, hogy a társadalmi hasznosulásuk érzékelhető lenne.
Előadás a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium projektzáró konferenciáján 2011. május 30-án
Szokták mondani: az iskola az a hely, ahol az kérdez, aki tudja a választ, és attól kérdez, aki nem tudja. Hozzátehetünk ehhez még valamit: attól kérdez, aki nemcsak hogy nem tudja a választ, de jellemzően nem is érdekli. A jól felépített projekt megfordíthatja a dolgot: a tanulók meg akarnak valósítani valami értelmes feladatot, és ehhez tanulniuk kell a saját kérdéseik által vezérelve. Közvetlenül azt a jelenséget célozza meg, amelytől a leginkább szenvednek a mai pedagógusok: az iskolában mutatkozó motivációs deficitet.
Abony (1945–1948)
Színes, nyüzsgő, változatos, vállalkozó, tülekedő, lehetőségekben bővelkedő időszak. A felejtés, az újrakezdés, a mohó gyarapodás, a megbocsátás és a bosszú ideje. Ez az életérzés, tempó, erkölcs viharzott a felszínen Abonyban is. A helyi ifjúság modora, öltözködése, szórakozása, zenei ízlése, tánca, beszédmódja, viszonya a hagyományos értékekhez, formákhoz, szervezetekhez, szülőkhöz és leányokhoz, valláshoz, egyházhoz és iskolához mind-mind ezt a helyzetet, légkört fejezte ki. Ebben együtt volt a háború erkölcsromboló hatása, a felejteni akarás és életigenlés, valamint az egyre bizonytalanabb jövő sejtése.
Kövendi Dénes 1923-2011
Az emlékező írást tiszteletünk jeleként vettük át a Reformátusok Lapja 2011. június 26-i számából.
Kenneth W. Merrell és Barbara A. Gueldner könyve tükrében
A szociális és érzelmi tanulás (Social and Emotional Learning – SEL) a biológia, az érzelmek és az intelligencia természetének új értelmezéséből, a sikerrel és a boldogsággal való kapcsolatuk megértéséből alakult ki. A szociális és érzelmi tanulás során a gyermekek érzelmi intelligenciája (EQ) fejlődik, ami alapul szolgálhat a szociálisan értékes és egyénileg is eredményes életvezetéshez.
Fél óra után már érezhetően kontrakcióban volt a gyomrom. (Ráadásul addigra kettesben maradtunk az egész iskolában.) Nem akartam gyáván hazamenni, így súlyos-csöndes dilemmázás után úgy döntöttem, hogy megkérdezem tőle, tudja-e, hogy ki az osztályfőnöke? Nem tudta. Jól elfehéredett, nagyot nyelt.
Sok tanár gondolata lehet a folyamat elején az, hogy a változásokkal az iskola bolondokházává fog válni. Mint a már demokratikus keretek között dolgozó iskolák gyakorlata mutatja, ez nem lesz így. A summerhilli iskola immár 90 éve működteti a közös tanár-diák önkormányzatot, és tapasztalja, hogy az iskolában nincs anarchia, és hogy az iskola tanulói az évek során felelős emberekké válnak, akik az iskolai élet jó részét irányítják.
Így hát már nem harcolnak. Szó nélkül tudomásul veszik a költségvetésük meghúzását, a tanulócsoportok összevonását, a pedagógusok elbocsátását. Nem tudnak mit tenni. Ez már rég nem kompromisszum. Ez feltétlen elfogadás, lázadás nélkül. Sokan azt hiszik, így is jobb, mint ha felállnának, mert tudják, az utánuk jövő még rosszabb lenne.